SpaceX 🇺🇸 | Starlink-9 küldetés profil

Péntek reggel indul a már többször elhalasztott Starlink-9 küldetés 57 darab Starlink és 2 darab BlackSky műholddal a fedélzeten. Ez lesz a tizedik Starlink indítás, és a kilencedik amelyeken már üzemképes szateliteket állítanak pályára.

Indítás ideje, helye: 2020. augusztus 7. magyar idő szerint 07:12, Kennedy Űrközpont – Launch Complex 39A, Florida, USA 🇺🇸
Megbízó, rakomány: 57 darab Starlink v1.0 műhold és 2 darab BlackSky földmegfigyelő műhold
Rakomány össztömege: 17 830 kg
Hordozórakéta: SpaceX Falcon-9 Block 5
Pálya: alacsony Föld körüli pálya (LEO) 210×366 km
Első fokozat: B1051 – ez lesz az 5. küldetése ennek a fokozatnak
Fokozat visszatérése: Of Course I Still Love You drónhajóra – 634 km-re a floridai partoktól
Élő közvetítés: hivatalos élő közvetítés a SpaceX YouTube csatornáján, illetve magyar nyelvű közvetítés az Űrutazás-Űrhajók YouTube csatornán, ami a Spacejunkie.hu és Spacestationguys – Nagy Szabolcs eggyüttműködése 🙂

Forrás: Geoff Barrett
Falcon 9 az indítóálláson
Forrás: Teslarati

A Starlink műholdak
Most 57 darab Starlink v1.0 műhold fog indulni ezzel a rakétával – érdemes megjegyezni, hogy ez az első fokozat indította az első Crew Dragont az ISS-re a Demo-1 misszió keretében, a kanadai RADARSAT műholdakat és további két Starlink missziót (név szerint Starlink-3 és Starlink-6). Ez lesz az első Starlink “csomag” ahol az összes műholdra fel van szerelve a VisorSat napellenző egység. A tervek szerint ilyen napellenzők segítségével az antennákról visszatükröződő napfényt fel tudják fogni, így nem lesznek láthatóak szabad szemmel a műholdak miután elérték a végső pályájukat. Ki kell hangsúlyozni, hogy indítás után egy alacsonyabb pályán vannak, illetve pályaemelő manővereket kell végrehajtaniuk. De ez egy átmeneti időszak, pár napon-héten belül nem lesznek láthatóak! Ezért teljesen felesleges és értelmetlen olyanokat mondani, hogy “remélem felrobban” vagy “le kell lőni az összeset”…
Az indítás másik érdekessége, hogy ezzel az indítással kész lesz az 1500 kilométeres réteg 33%-a.

550 km orbitális réteg
A Visorsat
Forrás: SpaceX

BlackSky műholdak
BlackSky, a Spaceflight Industries egyik részlege földmegyfigyelési szolgáltatásokat nyújt saját, illetve más cégek műholdjainak szolgáltatásából. A jelenlegi négy műholdról tizenhatra tervezik bővíteni a saját műholdjaik számát. A két szatelit egyenként 55 kg-t nyom, a LeoStella építette őket (a Spacelflight Industries és Thales Alenia Space közös vállalkozása).
A BlackSky-nak több katasztrófa-megfigyelési tapasztalata is van már, pl. ausztráliai bozóttüzek, koronavírus-járvány hatásai és Szíria török inváziójának megfigyelése.
Egy 16 műholdas flottával óránként tudnak a világ nagyvárosai felett elhaladni és 1 méteres felbontású képeket készíteni, de a hosszútávú terv egy 60 szatelittel rendelkező konstelláció.
Ezzel 10-15 percenként tudnának képeket készíteni egy adott pontról 1 méternél jobb felbontásban. A következő misszióban négy darab BlackSky műholdat egy indiai SSLV rakétával terveznek pályára állítani decemberben, illetve további hat műholdat szeretnének indítani 2021-ben.

A 2 műhold amelyek a Starlink rideshare programmal indulnak

Kína (CASC) 🇨🇳 | Gaofen-9-04 küldetés profil

Holnap reggel egy Long March-2D hordozórakéta fog indulni a Csiücsüan Űrközpontból egy Gaofen földmegfigyelő műholddal a rakterében. Összesítettük az indítás részleteit és pár információt a rakományról.

Indítás ideje, helye: 2020. augusztus 6. magyar idő szerint 06:00, Csiücsüan Űrközpont – Launch Area 4, Kína 🇨🇳
Megbízó, rakomány: Gaofen-9-04 polgári földmegfigyelő műhold a China High Definiton Earth Observation (CHEOS) tagja, a CNSA üzemelteti
Hordozórakéta: a CASC Long March-2D rakétája
Pálya: alacsony napszinkron pálya (SSO) – 617×664 km, 98.01° inklinációval
Élő közvetítés: sajnos nem valószínű hogy lesz, de az indítás után frissítjük cikkünket az indításról készült videóval.

Egy korábbi Gaofen-9 indítása
Forrás: NSF

A Gaofen műholdrendszer
A Gaofen műholdak részei Kína polgári földmegfigyelő hálózatának, a China High Definiton Earth Observation, röviden CHEOS-nak. Ez lesz a negyedik Gaofen-9 típusú szatelit pályára állítása, ezt jelzi a 04. A katonai célra szánt Yaogan-9 földmegyfigyelő műhold alapján építették őket, valószínűleg a CAST2000 műholdplatformra. Áramellátását két kihajtható napelemtábla biztosítja akkumulátorok segítségével. Két darab pánkromatikus kamera található az Gaofenen, illetve egy mikrohullámú távérzékelési eszköz is.
Egy méternél jobb felbontású optikai képeket fog szolgáltatni, melyeket többnyire várostervezési, úthálozat építési és pontos földmérési célokra fognak felhasználni.
Mezőgazdasági használatban termés mennyiségének a megbecsülését fogja elősegíteni, illetve esetleges katasztrófahelyzet esetén az érintett terület megfigyelést biztosítja majd. Kína a CHEOS projektet 2010-ben indította ami azóta ez egyik legnagyobb nemzeti technológiai és tudományos projekté nőtte ki magát. A Long March-2D indítójárműről hamarosan egy cikksorozatunkban tervezünk írni.

