November 15-én indulhat a Crew-1

A SpaceX első, 4 űrhajóst szállító Crew Dragon küldetése magyar idő szerint november 15-én éjjel 01:49-kor indulhat a NASA tegnapi bejelentése szerint.

A Crew-1 lesz az első operatív misszió a Nemzetközi Űrállomásra a Commercial Crew Programban, és az űrhajósok az Expedíció-64 keretében 6 hónapig tartózkodnak majd az ISS-en. A küldetés többször halasztásra került már, legutóbb a GPS III SV04 indítás előtti küldetésmegszakítása miatt, amikor a szintén új Falcon-9 első fokozatának turboszivattyú gázgenerátoraiban hirtelen megnövekedett a nyomás. A küldetés hordozóján azóta biztonsági okokból kicseréltek egy Merlin hajtóművet és legkorábban november 5-én indulhat a floridai LC-40-es startállásról – a nemrégiben napvilágra kerülő, de szigorúan titkos NROL-108 missziót ezért tegnap határozatlan időre eltolták, mely szintén az LC-40-ről indul majd.

A Crew-1 küldetés jelvénye

A Crew-1 startja előtt pár nappal még egy Falcon-9 küldetés lesz (szintén új első fokozattal): a kaliforniai Vandenberg Légierőbázisról november 10-én indul a NASA Sentinel-6 Michael Freilich küldetése, mely után részletesen kielemzik a hordozó teljesítményét.

Természetesen érthető a NASA és a SpaceX óvatossága a GPS T-2 másodpercnél történt küldetésmegszakítás miatt, emberes utak esetében abszolút biztonságra és problémamentességre törekednek, hiába bizonyította már a Falcon-9, hogy megbízható rakéta.
A NASA október 28-án, szerdán egy telekonferenciát is tart majd a Crew-1 küldetés vezetőinek részvételével.
Korábbi írásainkat a Crew-1 küldetésről a címke alatt találjátok.

A Crew-1 személyzete

A kínai emberes űrutazások története – 1. rész

Eddig kevés szó esett a blogon a kínai emberes űrutazásokról és annak történelméről, azonban ma induló sorozatunkban részletesen bemutatjuk Kina űrhajózásának történetét, mely ország harmadikként juttatott űrhajósokat saját erőből a világűrbe.

Kína már 1968-ban elindította saját emberes űrprogramját, azonban hosszú ideig nem történt különösebb erőfeszítés a megvalósítás felé, habár az 1970-es évektől Kína több műholdat is a világűrbe juttatott. Később a várható hatalmas költségek és politikai akarat hiánya miatt a programot törölték. 1978-ban újra előkerültek az emberes űrutazási tervek, azonban 1980-ban újból törölték a programot a magas költségek miatt.

A Csiucsüan Űrközpont

Több mint egy évtizeddel később, 1992. április 1-jén elfogadták Kína új űrprogramját, a “921-es Projektet”, melynek legfőbb prioritása az volt, hogy még az évezred vége előtt embert juttassanak a világűrbe. A fontosságot hansúlyozva az emberes űrprogram így a “Projekt 921-1” nevet kapta és 1993. január 1-jén ténylegesen el is indult a program, melynek részeként három fázist jelöltek meg:
1. fázis: 2002-ig bezárólag 2 személyzet nélküli, és 1 emberes űrutazás
2. fázis: ez a szakasz 2007-ig tartana, és több emberes utat, illetve orbitális pályán való randevút és dokkolást hajtanának végre egy 8 tonnás űrállomás modullal
3. fázis: 2010 és 2015 között a második fázis folytatása, egy 20 tonnás űrállomással kiegészítve

Már a Projekt 921 elfogadása előtt, 1991. májusában megindult az együttműködés az orosz űrhivatallal. A kooperáció első részeként az orosz mérnökök adtak órákat kínai kollégáiknak a Szojuz űrhajó tulajdonságairól, és felépítéséről. Ezt követően 1992-től 20 fiatal kínai mérnök kétéves ösztöndíjat kapott Oroszországban, aki közelről ismerhették meg az orosz űripart és űrhajókat.
A szoros együttműködést végül 1995. márciusában koronázták meg, amikor a felek egy megállapodást írtak alá az orosz emberes űrhajók technológiájának kínai felhasználásáról. Az egyezmény részeként Oroszország vállalta kínai űrhajósok kiképzését, Szojuz kapszulák, életfenntartó és dokkoló rendszerek, valamint űrruhák rendelkezésre bocsátását.

