Jelentősen több pénzt kap a Boeing

Kínos jelentés jelent meg a NASA-ról, és a Commercial Crew Program (CCP) finanszírozásáról.

Egy most megjelent audit szerint, a NASA jelentősen több pénzt ad a Boeing-nek, hogy űrhajósokat juttasson a Nemzetközi Űrállomásra, mint a SpaceX-nek.
A CCP program keretében, még 2014-ben a SpaceX és Boeing nyert támogatást, hogy kifejlesszen egy-egy új űrhajót, amivel biztosítható az amerikai űrhajósok felvitele az ISS-re, és ne legyenek sokáig az orosz Szojuzra hagyatkozva.
A megnyert összegek a következőképpen alakultak: a SpaceX kap 3.14 milliárd dollárt (Crew Dragon), a Boeing pedig 4.82 (!) milliárd dollárt (Starliner). Fontos megjegyezni, hogy ezeket a pénzeket nem egyből kapták meg a nyertesek, hanem folyamatosan, amint elértek egy újabb mérfölkövet az űrhajók fejlesztésében.
Már itt látható azonban, hogy a Boeing-nek jelentősen több pénzt fizetnek, holott semmilyen extra szolgáltatást nem nyújtanak a NASA-nak. Valószínűleg a Boeing kíváló lobbitevékenysége itt is remekelt..
A mostani audit azonban további kivételezéseket tárt fel, ugyanis először derült ki, hogy mennyit fizet majd a NASA a küldetésekért a szolgáltatóknak (mindkét űrhajó 4 űrhajóst fog majd szállítani):
55 millió dollár/űrhajós a SpaceX Crew Dragon-on
90 (!!!) millió dollár/űrhajós a Boeing Starliner-en

Összehasonlításképpen a NASA 2017 óta átlagosan 79.7 millió dollárt fizet egy székért az orosz Szojuzon (2017 előtt átlagosan 55.4 millió volt ez az összeg).
Ha még ez nem lenne elég, másra is fény derült. 2016-ban a Boeing 287.2 millió dollárt kényszerített ki a NASA-tól, gyakorlatilag azért, hogy ne hagyják el a programot, bár erről kicsit ködösek az információk.
Természetesen mindig is tudtam, hogy a lobbizás és politika nagyon mélyen benne van az amerikai űriparban (khm, SLS), de azért ez így tényleg kicsit túlzás.
Ha már SLS, arról még nem is beszéltem, hogy a NASA megerősítette, hogy 1 SLS indítás költsége várhatóan 2 milliárd dollár felett lesz. Igen, itt is alvállalkozó a Boeing..
Forrás: Eric Berger/Arstechnica

A Starliner és Crew Dragon űrhajók (valószínűleg makettek) előtt a kiválasztott legénységek
Forrás: NASA

50 éve indult a majdnem katasztrófába torkollott Apollo-12 misszió

1969. november 14-én indult el az Apollo-program hatodik küldetése, mely a második Holdraszállási misszió volt egyben. Pete Conrad parancsnok, Al Bean holdkomp pilóta és Dick Gordon parancsnoki modul pilóta csak kevéssel maradt le arról, hogy ők legyenek az Apollo-11 első Holdraszálló legénysége. Végül az ő küldetésük sem volt izgalomtól mentes…

“50 éve indult a majdnem katasztrófába torkollott Apollo-12 misszió” bővebben

Sikeres Crew Dragon hajtóműteszt

Sikeres Crew Dragon static fire teszten van túl a SpaceX, ezzel megint közelebb kerültünk a közelgő inflight abort küldetéshez.

Az alábbi tweet szerint, ezúttal a földön tesztelték a vészhelyzeti hajtóműveket, melynek eredményét a NASA és a SpaceX együtt fogja kiértékelni, és ezután kerülhet sor az inflight abort tesztre. Ha minden rendben volt, akkor várhatóan december elejére várhatjuk az éles (és várhatóan igen látványos) tesztet.

Új adatok a Voyager-2 űrszonda küldetéséről és méréseiről

Habár az űrszonda már egy éve elhagyta a Naprendszert, mégis most közölt új információkat a NASA a misszióról.

