Napi videók – “A távolban” sorozat

A Netflixen szeptember 4-én jelent meg az “Away” című marsutazásos sorozat, melynek főszereplője Hilary Swank a NASA-nál is járt még februárban. Még nem néztünk bele a sorozatba (nekem kicsit túlságosan családi drámásnak tűnik), de a látogatásról készült videó nagyon érdekes. Bónuszként a sorozat előzetese, ha ti már láttátok, jelezzétek, hogy érdemes-e nekiállni. 🙂

Breaking News!! Új film van készülőben Tom Cruise, a SpaceX és a NASA közreműködésével!

Tegnap került fel a Twitterre egy hír, amire felkaptam a fejem: Tom Cruise nyilatkozta, hogy egy filmet tervez a SpaceX-el és a NASA-val, ami ténylegesen a világűrrel kapcsolatos témában készül. Ma viszont Jim Bridenstine, a NASA igazgatója is megerősítette, hogy valóban együtt fognak dolgozni a színész-producerrel egy, az ISS-en játszódó filmen!
Cruise-tól eddig sem álltak távol a hajmeresztő ötletek, azonban ez valószínűleg minden eddigit felülmúl majd. A film nem a Mission: Impossible filmsorozat újabb részeként készül, hanem egy teljesen független akció-kalandfilm lesz. Én már el is képzeltem, ahogy a színészt valóban felviszik egy Crew Dragon űrhajóval az ISS-re.
Egyelőre nem tudunk többet a projektről, mindenesetre eléggé izgalmas már maga az ötlet is, hogy két űripari cég is részt vesz egy világűrben játszódó film készítésén. Ebben a témában sajnos gyakran előfordul rosszul sikerült film, de ilyen felhozatallal valószínűleg egy remek film fog megszületni!

Boldog Csillagok Háborúja napot!

Ma van a nemzetközi Star Wars nap, úgyhogy irány megnézni valamelyik filmet (vagy inkább az összeset – kivéve az új trilógiát). #MayThe4thBeWithYou

Ilyen lenne ha a Halálcsillag LEO pályán keringene a Föld körül

Sorozatajánló – For All Mankind (2019)

Tavaly októberben indult a 10 részes sorozat az Apple TV+ streaming platformján, és mivel alternatív történelmi, és Apollo-program, ezért nem volt kérdés, hogy végig fogom nézni. Figyelem, az írás spoilereket tartalmaz!

A sorozat alapfelvetése, hogy a szovjetek jutnak először a Holdra, így az űrverseny tovább folytatódik. Neil Armstrong, és az Apollo-11 nem lesznek az elsők (helyette Alekszej Leonov, aki az első űrsétát is tette), a NASA pedig kétségbeesetten próbálja behozni a lemaradást, és az amerikai önérzeten esett sebet begyógyítani.

A sorozatban valós (és fiktív) történelmi személyeken keresztül mutatják be a “mi lett volna, ha..?” összes alternatív történését. Megismerhetjük az űrhajósokat (és családtagjaikat), az irányítóközpont központi kulcsfiguráit, illetve az akkori politikai vezetés alternatív cselekményeit is.

A látványra és a megvalósításra szerintem abszolút nem lehet panasz, látszik, hogy szántak pénzt bőven a sorozatra, és a történet is szépen halad előre – sajnos a hosszú párbeszédes családi drámák, és az izgalmas missziók közötti űrt kitöltő felesleges részek is vannak azért bőven.
A történetről kicsit részletesebben (figyelem kemény spoilerek következnek!): miután a szovjetek lépnek először a Holdra, majd később az első női kozmonauta is a Holdon sétál, az amerikaiak (egy majdnem balsorsú Apollo-11 misszió után) felélesztik a női űrhajós programot (mely rengeteg ellenérzést szít a NASA-nál és a férfi űrhajósok között), és számos női asztronautát képeznek ki. Később az első amerikai nő a Holdon (Molly Cobb, a sorozat egyik legjobb karaktere) jeget talál egy kráterben, így pár év múlva az amerikaiak és a szovjetek is Hold-bázist építenek, ahol hónapokig személyzet is tartózkodik – természetesen sok konfliktus adódik a két nemzet között. Később a NASA indítási balesetet szenved el, mely hátráltatja a holdi bázis személyzetének cseréjét (közben még több családi dráma), a sorozat utolsó két része pedig egy izgalmas holdi mentőmissziót mesél el.

Ami tetszett a sorozatban, hogy figyeltek a technikai részletekre (ha valaki kicsit jártas az Apollo-korszak történéseiben, rengeteg apró utalást, részletet szúrhat ki), és alapvetően a cselekmény is nagyon izgalmas – bár pár helyen kicsit elszálltak a készítők. Ami negatívum, az a sok felesleges családi dráma és hosszú párbeszédek, de gondolom erre azért volt szükség, hogy a nem csak űrrajongókat is megfogják a sorozattal.
Azon ne csodálkozzatok majd, hogy a sorozatban több whiskeyt isznak, és többet dohányoznak (még az űrhajósok is), mint a Dallasban. 🙂
Egynek teljesen jó szórakozás volt, mindenképpen csak ajánlani tudom (űr,- és Apollo-program rajongóknak kötelező természetesen). A hírek szerint már be is berendelték a második évadot, azt nem tudjuk, hogy mikor nézhetjük majd.
Az utolsó, tizedik rész végén van egy végefőcím utáni jelenet, azt mindenképpen nézzétek meg, mert eszméletlen jó, és a második évadot nagyban meghatározza majd.