Kínai űrruha, mely erősen hasonlít a Szojuzoknál használt Szokolhoz

Az együttműködés mindkét félnek előnyős volt: Kína éveket spórolhat a fejlesztéssel a meglévő orosz technológiák átvételével, az orosz űrhivatal pedig bőséges bevételi forráshoz jut (nincsenek információk a pontos összegről), melyre nagy szüksége volt a Szovjetunió széthullása után.
1996-ban el is kezdődőtt két kínai űrhajós (tajkonauta) kiképzése a moszkvai Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központban. Wu Jie és Li Qinglong (korábban mindketten vadászpilóták) a sikeres vizsga után visszatértek Kínába és részt vettek az első, 12 fős kínai űrhajósosztály kiválasztásában.

Korai Sencsou űrhajó látványterv – jól látható a külön napelemtábla az orbitális modulon

A Sencsou (“Isteni Hajó”) űrhajó
Az első emberes kínai űrhajó a fentiek fényében természetesen a Szojuz űrhajóra hasonlít, annál azonban egy kicsit nagyobb. Orosz társához hasonlóan 3 űrhajóst képes szállítani, és ugyanúgy 3 modulból áll: egy orbitális modul, egy szervízmodul és egy visszatérő kapszula. Energiaellátásért két napelemtábla felel, illetve a Szojuzzal ellentétben a visszatérő modul képes vízre is leszállni, ugyanis felfújható légzsákkal is rendelkezik. Különbség még, hogy a Sencsou orbitális modulja saját meghajtással és napelemekkel is rendelkezik, így a küldetés végén folytathatja a repülést önállóan is – erre egészen a Sencsou-6 küldetésig volt képes. Az űrhajó három tajkonauta szállítására képes (bár az eredeti tervek szerint még 4 űrhajóssal számoltak), tömege 7840 kg, hossza 9.25 méter, szélessége 2.8 méter. A Szojuzzal ellentétben a Sencsou napelemei forgathatóak, így hatékonyabb energiafelvételre képes.

Az űrhajó felépítése (Sencsou-6 utáni verzió, az orbitális modulon már nincsen külön napelemtábla)

A hordozórakéta – Long March 2F
A Sencsou űrhajó szállítására, az 1990 óta 7 indítást végrehajtott Long March-2E rakéta egy módosított variánsát, a 2F jelű hordozót fejlesztették ki. A 62 méter hosszú rakéta kb. 8400 kg hasznos terhet tud alacsony Föld körüli pályára (LEO) juttatni, és két fokozattal, illetve 4 gyorsítórakétával rendelkezik. Az összes fokozat (és a boosterek is) erősen mérgező, de nagy teljesítményre képes dinitrogén-tetroxidot és hidrazint éget. Ezen kémiai vegyületek ha a legkisebb koncentrációban is az ember tüdejébe kerülnek, életveszélyes lehet.

Long March 2F rakéta indítása Sencsou űrhajóval

A rakéta tetején utazik a Sencsou kapszula, melyet egy áramvonalazó kúp véd az aerodinamikai hatásoktól emelkedés közben. A fairingre szerelve, a rakéta orrán található egy mentőtorony is, mely egy vészhelyzet esetén biztonságos távolságra juttatja az űrhajót és annak utasait. A megoldás egy az egyben megegyezik a Szojuz hordozókon használt rendszerrel.
A rakéta 14 sikeres repülést hajtott eddig végre, habár a történelmi, első emberes útján (Sencsou-5) Jang Li-vej űrhajós erős rázkódásra panaszkodott az indítás után. A mérnökök ezután több módosítást is végrehajtottak a rakétán, így a rázkódást sikerült kb. 50%-kal csökkenteni a későbbi utakon.

