Ha felnézünk az égre, láthatjuk a csillagokat, a Holdat, a végtelent, a gondolataink szinte szárnyalnak ezt látva, mégis elég kevesen gondolnak a világűrjogra. Elég hangulatgyilkos is lenne, ha valaki a merengésed közben a világűr jogi szabályozásával zavarna meg. Pedig ez egy nagyon fontos téma. A kezdetekhez viszont kb. 65 évet kell visszautaznunk az időben.
Az űrkorszak kezdetével (1957. 10. 04. – Szputnyik-1) hirtelen valósággá vált mindaz, ami eddig leginkább, mint elméleti kérdés merült fel. Fontos lett tisztázni azt, hogy a különböző ember készítette objektumok kinek a tulajdonát képezik és milyen hatáskörrel rendelkezhetnek. A másik fontos kérdés a különböző égitestek birtoklása lett. Mikor az első ember a Holdon az amerikai zászlót kitűzte sokan félreértették a szituációt, azt hitték, hogy a Hold innentől kezdve Amerika tulajdonában áll, ami egyfajta gyarmataként funkcionál.
Lyndon Johnson elnök (jobbra) kezet fog Anatolij Dobrinyin szovjet nagykövettel a Világűregyezmény (Outer Space Treaty) aláírási ünnepségén a Fehér Házban 1967. október 10-én. Forrás: Harvey Georges/Associated Press
A valóság azonban nem is állhatna ettől távolabb. Ezt a kérdést igazából már 1967-ben, bő 2 évvel az első ember Holdra lépése előtt tisztázták. Az Outer Space Treaty (magyarul: Világűregyezmény vagy Világűrszerződés), mely ma is a világűrjog egyik alapvető fontosságú dokumentuma világosan kimondja, hogy sem a Hold, sem egyéb égitestek nem képezik senki tulajdonát. Neil Armstrong, az amerikai öntudat fényében tűzte ki a zászlót, nem pedig a meghódítás jeleként! A másik fontos gondolat, mely ebben az iratban lett rögzítve az, hogy a világűrt kizárólag békés célokra lehet használni (a különböző fegyverek felvitelét szigorúan tiltják), és mindenki érdekeit kell képviselnie a kutatásoknak. Ez a hidegháború idején fontos kinyilatkoztatásnak bizonyult és azóta is nagyon fontos elv.
Az űrjog fontossága, – bár kevesen tudnak róla hiszen nem szerepel mindennap a hírekben – egyre csak nő. Amíg az Apollo- program keretén belül az emberes Holdra szállások gyakrabban történtek meg, addig az űrhajósok különböző fontos kísérleteket is folytattak, ha csak erre gondolunk, akkor is érdekes belegondolni, hogy mi lenne, ha valaki magáénak kiáltaná ki a Holdat. Ez nemcsak háborús helyzeteket okozna, de fontos felfedezésektől is megfoszthatna minket. Egy ilyen helyzet megelőzése a világűrjog betartatása által elkerülhető. A másik, amit a jog fontossága kapcsán érdemes megemlíteni az, hogy a mai műholdak egy része létfontosságú feladatokat lát el (pl.: katasztrófamegelőzés), így ha valaki öntörvényűen úgy döntene, hogy egy-egy ilyen szatellitet károsít, akkor onnantól kezdve mindenki elég nagy bajban lenne, de általánosságban elmondható, ez a fajta magatartás nem jellemző. Ezt a szituációt talán ahhoz lehetne hasonlítani, amit az utakon tapasztalunk: hiába tudjuk, hogy bárki ránk ránthatná a kormányt, megbízunk egymásban annyira, hogy úgy gondoljuk senki nem tenné ezt szánt szándékkal. (Természetesen balesetek történhetnek, illetve az űrszemét is okozhat károkat.)
Az utóbbi időben az is felkavarta az állóvizet, hogy a magánvállalatok is teret nyertek ebben a fejlődő iparban. A magántőke beáramlása véleményem szerint két irányba sodorhatja az űrkutatás jövőjét. Egyfelől lehetséges, hogy egy olyan fejlődést fog eredményezni, amely hasonló mint az űrkorszak kezdetén a Szovjetunió és Amerika versenye volt, de egy borzasztó fejetlenség is kialakulhat. A világűrjog nem alkalmazkodott a változásokhoz egyelőre. Az űrturizmus mint olyan, hiába borzasztó drága és csak a leggazdagabbak engedhetik meg maguknak, létezik, és idővel egyre olcsóbb, ennél fogva egyre elérhetőbb lesz mindenki számára. Ezáltal még inkább időszerű lenne a világűrjog korszerűsítése. (Elég belegondolni mi minden változott 1967 óta, mióta kiadták az Outer Space Treaty-t, amely a világűrjog „Bibliájaként” szolgál ma is).
Kávai Alexandra Csilla