Könyvajánló: Egy év az űrben – Scott Kelly

Ez az a könyv, amit mindenkinek olvasnia kell, akit egy kicsit is érdekel az űrutazás.

A Scott Kelly 1 évig tartó űrutazásáról készült 12 részes TIME dokumentumfilm után (Youtube-on már nincs fent, jelenleg a Netlfix kínálatában elérhető, mindenképpen nézzétek meg) nem volt kérdés, hogy Kelly könyvét is beszerzem.

A könyv alapvetően Kelly 1 éves ISS küldetésére fókuszál, de párhuzamosan az űrhajós gyerekkorát, tanulmányait és korábbi küldetéseit is megismerhetjük. Ez úgy valósul meg, hogy egy fejezetben az előéletéről, egy fejezetben pedig a 340 napos misszióról ír felváltva. Engem ez egy kicsit zavart az elején – mégiscsak a hosszú küldetésről akarok olvasni -, de olvasás közben megértettem, hogy mindez szükséges, hogy megértsem Kelly motivációit és személyiségét.

Kelly tipikusan egy régivágású űrhajós, aki vadászpilótából lett asztronauta, és a motivációja sem a tudomány iránti elkötelezettségéből, vagy egy gyerekkori Apollo TV-közvetítés emlékéből ered, hanem a kemény munka által remélt célok megvalósításából. Fanyar humora, kissé lazának tűnő hozzáállása nekem nagyon szimpatikus volt, és sokszor kifejti saját (nem mindig pozitív) véleményét a NASA módszereiről is. Az űrhajós kétszer is utazott a Szojuzzal, valamint a NASA oroszországi kapcsolattartója is volt, így elég jó belátást nyert az „orosz módszerbe”, az ezzel kapcsolatos észrevételei tetszettek nekem a legjobban. Ezt kellő iróniával, de mégis nagy tisztelettel teszi, szó sincs arról, hogy Kelly egy beképzelt amerikai lenne, a NASA-t ugyanúgy kritizálja ha kell.

A könyv legjobb részei természetesen a Nemzetközi Űrállomáson zajló mindennapi élet és együttélés részletes bemutatása, ha valaki csak erről szeretne többet tudni, mindenképpen olvassa el a könyvet. A kis hétköznapi apróságok, a személyzet mindennapi kihívásai (minden ami a NASA TV-ből a közvetítések során kimarad), egy új nézőpontot adnak az ISS-ről az olvasónak – én pontosan ezt vártam a könyvtől.

Nem kérdés, vegyétek meg a könyvet mindenképpen, nem fogjátok megbánni. Amíg végig nem olvassátok, addig úgysem lehet letenni. 🙂

Ha esetleg tudtok még ajánlani hasonló, űrhajósok élményeit bemutató könyvet, írjátok meg kommentben. Köszi☺

Filmajánló (?) – Ad Astra (2019)

Tegnap végre megnéztük Dave kollégával az ősz egyik legjobban várt sci-fijét, hát azért többet vártunk… Spoilermentes kritikánk következik:

Nem véletlen a kérdőjel a címben, mert nehezen tudjuk ajánlani ezt a filmet… Az előzetes természetesen sokat ígért, de sajnos a film keveset nyújtott..
A film a jövőben játszódik (konkrét évszám nélkül), amikor az emberiség nyitott az űrutazás, és a felfedezések felé. A Holdon és Marson állandó űrbázisokkal rendelkezünk, ide a katonaság, illetve bárki akinek pénze van, nyugodtan elutazhat.
A történetről sokat nem szeretnék írni, erre ott az IMDB, vagy a Filmbuzi cikke, de most komolyan 2019-ben, egy ilyen költségvetéssel, Brad Prittel, ebből nem lehetett volna valami normális filmet kihozni? Miért kell mindig a családi szenvedés és problémák irányába elmenni? Inkább nem is megyek bele, annyira bosszantó…
Az első 1 óra amúgy érdekes, és jól felépített (kivéve a nyitójelenetet…), tényleg a jövőben éreztem magam, ahol pl. Holdra utazás természetes. De ezután…
Erőltettet és logikátlan az egész történet… , A karakterek semmilyenek, nem tudunk meg róluk semmi konkrétat (ez Hollywoodban sajnos manapság már természetes…) A történet össze-vissza csapong, logikus magyarázat semmire sincs.
A fizikát is teljesen felejtsétek el, a filmben van akinek 17 év mire eljut a Neptunuszig, másoknak ez csak pár hónap…
Az utolsó 30 perc szerintem teljesen minősíthetetlen volt, teljesen elfogyott a kreativitás – vagy a stúdió variálta át az egész befejezést, láttunk már ilyenre példákat.
Szegény Brad Pittet amúgy sajnálom, valószínűleg ő nem erre a filmre szerződött le, pedig szerepéhez képest megint zseniálisat alakított.
Ha jó űr sci-fire vágytok, ne ezt nézzétek, inkább egy Interstellar, vagy Gravity, továbbra is.
Tényeg, ezekről a filmekről még nem volt szó, szeretnétek róla írást a blogon?