Sencsou–1
Az első személyzet nélküli tesztrepülésre 1999. november 19-én került sor a Belső-Mongóliában található Csiucsüan Űrközpontból. A küldetés elsődleges célja a Long March-2F rakéta, illetve az űrhajó visszatérésének a főpróbája volt. A Sencsou sem életfenntartó rendszerekkel, sem mentőrendszerrel nem rendelkezett, illetve a napelemek sem voltak még mozgathatóak. A sikeres indítás után az űreszköz 14 keringést tett meg egy 195 x 315 km magasságú alacsony Föld körüli pályán (az orbitális pályán való manőverezést nem tesztelték még), és sikeresen tért vissza az indítóállástól keletre, 415 kilométerre a Góbi-sivatagba.
Nem megerősített információk szerint az űrhajó 100 kg vetőmagot is szállított, amivel a világűr hatásait akarták tesztelni a kínai szakemberek.
A küldetést előszőr 1999. júniusában jelentették hivatalosan be, és az indítás dátuma 1999. októbere volt, azonban később ezt eltolták. Egyes források szerint robbanás történt a Csiucsüan Űrközpontban, ezért került sor a halasztásra, amit a kínai hatóságok természetesen azonnal megcáfoltak.

A sikeresnek minősített első tesztküldetés után még három további személyzet nélküli útra került sor, mielőtt elindult az első kínai űrhajós, Jang Li-vej. A következő részben ezekről fogunk beszélni.

Oroszország 🇷🇺 | GLONASSZ-K1 küldetés profil

Vasárnap este egy orosz GLONASSZ navigációs műholdat fognak pályára állítani egy Szojuz rakétával a Pleszecki Űrközpontból. Összegyújtöttük az indításról és a hasznos teherről a legfontosabb és érdekesebb információkat.

Indítás ideje, helye: 2020. október 25. magyar idő szerint 21:08 – , Pleszecki Űrközpont – 43/3 (13L) indítóállás, Oroszország 🇷🇺
Megbízó: Orosz Űrhaderő
Rakomány: egy darab GLONASSZ-K1 navigációs hold
Rakomány össztömege: ~960 kg
Hordozórakéta: Szojuz 2.1b/Fregatt végfokozattal ellátva
Pálya: 19 100 km x 19 100 km közepes Föld körüli pálya 64,8°inklinációval
Élő közvetítés: ?
Indítás kimenetele: Sikeres volt az indítás, a műhold is megfelelően pályára állt.

A Szojuz-2.1b hordozórakéta

A Szojuz-2 rakéta a szovjet/orosz Szojuz indítójárművek legújabb és legmondernebb változata. Alapjáraton a háromfokozatú járművel alacsony Föld körüli pályára szoktak hasznos terhet állítani. A régebbi Szojuz verziókhoz képest az első fokozat (gyorsítórakéták) illetve a második és harmadik fokozaton található rakétahajtóművek új, hatékonyabb üzemanyag befecskendező rendszereket kaptak (fuel injector). A digitális repülésirányítási és telemetriai rendszereknek köszönhetően már rögzített startállásról is el lehet indítani az újabb Szojuzokat, míg a régebbi verzióknál magát az indítóállást kellett forgatni a megfelelő irányba, hogy a kijelölt pályára tudjon állni. A Szojuz-2 verziójú rakétákat gyakran speciális felső fokozatokkal indítják, így magasabb pályára is tudnak műholdakat állítani, például geoszinkron vagy a Molnyija-pályákra. A felső fokozatnak külön repülési, navigációs, telemetriai… rendszerei vannak, így nincs szoros szoftveres összeköttetésben a Szojuz rakétával. A Szojuzokon (beleértve: Szojuz-U, Szojuz-FG és 2.1b) általában a Fregatt végfokozatot szokták használni, melyet a Lavocskin-tervezőiroda gyárt. A 2-es variáns a Szojuz-U és Szojuz-FG rakétákat váltotta le, mára már véglegesen. A 2-es verziók közül is a 2.1b a legmodernebb: a harmadik fokozaton található RD-0110 kerolox hajtóművet lecserélték az RD-0124-re (szintén kerolox), ami drasztikusan megnövelte a harmadik fokozat hatékonyságát, melyet a hajtómű fajlagos impulzusának növekedésének köszönhetünk (326 másodpercről to 359 másopercre – a hajtómű hatékonyságát még a kiáramló gázok sebességével is leírhatjuk: 3,2 km/s-ről 3,5 km/s-re nőtt) így növelve a hasznos teher tömegét 7 tonnáról 8,2 tonnára.