Gaofen-9 szatelit (animáció)
Forrás: Gunter’s Space Page

Astra Space 🇺🇸 | Rocket 3.1 tesztrepülés küldetés profil

Holnap tervezik megejteni a Rocket 3.1 első tesztrepülését az alaszkai Kodiak Indítókomplexumból. Ez az indítás a DARPA Launch Challenge keretein belül fog lezajlani. Az Astra Space-ről ebben a cikkben írtunk részletesebben. A rakéta nem fog hasznos rakományt pályára állítani.

Indítás ideje, helye: 2020. augusztus 8. magyar idő szerint 04:00, Kodiak Indítókomplexum – Launch Pad B, Alaszka, USA 🇺🇸
Megbízó, rakomány: nincs hivatalos rakomány, valószínűleg egy tömegszimulátor
Rakomány össztömege:
Hordozórakéta: Astra Space Rocket 3.1
Pálya: alacsony Föld körüli pálya (LEO)
Update 4: halasztva augusztus 8. 04:00-re
Élő közvetítés: hivatalos élő közvetítést ide belinkelünk amint elérhetővé válik, frissítjük a cikket

Forrás: Geoff Barett

Rocket 3
A Rocket 3.1 a Rocket 3 sorozatának második rakétája. A Rocket 3.0-t tavasszal tervezték indítani, de többször kellett halasztani technikai okoból. Három darab CubeSat volt a rakomány, kettő az Amerikai Védelmi Minisztériumnak (DoD) és egy a University of Florida-nak. A halasztások miatt a DARPA Launch Challenge kritériumainak nem tudtak megfelelni, de továbbra is az indításnál maradtak. Március 23-án egy indítás előtti gyakorlaton a rakéta üzemanyag-leeresztés közben kigyulladt és később megsemmisült. A rakomány nem volt akkor a raktérben, így a CubeSatok nem vesztek el szerencsére. Az incidens utáni vizsgálat megállapította, hogy egy rosszul záró üzemanyagszelep okozta a balesetet. A DARPA Launch Challengeről szintén ebben a cikkben olvashattok részletesebben.
A Rocket 3.1 a második rakéta a sorozatban, most hasznos teher nélkül fog indulni, valószínűleg egy tömegszimulátorral. Itt látható a Rocket 3.1 egyik statikus hajtóműtesztje (hangot bekapcsolni!):

Rocket 3.1
Forrás: Astra Space

Arianespace 🇪🇺 | Galaxy 30, MEV-2 & BSAT-4B indítás küldetés profil

Péntek este indul az Arianespace Ariane-5 hordozórakétája Francia Guyanából három darab műholddal a fedélzetén. Ez lesz az első indítás a koronavírus járvány kitörése óta a dél-amerikai űrkikötőből. Lássuk is a részleteket:

Indítás ideje, helye: 2020. augusztus 15. magyar idő szerint 23:30, Guyana Űrközpont – Ariane Launch Area 3, Francia Guyana 🇪🇺/🇫🇷
Megbízó, rakomány: Galaxy-30 távközlési szatelit az Intelsat számára, MEV-2 élettartam meghosszabító eszköz szintén az Intelsat számára, BSAT-4B távközlési műhold a japán BSAT vállalatnak.
Hordozórakéta: az Arianespace Ariane-5 ECA hordozórakétája
Pálya: Geostacionárius átviteli pálya (GTO)
Update: az indítást elhalasztották augusztus 15-re
Élő közvetítés: Arianespace hivatalos közvetítése

Forrás: Geoff Barrett

Galaxy 30

2018. januárjában bízta meg az Intelsat az Orbital ATK-t (ma Northrop Grumman) a Galaxy 30 geostacionárius műhold megépítésével. Az űreszközt a Northrop Grumman Dulles-i üzemében szerelték össze, a GeoStar-2 műholdplatform alapján. Ez a platform 15 év hosszúságú geostacionárius missziókra van tervezve. A geostacionárius pályára állást a platformba beépített “apogee kick motor”, azaz egy szilárd gyorsítófokozat biztosítja. Tömege 3,3 tonna. 5 kW elektromos áramot termelnek a napelemtáblái, főhajtóműve hidrazint használ a pályakorrekciókhoz. A platform még egy lítium-ion akkumulátorteleppel is fel van szerelve.
A Galaxy 30 egy C-sávú transzponderrel van ellátva klasszikus közvetítési célokra, például UHD sugárzásra. Ku- és Ka-sávú transzponderek is találhatóak a műholdon.
A Galaxy 30 főleg az észak-amerikai televíziós piacot fogja kiszolgálni, nyugati 125°-re lesz pozicionálva.

Mission Extension Vehicle – 2 (MEV-2)

Az Ariane rakterében a Galaxy-30 mellett elhelyezett MEV-2 lesz a világon a második geostacionárius műhold élettartam-hosszabbító küldetés. Az elképzelés abból állt, hogy az alacsony üzemanyagszinttel rendelkező műholdakhoz egy másik szatelitet dokkolnának és az átvenné a pályakorrekciós és irányítási feladatait. A koncepció sikeres volt, ugyanis tavaly egy Proton-M rakéta elindította a MEV-1-et, ami később sikeresen dokkolt az Intelsat 901-el. A MEV-1 még öt évig marad a 901-hez kapcsolódva mielőtt temetőpályára állítaná azt, és egy másik műholdra csatlakozna.
A MEV-2 az első teljesen kereskedelmi misszió. Az Intelsat 1002 élettartam-hosszabítását fogják elvégezni a MEV-2-vel. A Mission Extension Vehicle a GeoStar-3 platformra épül. Itt a hatékonyság és élettartam szempontjából ionhajtóművekkel van felszerelve a műhold. Fejlesztették az akkumulátortelepet a GeoStar-2-höz képest, illetve már 8kW elektromos áramot termelnek a napelemtáblák. Szintén 15 év az élettartam, tehát akár három műhold működését és meghosszabíthatja 5 évvel.

