Az orosz nukleáris űrvontatóról

Kapcsolódó

A nap képe #1446 – Armstrong felkészülése

Neil Armstrong szimulációs gyakorlaton vesz részt 1969. április 18-án.

5 évesek lettünk!

2019. április 20-án írtuk első cikkünket az akkor még...

Hétzáró indítás a Hszicsang Űrközpontból

Kína keretbe zárta a hetet, hiszen hétfőn, valamint vasárnap,...

A nap képe #1445 – Csodálatos Föld

Michael López-Alegria szavaival élve: "Semmilyen szintű oktatás vagy felkészülés...

Tizennégy éve szenzációs hírrel állt elő egy hazai hírtelevízió, amelyet az űrkutatáshoz értők szakmailag gyorsan ízekre szedtek. A téveszméket oszlatta a nukleáris szakma is egy három éve megjelent infografikán (ennek készítésében jelen poszt szerzője is jelentős részt vállalt).

Most újra felbukkant a téma, az atomreaktorral hajtott űrvontató orosz fejlesztése, sőt egyes elemeinek gyártásba vétele forró aktualitás.

Jelen blog július elején írt az orosz rakétakáoszról, úgy tűnik, ez most tovább fokozódik. Elon Muskék sikerei ugyanis mindennél jobban megütötték az oroszokat. Azt, hogy a NASA nagyon sokban előttük járt, már lenyelték. De hogy itt egy “jöttment” kezdi lepipálni rakétáival jobb napokat is látott iparágukat, tovább tépázza nemzeti büszkeségüket, nekik több a soknál. Az eddigi titkolózás és célozgatások után nyilván politikai sugallatra tíz napja kiszivárgott pár gyári fotó és egy animáció, amellyel azt igyekeznek bizonygatni, hogy forradalmian új nukleáris megoldásukkal rövidesen átveszik a vezetést a rakétahajtásban. Az orosz internetet felkorbácsolják a civil szakértők is, “most aztán megmutatjuk nekik” hangulatot keltve.

A gyári képek a szentpétervári Arzenálból valók (katonai tervezőiroda és hadiüzem, hajóágyúkat, nukleáris űreszközöket, rakétamotort billentő digitális vezérlésű elektro-hidraulikát stb. fejlesztenek, gyártanak).

Készítettek egy animációt is, ami a tervezett űrvontató kémiai hajtású rakétákkal történt indítása utáni, földkörüli pályán történő kicsomagolását mutatja. Itt teleszkópos rácsos rudazaton messze kitolódik a reaktor és a kapcsolt turbogenerátor, érdekesen kinyílik három jókora radiátor, amelyből majd a keringő gáz a felesleges hőt kisugározza az űrbe. A generátor árama táplálja a szerkezet reaktorral ellentétes végén lévő 4 ionhajtóművet.

Ezt a videót egy hosszabb anyagból vágták ki, amelyet Dmitij Konanühin (Dmitry Konanykhin, Дмитрий Конаныхин) jegyez, és amelyben hatalmas lelkesedéssel részletesen elmagyarázza a szerkezet működését, illetve hogy egyes elemei milyen fejlesztéseken, szabadalmakon alapulnak. Az illető civil félprofi szakértő, orosz űrblogos influencer.
Később a Roszkozmosz is hivatalos bejelentést tett. A prototípust 2030 körül akarják a távol- keleti Vosztocsnijból feljuttatni. 

Dmitrij 4 nappal ezelőtt egy újabb félórás videó posztban költségbecslést is végzett.
Pár jelenleg tudható műszaki részlet a reaktortól indulva:

  • a reaktor hélium-xenon gázhűtésű gyorsreaktor, teljesítménye pár MW körüli, üzemi hőmérséklete mintegy 1600 Celsius fok,
  • a turbina a kisebb sebesség és hosszabb élettartam érdekében centripetális kialakítású, azaz a reaktorból jövő forró gáz körben kívülről áramlik a lapátokra és axiálisan távozik,
  • a központi teleszkópos tartó rudazat rendkívül könnyű és szilárd karbonszálas rácsszerkezet, rendeltetése a reaktor minél távolabbra való kitolása (sugárvédelmi okok) és hely biztosítása a hűtő radiátoroknak,
  • a radiátorok összehajtogatva kerülnek földkörüli pályára, ahol kibomlanak, a zsanéroknál flexibilis cső vezeti át a gázt a szomszédos elembe, a radiátor csövek közé feszített tömör karbonszövet (amit egy mikrometeor lokálisan eltéphet, de az egész működőképes marad),
  • a radiátorok után egy kisebb napelem szárny pár található, ez szolgáltatja az energiát a reaktor indításáig,
  • a hajtást négy nagy teljesítményű, 450 mm átmérőjű ionhajtómű biztosítja.

Reaktort az űrbe juttatni és működtetni már régen kipróbált dolog, a nagy kihívás a hűtése. Lehet olyan információt is találni az orosz neten, hogy más kutatásoknál radiátorok helyett űrbe fecskendeznének forró folyadék cseppeket, majd azokat lehűlésük után újra begyűjtenének.

Jelenleg az állapítható meg, hogy a fejlesztés alatt álló rendszernek van műszaki realitása. Legnagyobb akadálynak a kevés pénz, idő és az iparág kaotikus irányítása tűnik. Ha további információt találunk, vagy a fentiek pontosodnak, arról is hírt adunk.

Ló Lajos

Dark mode powered by Night Eye