Űrhírek – 2020. szeptember 13.

Bár nem volt túl mozgalmas ez a hét, néhány hírt most is sikerült összeszedni a világból.

  • Hétfőn rögtön egy kínai indítással kezdődött a hét. Egy Long March 4B rakéta juttatta sikeresen az űrbe a Gaofen műholdcsalád legújabb tagját, a Gaofen-11-02 polgári nagyfelbontású földmegfigyelő szatelitet, mely a China High Definiton Earth Observation (CHEOS) tagjaként foglalta el helyét orbitális pályáján. Az indítás rendben zajlott, és sajnos az első fokozat “visszatérése” is előre tervezett módon zajlott, lakott területekhez egész közel ért földet
  • Boca Chicaban továbbra is elképesztő iramot diktál a SpaceX. Hétfőn “helyet cserélt” az összeszerelő csarnokban és a tesztpadon a szeptember 3-án sikeres 150 méteres ugrást végrehajtó Starship SN6 prototípus és az SN7.1 teszttank. Utóbbival csütörtökön egy ellenőrző kriogenikus nyomástesztet hajtottak végre sikerrel, és valószínűleg holnap újabb tesztet hajtanak végre vele, ezúttal azonban szándékosan a végső tűréspontig emelik a nyomást benne, ezzel megvizsgálva az újabb, 304L rozsdamentes acél továbbfejlesztett változatából készült anyag szakítószilárdságát, illetve a hegesztések erősségét.
  • Szeptember 29-én indul a következő Cygnus teherűrhajó az ISS-re, mely hivatalosan az NG-14 kódnevet viseli. A Northrop Grumman szokása szerint mindig becenevet is ad az űrhajóinak, most azonban egy igazán különleges emberre esett választásuk: a Cygnust Kalpana Chawla-ról, az első indiai űrhajósnőről nevezték el, aki a 2003-as Columbia-balesetben vesztette életét.
  • Csütörtökön egy közleményt hozott nyilvánosságra Jim Bridenstine, a NASA igazgatója. Az űrhivatal továbbra is rendkívül elkötelezett a 2024-es Holdraszállás elérésében, amit kereskedelmi partnerekkel való együttműködéssel kíván végrehajtani. Ezt a közös munkát szeretnék most tovább erősíteni azzal a felhívással, hogy egy vagy akár több kereskedelmi magáncégnek 50-500 g közötti holdi regolit és közet begyűjtése esetén jutalmat is fizetnek. A jutalom a begyűjtött, és a Földre visszaszállított anyag tömegétől függetlenül 15000 és 25000 dollár között lesz, a Hold felszínén bárhonnan begyűjthető a minta. Azonban a jutalom 80%-át csak sikeres visszajuttatás esetén fizetik ki a cég(ek)nek. Ezzel is szeretné a NASA még keményebb munkára ösztönözni a partnereket, hogy a kívánt dátumig ismét ember léphessen a Hold felszínére.
  • Egy hónap múlva, október 14-én indul az Expedition-63 háromfős személyzete a Szojuz MS-17 űrhajóval az ISS-re. A küldetés érdekessége, hogy valószínűleg ez az utolsó Szojuz-indítás, ahol az USA ülést vesz egy asztronautája számára az oroszoktól. A jövőben ugyanis már a SpaceX Crew Dragon, majd remélhetőleg a Boeing Starliner űrhajójával fogják feljuttatni az űrhajósokat a Nemzetközi Űrállomásra. A személyzet tagjai két orosz kozmonauta, Sergey Ryzhikov parancsnok és Sergey Kud-Sverchkov repülőmérnök, illetve Kathleen Rubins amerikai űrhajósnő, repülőmérnök. Utóbbinak elég sok feladata lesz a 2021. márc 10-ig tartó küldetése alatt: segédkeznie kell a tervek szerint október 23-án induló a SpaceX első operatív emberes küldetése, a Crew-1 misszió érkezésekor, az első teherszállító Crew Dragon érkezésekor a CRS-21 küldetés keretében, illetve a Boeing Starliner űrhajójának dokkolásakor az OFT-2 misszió keretében.
  • A szombat nem a legsikeresebb napként marad emlékezetes az űripar történetében. Sajnos két kudarccal végződő rakétaindítás is történt: először az Astra Rocket 3.1 nevű rakétája indult, mely sikeresen hagyta el az indítóállást, azonban később letért a pályájáról, és ezért a vészmegszakító rendszer leállította a hajtóműveket. A rakéta 40 másodperccel később a földbe csapódott. Nem sokkal később az ExPace kínai magánvállalat Kuaizhou-1A nevű rakétája startolt el a Jilin-1 Gaofen-02C műholddal a fedélzetén, de az indítás után nem érkezett semmilyen hír a küldetés sorsáról, úgyhogy valószínűleg megsemmisült a rakéta vagy maga a műhold, még a Föld körüli pályára állás előtt.
Kép
A Rocket 3.1 indítása szombaton az alaszkai Kodiak indítóközpontból
Fotó: Astra Space (@Astra)

