DM-2: Minden tudnivaló egy helyen

Rengeteget írtunk már a mai történelmi indításról, ezért most egy helyen összefoglaljuk a legfontosabb dolgokat. Reméljük az időjárás nem szól közbe, és elindulhat ma a Crew Dragon, fedélzetén Bob Behnkennel, és Doug Hurley-vel.

Jim Bridenstine, a NASA vezetője az űrhajósokkal

Miért történelmi a mai indítás?
Az Egyesült Államok az űrrepülégép-program 2011-es befejezése óta nem rendelkezett saját személyzet szállítására képes űrhajóval. Az elmúlt években az orosz Szojuz űrhajókon vásároltak üléseket a NASA űrhajósai számára, ez volt az egyetlen mód, hogy a Nemzetközi Űrállomásra feljussanak. A 2010-ben indult Commercial Crew Program (CCP) célja, hogy a NASA privát cégeket bízott meg egy személyzet szállítására is képes űrhajó kifejlesztésével: a két nyertes Boeing és SpaceX közül az utóbbi vihet most előszőr űrhajósokat. A program sok évig alulfinanszírozott volt, és technikai problémák is hátráltatták a megvalósulást. A programban amúgy azért választottak ki két győztest, hogy ha az egyik cég késik, és/vagy nem tud repülni, akkor a másik tudja biztosítani az amerikai hozzáférést a világűrhöz. A Starliner első tesztútján történt problémák miatt most pont ez a helyzet áll fent, így a SpaceX lett a befutó (a Boeing idén megismétli a Starliner űrhajó személyzet nélküli tesztútját, várhatóan még idén).
Szóval a mai indítással egy új korszak kezdődik az emberes űrutazásban, és nem csak egy új űrhajó éles bemutatkozása lesz, hanem az első alkalom, hogy egy magáncég juttatt embert a világűrbe. A NASA ezúttal már csak “vásárló” lesz az ilyen utakon, és nem az üzemeltető. A SpaceX amúgy a Crew Dragonnal saját fizetős utakat is tervez, melyekre már megrendeléseik is vannak. Gondoljunk csak a Tom Cruise-féle bejelentésre
Arról még nem is beszéltünk, hogy a SpaceX az egyetlen cég a világon, mely képes a rakétáinak újrahasznosítására, és a visszatérő első fokozatok látványa a mai napig megragadja az emberek képzeletét..
Természetesen a SpaceX számára is hatalmas jelentőséggel bír a mostani misszió: a cég 18 év alatt jutott el oda, hogy egy “komolytalan” startup cégből embereket a világűrbe szállítani képes, az űripart domináló vállalat legyen. Nagy lépés ez nekik a Mars-terveik megvalósításához.

Tudnivalók a küldetésről
A misszió minden fontos részletéről írtunk már hosszabban, olvassátok el az összes korábbi cikkünket, és nem maradtok le semmilyen részletről. 🙂
SpaceX | Demo Mission-2 küldetés profilminden részlet a mai startról
Hogyan tudom észlelni a Dragont?indítás után Magyarország felett húz majd el az űrhajó!
John Insprucker, a SpaceX kommentátora
Tom Mueller, a Merlin hajtóművek atyja
Gwynne Shotwell, a SpaceX elnöke
Elon Musk, jelenünk egyik legmeghatározóbb alakja
A Demo Mission-2 űrhajósai
A Dragon űrhajók bemutatása, történelme
Az űrrepülőgép-program utolsó útja
A címke alatt további megtaláljátok az összes írásunkat a DM-2-ről, katt ide.

A Falcon/Crew Dragon az indítás előtti este

Időjárás
Továbbra is 60% az esély a mai startra, a legnagyobb probléma jelenleg az Atlanti-óceánon lévő vészhelyzeti leszállási zónák kedvezőtlen időjárása. A személyzet 4 és fél órával indítás előtt kapja az utolsó eligazítást az időjárási helyzetről, a SpaceX Repülésigazgatója (Launch Director) pedig a start előtt 45 másodperccel hagyhatja jóvá a startot. A mai indítási ablak azonnali, szóval nincs lehetőség semmilyen csúszásra. Ha az űrhajó nem tud elindulni pontosan 22:33:33-kor (magyar idő szerint), akkor a start szombatra csúszik.

Doug Hurley a családjával az indítóálláson

Hol tudom nézni az indítást?
Természetesen nálunk! 🙂 Youtube-on az “Űrutazás Űrhajók” csatornán élőben közvetítjük a startot, Nagy Szabolccsal (Space Station Guys). 21:00-kor kezdünk (tehát másfél órával az indítás előtt), hogy bőven legyen időnk minden fontos dolgot megbeszélni. Gyertek, és nézzétek velünk az eseményt!

