Borul a 2026-os holdraszállási terv? A NASA új lehetőségeket fontolgat a csúszások miatt

Kapcsolódó

Kiválasztották az európai Vigil űrszonda építőjét

Az Európai Űrügynökség május 22-én tartotta Brüsszelben azt az...

A nap képe #1481 – Tenacity kicsomagolás

A Dream Chaser Tenacity „kicsomagolása”, miután megérkezett a Kennedy...

Rendkívüli: kiválasztották a következő magyar űrhajóst!

Lezárult a HUNOR-Program kiválasztási szakasza, a végső felkészülés az...

44 éve indult első magyarként az űrbe Farkas Bertalan

1980. május 26-án kezdődött Farkas Bertalan űrrepülése a Szojuz-36...

Eddig jól muzsikálnak a Psyche űrszonda ionhajtóművei

A NASA a napokban számolt be arról a remek...

Az új holdkomp és az új szkafander fejlesztése körüli késedelmek az ütemterv és a kivitelezés átdolgozására kényszeríthetik az űrhivatalt.

Bár egyelőre nem beszélt róla nyilvánosan a NASA, a tisztviselők és döntéshozók kezdik belátni, hogy az Artemis-3 küldetés a jelenleg ismert formában és időben nem fog tudni megvalósulni. Miközben egyre közeledik a 2026 szeptemberi időpont, az új holdraszállási program első személyzetes leszállását magába foglaló misszió két fő komponensénél is csúszások jellemzőek, emellett eleve rendkívül összetett a kivitelezés, ez pedig újabb lehetőségek és ütemterv kidolgozására kényszerítheti az amerikai űrhivatalt és partnereit. Az Ars Technica szakportál pénteki cikkében több forrás több opcióról tesz említést.

Az egyik taglalt opció az Apollo-9-hez hasonlító küldetés végrehajtása: akkor a holdkomp validálásához alacsony Föld körüli pályán történtek meg az első tesztek, a mostani Artemis-programban ennek mintájára az Orion űrhajó szintén ilyen pályán dokkolna a Starship leszállóegységhez, hogy ott történjen a különböző létfenntartó és navigációs rendszerek tesztelése. Ez nagyobb biztonságot is jelentene, hiszen ha valami komolyabb műszaki probléma lépne fel, a személyzetet sokkal könnyebb alacsony Föld körüli pályáról hazajuttatni, mint Hold körüli pályán mentőakciót végrehajtani. 
A másik felmerült opció az Orion személyzettel indul a Holdhoz és ott a Lunar Gateway űrállomáshoz csatlakozik, melynek addig legalább a létfenntartó és meghajtási modulját Hold körüli pályára állítják. 

A NASA az alábbi közleményt adta ki az Ars Technica megkeresésére: „Továbbra is dolgozunk az Artemis-2 személyzetével a 2025 szeptemberi tesztrepülés végrehajtásához, valamint az Artemis-3 tervezésén, mely 2026 szeptemberében juttat űrhajósokat a Hold déli pólusára. Az űrhivatal napi rendszerességgel értékeli a komponensek előrehaladását és állapotát, és a gyűjtött adatokat arra használja fel, hogy a megfelelő időben hozzon döntéseket az egyes küldetésekről, a körültekintő küldetéskezelés részeként. Ha egy adott hardver nem áll rendelkezésre a küldetések ütemezett támogatására vagy a készültségi szintjük nem elegendő, meghozzuk a szükséges döntéseket, ugyanis a személyzet biztonsága az első számú prioritás, ez mindenek felett áll.”

Az Orion és a Starship dokkolásának illusztrációja Hold körüli pályán. Forrás: nasaspaceflight.com

Ami a jelenlegi helyzetet illeti, az Artemis-2 dátuma egyelőre még megvalósítható, de az Orion hőpajzsával kapcsolatos problémák továbbra is megoldásra várnak, ha pedig az Artemis-3 bonyolult kivitelézését is hozzávesszük, a 2026 szeptemberi dátum egyre irreálisabb terv. Utóbbi esetében ráadásul számos olyan elem található, amit akkor először próbálnának ki: az Orion-Starship dokkolás Hold körüli pályán, a személyzet tevékenysége a Starshipben űrbéli körülmények között, és magát a leszállást+visszatérést sem tesztelik korábbi küldetése(ke)n. Ezért a NASA arra kérte a SpaceX-et, hogy dolgozzon ki egy tervet a két űrhajó alacsony Föld körüli pályán való dokkolásának lehetőségére, így egyrészt a csatlakozást, másrészt a Starship életkörülményeit is tesztelni tudnák. Hogy ez a küldetés lenne a módosított Artemis-3 vagy egy köztes, „Artemis-2S”-t is beékelnek a 2 és 3 közé, még nem eldöntött. 

Ami biztos, hogy a NASA-nak nem lenne szüksége a teljes kapacitású SLS-re az Orion pályára állítás, amivel jelentősen lecsökkentenék a 2 milliárd (!!) dolláros indítási költséget. Ugyanis ha az űrhajót csak alacsony Föld körüli pályára kell juttatni, akkor elég egy jóval egyszerűbb és olcsóbb köztes felső fokozat a hordozórakétához, ami a United Launch Alliance Delta rakétacsaládjának második fokozatához lenne hasonló. Utóbbi viszont épp a nemrégiben végrehajtott utolsó Delta IV Heavy indítással nyugdíjazta ezt a típust, és így nem is áll rendelkezésre további gyártási kapacitás – felmerül tehát a kérdés, hogy a NASA honnan szerezné be a szükséges felső fokozatot?

Nehéz hónapok előtt áll tehát az űrhivatal a döntések szempontjából, hiszen minél tovább halogatják az elhatározást, annál messzebb kerülhet a holdraszállási terv időpontja, miközben a háttérben Kína is komoly fejlesztéseket hajt végre, hogy 2030-ig az első tajkonauták eljussanak a Holdra. Ezt az Egyesült Államok és a NASA mindenképp el szeretné kerülni…

A legújabb látványterv a holdraszálló Starship verzióról. Forrás: NASA

 

Ads Blocker Image Powered by Code Help Pro

Kérjük engedélyezd a reklámokat

Így tudod a Spacejunkie csapatát támogatni, hogy minél több friss hírt hozhassunk Nektek az űrutazás, űrkutatás világából!
Dark mode powered by Night Eye