Űrhírek – 2020. augusztus 2.

  • Hétfőn kísérelte meg először a SpaceX a statikus hajtóműtesztet a Starship SN-5 prototípussal, azonban kisebb technikai gondok miatt végül nem került sor a begyújtásra. Csütörtökre sikerült mindent kijavítani, és a teljes tankolási, majd gyújtási folyamatot letesztelni. A Raptor SN-27 hajtómű hibátlanul teljesítette a néhány másodperces begyújtást, teljesen simának tűnt az egész teszt, amit Elon Musk is megerősített Twitteren. Így végre sor kerülhet a várva várt 150 méteres tesztugrásra, remélhetőleg még ma, augusztus 2-án vasárnap, ami újabb mérföldkő lesz a Starship prototípusok tesztsorozatában.
  • Kedden nyilvánosságra hozta a NASA a kereskedelmi űrutazás programjának második éles küldetésén, azaz a Crew-2 misszión résztvevő űrhajósok nevét. A jelenleg épp az ISS-ről visszatérő Dragon Endeavour űrhajóval a tervek szerint 2021 február végén vagy március elején indulhat Shane Kimbrough parancsnok (NASA), Megan McArthur pilóta (NASA), Akihiko Hoshide küldetés specialista (JAXA) és Thomas Pesquet küldetés specialista (ESA). Ebben a cikkben tudtok bővebben olvasni a bejelentésről.
  • Csütörtökön elindult a harmadik és egyben utolsó idei Mars-küldetés is. Ezúttal a NASA Perseverance roverje indult a Vörös Bolygóra egy Atlas-V 541 rakétával Cape Canaveralból. A részletes küldetésprofilban, és az indítás beszámolójában még többet olvashattok a misszióról.
  • Pénteken egy orosz rakétaindítás is történt. Ezúttal azonban nem a Roszkoszmosz volt a megbízó, hanem a Russian Satellite Communication Company. További infókat itt, az indításról készült videót itt találjátok.
  • Szintén péntek este indult volna az Arianespace Ariane-5 rakétája Francia Guyanából, ám néhány perccel a start előtt leállították a folyamatot, mert a földi kiszolgáló berendezésnél hibát észleltek. A rakéta indítása ismét több hetet csúszik, ezúttal augusztus 15-e az új tervezett időpont. A küldetésprofilt természetesen ehhez is megírtuk, így a részletekről ebben a cikkben olvashattok még többet.
  • Jó hírek érkeztek a Rocket Labtől! Pénteken jelentették be ugyanis, hogy sikerült a július 4-i kudarccal végződő indítás hibájának okát feltárni, és még augusztusban visszatér az Electron rakéta az indítóállásra. További infók itt.
  • Több születésnapot is ünnepeltünk a héten. Július 29-én volt a NASA alapításának 62. évfordulója, így egyrészt egy sikeres Mars-küldetés indításával, másrészt remélhetőleg a DM-2 tesztküldetés Dragon Endeavour űrhajójának sikeres vasárnapi visszatérésével és a misszió lezárásával ünnepelhet az űrhivatal. A másik ünnepelt pedig Bob Behnken, éppen a DM-2 misszió egyik asztronautája július 28-án töltötte be 50. életévét. Boldog születésnapot és biztonságos, sikeres visszatérést kívánunk neki!
  • Végül, de nem utolsósorban, a hét remek lezárásaképp véget ér a DM-2 küldetés, mely május 30-án indult. A NASA két űrhajósa, Doug Hurley és Bob Behnken két hónapot és két napot töltött az ISS-en az Expedition 63 személyzet tagjaként. A küldetés teljes sikerét a remélhetőleg sima és zökkenőmentes ma esti leszállás koronázhatja meg. Rengeteg kisebb-nagyobb hírt osztottunk meg folyamatosan a küldetésről, ha a DM-2 címkére rászűrtök, minden korábbi írásunkat megtaláljátok ebben a témában.
Bob Behken és Doug Hurley a Dragon Endeavourben az ISS-ről történő leválás előtt

Megvan a Crew-2 küldetés személyzete is!