Ezelőtt már azonban kb. 18:00 órától itt az oldalon is élőben leszünk, és liveblog-ban percről-percre írjuk majd a legfrissebb történéséket.
Természetesen lesznek hivatalos stream-ek (NASA, SpaceX) és más közvetítések (Everyday Astronaut, spaceXcentric) is, ezek linkjeit lent találjátok, de inkább minket kövessetek! 🙂

Ti készültök/izgultok már? Mi nagyon. 🙂 Hamarosan találkozunk, már csak pár óra. Addig is ne feledjük Elon Musk szavait, miért fontos az űrutazás:

“Az élet nem szólhat arról csupán, hogy egyik nyomorúságos problémát oldjuk meg a másik után, ez nem lehet az egyetlen dolog”…”Kell lennie dolgoknak, amik ösztönöznek téged, amik miatt boldogan ébredsz fel reggelente és örülsz, hogy része lehetsz az emberiségnek.” – Elon Musk


Tom Mueller, a Merlin hajtóművek atyja

Bár Elon Musk a SpaceX arca, de rengeteg kíváló szakember dolgozik a vállalatnak. Mai írásunkban Tom Muellert, a SpaceX rakétazsenijét mutatjuk be, akinek a Merlin hajtóművet köszönhetjük.

Thomas Mueller az Idaho állambeli Saint Maries-ben született, édesapja favágó volt. Már kiskorában különbözött a többi gyerektől: míg mindenki a közeli erdőben játszott, Tom inkább könyveket olvasott a helyi könyvtárban, vagy kedvenc sorozatát, a Star Trek-et nézte a tévében. Korán elkezdett érdeklődni a technológia iránt és kíváncsi volt, hogyan működnek a dolgok. 10 évesen már meg tudott javítani egy elromlott órát és fűnyírót.
Később a rakétamodellek iránt kezdett érdeklődni, 12 évesen pedig megépítette az első saját modelljét is, melyet az űrrepülőgépről mintázott. Ezek után pedig saját hajtóművek tervezésébe fogott: az egyikhez édesapja hegesztőgépét használta (mint “hajtómű”), melyet egy kávéskannában lévő vízzel hűtött le. Ezzel a modellel több iskolai versenyt is megnyert.

Mueller favágóként az 1980-as években

A középiskola elvégzése után az Idaho-i egyetemre iratkozott be, gépészmérnök képzésre. Eközben, hogy fizetni tudja a tandíjat, favágóként dolgozott. A diploma megszerzése után több helybeli állásajánlatot visszautasított, és Kaliforniába ment, mely az űripar egyik központja. A nyugati parton az első munkahelye a Hughes Aircraft vállalatnál volt, mely műholdakat gyártott. Nem töltött itt el sok időt, hanem továbbállt a TRW vállalathoz, mely folyékony üzemanyagú hajtóművek fejlesztésével foglalkozott. A cégnél a TR-106 hidrogén üzemanyagú hajtómű fejlesztésében vett rész, és időközben mesterdiplomát is szerzett a Layola Marymount egyetemen.

A TRW-nél Mueller úgy érezte, hogy ötletei elvesznek a nagyvállalati bürokráciában, ezért szabadidejében saját hajtómű fejlesztésébe kezdett. Csatlakozott egy amatőr, kísérleti rakétákat építő csapathoz, a Reaction Research Society-hez is, melynek hamarosan vezető tagja lett. A csoport a Mojave-sivatagban tesztelte a tagok rakétáit, és Mueller nagy hírnévre tett szert.
2001 végén kezdett neki egy folyékony üzemanyagú hajtómű építésébe, előszőr a saját garázsában, majd az egyik barátja raktárhelyiségében. A 36 kg súlyú, és 58 kN tolóerő kibocsátására képes hajtóművet többször is sikeresen tesztelte a következő évben, amikor is egy furcsa milliomos, Elon Musk (aki a sikertelen orosz rakétavásárlási tervei után hajtóművet keresett új űripari cégéhez) meglátogatta Muellert és csoportját. Musk teljesen elképedt azon, hogy Mueller mindent tud a hajtóművekről, és nem csak a kisebb fajtákról, hanem a nagyokról is. Muellerre is nagy hatással volt Musk szakértelme, és egyértelmű, hosszútávú céljai.

Állítólag Musk az első látogatásakor megkérdezte, hogy Mueller mennyiért tudna hajtóművet építeni, ha nem kéne a TWR-nél megszokott köröket lefutni, erre Mueller azt válaszolta, hogy harmadannyiba. Musk válaszul azt mondta, hogy tizedannyiból kéne. Mueller azt mondta, hogy rendben, és alapító tagként csatlakozott a SpaceX-hez…

Mueller és a Merlin hajtóművek

2002 májusától a SpaceX hajtómű fejlesztésekért felelős alelnöke (később CTO – Chief Technology Officer) lett, és az ő vezetésével születtek meg a Merlin-1A és Kestrel hajtóművek, amit a Falcon-1 rakétához használtak. A rakétával 2008. szeptemberében (a negyedik próbálkozásra) a SpaceX lett az első privát cég, aki folyékony üzemanyagú rakétával Föld körüli pályára állított hasznos terhet. A későbbiekben a Falcon-9 rakétához továbbfejlesztették a Merlint, és az 1C és 1D variánsokból 9 darabot helyeztek el az első fokozatban. A második fokozatra a hajtómű egy vákuum optimalizált változatát fejlesztették ki, ez lett az MVac.
Mueller és csapata alkotta meg a Dragon űrhajó Draco hajtóműveit is.