Hol tart és mit csinál a Blue Origin?

Majdnem pontosan 20 évvel ezelőtt, 2000. szeptember 8-án alapította Jeff Bezos a saját űripari cégét, melybe évente 1 milliárd dollárt invesztál, de mégsem látszanak az eredmények. Vagy mégis? Nézzük meg részletesen a Blue Origin eddig történétét és jelenleg is futó projektjeit.

Jeff Bezos (aki az Amazon alapítója is, és 2017 óta a világ leggazdagabb embere) 2000-ben alapította a Blue Origint azzal a céllal, hogy az űrutazás költségét drasztikusan csökkentse és elérhetővé tegyék a világűrt mindenki számára. A cég mottójának a latin “Gradatim Ferociter” kifejezést választották, ami magyarul annyit tesz: “Lépésről lépésre, vadul”. A vállalat neve a nagyratörő terveit szimbolizálja : a Föld “Blue” (kék bolygó) és “Origin” (eredet – vagyis a jövőben majd visszagondolva, hogy az emberiség “szülőbolygója” a Föld volt).

Jeff Bezos, a Blue Origin alapítója

A Blue Origin finanszírozását majdnem kizárólag Bezos állja, aki egyes források szerint 2014-ig 500 millió dollárt fektetett összesen a cégbe. 2017-től minden évben már 1 milliárd dollárt folyósít az üzletember, melyet a saját Amazon részvényeinek eladásából fedez.
A Blue Origin híres arról, hogy kevés információt oszt meg a közvéleménnyel és minden fejlesztésük szinte teljes titokban történik. A cég létezésére is csak 2003-ban derült fény, amikor a Jeff Bezoshoz közel álló cégek földfelvásárlásokba kezdtek Texasban, ahol a mai napig is folynak a hajtóműtesztek és főbb rakétafejlesztések. A Corn Ranchnak nevezett telephelyről történtek a szuborbitális New Shepard repülések is.
2015-ben a cég kibérelte a floridai Cape Canaveralban található LC-36 startállást, melyet a leendő New Glenn rakéta indítására használnak majd, egy alapos felújítás és átalakítás után. Floridában rendelkeznek még egy felkészítő üzemmel is, ahol a New Glenn végső összeszerelése zajlik majd. 2020-ban az alabamai Huntsville-ben (ahol a Saturn rakéták első fokozata is készült az 1960-as években) nyitottak egy egységet a BE-4 hajtóművek gyártására.
A vállalat főhadiszállása Kentben, Washington államban található és 2019-es adatok szerint jelenleg 2500 dolgozója van.

Érdekesség, hogy a Blue Origin dolgozói létszáma hogyan alakult az években: 2013-ban csak 250 fő, 2015-ben 400 fő, 2017-ben pedig már 1000 dolgozójuk volt. Összehasonlításképpen a két évvel később (2002-ben) alapított SpaceX-nek 2013-ban már 3800, 2015-ben 5000 dolgozója volt, míg jelenleg több mint 8000 főt foglalkoztatnak. Ezek a számok is jól szemléltetik, hogy a SpaceX-hez képest egy jóval kisebb cégről van szó.

Charon, Goddard kísérleti járművek
A cég 2005-ben sikeresen tesztelt egy Charonnak (a Plútó holdja után) nevezett tesztjárművet, melyet 4 db függőlegesen felszerelt Rolls-Royce Viper Mk. 301 sugárhajtómű emelt kb. 96 méter magasságba, és ezután szállt vissza. A Charonnal az automata irányítási rendszereket tesztelték, melyeket majd a későbbi rakétákhoz terveztek használni.
A Charon után következett a Goddard (nevét a híres amerikai rakétatudósról és fizikusról Robbert Goddardról kapta) tesztjármű, melyen már a Blue Origin által fejlesztett rakétahajtóműveket használtak, a BE-1-et és BE-2-t. Három tesztugrásra került sor a Goddarddal 2006-ban és 2007-ben.