Ma véglegessé vált, hogy a NASA Commercial Crew Program Crew-2 (tehát a második éles, hosszútávú) küldetését is a SpaceX fogja végrehajtani – ahogy ez egyébként eddig is szinte biztos volt. Az már korábban ismert volt, hogy a misszióhoz a jelenleg még az ISS-en tartózkodó (és a tervek szerint hétvégén visszatérő), DM-2 küldetésen részt vevő Crew Dragon C206 kapszulát, illetve a Crew-1 küldetés B1061 Falcon-9 hordozórakétáját használják majd, ám ma a négyfős személyzetre is fény derült.
Napközben Thomas Pesquet, az ESA francia űrhajósa már elárulta Twitteren, hogy ő is a 2021 februárjában vagy márciusában induló misszió tagja lesz, és már Hawthorne-ban, a SpaceX kaliforniai főhadiszállásán tartózkodik és meg is kezdte a tréningeket. Ezzel ő lehet az első, aki az Európai Űrügynökség asztronautájaként indulhat az ISS-re a CCP keretén belül. Néhány órával később pedig a legénység másik három tagját is bemutatta a NASA.

A teljes névsor:
– Shane Kimbrough (NASA) – parancsnok
– Megan McArthur (NASA) – pilóta
– Akihiko Hoshide (JAXA) – küldetés specialista
– Thomas Pesquet (ESA) – küldetés specialista

Érdekesség, hogy Megan McArthur férje egy bizonyos Bob Behnken, aki jelenleg a DM-2 küldetés specialistájaként jelenleg is az ISS-en tartózkodik. Tehát mind technikai, mind emberi párhuzam is vonható a két küldetés között, illetve elég kevés űrhajós házaspár mondhatja el magáról, hogy mindketten ugyanazzal az űrhajóval repülhetnek.

Megan McArthur, Shane Kimbrough, Akihiko Hoshide, Thomas Pesquet

Űrhírek – 2020. július 26.