A Raptor

2016 szeptemberében, amikor az új Raptor hajtómű első tesztjei zajlottak, Mueller kicsit hátrébb lépett a fejlesztések vezetésétől és részmunkaidős CTO lett. 2019 januárjától pedig Senior Advisor, azaz tanácsadó (szintén részmunkaidős) lett a SpaceX-nél. Mueller elmondása szerint a Raptor fejlesztésében már kevésbé vett részt, azt már főleg a Propulsion csapat és Elon Musk végezte.

Ne feledjétek, élőben közvetítjük majd a május 27-i indítást, alul a link a videóhoz! Jó buli lesz, csatlakozzatok mindenképpen! Iratkozzatok fel a csatornára, kövessetek minket itt a blogon, Facebookon és Twitteren is!

A Dragon űrhajók bemutatása

A SpaceX amerikai magánűrcég 2020. május 27-én tervezi elindítani a Crew Dragon űrhajót a Nemzetközi Űrállomásra. Ez az Egyesült Államok emberes űrhajózásának egyik mérföldköve lesz, ugyanis 2011 óta nem indult űrhajós amerikai földről, az űrrepülőgép-program befejezése óta. Ebben az időszakban a NASA a Roszkozmosztól vásárolt Szojuz üléseket, hogy fel tudjanak jutni az ISS-re. Ezt a hosszú időszakot fogja most a SpaceX és NASA együttműködése megtörni a május 27-i starttal a legendás 39A indítóállomásról. Mai cikkünkben a Dragon űrhajók történetét mutatjuk be.

Cargo Dragon, a teherűrhajó

A Cargo Dragon (vagy Dragon 1.0) története 2006-ban kezdődik, amikor a NASA a Commercial Orbital Transportation Services (Kereskedelmi Orbitális Szállítási Szolgáltatás) programja keretében megbízta az Orbital ATK-t (ma Northrop Grumman) és a SpaceX-et a Nemzetközi Űrállomásra utánpótlást szállító, automata teherűrhajók kifejlesztésével. Ez a megbízás adta a löketet a SpaceX-nek, ugyanis ezzel együtt egy több milliárd dolláros pénzcsomagot is kaptak a Falcon-9 hordozórakéta és a teherűrhajó kifejlesztésére. A SpaceX ekkor vetette fel először a Cargo Dragon űrhajó terveit.
Négy évvel a bejelentés után, 2010 júniusában a Falcon-9 első tesztrepülésén egy Dragon űrhajó prototípust vitt magával az űrbe. Ezen az űrhajón még nem volt repülési és irányítási szoftver, hőpajzs a visszatéréshez, illetve egyéb kulcsfontosságú elemek se, ugyanis még csak az űrhajó strukturális integritásának és aerodinamikai tesztjét végezték el élesben repülés közben. A teszt sikeresnek bizonyult, így folytatták a fejlesztést az első “rendes” tesztrepülésre. 2010 decemberében indult a Dragon C1 küldetés, ahol már automata repülést hajtott végre a Dragon, tesztelte a Draco hajtóműveit, illetve hőpajzs segítségével visszaereszkedett a Föld légkörébe és leszállt a Csendes-óceánra. Ez volt a második repülése a Falcon-9-nek, ami szintén sikerrel zárult. Ebben a misszióban a Falcon-9 második fokozatát újra beindították, és egy magas, elliptikus pályára állították tesztképpen. A misszión két darab CubeSatot is felvittek az űrbe, illetve Elon Musk poénból elrejtett egy korongnyi francia Bouére sajtot a rakomány közt. Mint ahogy a rakéta, úgy a Dragon is jól vizsgázott, így a NASA-tól zöld utat kapott a SpaceX az első tesztútra az ISS-hez.

A legelső Dragon prototípus

Érdemes megemlíteni, hogy mindkét repülésnél megpróbálták az első fokozatokat ejtőernyővel lelassítani, majd az óceánból elvontatni, de a fokozatok elégtek a légkörben.
2012 májusában indult a Dragon C2+ misszió, ahol már az ISS-hez kapcsolódott a teherűrhajó a Canadarm robotkar segítségével. Ezt a folyamatot nevezzük “berthing”-nek, mely nem egyenlő a dokkolással.

A Dragonról készült képeken jól látszik, hogy a hőpajzs teljesen más mint az űrrepülőgépeken. Itt nem kerámiacsempéket használtak, hanem ún. ablatív borítást. Ezt az anyagot a NASA fejlesztette ki, és PICA-ként ismeretes, a SpaceX pedig továbbfejlesztette a PICA-X verzióra. Ez egy könnyű és olcsó szénszálas borítás, ami tulajdonképpen plazma formájában leválik a kapszula aljáról, így elszállítva a hőt, ami a kinetikus energia átalakításából keletkezett. Ez a borítás többször felhasználható, minden egyes belépéskor csak egy töredéke veszik el.

