A csillagászat és az űrkutatás iránti érdeklődés mindenképpen hobbi. Nem kell hozzá űrhajó, de első körben még talán távcső sem. Aztán ahogy az embert egyre jobban bevonzza a téma nem telik bele sok időbe és megveszi az első szakkönyvét, aztán egy távcsövet, majd rájön arra, hogy mennyi mindent nem tud még a csillagos boltozatról.
Az egész akkor kezdődött, amikor pár éve elolvastam Marton Béla A Ceresz foglyai című könyvét. Igazi ifjúsági kalandregény hatvan évvel ezelőttről. Mindig is szerettem a sci-fit és nagy élmény volt elolvasni a fekete fehér illusztrációkkal ellátott kötetet.
A történetben feltűnt egy csillagász, nem volt nagy szerepe az eseményekben, de mégis annyira megfogott a karaktere, a viselkedése, hogy elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon mit is csinál egy csillagász. Milyen lehet belenézni egy távcsőbe? Milyen teleszkópok léteznek egyáltalán? Hogyan lehet eligazodni a csillagos égbolton? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kezdtek el foglalkoztatni, aztán már nem volt megállás.
Később jöttem csak rá egy érdekes összefüggésre az említett könyv kapcsán, amelynek egyébként van folytatása is az Utazás a Vénuszba címmel. Mindkét kötetben szerepelt egy név. Szakmailag ellenőrizte: Dr. Kulin György, olvasható mindkét kötet első lapjain. Ő az a Gyuri bácsi, aki nem egy amatőr csillagász számára tette elérhetővé a csillagokat. Számos szakmai munkája a mai napig alapműnek számít a csillagászat iránt érdeklődők számára. A sors különös kegye, hogy a Cereszen játszódó szocialista science fiction hatvan évvel később teljesítette be rendeltetését. A tudomány felé irányított egy lelkes rajongót.
Mindkét kötet esetében a szaklektor Dr. Kulin György
Sokáig a magam örömére nézegettem a csillagokat, beleástam magam nem egy szakkönyvbe, előadásokat néztem a legnagyobb online videómegosztón. Aztán beléptem nem egy a témával foglalkozó csoportba, azon a bizonyos „F” betűs közösségi oldalon. Az első lehetőség, hogy érdeklődő közönség előtt beszélhessek a hobbimról, egy nyári gyerektáborban adódott 2019-ben. Meglepett, hogy a gyerekeket mennyire érdekelte a téma. Egy egész délelőttöt kaptam a táborban, amelyet a csillagoknak és az űrkutatásnak szentelhettünk. Öröm volt nézni a gyerekeket, ahogy megrajzolták saját csillagképeiket vagy éppen a Naprendszer modelljét készítették el hungarocell golyókból.
A következő nagy ötlet nemsokkal ezután következett. 2019. július 20-án történt ötven éve, hogy elhangzott a legendás mondat: „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek”. Kis városom könyvtárát felkeresve ötleteltünk az igazgatóval, hogy illene egy rendezvénnyel megünnepelni ezt a jeles évfordulót. Hamar megszületett az ötlet, hogy egy interaktív előadás keretében bemutatnám a mondat elhangzásáig megtett utat. Szputnyiktól a Holdon landoló Sas Holdkompig.
Az ötlet megszületett és egy novemberi szerda délután meg is valósulhatott. Nagyon örültem annak, hogy igazán tekintélyes számban vettek részt az előadásomon. Az pedig igazi emlék marad, hogy nem egy résztvevő számára megélt emlék voltak az általam előadott téma. Az alkalom vége így átment egy igazi nosztalgiázós beszélgetésbe, ahol számos remek történetet/emléket hallgattam meg. Egy biztos, idősebb hallgatóim minden emlékét, amelyet ott este megosztottak velem igaz kincsként fogom őrizni életem végéig. A novemberi alkalmat még számos előadási helyszín követte. Nagy örömömre jelenlegi lakhelyem és szülőfalum önkormányzata is lehetőséget adott arra, hogy elvigyem ezt a témát az érdeklődőknek. Valamint igazán nagy megtiszteltetés ért, hogy az ELTE Savaria Egyetemi Központ Történeti Diákköre meghívott előadni, s ott is beszélhetem a számomra oly kedves témáról.
Úgy érzem nagy igazságra jöttem rá az ismeretszerzés kapcsán. Egy tudományos téma iránti érdeklődés igazán kiváló lehetőség. Az, aki igényes és valóban érdekli egy adott tudományterület rengeteg lehetőséggel élhet mai online világunkban. Azonban, ha valaha is lehetőségetek adódik előadni egy általatok kedvelt témában, éljetek vele. Igazi intellektuális erőpróba egy előadásra felkészülni, amely alkalomadtán még jobban elmélyíti a téma iránt érdeklődő előadó érdeklődését. Ad egy plusz lendületet, hiszen ott előkerülhetnek kérdések és bizony azokra csak úgy tud válaszolni, ha van tudás, amiből meríthet. Én magam így voltam ezzel és minden kedves érdeklődő amatőr csillagászt csak bátorítani tudok, hogy adjon elő, amikor csak teheti.
Kétségtelen, hogy soha nem volt még olyan könnyű elérni a tudást, mint napjainkban. Ugyanakkor ironikus módon talán soha nem volt annyira fontos a szakszerű, tudományos kíváncsisággal és alázattal felvértezett hús-vér előadó, mint mostanság. Fontos, hogy beszéljünk arról, amit szeretünk, ami érdekel minket, amiben jártassak vagyunk, mert a tudományos érdeklődés (vagy nevezhetem életszemléletnek) akkor ér igazán sokat, ha személyes élményeken, emberi kapcsolatokon alapul.