Szojuz-2.1b indítójűrmű 34 darab OneWeb műhold startja előtt, Bajkonur
Forrás: N
asaSpaceFlight

A Fregatt végfokozat és a GlONASSZ-K1 navigációs műhold

Ezen az indításon is a Fregatt végfokozatot fogják használni a precíz pályára állításhoz. Nagyon rugalmas a felhasználása: használták már nagy teher pályára állítására, precíziós pályamódosításra, illetve bolygóközi űrszondák szökési sebességre gyorsítására is: például a Mars Express vagy Venus Express űrszondáknál. Jelenleg a negyedik fokozatként szokták használni a Szojuz rakétákon, ahogy azt előbb említettem. A Lavocskin-tervezőiroda felhasználta az űrszondák építésénél gyűjtött tapasztalatát (Luna, Marsz, Lunokhod, Venyera) a Fregatt tervezésénél, és a végfokozatban sok hasonlóságot megtalálhatunk. A fokozatot hat darab gömb alakú tartály alkotja egy kör alakú lemezre illesztve, melyekből négyben üzemanyagot tárolnak, a másik kettőben pedig az irányítási és navigációs hardvert, vagyis a fokozat “agyát”. A hajtómű a gömbtartályok közé lett elhelyezve. Üzemanyagként hipergolikus asszimetrikus-dimetilhidrazint és dinitrogén-tetraoxidot használ (UDMH/NTO). Mivel ez a hajtóanyagkeverék nem forr el egy bizonyos idő után, a hajtóművet is úgy tervezték hogy hétszer (!) be tudják gyújtani, így akár komplex küldetéseket is ki tud szolgálni. A fokozat háromtengelyes, de akár forgásstabilizált állapotban is tud működni. Kiemelt tulajdonságok:
Önálló – a hasznos teher/terhek pályára állítását az első másodperctől egészen a szétválásig teljesen önállóan végzi
“Smart”, vagyis okos – a fokozat AI szoftverét úgy programozták, hogy minden vészhelyzetet el tudjon önmaga hárítani a küldetés sikeressége érdekében
Pontos – GPS és GLONASSZ hálózatok segítségével majdnem hajszálpontos pályára állítást tud elvégezni
Éllettartam – 48 órát képes az űrben működni, így hosszabb küldetéseket is képes elvégezni

Fregatt fokozatot ábrázoló renderkép
Egy Fregatt előkészítése Francia Guyanában
Forrás: CNES

A GLONASSZ-K (eredetileg Uragan-K) űreszköz a GLONASSZ navigációs műholdflotta harmadik generációja. Ezek már megnövekedett, 10-12 éves élettartammal rendelkeznek, csökkentett, mindössze 935 kilogrammos tömeggel, de a kapacitásuk megnőtt egy plusz L-sávú navigációs transzponderrel. A GLONASSZ (Globalnyaja Navigacionyaja Szputnikovaja – Szisztema, vagy magyarul Globális műholdas navigációs rendszer) egy orosz, az amerikai GPS-hez hasonló polgári/katonai navigációs műholdkonstelláció. A rendszer 21 műholddal szolgál 3 orbitális síkban, három darab pótműholddal, jelenleg is pályán. 100 méteres (szándékosan csökkentett) pontosságot szolgáltat polgári felhasználásra és 10-20 méteres pontosságot katonai célkora. Az Uragan-K műholdak három tengelyen stabilizáltak, és nadir felé mutató pozícióban működnek. Két kihajtható napelemtábla látja el az elektromos berendezéseket az űreszközön.