A híres Dragon C1 a SpaceX Hawthorne-i központjának mennyezetén, élő közvetítések hátterében jól látszódik

A Dragon C2+ misszióval a SpaceX történelmet írt, és az első kereskedelmi vállalat által készített űrhajó, mely csatlakozott az ISS-hez. 2012 októberében a CRS-1 misszió keretében a SpaceX első kereskedelmi útját tette az űrállomásra a Dragonnal. Összesen 905 kg hasznos terhet vittek fel az ISS-re, amiben 66 új kísérleti elem is volt. Szintén 905 kg terhet hoztak vissza, többek közt értékes tudományos kutatások eredményeit. A CRS-programmal a SpaceX-nek egy stabil bevételforrása alakult ki, és ekkor indultak be a kereskedelmi műholdindításaik is. Így kellő mennyiségű pénzt tudtak fordítani a visszatérő-újrafelhasználható fokozatok kifejlesztésére. A CRS-program első felében a SpaceX-től 20 indítást vásárolt a NASA, az utolsó, CRS-20 idén márciusban indult. Összesen egy kudarc volt: a CRS-7-est elvesztették, amikor a rakéta emelkedés közben felrobbant. A CRS-12 misszió volt az utolsó, amikor újonnan épített kapszula ment az ISS-re, onnantól végig újrafelhasználták a korábban repült kapszulákat. A Cargo Dragon pályafutása alatt 43 438 kilogramm utánpótlást szállított az ISS-re, többek közt dokkolómodult, kamerákat, felfújható modult, tudományos kísérleteket, CubeSatokat, felszerelést, illetve alapvető szükségleti cikkeket. Több mint 33 tonna rakományt tudott visszahozni a Földre összesen.

Cargo Dragon adatok:

Újrafelhasználhatóság: a kapszula rész, max. 3x használták újra
Hordozórakéta: Falcon-9
Tömeg (rakomány nékül): 4200 kg
Max. rakomány: 6000 kg az ISS-re (vákuumban/nyomás alatt)
Max. rakomány visszahozatal: 3000 kg (nyomás alatt), 3500 kg (vákuum)
Raktér térfogata: 10 m3 (kapszula), 14 m3 (vákuumban lévő raktér)
Hosszúság: 6,1 m
Szélesség: 3,7 m
Áramforrás: napelemtáblák
Hajtóművek: Draco gázdinamikai fúvókák, ezeket használják randevúkor, manőverezéshez és a visszatérő pályára álló manőverhez is (deorbit burn)
Státusz: nincs használatban
Első repülés: 2010. június 4. – Dragon prototípus, Falcon-9 első misszió
Utolsó repülés: 2020. március 7. – CRS-20 utánpótlási misszió

Dragon CRS-18 indítás, a Falcon-9 Block 5 verziójával

Cargo Dragon XL

A Cargo Dragon holdutazásra képes változata. 2020 márciusában a NASA bejelentette, hogy a SpaceX a Gateway Logistics Services (Gateway Űrállomás Logisztikai Szolgáltatások) megállapodása keretében egy egyszer használatos Dragon űrhajót fejleszt ki, hogy az a Lunar Gateway Platform holdkörüli űrállomásra utánpótlást szállíthasson. Ezt a változatot Falcon Heavy-vel indítanák, és akár egy évig is a Gateway-nél tartózkodhat majd. 5 tonnásra tervezik a szállítóképességét, fontos szerepet fog játszani a Gateway ellátásánál.

A Crew Dragon, az új űrtaxi

A legjobbat hagytuk utoljára, így elérkeztünk a Dragon 2-höz, vagy más néven Crew Dragon-hoz. Ennek a verziónak a fejlesztése 2011-re tehető, amikor a NASA 75 millió dollárt adott a SpaceX-nek a Commercial Crew Development 2 (Kereskedelmi Személyzet-indítás Fejlesztés 2) program keretében egy abort system (küldetésmegszakító-rendszer) kifejlesztésére. A CCDev-2 program követelménye volt, hogy egy űrkapszula prototípust kell építeni. 2011 októberében a NASA elfogadta a SpaceX javaslatát egy beépített küldetésmegszakító-rendszerre. Ez a Mercury/Szojuz/Apollo-féle mentőtorony célját szolgálja, de a torony helyett beépített hajtóművekkel húzzák el az űrhajót, a rakéta meghibásodása esetén. Ehhez a rendszerhez a SpaceX a Draco hajtóművek továbbfejlesztett változatát, a SuperDraco hajtóműveket használja.

2012-ben kezdték tesztelni ezt a hajtóművet a McGregorban lévő telephelyen, sikerekkel. A hajtómű hipergol hajtóanyagot használ a megbízható és gyors gyújtás érdekében, amire egy vészhelyzet esetén is nagy szükség van. Az űrhajót elejétől fogva 7 személyesre tervezték, illetve lehet növelni a rakomány tömegét a legénység csökkentésével, vagy teherűrhajóként lehet használni legénység nélkül. A CRS-program második fázisában már ezt az űrhajót fogják használni teherszállításra a Cargo Dragon helyett.
2012 nyarán 440 millió dollárt kapott a SpaceX a NASA-tól a további fejlesztésekre. 2013-ban kezdődtek az ejtőernyőtesztek, az első teszt alkalmával egy 5400 kilogrammos objektumot 2400 méteres magasságból ledobtak egy helikopterrel, direkt forgást előidézve. A fékezőernyők és főernyők is jól vizsgáztak, a tesztek folytatódtak.