Nagyon jól ábrázolja ez a videó a szervízküldetés menetét
Northrop Grumman

BSAT-4B

A BSAT-4B egy japán geostacionárius műhold a Broadcasting Satellite System Corporation számára. Az eszközt a Space Systems/Loral (Maxar Technologies alvállalata) építette.
A 2017-ben indított BSAT-4A tartalékjaként fog szolgálni.
Az SSL-1300 műholdplatformra épült. 5-12 kW között ingadozik az elektromos áramtermelése a napelemtábláknak. Akár 70 darab transzponderrel is fel lehet szerelni. A világ egyik legmegbízhatóbb műholdplatformja, több mint 80 geostacionárius műhold épült már erre a platformra.
A BSAT-4B tömege 3,5 tonna. 24 Ku-sávú transzponderrel van felszerelve. 15 évre tervezik az élletartamát. Keleti 110°-re lesz helyezve. A BSAT-4A-hoz hasonlóan teljes Direct-To-Home 4K/8K UHD lefedettsége lesz Japánban, különlegessége hogy a 2021-es tokiói olimpia élő közvetítésében is szerepet fog vállalni.

A DM-2 küldetés vége – Minden fontos tudnivaló a landolásról

A jelenlegi tervek szerint a hétvégén tér vissza Bob Behnken és Doug Hurley, mellyel befejeződik a történelmi Demo Mission-2 küldetés. Nézzük is a pontos részleteket, hogy mire számíthatunk.

A DM-2 űrhajósai: Bob Behnken és Doug Hurley

(A küldetéssel kapcsolatos összes korábbi cikkünket itt olvashatjátok.)
Bob Behnken és Doug Hurley május 30-án indult a Nemzetközi Űrállomásra, a történelem során előszőr egy magáncég által fejlesztett és üzemeltetett űrhajóval, a Crew Dragonnal. A NASA két veterán űrhajósa két hónapot töltött az ISS-en, ezalatt számtalan tudományos kísérletet, karbantartást végeztek el, kisegítve ezzel az Expedíció-63 három fős személyzetét. Bob Behnken 4 űrsétát is végrehajtott az űrállomás parancsnokával, Chris Cassidyvel, amiken az ISS akkumulátorainak a cseréjét fejezték be.

Bob és Doug küldetése azonban most véget ér, és a Crew Dragon első alkalommal érkezik vissza űrhajósokkal a fedélzetén.
Ne felejtsétek, hogy szombat éjjel az ISS-ről való lecsatlakozást, vasárnap este pedig a leszállást is élőben közvetítjük Youtube-on! Gyertek és nézzétek velünk az izgalmas eseményt!

Az Endeavour-re keresztelt űrhajó távozása és visszatérése várhatóan a következőképpen fog alakulni (az időpontok magyar idő szerint vannak):
Július 31. péntek, 16:45 – Sajtótájékoztató az ISS amerikai űrhajósaival (Chris Cassidy, Bob Behnken, Doug Hurley)
Augusztus 1. szombat, 15:15 – Búcsúceremónia a Crew Dragon távozása előtt
Augusztus 2. vasárnap, 01:34 – Az Endeavour leválik az ISS-ről (undocking)
Augusztus 2. vasárnap, 20:42 – Az Endeavour csobbanása (splashdown)
Augusztus 2. vasárnap, 23:00 – Sajtótájékoztató Jim Bridenstine-nal, illetve a Commercial Crew Program, SpaceX és ISS képviselőivel
Augusztus 4. kedd, 22:30 – Sajtótájékoztató a DM-2 űrhajósaival
Az összes eseményt élőben közvetíti a NASA TV.

Crew Dragon távolodik az ISS-től (a kép a tavalyi DM-1 küldetésen készült)

Hol landolnak az űrhajósok?
A NASA és a SpaceX 7 landolási zónát jelölt ki a visszatérésre, Florida keleti és nyugati partja mellett. A Mexikói-öbölben (Floridától nyugatra) a SpaceX GO Navigator nevű hajója áll készenlétben, az Atlanti-óceánon (keletre) pedig a GO Searcher hajó indulhat a kapszula és az űrhajósok begyűjtésére. A SpaceX hajóiról itt írtunk részletesen.

A landolási zónák
Forrás: Gavin – SpaceXFleet.com

A végleges landolási zóna kiválasztásánál több tényezőt vesznek figyelelembe, a legfontosabbak természetesen az aktuális időjárási helyzet (szél, hullámzás stb.) a zónában, illetve a visszatérő pálya tulajdonságai. Fontos tényező még, hogy nappal kerüljön sor a visszatérésre, és a leválás utáni 6 és 30 óra közt határozták meg a csobbanás elsődleges időpontját.

A visszatérés menete

Hogyan történik a visszatérés?
A leválás pillanatában előszőr két nagyon kicsi hajtómű lökettel lassan eltávolodik az Endeavour az Űrállomástól, és ezután kerül sor 4 darab nagyobb, ún. departure burn-re, mellyel az űrhajó megkezdi az útját hazafelé. A Crew Dragon ekkor kb. 12 520 kilogrammot nyom összesen. Pár órával később következik a “departure phasing burn”, melynél 6 percig működtetik a Dragon hajtóműveit és a megfelelő landolási zónába visszatérő pályára állítja az űrhajót.