Glonassz-K életnagyságú makettje
Glonassz-K műhold (renderkép)

Űrhírek – 2020. október 25.

  • Kedden újabb mérföldkőhöz ért a SpaceX a Starship fejlesztésében és tesztelésében, ugyanis első alkalommal hajtottak végre három Raptorral statikus hajtóműtesztet. Elon egyik tweetje alapján jó adatok érkeztek a hajtóművekből, tehát sikeres volt az első hármas begyújtás. Néhány nappal később, október 23-ára virradóra pedig a régen várt pillanat is elérkezett: először szereltek fel orrkúpot egy repülésre szánt Starship prototípus alsó törzsrészére , és így első alkalommal láthattunk egyben egy teljes második fokozatot a tavalyi MK1 makett után.
  • Október 21-én a NASA is történelmi műveletet hajtott végre. A Földtől mintegy 321 millió km-re sikeres mintavételt végzett az OSIRIS-REx űrszonda a Bennu kisbolygó felszínén. Mint azóta kiderült, a szonda a minimálisan szükséges minta többszörösét tudta begyűjteni, így már csak épségben vissza kell juttatnia azt a Földre, melyre 2023. szeptember 24-én kerülhet sor.
  • Szintén október 21-én indult volna a Rocket Lab következő küldetése, mely az In Focus nevet kapta. A startot azonban először 22-ére, majd 28-ára halasztották a a kedvezőtlen időjárás miatt.
  • Október 22-én magyar idő szerint reggel 5:54-kor sikeresen földet ért az Expedíció-63 háromfős legénysége a Szojuz MSz-16 űrhajóval. Anatolij Ivanyisin, Ivan Vagner és Chris Cassidy 196 nap után tértek vissza a Földre.
  • Tegnap egy héten belül a második sikeres Starlink-indítást hajtotta végre a SpaceX. A 14. operatív küldetés keretében ismét 60 db Starlink műhold állt Föld körüli pályára, így összesen már több, mint 840 műhold kering az űrben, egy szélesebb körben biztosítva az internet-elérhetőséget.
Starlink-14 indítás
Fotó: SpaceX

A nap képei 242# – az Ariane-6 építése

Kaptunk pár csodás képet az Ariane-6 második fokozatának összeszereléséről az ArianeGroup jóvoltából. Nemrég írtunk egy cikket a projekt állapotáról, az elmúlt hetekben több fontos mérföldkövet elértek a mérnökök az új európai rakéta építését illetően.

Jól látszik ezen a képen a második fokozat cseppfolyós oxigén (LOX) tartálya.
Forrás: ArianeGroup

Orosz Amur rakéta: Nem lesz több nyilvános információ

Úgy tűnik Oroszországban megelégelték a múltkor bejelentett újrahasználható Amur rakéta negatív fogadtatását, és többet inkább nem beszélnek a projektről.

Múltkori írásunkat az új orosz rakéta terveiről itt olvashatjátok.