Teltek az évek, és a jármű egyre kifinomultabbá vált, a végsőhöz hasonló formáját 2015-ben vette fel, amikor egy Pad Abort Test-et hajtottak végre. Beindították a küldetésmegszakító-rendszert az indítóálláson, a teszt pedig sikerrel zárult. Időközben kifejlesztették az életfenntartó-rendszereket a Paragon Space Development Corporation segítségével, illetve a PICA-X hőpajzs harmadik verzióját is megalkották a járműhöz, az újrafelhasználhatóság növelése céljából. Ejtőernyők helyett eredetileg a SuperDraco hajtóművekkel szerettek volna leszállni egy betonpályán, de ezt a tervet végül a NASA kérésére elvetették, mert túl kockázatos volt – maradtak a klasszikus ejtőernyőknél. Ilyenkor már az űrruha fejlesztése is javában folyt: 2012-ben kereste meg a SpaceX az Orbital Outfitters céget az űrruhák tervezésével kapcsolatban, a dizájnhoz pedig a Disney jelmeztervezőjét, José Fernandezt kérték fel. A design után a SpaceX mérnökök “használhatóvá” építették a ruhát, hogy megfeleljen a NASA követelményeknek.

2017-ben szerződtettek egy Hold körüli Crew Dragon utat Falcon Heavy-vel, de ezt később törölték a Starship-program javára. Ugyanebben az évben publikálták az űrruha-dizájnjukat. Fontos megjegyezni, ezek az űrruhák csak a kabinon belüli tartózkodásra vannak tervezve, nem űrsétára.
Maga az űrhajó az univerzális NASA Docking Systemet használja. A Crew Dragon a Cargo Dragonnal ellentétben dokkol, saját Draco hajtóművek segítségével, nem használja a Canadarmot. 3300 kg terhet vagy legfeljebb 7 asztronautát tud szállítani (a NASA missziók csak 4 ülést igényelnek majd). A hajó teljesen automatizált az indítástól a dokkolásig, de a legénység bármikor be tud avatkozni. Egyszerű, tiszta belső tere van, és értintőképernyős paneleket használnak, de biztonsági okokból analóg gombok is találhatóak a panelek alatt.
Az űrhajóban fülkés vákuum WC is található. A Cargo Dragonhoz hasonlóan van egy raktér a kapszula alatt, itt találhatóak a napelemek (hozzásimulnak a testhez, nem kihajthatóak, ez növeli a megbízhatóságot), illetve még itt találhatóak a radiátorok, amik elpárologtatják a felesleges hőt. 210 napot tölthet az űrben dokkolva az űrállomáshoz, mely a NASA követelménye volt.

2019. március 2-án először indították a Crew Dragont a Demo-1 misszió keretében az ISS-hez egy személyzet nélküli küldetésre. Sikeren dokkolt az ISS-hez, majd Anne McClain amerikai űrhajósnő és David Saint-Jacques kanadai űrhajós kinyitották a Crew Dragon ajtaját és üdvözölték Ripley-t, az űrhajó “utasát”, aki egy szenzorokkal ellátott tesztbábu volt. Március 8-án ledokkolt az ISS-ről, majd visszatért a Földre. A misszió teljes siker volt.

Crew Dragon közelíti meg az ISS-t – talán a leghíresebb kép a küldetésről

2020. január 19-én az In-Flight Abort Test került végrehajtásra, egy másik Dragonnal (az előző megsemmisült egy hajtóműteszt közben, mely hónapokkal vetette vissza a programot). A Falcon-9 hajtóműveit Max-Q (maximális aerodinamikai nyomás) után leállították (ekkor a jármű már átlépte a hangsebességet). A leállítás után pár pillanattal beindították a küldetésmegszakító rendszert, ami sikeresen elhúzta a kapszulát a felrobbanó rakétától. Várható volt, hogy felrobban a rakéta, ugyanis hatalmas nyomások érték elváláskor, a SpaceX nem tervezte a rakéta bármiféle további használatát.
Mivel az összes eddig teszt sikeres volt, és az első kapszula robbanása miatti problémákat is elhárították, az űrhajó készen állt az emberes repülésre.

In-Flight-Abort teszt – pillanatokkal ezután szedték darabokra az aerodinamikai erők a Falcon 9-et.