A Charon tesztjármű

New Shepard
A kezdetleges tesztjárművek után kövekezett az első, szuborbitális repülések végrehajtására tervezett rakéta, a New Shepard tervezése és építése. A rakéta a nevét az első amerikai űrhajósról Alan Shepardról kapta. A New Shepard két részből áll: egy újrahasználható első fokozatból, és egy kapszulából mely eléri a világűrt (100 km magasság, a Kármán vonal).
Az első fokozatot az új, hidrogént és folyékony oxigént használó BE-3 hajtja meg, mely a szétválás után irányítottan és a hajtóművét begyújtva függőlegesen landol.
A kapszula 6 embert képes szállítani és pár perces űrben tartókodás után lassan visszazuhan a Földre, ahol ejtőernyők segítségével száll le. A Blue Origin tervei szerint főleg fizetős űrturisták részére kínálnák a New Shepard utakat.

2015. áprilisa és 2019. decembere között 12 alkalommal indítottak New Shepard rakétát, és 11 alkalommal sikeresen le is szállt az első fokozat, illetve többször újrahasználtak első fokozatot is. A fizetős és emberes utak azonban évek óta csúsznak, és továbbra sincs információ arról, hogy mikor kezdődnek meg ezek a repülések. A Blue Origin állandó titkolózása itt sem segít, jelen sorok írása közben tavaly december óta nincsen új információ a New Shepard-program jövőjéről.

New Glenn és BE-4 hajtómű
2012-ben kezdődött el a munka a Blue Origin első orbitális rakétáján, a hatalmas, 7 méter átmérőjű New Glennen, mely szintén egy legendás amerikai űrhajósról, John Glennről kapta a nevét. A rakéta bejelentésére 2016. szeptemberében került sor és 7 db BE-4 (folyékony metánt és oxigént égető) hajtóművel látnák el az első fokozatot, mely újrahasználható és egy tengeri platformra szállna le visszatérés után.

A New Glenn

A rakétát a fentebb említett floridai LC-36 startállásról indítanák, és a tervezett első repülés dátuma 2021 lenne, melyre elég kevés az esély, ugyanis az indítóállás felújítása még nagyban tart. A New Glenn 45 tonnát tud alacsony Föld körüli pályára (LEO) és 13 tonnát geostacionárius transzfer pályára (GTO) szállítani, mellyel az óriásrakéták kategóriájába tartozik. A Blue Origin már több megrendeléssel rendelkezik New Gless indításokra (sajnos a pontos számot nem találom sehol, főleg, hogy az egyik megrendelő, a OneWeb sorsa jelenleg is kérdéses), a rakéta hatalmas, 7 méter átmérőjű áramvonalazó kúpja (fairing) miatt is szimpatikus választás lehet a megrendelők számára.

A New Glennen használatos BE-4 hajtómű külön megrendelést is kapott 2018-ban: a United Launch Alliance (ULA) az új rakétáján, a Vulcanon is használni fogja a Blue Origin hajtóműveit, szám szerint kettőt. A Vulcan bemutatkozására szintén legkorábban 2021-ben számíthatunk, azonban egy friss információ szerint problémák vannak a hajtómű turbószivattyújával. A ULA elnöke, Tory Bruno egy nemrégiben megjelent interjúban ejtette el az információt, de bizakodó volt, hogy a problémát gyorsan kijavítják a Blue Origin mérnökei. Kérdéses viszont, hogy a hiba késleltetni fogja-e a Vulcan és a New Glenn bemutatkozását, és egyre jobban úgy tűnik, hogy a 2021-es céldátum mindkét rakéta esetében tarthatatlan lesz.
A Blue Origin a Légierő 2022 és 2026 közötti katonai rakétaindításaira is pályázott a New Glenn hordozóval, azonban végül nem kerültek kiválasztásra. A cég közleményében sajnálatát fejezte ki a döntés miatt, azonban az egyik nyertes ULA-nak szállíthatják a BE-4 hajtóműveket (részletes írásunkat erről itt olvashatjátok).

