Blue Whale-1: Dél-Korea metán meghajtású, félig újrafelhasználható hordozórakétája

Kapcsolódó

Nikon fényképezőgép utazik a Holdra

A NASA nemrégiben számolt be arról, hogy megállapodást kötöttek...

A nap képe #1396 – Ivanpahi naperőmű

A kaliforniai Mojave-sivatagban található ivanpahi naperőmű. Mindegyik torony egy...

Mivel foglalatoskodtak a Crew-7 űrhajósai a Nemzetközi Űrállomáson?

A Crew-7 küldetés tagjai hamarosan hazatérnek, de természetesen  nem...

Már tesztelik a Starship holdi verziójának dokkolórendszerét

A rendszer a Dragon 2 űrhajó aktív dokkolómechanizmusán alapul,...

A nap képe #1395 – A várakozó Buran

A várakozó Buran és az Antonov An-225 „Mrija” repülőgép.

A dél-koreai Perigee Space magáncégről egészen idáig még nem esett szó nálunk, pedig egy ideje ők is beszálltak a metán meghajtású hordozók fejlesztésébe. Maga a repülési tesztprogram a tervek szerint 2024 végén kezdődhet, amelyet 2025-ben kereskedelmi missziók követhetnek. A kevesebb mint 3 millió dolláros teljes indítási árával ez lehet a világ legolcsóbb hordozórakétája.

A 2018-ban alapított vállalat ugyan nem Starship méretű járművet épít, mégis érdemes említést tenni az általuk Blue Whale-1 névre keresztelt rakétáról, mely mondhatni egy koreai Electron.

Hogy miért is ragaszthatjuk rá ezt a jelzőt? Nos a röviden csak BW1 nagyjából azonos mérettel rendelkezik, és megközelítőleg megegyezik a hasznos teherbírása is. A pontos adatai a következők: magasság: 21 m, átmérő: 1,6 m, indítási tömeg: 19,8 tonna. A Blue Whale-1 egy főként nagy szilárdságú szénkompozitból készülő, kétfokozatú orbitális hordozórakéta, amely a teljesen újrafelhasználható első fokozattal 150 kg hasznos terhet képes 500 km-es napszinkron pályára állítani. Ez a kapacitás természetesen növelhető – bár ehhez fel kell áldozni az említett fokozatot -, ami ebben az esetben további ~20%-os hasznos teherbírást eredményez.

Forrás: Perigee Space

Mindkét fokozat esetében cseppfolyósított metánt és cseppfolyósított oxigént használnak, mely nagyobb teljesítményt és hatékonyabb karbantarthatóságot tesz lehetővé. A BW1 első fokozatát kilenc darab „Blue-1S” hajtóművel, második fokozatát pedig egyetlen „Skyblue” rakétamotorral látták el. A teljes egészében saját fejlesztésű hajtóművek tervezésénél szempont volt, hogy az adott teljesítményhez a lehető legegyszerűbb kialakítást alkalmazzák, amivel csökkentették a szükséges alkatrész mennyiségét, ezáltal olcsóbb, ugyanakkor megbízható rakétamotort kaptak.

Blue-1S. Forrás: Perigee Space
Skyblue. Forrás: Perigee Space

A Blue-1S egy 30 kN tolóerejű,  80 bar kamranyomással és 50 000 fordulat/perc fordulatszámon működő, egytengelyes turbószivattyúval ellátott hajtómű. Ahogy már említettük, egy alacsony költségű rakétamotorról van szó, melyet sorozatgyártással állítanak elő.

A Skyblue egy alacsonyabb tolóerővel (7 kN) rendelkező hajtómű, ami a második fokozaton kap szerepet, tehát egy vákuumra-optimalizált verzióról beszélünk. Akár öt újraindításra is képes.

Indítási helyszínek

A BW1 két startállásról indítható. Az egyik az Esrange Űrközpont, a másik pedig a Csedzsu indítóközpont (Jeju Launch Center). Előbbi Észak-Svédországban található, mely Európa első számú indítóhelye, és ami az elmúlt 60 évben több mint 600 rakétaindításnak adott otthont. Egyik előnye, hogy a környező területen alacsony a népsűrűség, így minden indítási művelet a lehető legbiztonságosabban lebonyolítható, a másik pozitívum pedig a földrajzi szélessége, ami könnyíti a pályára állítást. Utóbbi, tehát a Csedzsu indítóközpont a Csedzsu-szigeten található, mely Dél-Korea legdélebbi csücske. Ez lehetővé teszi a különféle küldetések végrehajtását; a napszinkron pályák esetében a 97 fokos inklinációt, a közepes hajlásszögű missziók esetében pedig a 60 fokos inklinációt. Emellett kiválóan megközelíthető, hiszen mivel közvetlen összeköttetésben áll Kelet-Ázsia nagyvárosaival.

A SPIDER1 indítása az Esrange Űrközpont. Forrás: SSC/Marcus Lindh
A BW-0.1 startja a Csedzsu indítóközpontból. Forrás: Perigee Space
Dark mode powered by Night Eye