Crew Dragon adatok

Újrafelhasználhatóság: A kapszulát igen, de csak teherűrhajóként. Emberes útra kizárólag új Dragont használnak majd.
Hordozórakéta: Falcon-9
Tömeg (rakomány nékül): 9525 kg
Max. rakomány: 6000 kg az ISS-re (vákuumban/nyomás alatt)
Max. rakomány visszahozatal: 3000 kg (nyomás alatt), 3500 kg (vákuum)
Személyzet: 7 fő (4-et igényel a NASA)
Raktér térfogata: 9,3 m3 (kapszula), 12,1 m3 (vákuumban lévő raktér)
Hosszúság: 8,1 m
Szélesség: 4 m
Áramforrás: napelemtáblák a raktér oldalán
Hajtóművek: Draco gázdinamikai fúvókák, ezeket használják dokkoláskor, manőverezéshez és a visszatérő pályára álló manőverhez is (deorbit burn), Superdraco hajtóművek abort esetén
Státusz: aktív
Első repülés: 2019. március 2. – Demo -1 misszió az ISS-re

A Crew Dragon belső tere

2020. május 27-én indul el a Crew Dragon Bob Behnkennel és Doug Hurley-vel, a Demo-2 misszió keretében az ISS-re. A blogon még rengeteg sok infót találhattok majd a misszióról, űrhajósokról, és azokról a dolgokról és emberekről akik mögöttük állnak, klikk ide az összes írásunkért. Kövessetek bennünket Facebookon is, illetve május 27-én, ha minden a terv szerint halad, élőben fogjuk közvetíteni a történelmi indítást Nagy Szabolcs ISS-fotóssal. Tartsatok velünk!

Bob Behnken és Doug Hurley a Crew Dragon szimulátorban gyakorlatozás közben

Gwynne Shotwell, a SpaceX egyik kulcsfigurája

A SpaceX-et sokan csak Elon Muskkal azonosítják, de a vállalatnál még sok nagyszerű ember dolgozik. Gondolhatunk a legendás kommentátor John Inspruckerre, vagy akár a Merlin hajtómű tervezőjére, Tom Muellerre. De nem szabad elfelednünk a vállalat adminisztratív oldalát sem, és ezzel együtt Gwynne Shotwell-t, aki a SpaceX ügyvezető igazgatónője (Chief Operating Officer – COO) és elnöke is egyben. Nélküle a vállalat nem tartana ott ahol jelenleg van, ezért róla szól mai cikkünk.

Gwynne Shotwell, SpaceX elnöke és ügyvezető igazgatója

A kezdetek

Gwynne Rowley 1963-ban született az illinois-i Evanstonban, két testvére van. A környékbeli Libertyville-ben nőtt fel, és már gyerekkorában érdekelték a mechanikai eszközök, szeretett dolgokat javítani és barkácsolni. Különösen az autók működése érdekelte.
A többi űriparban dolgozó személlyel ellentétben fiatalkorában nemigen érdekelte az űrutazás. Egyszer azt nyilatkozta, hogy bár emlékszik a Holdraszállásra, de nem igazán érdekelte akkoriban. A Libertyville High School-ban végezte a középfokú tanulmányait, ahol különösen jól tanult és kiemelkedően érettségizett, bár ekkor még nem tudta milyen irányba fog továbbtanulni. Anyja támogatásával végül mérnöki pályára lépett.
Az illinois-i Northwestern University gépészmérnöki szakára jelentkezett, ahova felvételt is nyert. A harminchat fős osztályban csak három lány volt, de ez nem jelentett neki problémát. Első egyetemi évében nem volt olyan jó a teljesítménye, mint a középiskolában, de később probléma nélkül alapfokú gépészmérnöki diplomát szerzett 1986-ban. Két évvel később, 1988-ban mesterfokú diplomát szerzett alkalmazott matematikából, illetve alapfokú diplomát természettudományokból szintén a Nortwestern University-n.

Út a SpaceX felé

Egyetemi tanulmányai után az autóiparban kezdett dolgozni a Chrysler cégnél. Mivel nem mérnöki munkát végzett, nem maradt sokáig. Visszament az egyetemre és PhD diplomát szeretett volna szerezni alkalmazott matematikából, de kilenc hónap után az egyetemet is otthagyta és elkezdett munkát keresni.
A kaliforniai El Segundo-ban kapott állást az Aerospace Corporationnél, mely egy szövetségi kuatóintézet a mai napig. Itt már valódi mérnöki munkát végzett, műholdak hőtani matematikai modelljét készítette el, és különböző hűtésű műszerek kölcsönhatásait írta le. Rengetek tudományos publikálást is készített űrhajózási témákban, például űreszközök terveit készítette el, tanulmányozta a Space Shuttle hőtani tulajdonságait, illetve a Földkörüli pályáról visszatérő testeken létrejött hatásokról is írt.
Tíz évnyi munka után otthagyta a vállalatot, mert űrhajókat, illetve egyéb űreszközöket szeretett volna tervezni.