A “trunk” leválása

Röviddel a végső, orbitális pályáról való visszatéréshez szükséges hajtóműgyújtás “deorbit burn” előtt leválik a Dragon “csomagtartója”, a trunk, mely a légkörben ég majd el. A kapszula folytatja az útját a leszállási zóna felé, mely ilyenkor már csak 9 616 kilogrammot nyom.
A Dragon a légkörbe visszatérésnél kb. 1900 Celsius fokra hevül fel a légköri súrlódás miatt, és ez kb. 6 perces rádiókimaradást is okoz majd az irányítóközponttal.
Kb. 5 és fél km magasságban, amikor az űrhajó kb. 563 km/h sebességgel zuhan, kinyílik a 2 db lassító ernyő (drogue parachutes), majd 1800 m magasságban pedig a 4 db fő ejtőernyő.

Visszatérés közben
A 4 db fő ejtőernyő

Mi történik a csobbanás után?
Csobbanás után a SpaceX valamelyik hajójáról (Atlanti-óceán esetén GO Searcher, vagy Mexikói-öböl esetén GO Navigator) két kisebb gyors csónak indul a kapszulához. Az egyik megvizsgálja az űrhajósok és az űrhajó épségét, és felmérik, hogy van-e nyoma mérgező hipergólikus üzemanyagnak a kapszula közelében. A másik kishajó a vízbe hullott ejtőernyőket gyűjti be, és ha minden rendben van, akkor a nagy mentőhajó a kapszulához megy és a fedélzetre emelik a kapszulát. A hajókon külön-külön kb. 40 ember teljesít szolgálatot a NASA és a SpaceX részéről: mérnökök, a vízi kimentés/kiemelés szakemberei, orvosok, a hajók saját legénysége, és az űrállomásról visszahozott szállítmányért felelős NASA szakértők.
Amint a kapszulát biztonságosan a fedélzetre emelték és rögzítették, kinyitják az ajtót és kisegítik az űrhajósokat. A kimentés folyamata kb. 45-60 percig tart majd.

Mi történik miután Bob és Doug kiszállt az űrhajóból?
Kiszállás után egyből egy gyors orvosi ellenőrzés következik a hajó fedélzetén, mely hasonló a kazahsztáni Szojuz landolásokhoz. Ezután az űrhajósokat helikopterrel (kivéve a Cape Canaveral landolási zónát, ahol a hajóval hozzák őket vissza) a szárazföldre viszik. A helikopterút hossza landolási zónától függően 10 és 80 perc között változhat. A szárazföldön egy NASA gép vár majd, és szállítja őket azonnal a houstoni Ellington Field légierőbázisra.

A Dragon kiemelése
Doug és Bob egy tavalyi mentési gyakorlaton

Mi történik a kapszulával? Mi következik ezután?
A kapszulát visszaszállítják a SpaceX floridai üzemébe, ahol egy alapos átvizsgáláson és kiértékelésen esik át. Eközben megkezdődik a kb. 6 hétig tartó minősítési folyamat, melynek végén a NASA remélhetőleg végső “hadrendbe” állítja a Crew Dragon űrhajót, és megkezdődhetnek a rendes, 6 hónapig tartó küldetések a Nemzetközi Űrállomásra. Az első ilyen küldetés, a Crew-1 a jelenlegi tervek szerint szeptember végén indulhat egy új kapszulával, és új Falcon-9 rakétával. A Crew-1 személyzetének a tagjai a következők lesznek: Michael Hopkins parancsnok, Victor Glover pilóta, Shannon Walker küldetés specialista (mindhárman NASA űrhajósok) és Soichi Noguchi a JAXA (Japán űrügynökség) küldetés specialistája.

A Crew-1 küldetés űrhajósai

A héten fény derült a jövő tavasszal induló Crew-2 küldetés névsorára is: Shane Kimbrough (NASA) parancsnok, Megan McArthur (NASA) pilóta (Bob Behnken felesége!), Akihiko Hoshide (JAXA) küldetés specialista és Thomas Pesquet (ESA) küldetés specialista.
A Crew-2 misszióhoz a DM-2 küldetés Falcon-9 első fokozatát (az idáig kétszer repült B1058.2), és kapszuláját (Endeavour) fogják újrahasználni, mely szintén egy hatalmas mérföldkő lesz az emberes űrutazások történelmében.

A Crew-2 személyzete is már tréningezik

NASA 🇺🇸 | Mars 2020 küldetés profil

Csütörtök délután indul a NASA újgenerációs marsjárója a Perseverance, és vele együtt az első Mars helikopter, az Ingenuity a Vörös Bolygóra. Idén ez lesz a harmadik Mars-misszió az arab Hope és a kínai Tianwen-1 után. Sajnos nem áll módunkban élőben közvetíteni az indítást, de a Max-Q webcastban, és egy cikk formájában mindenképp beszámolunk majd az indításról és a küldetés további fejleményeiről. Lássuk is a küldetés részleteit.

Indítás ideje, helye: 2020. július 30. magyar idő szerint 13:50 és 15:50 között, Cape Canaveral – SLC-41 indítóállás, Florida, USA 🇺🇸
Megbízó, rakomány: NASA, Perseverance marsjáró és Ingenuity helikopter
Hordozórakéta: United Launch Alliance Atlas-V 541 hordozórakétája
Pálya: Mars transzfer pálya (Mars transfer orbit). Az űreszköz 2021. februárjában ér a Marshoz.
Élő közvetítés: A NASA Youtube-csatornáján.

Atlas-V 541 az indítóálláson a Mars 2020 misszióhoz.