  • Még múlt hét vasárnap éjjel, magyar idő szerint 23:58-kor sikeresen elindult az Egyesült Arab Emirátusok első Mars-szondája, a HOPE. A szondát egy japán Mitsubishi Heavy Industries H-IIA 202 rakéta juttatta az űrbe, majd a megfelelő orbitális pályára állás után az eszköz elindult a Vörös Bolygó felé. A küldetés részleteiről itt, az indítás beszámolójáról pedig itt tudtok bővebben olvasni.
    Három nappal később Kína is elindította saját Mars-szondáját (a küldetés profilt ezen a linken találjátok), mely ráadásul egyedülálló a maga nemében, ugyanis a keringő egység mellett helyet kapott egy leszálló egység és egy rover is. A rövid beszámoló itt található.
  • Az utolsó felkészítési lépéseket végzik a NASA Perseverance Marsjáróján, mely július 30-án fog indulni Cape Canaveralból egy Atlas-V fedélzetén. A mérnökök csütörtökön feltöltötték a rover nukleáris erőforrását plutóniummal, mely a befejező művelete volt az eszközön végrehajtandó előkészületi fázisnak. A NASA és a ULA mérnökei a hét második felében tartott ülésükön megadták a végső engedélyt az indításhoz, így remélhetőleg már semmi nem áll a 30-án tervezett start útjába.
  • Többszöri halasztás után végül hétfőn sikeresen űrbe juttatta a SpaceX a dél-koreai hadsereg Anasis-II nevű műholdját (küldetésprofil és beszámoló). A küldetés teljes sikerrel zárult, hiszen a műhold a megfelelő pályára állt, a B1058.2 Falcon-9 hordozórakéta visszatért a Just Read The Instructions drónhajóra, és első alkalommal az áramvonalazó kúp mindkét felét is sikeresen elkapta a két kiküldött hajó, a Ms. Tree és Ms. Chief.
  • Szintén hétfőn végezte el a SpaceX Boca Chicaban a Starship SN-5 statikus hajtómű tesztje előtti utolsó ellenőrzést az üzemanyag tankolórendszeren. Bár a teszt nem volt látványos, de a hétre kitűzött hajtóműteszt alapján sikeresnek vélhető volt. Végül azonban a héten már nem fog sor kerülni a Raptor SN-27 begyújtására, mert a hétvégén megérkező Hanna hurrikán miatt el kellett halasztani a tesztet hétfőre. Ha a hajtómű begyújtása is sikerrel zárul, akkor még a jövő héten sor kerülhet remélhetőleg az első 150 méteres tesztugrásra is.
  • Szerdán a negyedik és egyben utolsó űrsétáját végezte el Chris Cassidy és Bob Behnken. Feladatuk az akkumulátorok cseréjének befejezése és a Node-3 port felszerelése volt. Ez az űrséta is sikeresen és a tervezettnél előbb fejeződött be.
  • Már csak egy hét, és véget ér a DM-2 küldetés. A két asztronauta, Doug Hurley és Bob Behnken augusztus 1-jén fog leválni a Crew Dragon Endeavourrel az ISS-ről, majd másnap, 2-án fog vagy a Mexikói-öbölben, vagy az Atlanti-óceánon kijelölt landolási zóna valamelyikén leszállni. Az űrhajó felkészítése és utolsó tesztjei is lezajlottak, így minden készen áll a történelmi küldetés utolsó fázisára, a visszatérésre.
  • Július 23-án ismét teherszállítmány indult az ISS-re. Egy Szojuz 2.1a rakéta juttatta az űrbe a Progressz MS-15 teherűrhajót, mely magyar idő szerint 16:26-kor indult Bajkonurból. Alig 3 órával később már meg is érkezett a Progressz az Űrállomáshoz, és a megközelítés is a szokásos módon zajlott. Azonban ekkor Ivan Vagner orosz kozmonauta azt jelezte, hogy nem tetszenek neki az űrhajó megközelítési manőverei, ám a földi irányítás nem szakította meg a folyamatot. Végül a kozmonauták szinte az utolsó pillanatban manuális vezérlésre kapcsoltak és minden gond nélkül sikerült a dokkolás, de nagyon veszélyes helyzet állt elő, amikor pár méterre még nem volt megfelelő az űrhajó megközelítési irányszöge.
  • Kína a sikeres Mars-szonda indítása után pár nappal újabb rakétastartot végzett tegnap. Ezúttal egy Long March-4B rakéta juttatta sikeresen Alacsony Föld körüli pályára a Ziyuan-3-03 távérzékelő műholdat és a Tianqi-10 távközlési kisműholdat. A küldetés részletiről itt tudtok bővebben olvasni.
A HOPE Mars-szonda indítása hétfőn a Tanegasima Űrközpontból
Fotó: JAXA

A Nemzetközi Űrállomás építése – 1. rész

Új, várhatóan kb. 10 részes sorozatunkban a Nemzetközi Űrállomás (ISS) felépítését, moduljait, és a több mint egy évtizedig tartó építését szeretnénk részletesen bemutatni.

Sokszor, sok helyen lehet olvasni, hogy a Nemzetközi Űrállomás az emberiség által valaha épített legbonyolultabb szerkezet. Bár közhelynek tűnik, de ez az állítás tényleg igaz. Az ISS összeállításához 12 évre, és 42 különálló útra volt szükség, ebből 37-szer az amerikai űrsiklókat és 5 alkalommal orosz Szojuz és Proton hordozókat vettek igénybe 1998 és 2011 között. Az összesen 150 milliárd dollárba került űrállomás azonban 2011-es elkészülte után is kapott új egységeket: 2016-ban került fel a BEAM kísérleti modul, illetve 2016-ban és 2019-ben 1-1 IDA új dokkolóport. A jelenlegi tervek szerint pedig jövőre indulhat (egy évtizedes csúszás után) az orosz szegmens tudományos modulja, a Nauka laboratórium.

A Nemzetközi Űrállomás napjainkban

A Nemzetközi Űrállomás várhatóan 2030-ig lesz használatban, 2024-től pedig az amerikai Axiom cég által épített és működtetett kereskedelmi modulok csatlakozhatnak az ISS-hez, mely az űrállomás élete végén önálló kereskedelmi űrállomásként létezhet tovább.