Az első leszállított BE-4 hajtómű a ULA-nek

Holdraszállási tervek
2020. májusában jelentette be a NASA, hogy 3 céget bíz meg az Artemis-program keretében a 2024-től tervezett Holdraszállásokhoz szükséges leszálló egységek kifejlesztéséről. A pályázat egyik nyertese a Blue Origin által vezetett konzorcium (“Nemzeti Csapat”) lett, melynek tagjai a Lockheed Martin, a Northrop Grumman és a Draper. A Blue Origin végezné a koordinációt a résztvevő cégek között, és ők gyártanák a leszálló egységet is.
A Human Landing Systems (HLS) programban a Blue Origin 579 millió dollárt kap, és 2021. februárig kell a győzteseknek a végső terveket leadni, ami alapján dönt majd a tényleges győztesről a NASA.
A Blue Origin már 2019-ben bejelentette a saját, Blue Moon elnevezésű holdraszálló űrhajó koncepcióját, így a programban való részvételük sem meglepő.

Tervek, ahogy láthatjuk vannak bőven, reméljük hamarosan megvalósítást és tényleges repüléseket is láthatunk már a Blue Origin részéről. 20 éve alapították a vállalatot, és sok milliárd dollár elköltése után egyelőre kevés eredményt tud felmutatni, de továbbra sem érdemes a SpaceX-et a Blue Originnal összehasonlítani. Egyértelmű az is, hogy Jeff Bezos nem egy Elon Musk, és teljesen eltérő személyiséggel rendelkezik. Míg Musk aktívan a mai napig részt vesz a SpaceX fejlesztéseiben, addig Bezos nem rendelkezik ilyen tudással. Egyes új pletykák szerint amúgy Bezos egyre jobban kezd beleszólni a Blue Origin vezetésébe, amire szüksége is van a cégnek, mert ilyen sok, párhuzamosan futó és nagy erőforrásokat igénylő programnál muszáj lesz valamilyen sorrendet felállítania a Blue Originnek.

A legteljesebb Apollo küldetés – Az Apollo-15 története – 1.rész

Negyvenkilenc évvel ezelőtt ezen a napon, UTC szerint 13:34-kor indult útjára az Apollo-15 legénysége. Mindenképpen jeles esemény volt, hiszen ez a három űrhajós sok mindenben nyerte el az elsőséget. Olyan műszaki megoldásokat használhattak, amelyet előttük még senki. Számos tudományos mérést és vizsgálatot végezhettek, amelyet addig még egyik Apollo-küldetés sem tudhatott magáénak. Oly sok minden történt e 13 napos küldetés során, hogy egy cikk nem is lesz elég hozzá.

A három űrhajós név szerint David Scott, Alfred Worden és James Irwin 1971. július 26-án indult egy Saturn-V rakéta fedélzetén a Holdra, ugyanarról az indítóállásról (39A) – melyről a történelmi első küldetés, az Apollo-11. De a két küldetés közötti hasonlóságok kis túlzással, de ezzel már véget is értek. Az Apollo-15 egy más küldetés osztályba tartozó eseményként szerepelt a NASA tervei között. „J” típusú repülésként hivatkoznak rá, mely hosszabb tartózkodási időt, bővített műszerkészletet és tudományos programot jelölt. A Saturn-V rakéta tetején az Endeavour űrhajó és a Falcon holdkompot tekinthetjük egy sok tekintetben módosított űreszköznek.

Az Apollo-15 startja 1971. július 26-án

Az Apollo-15 a program kilencedik repülése volt, egyben a negyedik olyan küldetés, mely során űrhajósok szálltak le égi kisérőnk felszínére, a Holdra. A misszió fő feladata a már megkezdett tudományos kutatások folytatása, de természetesen számos különleges, eddig még végre nem hajtott tudományos mérés és kísérlet is várt az űrhajósokra.
A történelem eddigi legnagyobb rakétája a Saturn-V űrrakéta már lassan megszokottnak nevezhető látvánnyal emelkedett a magasba. Ugyanakkor ez az ismerős látvány egy módosított rakéta képe volt, mely az avatatlan szemek számára épp ugyanolyan lehet, mint az a monstrum, mely 1969-ben elsőként juttatott embereket a Holdra. Ez a rakéta lényegesen több súlyt vitt magával, mint elődjei, így mindenképpen szükséges volt módosítani az amúgy sem hétköznapi rakétaóriást. Az első és második fokozat közötti piropatronok számát – mely a fokozatok szétválását tette lehetővé – nyolc darabról négyre csökkentették. Az első fokozat néggyel kevesebb fékezőrakétával lett felszerelve, valamit a kettes fokozathoz tartozó S-II hajtómű égésterében is végeztek módosításokat. De ennek célja az előző indításoknál tapasztalt oszcilláció kiküszöbölése volt. A repülés programjában is eszközöltek változtatásokat. A Föld körüli pályát alacsonyabbra, 166 kilométeres magasságra helyezték. A biztonsági üzemanyag mennyiségét is csökkentették, hogy ezzel a változtatással is tovább éghessenek a hajtóművek. A változtatásokkal a mérnökök elérték, hogy közel 500 kg többletsúlyt képes legyen eljuttatni a rakéta a Holdra. Ismerve a rakományt, erre a teljesítményre szükség is volt.