Shotwell a Falcon-9 első fokozatának szemrevételezése közben

1998-ban a Microcosm Incorporated űrhajózási rendszerek részlegének igazgatója lett, szintén El Segundóban. Szeretett itt dolgozni, ugyanis az Amerikai Légierőnek terveztek és építettek műholdrendszereket. Még csak négy éve dolgozott ott, amikor egy volt munkatársával elmentek egy ebédre megbeszélni egy álláslehetőséget.
Ez a munkatársa nem más volt, mint Hans Koenigsmann (ma a SpaceX küldetés-szervezési alelnöke), aki akkor csatlakozott a Space Exploration Technologies startup céghez.
Hans elhívta Gwynne-t, hogy nézze meg a céget, a látogatáskor pedig találkoztak Elon Muskkal, aki akkor még a PayPal társalapítójaként volt híres. Elon elmesélte Gwynne-nek a vízióját az olcsó, hatékony és megbízható hordozórakétákról, és a többször felhasználható rendszerekről. Elon bevallotta neki, hogy szüksége lenne egy kereskedelmi menedzserre is.
Pár nappal később Gwynne kapott egy hívást Elontól, aki felajánlotta neki a Kereskedelmi és Üzletfejlesztési részleg alelnöki posztját, amit elfogadott, de tudta, hogy nagy kockázatot vállalt ezzel.

Gwynne Shotwell és Elon Musk a Légierő egyik tábornokának társaságában

SpaceX karrier

A telefonhívás után két héttel már munkába is állt a SpaceX tizenhetedik alkalmazottjaként (ma már ez a szám átlépte a hatezret). Ebben a szerepkörben a fő feladata rakétaindítások eladása volt potenciális vevőknek, bár a munkaköre gyorsan kezdett kiterjedni a pénzügyekre, jogi ügyekre, és a kormánnyal való kommunikációra is. 2002-ben ismerte meg második férjét, Robert Shotwellt, aki a NASA Jet Propulsion Laboratory mérnöke volt. Egy egyetemi projekt keretében találkoztak, mindketten a University of Southern California diákjainak segítettek a műholdprojektjeikben.
Gwynne első nagy sikerét a SpaceX-nél 2008-ban érte el, amikor sikeresen szerződést kötött a NASA-val: a vállalat 1,6 milliárd dollárt kapott a COTS programra, ami keretében utánpótlást szállító űrhajókat fognak felküldeni a Nemzetközi Űrállomásra.
A megbízás megszerzése után összegyűlt a SpaceX csapata, és Elon nagy bejelentést tett: “Győztünk!”, angolul kis vulgaritással “We f*cking won!”. Ezután mindenki nagy ünneplésbe kezdett.
2008-ban a negyedik Falcon-1 indításkor Skóciában volt férjével, és laptopján nézte az indítást. Mikor megtudta hogy sikeres volt, fel-alá ugrált örömében a szállodában.

“Egy sikeres indításnál nincs nagyobb öröm!”

Gwynne Shotwell
Shotwell NASA űrhajósokkal, Bob Behnkennel és Doug Hurleyval

2008 végén a SpaceX elnöke és ügyvezető igazgatója lett. Azóta ő intézi a marketinget, indítási megbízások szervezését, jogi ügyeket, pénzügyeket és a kormánnyal való kapcsolatokat. A legtöbb energiáját a megbízások szerződtetésére fordítja, szerinte azzal tudja legjobban előremozdítani a céget. “Amikor elindítottuk az első rakétánkat, addigra ő már tíz indítást szerződtetett le, nagyon kevés ember képes erre” – nyilatkozta Tim Hughes, a SpaceX alelnöke.
Még 2006-ban az Iridium műholdkonstelláció kezdetekor az Iridium befektetőit próbálta meggyőzni, hogy fektessenek a műhold projektbe, ami később Falcon 9-eken indult volna.
A befektetőknek tetszett a Falcon-9 indítás ára, viszont az nem, hogy még nem repült soha.
A 2010-es első, sikeres Falcon-9 start után Párizsba ment, és végleg meggyőzte a befektetőket, így azok 1,8 milliárd dollárt fektettek az Iridiumba. Matt Desch, az Iridium vezérigazgatója le volt nyűgözve, azt mondta, hogy még nem látott ilyet. Gwynne röviddel ezután a SpaceX nevében megkötött egy 492 millió dolláros megbízást az Iridium-műholdak indítására.

Shotwell a SpaceX irányítóközpontjában

“A NASA-nak adta el a szolgáltatásunkat abban az időben, amikor még csak egy kis rakétánk volt egy szigeten. Az évek során Gwynne hírnevet szerzett, és ma már akként a nőként ismerik, aki Musk vízióit valóra váltja. Olyasmi, mint egy híd Musk és a cég között. Például ha Elon azt mondja hogy megyünk a Marsra, akkor Gwynne pontosan elmondja, hogy mit kell tennünk, hogy elmenjünk a Marsra”

Hans Koenigsmann Gwynne Shotwellről

Gwynne nyilatkozata szerint úgy irányítja a céget, ahogy azt Musk jónak látná, és elmondta, hogy irritálja, hogy Elonnak milyen gyakran van igaza, bár ez nem jelenti azt, hogy mindig igaza van. Erre egy jó példa, amikor Elon megpróbálta törölni a Falcon Heavy projektet pár évvel ezelőtt, de Gwynne gyorsan befutott az irodájába a hírt hallva, és azonnal lebeszélte róla, arra hivatkozva hogy a légierővel már vannak megbízásaik a Falcon Heavy-vel.

