Ahogy korábban írtunk róla, végrehajtotta utolsó feladatát az OSIRIS-REx űrszonda a Bennu kisbolygó körül, melynek célja az volt, hogy képeket készítsen a korábbi mintavételi helyről, és összehasonlíthassák azokat a mintavétel előtt készült képekkel, így vizsgálva azt, milyen hatása volt az OSIRIS-REx mintavételi karjának a Bennu felszínére. A képekre és az adatok kiértékelésére április 15-ig kellett várnunk.
A kutatást végző csapatnak gondosan meg kellett terveznie az utolsó átrepülést a Nightingale kráter felett, ugyanis ha a felvételek időpontjában a Nap nem pont a mintavételi hely felett helyezkedik el, akkor a törmelékes-sziklás felszín miatti árnyékok értékelhetetlenné torzították volna a képeket.
A Nightingale kráter a mintavétel után. Fotó: NASA
Az űrszonda három különböző módon hatott a kisbolygó felszínére: a fenti képen jól látható az a mélyedés, amit a mintavételi kar hagyott hátra (alsó képen X-el jelölve), amikor 50 cm mélyen behatolt a kisbolygó felszínébe, ezen túlmenően a mintavétel során, amikor nitrogéngázt áramoltattak keresztül a mintavételi karon, elősegítve a kőzetek begyűjtését, valamint az OSIRIS-REx négy hajtóművének lökéshullámai, amelyekkel a szonda eltávolodhatott a felszíntől a mintavétel után.
Összehasonlító felvétel a mintavétel előtti és utáni állapotról. Fotó: NASA
Az összehasonlító felvételeken látszik, hogy ezeknek a hatásoknak köszönhetően a mintavétel helyén lévő mélyedésben több nagyobb méretű kőzet is a felszínre került, amelyek erősebben verik vissza a fényt (az X-től balra), és kitűnnek a sötétebb színű, kisebb méretű törmelékektől, amelyek a felszínt alkotják. Ezek a nagyobb méretű kőzetek kör alakba rendeződtek, hasonlóan a tűzrakó helyek szélén kirakott kövekhez.
A fenti képen látható bekeretezett több méter átmérőjű sziklatömb a mintavételi hely közelében helyezkedett el, azonban a hajtóművek tolóerejének köszönhetően körülbelül 12 méterrel arrébb került.
Az OSIRIS-REx május 10-ig marad a Bennu aszteroida közelében, ezt követően kezdi meg két éves útját. Amint a Föld közelébe ér, a mintákat tartalmazó kapszulát (SRC) leválasztják az űrszondáról, az belép a Föld légkörébe és a várakozások szerint ejtőernyők segítségével landol Utah államban.