Mielőtt azonban a jövőbe tekintenénk, tekintsük át részletesen, hogy milyen hosszú, és elképesztően bonyolult folyamat volt a Nemzetközi Űrállomás építése. A kezdetekhez több évtizedet kell visszaugranunk az időben..
Megjegyzés: a cikksorozat főleg az ISS építésének a folyamatára, az ezeket végrehajtó küldetésekre, valamint a modulok részletes bemutatására fog koncentrálni. Lehetetlen lenne az összes állandó személyzetről és utánpótlás-szállító utakról is írni, ezért ezeket nem fogjuk részletesen tárgyalni, de remélem, hogy a cikksorozat végén egy átlatható és érthető képet tudunk adni korunk legjelentősebb építményéről.

A Freedom űrállomás egy illusztráción 1991-ben

Az amerikai előzmények A Freedom űrállomás

Az 1980-as évek elején, amikor elindult az amerikai űrrepülégép-program, a NASA akkori Adminisztrátora, James M. Beggs állt elő az ötlettel, hogy az Egyesült Államok is építhetne egy állandóan lakott űrállomást, válaszul a szovjet Szaljut-programra. Beggs szerint ez lenne a “következő logikus lépés” Amerikának, ugyanis az űrsiklókkal immáron olcsón lehetne az űrállomást megépíteni és azt kiszolgálni.
A NASA berkeiben megindult a tervezés, és a végül “Freedom” (Szabadság) névre keresztelt űrállomásnak a következő funkciókat szánták: műhold-javítás, leendő űrhajók összeszerelése, megfigyelőpont csillagászoknak és egy mikrogravitációs laboratórium tudósok, és cégek számára.
Az ötlet meghallgatásra talált Ronald Reagen elnöknél is, aki egy 1984-es beszédében meg is hirdette a Freedom-programot. Az űrállomás számtalan áttervezésésen ment keresztül, míg végül 1988-ban a NASA 10 éves szerződést írt alá a modulok építéséről, végre megkezdődhetett a valódi munka. Az elkövetkező pár évben a költségek folyamatosan emelkedtek, amit a törvényhozás nem nézett jó szemmel, és több alkalommal is visszanyesték a NASA és a Freedom-program költségvetését, így az űrállomás terveit 7 (!) alkalommal módosították. Az ekkori tervezett menetrend szerint a Freedom első elemei 1995-ben indulnának, 1997-re lenne lakott az űrállomás, és 1998-ra fejeződhetne be az építése. A NASA eközben több űrsikló-küldetésen is tesztelte, hogyan lehetne űrsétákkal összeszerelni az űrállomás elemeit.
1993-ra a program elvesztette a politikai támogatottságát: hivatalba lépett a Clinton-kormányzat és a Kongresszus is megunta az állandó költségvetés-túllépések miatti extra pénzügyi kéréseket. Egy szavazáson az Alsóházban majdnem meg is bukott a projekt: végül 1 szavazattal, de a Kongresszus támogatta a Freedom folytatását. Eközben a NASA több tervet is bemutatott az új elnöknek, azonban még a legolcsóbb verzió is túl drága volt. 1993. októberében a NASA illetékesei megállapodtak az orosz űrhivatallal, hogy a leendő Mir-2 űrállomást beolvasztják az ekkor “Alpha” névre hallgató amerikai űrállomásba, így a költségeket is tudják csökkenteni, illetve a szovjet/orosz fél több évtizedes űrállomásokkal való tapasztalatát is hasznosítani tudják.
A lépés Bill Clinton kormányának volt köszönhető, akik azt sem akarták, hogy a Szovjetunió szétesését követő orosz gazdasági válságban a munka nélkül maradó orosz rakétamérnökök más országokban (lásd Irán, Észak-Korea stb.) próbáljanak szerencsét.
A Freedom-program így átalakult egy nemzetközi kezdeményezéssé, melyhez Európa, Kanada és Japán is csatlakozott, és megkezdődhetett a Nemzetközi Űrállomás építése.