Az Apollo-15 legénysége David Scott, Alfred Worden és James Irwin

Az Apollo-15 rakétája bizonyos értelemben egy már sztenderdnek nevezhető parancsnoki modult és holdkompot vitt magával. Igaz ugyan, hogy a hosszabb Holdfelszínen tartózkodás miatt több készlettel és oxigénnel látták el a Falcont, hogy az űrhajósok 68 órát tölthessenek az égitesten. És egy eddig még nem használt közlekedő eszközt is elhelyeztek a holdkomp „csomagtartójában”. A NASA kezdetek óta két nagyobb csoportba sorolta a Holdon végzett expedíciókat. A gyalogos felderítés mellett mindig is tervben volt valamilyen közlekedő eszköz használata. Sokáig a repülő, illetve guruló eszközök álltak versenyben egymással, ám a tervezés szakaszában egy MOLAB nevezetű prototípusból származó pozitív tapasztalatok miatt a NASA vezetői végül a négykerékkel ellátott guruló járművet választották. A holdautót a General Motors egy leányvállalata készítette el. A cél az volt, hogy egy könnyű, elektromos meghajtással működtethető, terepen való közlekedésre alkalmas geológiai kutatójárművet készítsenek.
A tervező csapatot a magyar származású Pavlics Ferenc vezette. Számos prototípus után végül olyan holdjáró született, mely egy rugós mechanizmussal könnyedén összehajtható volt. Természetesen azért készítették ilyennek, hogy elférjen a holdkomp rakterében. A négykerekes eszköz úgy lett megépítve, hogy minden kereket külön elektromos motor hajt. Az eszközt vezető űrhajós, ha szükségesnek érezte mind a két tengelyt képes volt kormányozni. De egy kapcsoló segítségével váltogathatott is a kormányzandó tengelyek között.
De nem csak ezért nem volt szokványos eszköz ez az autó. Földi társaival ellentétben ezen nem találnánk sem kormánykereket, sem pedig gumiabroncsot. A kerekek titánhálóból készült abroncsokat kaptak, s a holdjármű irányítása botkormánnyal lett megoldva. A Holdon hagyott autó összesen több mint 27 kilométert tett meg a poros, regolitos holdfelszínen és nagyobb területet voltak képesek bejárni háromnapos tartózkodásuk alatt, mint eddig bármelyik küldetés űrhajósai. Hozzá kell tenni azt is, hogy biztonsági okokból azért hét kilométernél messzebbre sohasem távolodtak el a Falcontól.

Nemcsak a holdautó volt az, mely lehetővé tette a hosszabb Holdon tartózkodást. Legalább ilyen fontos volt az űrruhák átalakítása is. Hiszen az Apollo-15 előtti küldetések szkafanderei sokkal merevebbek voltak, melynek első sorban biztonsági okai voltak. Ezekben a nehéz öltözetekben az űrhajósok képtelenek voltak lehajolni vagy akár letérdelni. Ezért is dolgoztak hosszúszárú szerszámokkal. Értelemszerűen a „J” típusú repülés személyzetének más kialakítású, több Holdon tartózkodást biztosító űrruhára volt szüksége. A terveknek megfelelően az A7L-B jelzésű szkafanderben az asztronauták akár hét órát is képesek voltak a holdfelszínen tölteni. A ruhákat deréktájban teljesen átdolgozták, hogy az őket viselők képesek legyenek leülni benne. Ez a holdautóval való közlekedés miatt volt nagyon fontos. De a ruhán kialakított csatlakozók elhelyezkedésén is változtatni kellett, akár csak a beszállónyíláson.