2018. november elején értesülhettünk a jó hírről, hogy a Voyager-2 szonda ikertestvére, a Voyager-1 után (mely 2012 augusztusában érte el a hélioszféra határát) a második ember alkotta eszköz, ami elhagyta a Naprendszert és kilépett a csillagközi térbe. A két szonda kb. 4 milliárd km-re követi egymást, és jelenleg mindkettő az ún. stagnálási zónában halad, amiben a napszél keveredik a csillagközi gázzal –

A most közzétett információk alapján a tudósok bizonyosságot nyertek afelől, hogy a Voyager-1 által továbbított adatok nem egyszeri, speciális helyzetet tükröztek: a 2. számú űrszonda is hasonló jeleket küldött vissza a Földre, amikor elérte a Naprendszer határát, ami megközelítőleg 18 milliárd km-es távolságot jelent a Földtől.
A Naprendszer és a csillagközi tér is ún. plazmával telített, ami- röviden és érthetően-egy olyan ionizált gáz, melynek atomjai elszakadtak az elektronjaiktól, ezáltal egy negyedik halmazállapotot képezve a szilárd, folyékony és gáz halmazállapot mellett. Ám amíg a Naprendszer plazmája forró (bár a hideg űrben ezt nehéz elképzelni, de így van) és ritka, addig a csillagközi térnél hidegebb és sűrűbb értékek mérhetőek. Ezt a különbséget jelezte mindkét szonda, és így bizonyítottan kijelenthető, hogy létezik egy határa annak a “buboréknak”, amit Naprendszernek hívunk, és ami véd bennünket az űr kozmikus sugárzásától.

Egy másik kérdésre is választ kaptak a tudósok a Voyager-2 jóvoltából: korábban a mágneses mezők kapcsán is találgattak a szakemberek, ám kiderült, hogy a héliopauzában (tehát a Naprendszer határán túl közvetlenül) ugyanolyan mágneses értékek vannak jelen, mint a hélioszférában, tehát ebből a szempontból nem mutat különbséget Naprendszerünk és a csillagközi tér.

A Voyager űrszondákat 1977-ben indították útnak. Először a Voyager-2 startolt el augusztus 20-án, majd 16 nappal később, szeptember 5-én testvérét is fellőtték az űrbe, hogy tanulmányozzák a négy óriásbolygót, a Jupitert, Szaturnuszt, az Uránuszt és a Neptunuszt. Közben a Voyager-2 pályáját módosították, hogy a Neptunusz és Uránusz vizsgálatát kiterjesztett küldetésben végezze. Így “cseréltek” helyet a szondák az űrben, és ezért tart előrébb jelenleg az 1. számű űreszköz.

A Voyager-2 űrszonda az űr végtelenjében
Forrás: NASA

SpaceX Starlink-1 – Újabb mérföldkövek az újrahasznosításban

Magyar idő szerint ma délután a SpaceX egy Falcon-9 rakétával felvitte a leendő Starlink hálózat első 60 darab darabját.

Májusban már ugye volt egy indítás (arról itt írtunk), szintén 60 db műholddal, azok azonban főképp tesztelésre szolgáltak. A most indított műholdak viszont már a tényleges hálózat részei lesznek – ezért az 1-es sorszám a küldetés nevében.
Ahogy múlt héten már írtuk, sok érdekességgel szolgált ez a misszió, habár az áramvonalazó kúpok (fairing-ek) begyűjtése végül elmaradt, valószínűleg a rossz időjárás miatt a két hajó már a kilövés előtt visszatért a kikötőbe.
A mai sikeres küldetésnek hála viszont 2 újabb mérföldkőn van túl a SpaceX:

  • Első eset, hogy egy első fokozatot negyedszerre használtak újra – a Block 5 típusú első fokozatokat 10 fellövésre tervezik használni
  • Első alkalom, hogy fairing-et újrahasználtak – állítólag csak a fairing költsége minden indítás esetén kb. 6 millió dollár, így érthető miért jelentős lépés ez is

És nem mellékesen, elindult a Starlink műholdhálózat tényleges építése, mellyel globális internetszolgáltatást terveznek nyújtani. A jelenlegi tervek szerint 12 000 műholdat akar a SpaceX LEO-ra (Alacsony Föld körüli Pálya) juttatni, melynek bevételei elősegíthetik a vállalat Mars terveinek megvalósítását is. A következő években több tucat Starlink küldetést tervez a SpaceX évente, szóval sok hasonló misszióra számíthatunk. Hosszabban itt tudtok olvasni a mostani kilövésről, a korábbi cikkeinket a Starlinkről pedig a címke alatt találjátok.

A 60 darab műhold összehajtogatva
Forrás: Spacex
A kilövés előtti estén a rakéta a floridai LC-40-es kilövőállomáson
Forrás: SpaceX
A landolás pillanata -talán az első alkalom, hogy nem szakadt meg a közvetítés

Űrhírek – 2019. november 10.

Újabb eltelt hét, újabb hírösszefoglaló!