Küldetés menete

A marsjáró egy ún. aeroshell-be van belehelyezve. Ez egy kúp alakú egység, amelynek alján található a hőpajzs. Ennek segítségével fogja túlélni az utat a Marsra és a légkörbe való belépést. Az aeroshell tetejére van elhelyzeve a “cruise stage” szervízmodul, ahol a napelemek, a kommunikációs rendszerek és a navigációs eszközök találhatóak. A szervizmodul automatikusan leválik a légkörbe való belépés előtt. Ekkor az egység sebessége körülbelül 21 000 km/h (5,8 km/s).
Ezután kezdődik meg a NASA mérnökei által csak “7 percnyi terror”-nak nevezett idősáv, amikor a légkörbe való belépés közben keletkezett plazma miatt megszakad a kommunikáció a leszállóegységgel. Ekkor a hőpajzs akár 2100°C-ra is felhevülhet. Miután az atmoszféra 1500 km/h sebességre lassította a belépőmodult, a szuperszonikus fékezőernyő 11 kilométeres magasságban automatikusan kinyílik. Ezután nemsokkal leválik a hőpajzs, így a marsjáró aljára szerelt kamerák és mikrofonok már figyelik (és hallgatják) a leszállást. Pontosan 5 másodperccel később a radarrendszer elkezdi a hajtóműves leszállás kezdeti időpontjának a meghatározását. Kb. 80 másodperccel a hőpajzs leválását követően a marsjáró “kiugrik” a burkolatból és pár másodpercnyi szabadesés után begyújtja a Skycrane-en található hajtóműveit. Ekkor a sebessége 270 km/h, magassága pedig 1,6 kilométer.
A nyolc hajtómű egy kitérőmanővert hajt végre, nehogy az aeroshell nekicsapódjon landolás közben a rovernek. 200 méter magasban keződik a Skycrane manőver, amikor is a hajtóművekkel elátott Skycrane egy daruként leengedi a rovert amíg az talajt nem ér. Ezután az összekötőkábelt gyorsan eloldják, és a hajtóművekkel azonnal ellöki magát a Skycrane, hogy minél messzebb csapódjon a talajba.
Tessék, leszálltunk a Marsra!

Forrás: JPL

A Perseverance

A Perseverance (magyarul: Kitartás) marsjáró a NASA Mars 2020 küldetésének fő eleme, a legmodernebb és legnehezebb űreszköz amit eddig a Marsra küldtek. Több szempontból is kritikus szerepet tölt be a Perceverance, de először is ismerkedjünk meg pár műszaki adattal. Tömege 1025 kilogramm, mely 126 kilogrammal haladja meg elődjét, a Curiosity-t. A marsjáró méretben teljesen megegyezik a Curiosity-val, ami 3 x 2,7 x 2,2 méter.

Energiaellátás
Energiaellátását egy radioizotópos termoelektromos generátor (RTG) biztosítja, 110 W teljesítménnyel. Ez a NASA legújabb fejlesztésű ún. Multi-Mission RTG-je. Összesen 4,8 kilogramm plutónium-dioxidot található az MMRTG-ben. Mivel egy radioaktív izotópról beszélünk, minden évben pár százalékkal csökken a teljesítménye az RTG-nek. A NASA szerint 14 évig fog elegendő áramot terelni a rover működtetéséhez, ami bőven meghaladja a tervezett 1,5 éves küldetés időtartamot. Ugyanilyen típusú áramforrást használtak a Curiosity roveren is. A generátor mellé még két darab lítium-ion akkumulátor is helyet kapott a marsjárón, arra az esetekre, amikor az energiaigény meghaladja a 110 wattot.

A marsjáró váza, védőburkolata
A marsjáró “teste”, vagy ahogy a képeken lehet látni, a fehér doboz az ún. “warm electronics box, rövidítve WEB. A WEB egy erős, hőszabályzott védőburkolat, ami megvédi a marsjáró számítógépeit és az egyéb elektronikát a szélsőséges körülményektől. A WEB felső részén található a Rover Equipment Deck (RED). A RED-re lesz ráhelyezve marsjáró robotikus karja mozgás közben, így biztonságosan tud képeket készíteni akát útközben is. A WEB alsó részén találhatóak a mintavételi eszközök, és az Ingenuity helikopter is. Ezeket az ún. “belly pan” burkolat védi. Ez automatikusan leválik a landolás után. A Curiosity-hoz képest a különbségek a következőek:
Egy újabb típusú fúrót kapott a rover, illetve egy “caching system” is helyet kapott. Ennek az a lényege, hogy a kifúrt mintákat lezárt tartályokba tudják helyezni a caching system-mel, és a Mars felszínén hagyják őket, amit majd egy későbbi misszió szállít vissza a Földre. A minták nem finom por formában lesznek a Földre visszaküldve (a Curiosity por állagú mintákat vizsgált), hanem eredeti talajmintát fog elraktározni a tartályokban.

Nagyszerű videó a mintavételről és raktározásról

A rover “agya” és az irányító szoftver
A marsjárót irányító számítógépet Rover Compute Element-nek (RCE) nevezzük. Itt található a főprocesszor, illetve egy vele identikus pótprocesszor. Az RCE feladata a marsjárón találhatü összes adat feldolgozása, a mérnöki adatok kiértékelése, utasítások végrehajtása és küldése. Ezt két különböző hálózaton keresztül viszi véghez, űripari sztenderdeknek megfelelően. Az RCE-ben található processzorok sugárzástűrő PowerPC 750 architektúrára épülő BAE RAD 750, melyeknek maximális gyorsasága 200 MHz (körülbelül tízszer gyorsabb a Spirit és Opportunity processzorainál).
2GB flash memóriával rendelkezik, 256 MB dinamikus RAM-mal (random access memory) és 256 kB elektronikusan törölhető read-only memóriával. A roveren helyet kapott még az Inertial Movement Unit (IMU), ami hajszálpontos 3-tengely viszonyított helyzeti információt küld az “agyba”. A Perseverance marsjáró a Curiosity-hez képest sokkal függetlenebbre lett tervezve. Folyamatosan méri és rögzíti a mérnöki adatokat, kezeli a hőszabályzó rendszert a külső körülmények alapján és kiértekeli saját állapotát, hogy folytathatja-e a tudományos teendőit.
A marsjáró számára teljesen új szoftvert írtak az IT-mérnökök, ami lehetővé teszi a mintavételt és azok eltárolását majd a talajra helyezését. Ahogy említettük, egy sokkal függetlenebb roverről beszélünk, ugyanis a mintavétel és egyéb tudományos kísérletek közt automatikus egyensúlyt fog tartani a körülmények alapján. Sokkal hatékonyabban tudja magát irányítani majd, és már saját magának is tud vizsgálati terveket készíteni. Így kevesebbszer kell a földi irányítókat elérnie a rovernek – ezzel még több tudományos adatot kinyerve a misszióból.