Az Apollo-15 Holdkomp pilótája James Irwin

De az Apollo-15 tudományos tevékenysége nem csak a holdfelszínre korlátozódott. Miután a Falcon levált az Endeavour űrhajóról és megkezdte ereszkedését a Holdra, az égitest körül keringő űrhajó is megkezdte tudományos munkáját. A küldetésre a NASA egy teljesen új műszeres egységet tervezett, mely a SIM (Scientific Instrument Module) nevet kapta. A tudományos műszerek a parancsnoki modul alatti műszaki egységben kerültek elhelyezésre. Érdekes dolog, hogy a korábbi Apollo-küldetéseken a modul ezen részét csak ballaszttal töltötték ki. Ez volt az első alkalom, hogy műszerek kerültek ide. A korábban titkosított kémműholdak fotografikus eszközeit felhasználva a mérnökök olyan nagy teljesítményű fényképezőgépeket helyeztek el az említett részben, amellyel lehetőség nyílt minden eddiginél részletesebb felvételek készítésére. Helyet kapott a SIM egységben még számos más eszköz is, mellyel igazán pontos tudományos méréseket végezhetett a parancsnoki egység pilótája, Alfred Worden. Még egy kis érdekesség, a szervízmodulba épített tudományos eszköz adathordozója nem volt kapcsolatban a parancsnoki modullal. Így a mérések elvégzése után, a már teljes létszámmal üzemelő személyzet egyik tagjának egy EVA (Extra-Vehicular Activity – Űrhajón kívüli tevékenység) során kívülről, a világűr vákuumából kellett kihoznia az értékes adatokkal teli eszközöket.

SIM (Scientific Instrument Module)

Ugyancsak a SIM rekeszben kapott helyet egy kisebb műhold. Ezt az űrhajósoknak kellett pályára állítaniuk a Hold körül. A Föld irányú gyújtást megelőzően került pályára ez a kis 78×36 cm-es nyolcszög alapú hengeres testbe épített szatellit, mely az űrhajó távozását követően is folytatta a méréseket. A műhold önálló meghajtás vagy helyváltoztatás nélkül pályáján keringve mérte a napszél részecskék energiaintenzitását, a plazma viselkedését és a holdi mágneses mező tulajdonságait. Kétségtelen, hogy az Apollo-program egyik legtermékenyebb küldetéseként az Apollo-15 legénysége rászolgált arra, hogy a történelem örök részeként tanulságot tegyen arról, hogy mire képes az ember, ha igazán kíváncsi.

Írásom következő részében részletesen foglalkozom az űrhajósképzés átszervezésével, a leszállóhellyel, valamit a Holdon megkezdett kutatómunkákkal.

Egy művészi ábrázolás az Endeavour űrhajóról a SIM műszerekkel, valamit a Hold szatellittel

Programajánló júliusi estékre – NEOWISE üstökös

Ha nincs programod a júliusi estékre, akkor ajánlunk neked egy kis néznivalót. Természetesen tiszta égboltra is szükség lesz.

Nem is volt olyan régen, hogy a SpaceX GPSIII indítását élőben közvetítettük Nagy Szabolcs kollégánkkal. Aznap este különleges eset volt, hiszen itthon a viszonylagos derült égnek hála, kis túlzással, de mindenhol észlelhető volt a fejünk fölött elhúzó űreszköz. Számos kép és felvétel érkezett a legnagyobb közösségi oldalon üzemelő Űrutazás-Űrhajók csoportba. Jó volt látni, hogy közösen osztoztunk az élményben.

GPS- III átvonulás – Szalipszki Benedek felvétele

Május végén egy ennél is különlegesebb eseményt közvetítettünk. A SpaceX amerikai űrvállalat egy saját maga által tervezett űrhajót küldött a Nemzetközi Űrállomásra. Az Endeavour névre keresztelt űrhajón két amerikai űrhajós is utazott, így majd kilenc év után ismét hazai földről, hazai rakétával utazhattak az asztronauták. Az eseményt élőben közvetítettük és ezalkalommal is szerencsénk volt, hiszen az indítást követően Magyországról szabad szemmel is látni lehetett az űrállomásra igyekező űrhajót. Rengeteg felvétel került fel az esemény után az online csoportunkba. Nagyon sokan követtük saját szemünkkel ezt a történelmi eseményt, amely bizonyosan örök emlék marad.

