2018. február 22-én a SpaceX pályára állította a spanyol PAZ földmegfigyelő műholdat, de ezen a misszión még két darab tesztműhold is elindult, a Tintin-A és Tintin-B. Ezek a szatelitek a Starlink-műholdak legelső verziói. A két műhold egy körülbelül 500 kilométer magas pályára került, de 1125 kilométerre tervezték emelni a hajtóművekkel, ám ez sosem történt meg. Valószínűleg ez azért történt, mert a SpaceX ekkor jelentette be az 550 kilométeres orbitális rétegét a Starlink-konstellációnak, tehát így hasznos pályán voltak (régebbi tervek szóltak egy 1125 kilométer pályarétegről).
A Tintinek teljesen eltérőek a mai Starlink műholdaktól, a Washington és Kalifornia állambeli földi állomásokkal való kommunikációt tesztelték velük. Ezeket a teszteket minden nap elvégezték, körülbelül 10 percig vették a Tintin-A és Tintin-B jelét egy áthaladáskor.
Az első 60 darab v0.9 tesztműhold indítása után a Tintin-műholdak pályáját már nem emelték, így ezek pályája lassan elkezdett csökkenni (orbital decay). 2020. áprilisára már 490 kilométerre csökkent az átlagmagasság. Még abban a hónapban kikerültek információk, miszerint a SpaceX hamarosan belépteti a Tintin-műholdakat a légkörbe, ugyanis már nem volt rájuk szükség. Jonathan McDowell csillagász és műholdkövető tegnap, augusztus 9-én a Twitteren megerősítette, hogy szombaton a Tintin-B belépett a Föld légkörébe és elégett, illetve hogy a Tintin-A hamarosan ugyanezt fogja tenni.
Jelenleg a Starlink műholdak állapota így néz ki:
| Indítás | Műholdak indítva | Légkörbe beléptek | Nem hajt végre pályamódosításokat |
| № 0 (Tintin-A, Tintin-B) | 2 | 1 | 0 |
| № 1 (v0.9) | 60 | 4 | 8 |
| № 2-10 (v1.0) | 535 | 4 | 9 |
| Összesen | 597 | 9 | 17 |
Tegnap lépett be a légkörbe a Starlink-22 a kínai Szecsuan-tartomány területe felett és a Starlink-41 a Csendes-óceán területén (mindkét műhold a v0.9 csapat tagja volt). A következő műholdak pályája folyamatosan csökken, tehát belépésük hamarosan várható: Starlink-58, Starlink-28, Starlink-66, Starlink-33 és Starlink-1040. Az első négy mind a v0.9 tesztsorozat tagjai, míg az 1040-es a 2019. novemberi indítás tagja (Starlink-1), mely az első 60 darab “éles” műholdat jeleni.
1. kép: összes v0.9 tesztműhold magassága
2. kép: meghibásodott (manőverezésre képes) műholdak magassága
3. kép: (manőverezésre nem képes) csökkenő pályájú műholdak magassága (orbital decay)
4. kép: “nyugdíjazott”, de működöképes műholdak magassága
A Starlink-konstellációról hamarosan egy cikkben részletesen írunk, a műholdakról a történetéről, jelenlegi állapotáról és a jövőbeli tervekről. A Starlink küldetésekről a Küldetés profilok és beszámolók oldalon írtunk és folyamatosan írunk. A legutóbbi Starlink küldetésről itt, és a beszámolóról pedig itt olvashattok.