Dimitrij Baranov, a szamarai Progressz Rakéta,- és Űrközpont (TsSKB-Progressz), az Amur rakéta tervezőirodájának vezetője pár napja azt nyilatkozta, hogy a tervezési fázis végéig nem beszélnek többet nyilvánosan az új hordozóról, ugyanis a közbeszéd árt az új projektnek. Baranov szerint rengeteg fórumon, sokfajta véleményt lehetett olvasni, és hogy megőrizzék a tervezési folyamatot, inkább nem kommentálják tovább nyilvánosan a rakéta elkészülésének a folyamatát…

Hm, rendben.
Ez mire volt jó, és miért a besértődés tényleg nem tudom. Ha esetleg azokra a negatív kommentekre gondolnak, amik az kifogásolták, hogy biztos nem 22 millió dollárba kerül majd egy indítás, és biztos nem lesz jobb mint a SpaceX Falcon 9 rakétája (15 év hátrányból indulva), akkor sem értem. Akkor sem, ha ez az oroszok sokadik újabb bejelentett rakétaterve, és valószínűleg Dimitrij Rogozin egy újabb papírrakétája.
Akkor sem értem, de tényleg nagyon szeretném, hogy ne legyen igazam és megvalósuljon a projekt. Csak ahhoz tenni kéne valamit, akár nyilvánosan, akár zárt ajtók mögött, de már ténylegesen fejleszteni valami újat. Utána akár lehet megsértődni.

Szojuz hordozó gyártása a szamarai gyáregységben

Jégfúrót a Holdra

A houstoni Intuitive Machines céget választotta ki a NASA az űrügynökség PRIME-1 fúróberendezésének eljuttatására a Hold felszínére.

A megállapodás keretében 47 millió dollárt fizet az amerikai űrhivatal az Intuitive Machines-nek a Polar Resources Ice Mining Experiment (Sarki erőforrásokat kereső jégfúrási kísérlet PRIME-1) eljuttatásáért a Hold déli pólusára. Világviszonylatban ez lesz az első talajban található vízjég kinyerését célzó Hold-küldetés a NASA szakembereinek elmondása szerint. A holdi jég az egyik fontos erőforrás, amit a NASA az Artemis-programon belül szeretne felhasználni a hosszútávú holdi tartózkodás céljából. “Az információ amit a PRIME-1 és egyéb holdi műszerek segítségével fogunk megkapni az Artemis-program űrhajósait fogja szolgálni, és segíteni fog nekünk megtalálni azt módszert, mellyel hosszútvávú, fenntartható emberes holdi jelenlétet tudunk kiépíteni a felszínen” jelentette ki Thomas Zurbuchen, a NASA tudományos küldetésekért felelős részlegének társigazgatója, egy október 16.-i nyilatkozatában.

A NOVA-C egy renderképen
Forrás: Intuitive Machines

Az Intuitive Machines 2022-ben tervezi a Holdra szállítani a PRIME-1 műszercsomagot a saját fejlesztésű NOVA-C leszállóegységgel a NASA Commercial Lunar Payload Services (CLPS) program keretében. Az I.M. egyike azoknak a kereskedelmi partnereknek, melyek a CLPS keretében robotikus küldetéseket fognak lebonyolítani a Holdon. “Nagy megtiszteltetés és még annál is nagyobb kihívás az újbóli emberes holdutak előkészítő küldetéseit véghez vinni” mondta Steve Altemus, az Intuitive Machines vezérigazgatója egy másik nyilatkozatban. A PRIME-1 az egy méter hosszú fúrójával fog fokozatosan lefúrni a holdi regolitba vízjeget kutatva. A műszercsomag egy tömegspektrométerrel is fel van szerelve, ami majd a PRIME-1 mintáiból az űrben tapasztalt szublimáció miatt elveszett mennyiséget fogja nyomon követni.