A SpaceX Endeavour űrhajója Magyarország felett – Nagy Olivér felvétele

Ezúttal is egy érdekes észlelésre hívlak titeket ma estére, vagy a hátralévő júliusi napokra.  A C/2020 F3 jelölésű üstökös már több napja ad programot az amatőr és hivatásos csillagászoknak. A NEOWISE néven is emlegetett űrszikla ma, azaz pénteken a kora esti órákban is észlelhető lesz szabad szemmel. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ezt az üstököst már jó ideje lehet szabad szemmel észlelni. De július 15-től a NEOWISE pályája olyan kedvezően alakul, hogy már a kora esti órákban is észlelhető. Az Országos Meteorológiai Szolgálat Üstökösfigyelő térképe szerint a nyugati megyékben élőknek lesz elsősorban nagyobb esélyük az észleléshez. Természetesen ha nem jön be a csillagászati megfigyelések örök átka. Mert ha valami esemény, vagy jelenség van, sajnos az esetek többségében beborul. No de én magam optimista vagyok és szemlélni fogom az eget ma este is.

Üstökösfigyelő térkép
Forrás: OMSZ

Az égbolton való tájékozódáshoz egy kis segítség. A Göncölszekér “alatt” az északnyugati, északi égbolton találhatja meg a kíváncsi szemlélő az üstököst a horizont közelében.

Az üstökös “útja az égen”
Forrás: MCSE
A NEOWISE a Parker Solar Probe napszonda fényképén
Forrás: NASA

Hihetetlen: Elon Musk Starlink műholdjai okozták az ausztráliai erdőtüzeket

A kaliforniai Science and Technology Center tegnap megjelent tudományos folyóiratában derült fény az ausztráliai erdőtüzek valódi okára.
A tudományos központ szerint a 2019-es bozóttüzek valódi okozója nem a Soros György által feltüzelt önkényes tűzgyújtók voltak, hanem Elon Musk “űripari” cégének, a SpaceX-nek a Starlink nevezetű műholdjai.
Az új tanulmány szerint egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy az egyik Starlink műhold tavaly júniusban ütközött a Hubble-teleszkóppal, és a lehulló törmelék lángba borította az ausztráliai kontinenst.
A NASA hivatalosan még nem kommentálta az új értesüléseket, ami egyértelműen azt bizonyítja, hogy Elon Musk célja mindig is a globális káosz megteremtése, és az olajipar újbóli felfuttatása volt.
Természetesen a tudományos beszámoló bizonyítékokkal is alátámasztja az állításokat: több, a helyszínen tartózkodó laposföld hívő is a saját szemével látta a lehulló roncsokat, melyek később az évszázad legnagyobb természeti katasztrófáját okozták a kontinensen. A hírt a Fox News és a 888.hu is megerősítette.
Fény derült arra is, hogy a Starlink műholdak igazi célja (amiből jelenleg 23242563 db kering a Föld körül) a globális felmelegedés elősegítése. Ennek nem várt hatása azonban, hogy a Föld egyre laposabb, ezt Elon Musk végül kelletlenül, de a bizonyítékok hatására Twitteren is megerősítette. A bejegyzés után Musk a Flat Earth Society oldal követője is lett. A SpaceX és a Tesla alapítója külön kihangsúlyozta, hogy célja kizárólag a globális felmelegedés elősegítése volt, arra abszolút nem gondolt, hogy erőfeszítései közben több milliárd dollárt is keres, melyet az állítólagos Starship-programba fektethet. Elhivatott tudósítóink (akik felébredtek, és a “valóságot” meg tudják különböztetni a tényektől) közben megerősítették, hogy az összes felvétel az új űrhajó építéséről igazából CGI, amit a SpaceX kaliforniai telephelyén készítettek, Christopher Nolan rendezésével.

Április 1, a Bolondok Napja van, ne higgy el minden megjelent hírt.
A fenti írás célja kizárólag a szórakoztatás, a benne lévő “tények” semmilyen formában nem fedik a valóságot. Ha bármikor, bárhol az év folyamán ilyen egyszerűen és nagyszerűen hangzó megfogalmazásokat olvasol, legyél óvatos, valószínűleg annak a nagyrésze hazugság és clickbait. Ne feledd, az igazság mindig egy összetett dolog, sohasem fekete-fehér, mindig keresd a megbízható hírforrásokat és nézz utána a dolgoknak!