Gwynne szabadidejében a családjával van a legtöbbet. Mivel férje is mérnök, beszélgetéseik sokszor szakmaiak. Pár hetente Gwynne meglátogatja a családi birtokot is Texasban, ahol egy nap majd borászatot akar alapítani, mert nagyon szereti a borokat.

Űrtörténelem – SpaceX 7. rész – Starhopper, Starship/Super Heavy, Mk1, Mk2, SN1 prototípusok

2019 májusában újabb változtatást jelentett be Elon Musk: a Starship 6 Raptor hajtóművel fog rendelkezni, melyek közül 3 tengerszintre optimalizált és 3 vákuum-optimalizált változat.
Miközben a Starhopper első, rögzítés nélküli tesztjéhez készülődtek, párhuzamosan zajlott az Mk1 és Mk2 prototípus építése is Boca Chicaban és a floridai Cocoaban. Ezeket a verziókat már arra tervezték, hogy nagyobb, kb 5 km-es magasságot érjenek el a tesztrepülés során. Az Mk1 építése még 2018 decemberében kezdődött, míg Floridában pár hónappal később indultak meg az Mk2 munkálatai. Ennek az volt a célja, hogy a két szerelőcsapat egymással versengve, de a tapasztalatokat megosztva, egymástól tanulva kísérletezze ki, melyik építési módszer lesz később hatékonyabb.

Read moreŰrtörténelem – SpaceX 7. rész – Starhopper, Starship/Super Heavy, Mk1, Mk2, SN1 prototípusok

Űrtörténelem – SpaceX 6. rész – A BFR

A BFR, azaz a Big Falcon Rocket (vagy “korhatárosabb” nevén Big F*ing Rocket) az ITS koncepciójára alapuló, annak továbbfejlesztett változata. Elon Musk először 2017 júliusában beszélt arról, hogy az első dizájnt módosították, és egy újabb verziót terveznek, ami még inkább költséghatékony megoldást jelenthet a SpaceX és partnerei számára. A továbbfejlesztett űrhajótól azt remélték, hogy nem csak hosszabb távú űrutazásokon, hanem Föld- vagy Hold körüli pályán történő küldetéseknél is kifizetődő lesz használata. 

Read moreŰrtörténelem – SpaceX 6. rész – A BFR

Űrtörténelem – SpaceX 5. rész – Az ITS

Elon Musk a SpaceX megalapításától fogva azt hangoztatta, hogy saját és a cége elsődleges célja a Mars kolonizálása, ehhez viszont elengedhetetlen egy nagy teherbírású, újrafelhasználható rakéta, az ún. MCT (Mars Colonial Transporter = a marsi kolonizálás szállító járműve). Ám nem lehetett rögtön nagyban gondolkozni, ezért előbb a Falcon koncepcióját kellett kialakítani és fejleszteni, ezután irányulhatott erőforrás és figyelem egy olyan óriás rakétára, mely alkalmas lesz a marsi élet megalapításához szükséges erőforrások szállítására.

Read moreŰrtörténelem – SpaceX 5. rész – Az ITS

Űrtörténelem – SpaceX 2. rész

A Falcon 9, újrahasználható rakéta / landolás koncepció
Ebben a részben a SpaceX Falcon 9 hordozórakétáját mutatjuk be, ezen kívül a cég újrahasználható rakéta koncepcióját ismertetjük, mely a “Grasshopper” nevű tesztrakéta kísérleteivel indult, majd pedig a Falcon 9 küldetések során fejlődött és tökéletesedett. Az első rész ITT olvasható

Read moreŰrtörténelem – SpaceX 2. rész

Boldog születésnapot SpaceX!

  • Május 6-án ünnepelte a SpaceX fennállásának 17. évét. 2002-ben ezen a napon alapította Elon Musk saját tőkéből a vállalatot, mely mára vezető szerepet képvisel a kereskedelmi űripar piacán.
Credit: SpaceX
  • A jeles napot pedig a Dragon teherűrhajó sikeres dokkolásával ünnepelték, melyet magyar idő szerint délelőtt 10 órakor csatlakoztattak a Nemzetközi Űrállomáshoz a NASA űrhajósai.

Űrtörténelem – SpaceX 1. rész

A Space Exploration Technologies (röviden SpaceX) amerikai űripari magánvállalatot Elon Musk dél-afrikai vállalkozó, feltaláló alapította 2002-ben azzal a céllal, hogy olcsóbbá tegye a rakéta fellövéseket az űrbe, mely hosszabb távon akár a Mars és más bolygók kolonizálását is lehetővé tenné. A cég székhelye a kaliforniai Hawthorne-ban található, de mára több indítóállás és telephely is a cég birtokában van szerte az Amerikai Egyesült Államokban. A SpaceX nevéhez számos történelmi jelentőségű eredmény fűződik.

Read moreŰrtörténelem – SpaceX 1. rész