Kamerák és mikrofonok
Hát igen, ezekkel nem spóroltak. A Percy-n összesen 23 (!) kamera és 2 mikrofon található. A roveren található kamerákat három csoportba helyezhetjük:

  • Leszállást rögzítő kamerák (Descent Imaging Cameras)
  • Tudományos célokat szolgáló kamerák (Science Cameras)
  • Mérnöki célokat szolgáló kamerák (Engineering Cameras)

Leszálllást rögzítő kamera fontosságára a Curiosity marsjáró landolásakor jöttek rá, ugyanis rengeteg fontos információt szolgáltott a MARDI camera felvétele. Összesen négy darab leszállási kamerát helyeztek el: egy az aeroshellben fogja a rovert “figyelni”, egy az ejtőernyő nyitását fogja rögzíteni, egy a rover alján lesz ami a leszállást fogja végig felvenni, és egy a rover tetején ami az aeroshell leválását fogja követni. A talajt figyelő kamerák segítségével a mérnököknek egyszerűbb dolguk lesz az első utak megtervezésében, illetve a rover pontos helyzetének megállapításában.
Mérnöki kamerából három típusú kapott helyett a Perseverance-en. Ezeknek a célja a rover állapotának vizuális felmérése, illetve a marsjátó útja során fellépő veszélyek észrevétele.
Nevek szerint a kamerák típusai: Hazard Avoidance Cameras (Veszélyt Elhárító Kamerák), Navigation Cameras (Navigációs Kamerák), és a CacheCam (mintavételi tartályokba néző kamera, a mintákat ellenőrzi lezárás előtt). A továbbfejlesztett navigációs kamerák segítenek a földi irányítóknak a rover pontosabb irányításában, illetve a robotkar és egyéb mozgó eszközök pontosabb manővereket tudnak majd végrehajtani. A sokkal szélesebb látómezejű kameráknak köszönhetően jobb képeket fogunk kapni majd a Percy állapotáról. A mérnöki kamerák felbontása 20 megapixel. A HazCam-ből 6 darab helyezkedik el a Percy-n. Ezek nagyobb sziklák, homokdűnék, veszélyes mélyedések észrevételére szolgálnak. Útja során rendszeresen meg fog állni a rover és 3D képeket fog készíteni a környékről, s ezután a földi irányítás elérése nékül is tud magának útvonalat tervezni.

Mastcam-Z

Tudományos kamerából öt darab van a roveren: Mastcam-Z, SuperCam, PIXL, SHERLOC és a WATSON. A Mastcam-Z a rover “szeme”. Ez az a kamerapáros, mely a rover árbocán található. Jó a nagyítási képességük, így a távoli célpontok észrevételére is alkalmasak.
A Supercam egy lézernyalábot irányít a robotkar számára nem elérhető célpontokra, mellyel plazmát létrehozva egy spektrométer elemez, ezzel megállapítva az ásványi összetételét a talajnak. A SuperCam a Curiosity ChemCam-jához hasonlóan tűpontosságú, 1 mm kisebb területre irányítja a lézert, akár 7 méteres távolságból.
A PIXL röntgen fluoreszcencia-spektrometria technika segítségével tud akár egy homokszem méretű minta kémiai összetételét is megállapítani. Ez a tudósoknak a kőzet eredetéről árul el sok információt. A SHERLOC egy lézerrel és spektrométerrel ellátott kamera, de egyedisége hogy makro-kamerarendszer segítségével extrém közeli képeket tud készíteni. A WATSON a robotkaron található kamera, ami a SHERLOC-kal és a PIXL-el együttműködve vizsgálja a környezetet. Ezzel fogják még a roveren található MOXIE oxigénkinyerő (első oxigénkinyerő kísérlet a Vörös Bolygón) állapotát ellenőrizni.
A SuperCam-en található mikrofon a marsi körülmények illetve a lézer zaját fogja felvenni. Emellett több leszállási mikrofon is található a roveren, így először fogjuk hallani egy marsi légkörbe-lépés és leszállási procedúra zajait.

A marsjáró kamerái

Folytatás a következő oldalon ↓

Oroszország 🇷🇺 | Ekspress-80 & Ekspress-103 küldetés profil

Csütörtökön egy Proton-M/Briz-M rakéta fog indulni Bajkonurból az Ekspress-80 és Ekspress-103 távközlési műholdakkal a fedélzeten. Lássuk is a részleteket.

Indítás ideje, helye: 2020. július 30. magyar idő szerint 23:25, Bajkonur Űrközpont – 200/39 (200L) Proton indítóállás, Kazakhsztán 🇰🇿/🇷🇺
Megbízó, rakomány: Ekspress-80 és Ekspress-103 geostacionárius kommunikációs műholdak a Russian Satellite Communication Company-nak.
Hordozórakéta: az Hrunyicsev Gépgyár (H.G.) Proton-M rakétája a Briz-M végfokozattal
Pálya: Geostacionárius átviteli pálya (GTO)
Élő közvetítés:
UPDATE: A küldetést július 30-ra halasztották.