Az ISS végső tervrajza 1998-ból

Orosz előzmények – A Mir űrállomás

Az ISS építése előtt az oroszok már hatalmas tapasztalattal rendelkeztek az űrállomások építése, és üzemeltetése terén. A Szaljut űrállomások után 1986-tól kezdték meg a Mir építését, mely az első moduláris űrállomás lett, és 1999-ig augusztásáig majdnem folyamatosan lakott is volt. A Mir túlélte a Szovjetunió felbomlását, és fedélzetén számtalan ország űrhajósa járt, többek között 1994-től az amerikai űrsiklók is, mely az űrbeli együttműködés egy új fejezetét nyitotta meg. A Mir-en került sor a mai napig megdöntetlen űrhajózási időtartam rekordra is: Valerij Poljakov 437 napig tartózkodott egyhuzamban az űrállomás fedélzetén. A Mir története nem volt mentes a problémáktól sem: a szovjet/orosz űrprogram folyamatos pénzügyi nehézségekkel szenvedett, az űrállomáson rengeteg karbantartást kellett végezni, illetve szinte állandóan energiahiánnyal küszködtek. 1997-ben egy Progressz teherhajó ütközött az űrállomásnak, melynek következtében a Szpektr modul nem is volt többet használható.

A Mir utódjának szánt Mir-2 űrállomás tervezését már 1976-tól elkezdték a szovjetek, azonban megfelelő költségvetés hiányában sosem került sor a megvalósítására. A leendő Mir-2 központi modulja, a DOSZ-8 (melynek elődje a DOSZ-7 a Mir első eleme volt) végül áttervezésre került, és később 2000-ben Zvezda néven lett a Nemzetközi Űrállomás szervízmodulja.
További Mir-2 modulok, melyek az ISS-en kerültek felhasználásra:
Zarja (korábbi nevén FGB): az ISS első modulja lett 1998-ban
SO-1 (Pirsz) és SO-2 (Poiszk): kikötőmodulok, melyeket még a Buran űrsiklókhoz terveztek
Rassvet: dokkoló-, és tudományos modul

Az Atlantis űrsikló a Mir-hez dokkolva, 1995-ben

Japán a Kibo (Remény) tudományos modullal, illetve az Európai Űrügynökség (ESA) pedig az előszőr saját űrállomásként megálmodott, végül “csak” egy tudományos laboratóriumként megvalósult Columbus modullal tervezett hozzájárulni a Nemzetközi Űrállomás építéséhez. Kanada a már az űrsiklókon használt Canadarm robotkar továbbfejlesztett verzióját, a Canadarm2-vel járult hozzá a nemzetközi összefogáshoz.

Az ISS építésének megkezdésére végül 1998-ig kellett várni, amikor is az orosz (de az USA által finanszírozott) Zarja (Hajnal) modul útnak indult egy Proton rakétával. Sorozatunk következő részében innen folytatjuk, addig azonban tekintsük át a Nemzetközi Űrállomás építésének misszióit időrendben.