A NOVA-C életnagységú makettje
Forrás: NASA CLPS

A NASA reményei szerint a PRIME-1 és hasonló projektek rengetek információval fognak szolgálni a holdi erőforrásokról és azok kinyerésének lehetőségeiről. A PRIME-1 műszercsomag jégfúrójának egyik verziója lesz elhelyezve a NASA által épített VIPER robotikus holdjárón, ami a tervek szerint a 2023-ban indul, egy évvel a tervezett első emberes küldetés előtt. Szintén a Hold déli pólusára indul a VIPER, és ugyanúgy a talajból kinyerhető vízjeget fogja kutatni. Nem a PRIME-1-et szállító küldetés lesz az első az Intuitive Machines-nek, ugyanis még az idei év elején bejelentették, hogy 2021-ben indul az első NOVA-C leszállóegység, és az egyik holdi síkságon tervez majd sima leszállást végrehajtani. Ez az Oceanus Procellarus, vagy a “Viharok tengere/óceánja” – ez a legnagyobb olvadt bazaltból létrjött holdi “tenger”. Azon belül pedig a Vallis Schröteri nevezetű völgyben fog landolni, ami a Holdon szintén egy “leg”, mert ez a legnagyobb völgy. 5 darab NASA és további kereskedelmi eszközt fog a felszínre szállítani egy 79,5 millió dolláros szerződés keretében.

Vallis Schröteri, az Apollo-15 űrhajósai által készített mozaikfelvételen
Forrás: NASA
A NOVA-C leszállása
Forrás: Intuitive Machines

Űrhírek – 2020. október 18.

  • Kedden sikeres küldetést hajtott végre a Blue Origin a New Shepard NS-13 szuborbitális rakétával. Az indítás rendben zajlott, és a visszatérő első fokozat, illetve a kabin is épségben ért földet. Rövid beszámolónkat itt találjátok.
  • Magyar idő szerint szerda reggel elindult a Szojuz MSz-17 űrhajó a Nemzetközi Űrállomásra, fedélzetén az Expedition-63/64 háromtagú személyzetével. A start minden gond nélkül lezajlott, és az űrhajósok alig három órával később már dokkoltak is az ISS-en. Az Űrállomáson így jövő szerdáig hatan tartózkodnak, aznap fog ugyanis az Expedition-63 személyzete visszatérni a Földre.
  • Csütörtökön a NASA két közleményt is kiadott az Artemis-programmal kapcsolatban:
    – 7 ország csatlakozott az Artemis Egyezményhez
    – 14 amerikai űripari vállalat összesen több, mint 372 millió dolláros támogatásban részesül, melyet különböző fejlesztésekre költhetnek egy hosszú távon fenntartható holdi bázis létrehozásához
  • Péntek hajnalban újabb tesztet hajtott végre a SpaceX a Starship SN8 prototípussal. Eredetileg statikus hajtóműteszt miatt zárták le harmadik napja a területet és az főutat, azonban végül “csak” egy ún. wet dress rehearsalt, azaz tankolási műveletet és a három Raptor hajtómű előhűtését tesztelték. Hivatalos infó nem érkezett azóta, hogy az előgyújtás és az ezt követő hajtóműgyújtás miért nem következett be, de mától újabb három időszakra tűztek ki lezárást, és a tesztek folytatódhatnak.
  • Szintén pénteken derült ki egy hírből, hogy végre megtalálták az ISS-en már egy jó ideje észlelt légkör-szivárgást. Különböző módszerekkel sikerült lokalizálni egy kisebb repedést a Zvezda modulban, melyet a későbbiekben javítanak ki.
  • Ma délután 14:25-kor indul a tervek szerint a Starlink-13 küldetés, melyen ismét 60 db műholdat juttat a SpaceX orbitális pályára. Az indítást mi is élőben közvetítjük az Űrutatás Űrhajók Youtube-csatornán!
A Szojuz MSz-17 indítása Bajkonurból október 14-én
Fotó: NASA

A nap képei 238# – A BepiColombo a Vénusz előtt haladt el

Az Európai Űrügynökség (ESA) és a Japán Űrügynökség (JAXA) közös Merkúr szondája, a BepiColombo képei a Vénuszról, elhaladás közben. A szonda 2025-ben áll majd Merkúr körüli pályára, addig azonban még 7 alkalommal veszi majd igénybe a Vénusz és Merkúr gravitációs mezejét a Nap körüli pályájának csökkentésére.
Fotók: ESA