  • A hét elején a Boeing sikeres küldetésmegszakítás-tesztet hajtott végre a Starliner űrhajóval. Bővebben itt olvashattok erről.
  • Közben az ULA már a végső összeszerelési fázisánál tart annak a speciális Atlas V rakétának, mely dec. 17-én fogja a NASA által előírt orbitális tesztprogram keretében a Starlinert Föld körüli pályára állítani. A rakéta első alkalommal fog tényleges teherszállítmány nélkül repülni, illetve először vetik be az újonnan fejlesztett, duál-hajtóműves Centaur második fokozatot.
  • Nov. 6-án sikeres static fire tesztnek vetett alá a SpaceX egy immár negyedszerre használandó Falcon-9 rakétát, mely újabb Starlink műholdakat fog az űrbe juttatni a tervek szerint holnap. A küldetés részleteiről ebben és ebben a cikkben írtunk. Közben a SpaceX flottája már úton van a kitűzött helyszínekre, ahol az OCISLY drónhajó a visszatérő hordozórakétát fogadja, a GO Ms. Chief és GO Ms. Tree hajók pedig a két áramvonalazó kúp darabot fogják elkapni az Atlanti-óceánon.
  • Már a szokásos edzéseket és felkészüléseket végzi az a 3 űrhajós, akik 2020. április 9-én fognak indulni az ISS-re a Szojuz MS-16 űrhajóval. Két orosz kozmonauta (Nikolai Tikhonov parancsnok és Andrei Babkin repülési mérnök) mellett a veterán amerikai asztronauta Chris Cassidy fogja elkezdeni a küldetést jövő tavasszal, akinek ez már a harmadik űrutazása lesz. Jelenleg Cassidy helye az utolsó, melyet a NASA jelenleg a Szojuz űrhajókon foglalt. Ha minden a SpaceX és a Boeing tervei szerint alakul, nem is lesz szükség további helyekre az orosz fellövések alkalmával.
  • A NASA is halad végre a saját fejlesztésű, új generációs SLS hordozórakétával, melynek központi egységére mind a négy RS-25 hajtóművet felszerelték (erről itt írtunk).
Az új Atlas V hordozórakéta
Forrás: ULA
Kép
A Starliner-teszt indítási pillanata
Forrás: NASA
Kép
Úton a hatalmas hálóval ellátott GO Ms. Chief és GO Ms. Tree
Forrás: Scott Photo Media, Gregg Scott

Starlink-1 küldetés – Sikeres static fire és új infók

Sikeres static fire teszten van túl a SpaceX, így minden sínen van a november 11-i kilövéshez, mely 60 darab Starlink műholdat fog szállítani. Az alábbi tweetből megtudtuk azt is, hogy ez lesz az első küldetés, ahol újrahasználják az áramvonalazó kúpot (fairing). Ezeket a fairing-eket korábban az Arabsat-6A misszió során használták, és gyűjtötték be. Egyenlőre kérdéses hogy mindkét felet, vagy csak az egyiket használják újra.

Érdekesség amúgy, hogy az Arabsat-6A alkalmával begyűjtött mindkét fél az óceánra érkezett (nem hálóval kapták el őket), és úgy halászták ki. Valószínűleg tehát igen jó állapotban lehetnek, ha ezeket használják újra.
Nem lenne SpaceX, ha nem tartogatna további mérföldköveket ez a küldetés: ez lesz az első alkalom, hogy egy első fokozatot negyedszerre (!!!) használnak, és első alkalom, hogy mindkét fairing-et hálóval próbálják elkapni. Ehhez már készen állnak a hajók a kifutásra: Ms. Tree (korábbi nevén Mr. Steven) és Ms. Chief a floridai kikötőben várnak.

Nagyon érdekes küldetés lesz, kíváncsian várjuk.
Nem Starlink, de szintén közelgő SpaceX küldetés, hogy az in-flight abort tesztre a static fire-t eltolták máról november 8-ra.
Ha lehet, ezt a küldetést még jobban várjuk:)

Sikeres a Boeing Starliner vészhelyzeti tesztje

Sikeres pad abort teszten van túl a Boeing. A Starliner űrhajó vészhelyzeti rendszerét tesztelték ma az új-mexikói White Sands Missile Range katonai bázison.

A mai teszt célja az volt, hogy élesben teszteljék az összes vészhelyzeti hajtóművet, melyek egy kilövés közbeni hiba/baleset esetén biztonságos távolságra juttatják az űrhajót. A teszt elengedhetetlen volt a hamarosan sorra kerülő első Starliner úthoz (Orbital Test Flight – OTF), mely jelenlegi állás szerint decemberben indulhat a Nemzetközi Űrállomásra, egyenlőre személyzet nélkül.
A teszt igen látványosra sikeredett (videó alul), a NASA és Boeing is teljes sikernek könyvelte el, ugyanis a kitűzött tesztcélokat teljesítette. Azonban a három főejtőernyő közül az egyik nem nyílt ki (a biztonságos landoláshoz amúgy 1 is elég), így ezügyben még várhatóak vizsgálatok. Reméljük nagyon, hogy ez a baki nem késlelteti tovább a Commercial Crew Programot. Hosszabban itt tudtok olvasni a tesztről, korábbi írásainkat a Starlinerről pedig a címke alatt találjátok.

A teszt jelvénye
Forrás: Boeing