Modul neveISS építés misszió sorszámaIndítás dátumaHordozó
Zarja (FGB)1A/R1998-11-20Proton-K
Unity (Node 1), PMA-1, PMA-22A1998-12-04Endeavour űrsikló (STS-88)
Zvezda (szervízmodul)1R2000-07-12Proton-K
Z1 rácselem, PMA-33A2000-10-11Discovery űrsikló (STS-92)
P6 rácselem + napelem4A2000-11-30Endeavour űrsikló (STS-97)
Destiny (amerikai laboratórium)5A2001-02-07Atlantis űrsikló (STS-98)
ESP-15A.12001-03-08Discovery űrsikló (STS-102)
Canadarm2 (robotkar)6A2001-04-19Endeavour űrsikló (STS-100)
Quest (légzsilip)7A2001-07-12Atlantis űrsikló (STS-104)
Pirsz (dokkoló egység)4R2001-09-14Szojuz-U
(Progress M-SO1)
S0 rácselem8A2002-04-08Atlantis űrsikló (STS-110)
Mobile Base System (robotkar tároló egység)UF22002-06-05Endeavour űrsikló (STS-111)
S1 Truss9A2002-10-07Atlantis űrsikló (STS-112)
P1 Truss11A2002-11-23Endeavour űrsikló (STS-113)
ESP-2LF12005-07-26Discovery űrsikló (STS-114)
P3/P4 rácselem + napelem12A2006-09-09Atlantis űrsikló (STS-115)
P5 rácselem12A.12006-12-09Discovery űrsikló (STS-116)
S3/S4 rácselem + napelem13A2007-06-08Atlantis űrsikló (STS-117)
S5 rácselem, ESP-313A.12007-08-08Endeavour űrsikló (STS-118)
Harmony (Node 2), P6 rácselem áthelyezése10A2007-10-23Discovery űrsikló (STS-120)
Columbus1E2008-02-07Atlantis űrsikló (STS-122)
Dextre (SPDM), Experiment Logistics Module (ELM)1J/A2008-03-11Endeavour űrsikló (STS-123)
Kibo + JEM Remote Manipulator System (JEMRMS)1J2008-05-31Discovery űrsikló (STS-124)
S6 rácselem + napelem15A2009-03-15Discovery űrsikló  (STS-119)
Kibo Exposed Facility (JEM-EF)2J/A2009-07-15Endeavour űrsikló (STS-127)
Poiszk (MRM-2)5R2009-11-10Szojuz-U
(Progress M-MIM2)
ELC-1, ELC-2ULF32009-11-16Atlantis űrsikló (STS-129)
Tranquility (Node 3), Cupola20A2010-02-08Endeavour űrsikló (STS-130)
Rassvet (MRM-1)ULF42010-05-14Atlantis űrsikló (STS-132)
Leonardo (PMM), ELC-4ULF52011-02-24Discovery űrsikló (STS-133)
AMS-02, OBSS, ELC-3ULF62011-05-16Endeavour űrsikló (STS-134)
BEAM2016-04-08Falcon-9 (SpaceX CRS-8)
IDA-22016-07-18Falcon-9 (SpaceX CRS-9)
IDA-32019-07-25Falcon-9 (SpaceX CRS-18)

Források
NASA
wikipedia
astronautix.com
RussianSpaceWeb.com

Néhány friss információ a DM-2 küldetésről és a későbbi Commercial Crew indításokról

Csütörtökön ülésezett a NASA Repülésbiztonsági Tanácsadó Testülete, és szó volt többek között a Crew-2 küldetésen használandó hardverekről is. Még június elején jelentette be a NASA, hogy a SpaceX Commercial Crew utakról szóló szerződésének módosításával a jövőben lehetősége lesz a cégnek korábban már használt hordozórakéta és Crew Dragon űrhajó használatára. Az ülésen Don McErlean, a testület egyik tagja megerősítette, hogy már a Crew-2 küldetésen korábban már használt eszközök kerülnek bevetésre: a Falcon-9 hordozórakéta a Crew-1 küldetés első fokozata, míg a Crew Dragon kapszula a DM-2 küldetésen használt eszköz lesz. A Crew-1 küldetésen még vadonatúj Falcon-9 (B1061) és Dragon (C207) szállít majd három amerikai és egy japán űrhajóst az ISS-re, a jelenlegi tervek szerint szeptember végén.

A Crew-1 személyzete: Shannon Walker küldetés-specialista, Victor Glover pilóta, Mike Hopkins parancsnok, Soichi Noguchi küldetés-specialista
Fotó: NASA