Proton rakéta indítási profiljának illusztrációja

A műholdpáros

A két távközlési műhold pár kivétellel majdnem teljesen identikus, csak a pályaelhelyezkedésük különbözik. A szatelliteket az olasz Thales Alenia Space építette az Ekspress-1000N platformra.
Mindkét űreszköz tervezett élettartama 15 év. Az Ekspress-80 keleti 80° pozícióban lesz. Energiafelhasználása 6,3 kW, 16 C-sávú és 20 Ku-sávú transzponderrel van felszerelve. Két L-sávú transzponder globális lefedettséget is biztosít a célrégiókon kívül. Az Ekspress-80 célrégiója Oroszország és Délkelet-Ázsia.
Az Ekspress-103 keleti 103° lesz állítva. Energiafelhasználása szintén 6,3 kW, és ugyanúgy 16 C-sávú és 20 Ku-sávú transzponderrel van felszerelve. Két L-sávú transzponder globális lefedettséget is biztosít a célrégiókon kívül. A 103-nak csak Oroszország a célrégiója.
Mindkét műhold rögzített mobilkommunikációt, digitális televíziós adást, rádiós közvetítést és nagysebességű internetet fog szolgáltatni Oroszországban (és a 80-as Délkelet-Ázsiában).

Kína (CASC) 🇨🇳 | Ziyuan-3-03 indítás küldetés profil

Holnap kora reggel indul a China Aerospace Science and Technology Corporation (CASC) Long March-4B hordozórakétája a Tajjüan Űrközpont LC-9 indítóállásáról. A fő rakomány a Ziyuan-3-03 távérzékelő műhold. Emellett még a Tianqi-10 távközlési kisműhold is helyet kapott.

Indítás ideje, helye: 2020. július 25. magyar idő szerint 05:15, Tajjüan Űrközpont – Launch Complex 9, Kína 🇨🇳
Megbízó, rakomány: Ziyuan-3-03 távérzékelő műhold Kína föld- és erőforrásminisztériuma számára, illetve a Tianqi-10 távközlési kisműhold a Guodian Gaoke vállalat számára
Hordozórakéta: a CASC Long March-4B rakétája
Pálya: alacsony napszinkron pálya (SSO)
Élő közvetítés: sajnos nem valószínű hogy lesz, de az indítás után frissítjük cikkünket az indításról készült videóval.
Indítás kimenetele: sikeres indítás

Long March-4B egy korábbi indítása.

A Ziyuan-3-03

A Ziyuan-3-03 a kínai Ziyuan konstelláció harmadik eleme. A Ziyuan rendszer lesz Kína első nagyfelbontású sztereoszkopikus távérzékelő konstellációja polgári használatra. Ez az utolsó előtti indítás, összesen négyet terveznek pályára állítani. A műholdak megrendelője Kína föld- és erőforrásminisztériuma. A műholdakat a China’s Academy of Space Technology és a Beijing Institute of Spacecraft System Engineering építi. A műhold három tengelyen stabilizált, tömege 2630 kilogramm. Energiellátását két napelemtábla biztosítja.
A műhold három darab nagyfelbontású pánkromatikus kamerával és egy infravörös többspektrumú szkennerrel (IFMSS) van felszerelve. A három kamerából kettőnek 2,7 méteres és egynek pedig 2,1 méteres a felbontása. Az IFMSS legjobb felbontása 6 méteres.
A Ziyuan konstelláció erőforrások feltérképezésével fog foglalkozni, illetve természeti katasztrófa esetén kárfelmérést, továbbá mezőgazdasági méréseket fog végezni. Segíteni fog a mezőgazdaságban a hatékonyabb vízfelhasználásban, várostervezésben és egyéb szektorokban is. A műholdak élettartama 4 év, plusz 5 év lehetséges hosszabbítással. Az elsőt 2012-ben, a másodikat 2016-ban állították pályára.

A Tianqi-10

A Tianqi-10 egy IoT (Internet of Things) kommunikációs kisműhold lesz a Guodian Gaoke vállalat számára. A cég egy IoT kisműhold-konstellációt akar kiépíteni, hogy felhasználók számára szükséges adatgyűjtési és továbbítási szolgáltatásokat biztosítson olyan helyeken is, ahol abszolút nincs hálózati lefedettség. Ez része Kína “smart-city”, azaz “okos város” terveinek megvalósításában is, illetve a kínai globális lefedettségi stratégiában is.

Pár kép melyeket Ziyuan műholdak készítettek:

Tokió, Japán
Guangnan víztározó, Kína

Kína (CNSA) 🇨🇳 | Tianwen-1 küldetés profil

A Tianwen-1 (magyarul: Mennyei Kérdések-1) lesz Kína második szondája a Marsra, és a második bolygóközi teret elérő eszköze. Az első Mars-szonda a Yinghuo-1 volt, ami az orosz Fobosz-Grunt misszióval együtt indult egy Zenyit rakétával 2011-ben, azonban a szondapáros sosem hagyta el az Alacsony Föld Körüli Pályát, ugyanis a Fregatt-végfokozatban hajtómű-, illeve kommunikációs hiba lépett fel. A Fobosz-Grunt és a Yinghuo-1 két hónappal később visszatért a Föld légkörébe és megsemmisült. A kudarc után Kína elindította saját bolygókutató programját, a Tianwen-programot, melynek első célpontja a Mars.

Indítás ideje, helye: 2020. július 23. magyar idő szerint 06:00 – 07:26 között (a start hivatalos időpontja nincs megerősítve). Vencsang Űrközpont, LC-1 indítóállás, Kína 🇨🇳
Megbízó: Kínai Nemzeti Űrhivatal (CNSA)
Rakomány: Tianwen-1 űrszonda egységei: keringőegység, leszállóegység és egy rover
Hordozórakéta: a CALT (Chinese Academy of Launch Vehicle Technology) Long March-5 hordozórakétája
Indítás videója:

Marshoz érkezés időpontja: 2021. február 11. és 14. között.
Tervezett leszállási hely, dátum: Utopia Planitia, 2021. április 23.
Küldetés tervezett időtartama: keringőegység: ≥ 1 Földi év, rover: 90 sol (marsi nap)

A Tianwen-1 szonda három komponensből áll: egy keringőegységből (orbiter), egy leszállóegységből (lander), és a leszállóegységben elhelyezett roverből. Az szondahármas az orbiter hajtóművei segítségével fog Mars körüli orbitális pályára állni, ezután egy hónapnyi talajvizsgálat és a leszállási zóna kiválasztása következik. A rover és a leszállóegység egy aerodinamikai kúpban, hőpajzs segítségével vészelik át a Mars atmoszférájába való belépést és lassulást. Ezután kinyílik a szuperszonikus sebességekre tervezett ejtőernyő az aerodinamikai kúpból, mely tovább fogja fékezni a landert és a rovert. Miután az ejtőernyővel alacsonyabb magasságra ereszkedtek, a landert és a rovert leválasztják az aerodinamikai kúpról és beindítják a fékezőrakétákat, amik sima leszállást biztosítanak.

A Tianwen-1 űrszonda (művészi ábrázolás).

A keringyőegység
A keringőegység tömege 3-4 tonna, energiaellátását kihajtható napelemtáblákkal biztosítják. A bolygóközi térben a navigációt ún. star trackerek segítségével oldják meg, ezek az eszközök a csillagok alapján navigálják az űreszközt. Az orbiter magával visz egy nagyfelbontású kamerát, a képek minősége a NASA Mars Reconnaissance Orbiterével lesznek összehasonlíthatóak. Az orbiter fedélzetén lesz még egy közepes-felbontású kamera, geológiai radar (talajradar), ásványok keresésére szolgáló spektrométer, semleges és töltött részecske-elemző eszköz, és még egy magnetométer is helyet kapott. A tudományos célok melett még távközlési összeköttetőként fog szolgálni a Föld és a lander-rover páros között.

A szondatrió összerelés közben. Az aranyszínű kapton-bevonattal védett egység alul az orbiter, arra pedig a leszállóegység és a rover van felhelyezve a kúp alakú védőburokban.

A leszállóegység és a rover
A lander fő feladata a rover épségben való talajra szállítása. A rover tömege kb. 240 kilogramm, energiaellátását napelemek biztosítják. A leszállási hely az Utopia Planitia, ezen belül két 100×40 kilométeres ellipszis alakú zóna alkalmas a leszállásra. Miután Mars körüli pályára álltak, az orbiter megkezdi a feltérképezést és csak ezután fognak landolni. A rover magával fog vinni egy talajradart, többspektrumú kamerát, az ún. LIBS lézeres talajelemző berendezést, egy magnetométert és még egy időjárási állomást is.

A leszállóegység a roverrel a tetején a Mars felszínén (művészi ábrázolás).

A küldetés céljai közé tartoznak a következők:

  • múltbeli és jelenlegi életre utaló jelek keresése,
  • a Mars felszíni térképének elkészítése,
  • a talaj összetételének a vizsgálata,
  • a Marson található vízjég terjedelmének és mennyiségének kutatása,
  • a Vörös Bolygó atmoszférájának kutatása, leginkább az ionoszféra vizsgálata,
  • megbizonyosodni a technikáról, amivel a Kínai Mars-talajminta Visszahozatal küldetést hajtanák majd végre.

Northrop Grumman 🇺🇸 | NROL-129 küldetés profil

Szerdán fog előreláthatólag indulni a Northrop Grumman Minotaur-IV hordozórakétája a NROL titkos műholdjaival a virginiai Wallops Indítókomplexumból. Lássuk is a részleteket, illetve egy kis ízelítőt a Minotaur rakéták történetéről.

Indítás ideje, helye: 2020. július 15. magyar idő szerint 15:00, Wallops Indítókomplexum – Launch Area 0 B, Virginia állam, USA 🇺🇸
Megbízó, rakomány: U.S. National Reconnaissance Office (Nemzeti Felderítő Hivatal) négy darab titkos rakományai
Hordozórakéta: az Northrop Grumman Minotaur IV hordozóraktétája
UPDATE
Indítás kimenetele: sikeres indítás
Az indítás élő közvetítése:

A Minotaur-IV első indítása, egy DARPA műholddal 2010-ben.

A Minotaur-IV a Minotaur szilárd hajtóanyagú könnyűrakéták közé tartozik. Hadrendből kivont LGM-118 Peacekeeper interkontinentális ballisztikus rakéták átalakításával hozták létre ezeket a típusú rakétákat. A jelenlegi rakétát is már évtizedekkel ezelőtt feltöltötték hajtóanyaggal és évekig várt egy katonai silóban amíg ki nem vonták őket a szolgálatból. A Minotaur rakétákat a Northrop Grumman fejleszti és indítja. 24 méter hosszú, 2,3 méteres átmérőjű, 86 tonnás indítási tömeggel. 1735 kilogrammnyi hasznos terhet képes alacsony Földkörüli pályára állítani. Az Egyesült Államok Kormánya egy rendelkezés alapján csak katonai indításokra adott engedélyt a Minoatur rakétáknak, a kereskedelmi indításokkal való versengést elkerülve.
A Minotaur rakéták indítását a hadsereggel közösen végzi a Northrop Grumman. A rakéta összes fokozata szilárd hajtóanyagú. Annyiban tér el a ballisztikus rakétától, hogy egy negyedik szilárd meghajtású fokozat (Orion-38 vagy Star-48V) állítja pályára a rakományt.
Eddig hat Minotaur-IV indítást hajtottak végre, 100%-os siker aránnyal. A mostani indításnál egy Orion-38 motor fogja pályára állítani a műholdakat.

A Minotaur-rakétacsalád.