És ha már szóba került a DM-2…
Már csak egy hét, és visszatér Doug Hurley és Bob Behnken a történelmi küldetés befejezéseként. Az asztronauták május 31-én dokkoltak az ISS-en, és szinte pontosan 2 hónapos ott tartózkodás után, augusztus 1-jén fognak leválni az Űrállomásról. Az előkészületek már elkezdődtek, Hurley és Behnken még a hónap elején tesztelte a Crew Dragon Endeavour létfenntartó rendszereit, és a Földre visszahozandó szállítmány egy részét is bepakolták már. A leválás után egy nappal, a tervek szerint augusztus 2-án fognak landolni az Atlanti-óceánon, ahol összesen hét leszállási és mentési zónát jelöltek ki a NASA szakemberei. A SpaceX egyik mentőhajója, a Go Navigator tegnap már ki is hajózott, és néhány nappal később fogja elérni a kijelölt várakozási helyszínt a Mexikói-öbölben. A másik mentőhajó, a Go Searcher egyelőre még Port Canaveralban várakozik, és később indul el a floridai partoktól keletre kijelölt zónákhoz, annak függvényében, hogy mely landolási helyszínen száll le végül az űrhajó.
Valószínű, mi is közvetíteni fogjuk a leválást és a leszállást is, úgyhogy figyeljétek a híreket majd ez ügyben!

A leszállási zónák
Forrás: Gavin – SpaceXFleet.com

Űrhírek – 2020. június 14.

Nagyon eseménydús héten vagyunk túl, sok NASA-bejelentésen és több indításon kívül a színfalak mögött és másik bolygón is történtek események.

  • Augusztusban térhet vissza Bob Behnken és Doug Hurley az ISS-ről. A NASA a héten erősítette meg azt is, hogy június 26-án és július 1-jén tervezik végrehajtani azt a két űrsétát, amin Behnken és Cassidy ISS parancsnok befejezi az űrállomás akkumulátorainak cseréjét. Bővebben itt és itt tudtok olvasni a bejelentésekről.
  • A héten erősítették meg a NASA mérnökei, hogy majdnem egy évnyi kísérletezés, javítás és új terv kidolgozása után sikerült az Insight Mars-szonda robotkarjával és a vakondnak becézett lapáttal elkezdeni a tényleges kutatómunkát. Az eszközzel eddig sikertelenül próbáltak mélyebbre ásni a Mars talajában, mert folyamatosan kemény akadályokba ütközött a szonda karja, és félő volt, hogy megsérül a lapát rész. Most úgy tűnik a visszajelzések alapján, hogy szó szerint áttörést értek el az Insightot irányító mérnökök június elején, és végre megkezdődhetnek a talajvizsgálatok a szomszéd bolygón.
  • Június 10-én erősítette meg Thomas Zurbuchen, a NASA tudományos programjaiért felelős vezetője, hogy biztosan nem tudják elindítani 2021 márciusában a James Webb űrteleszkópot. Bár korábban is felröppentek hírek az újabb késedelemről (többek között egy belső riportban is csak 12% esélyt adtak ennek a dátumnak idén januárban), ám most először adtak ki erről hivatalos nyilatkozatot. A teleszkóp tesztelésével és felkészítésével csak egy műszakban tudtak foglalkozni a mérnökök az utóbbi hónapokban a koronavírus okozta szigorítások és korlátozások miatt, ezért lassabban haladt a munka. A tervezett új indítási időpontot júliusban fogják bejelenteni.
  • Ugyanezen a napon Kína is felhívta magára a figyelmet egy újabb rakétaindítással. Egy Long March 2C rakéta startolt el helyi idő szerint éjjel 2:31-kor a Taiyuan űrközpontból, mely a Haiyang 1D óceánvizsgáló műholdat juttatta az űrbe. A műhold 5 kutató- és mérőeszközt foglal magába, amik többek között az óceánok színét, felszíni hőmérsékletét és szennyezettségi szintjét is vizsgálni fogják. A kínai mérnökök emellett egy új és erősebb kialakítású fairinget (áramvonalazó burkolat) is teszteltek a rakétán. A tervek szerint az új szerkezetű darabok a leválasztás után a SpaceX-éhez hasonlóan egy darabban térnének vissza a Földre, és így később újrahasznosíthatóak lennének. Arról sajnos nincs hír, hogy hogyan működtek ezek az újítások.
  • Június 11-én jelentette be a NASA, hogy az Astrobotics nevű cég juttathatja a Holdra az űrhivatal új kutatóroverjét 2023 végén. Bár a kis cég nem rendelkezik saját rakétával, és még a szolgáltatócéget sem nevezték meg, ami a VIPER rover Holdra juttatását végrehajtja, a NASA 199,5 millió dollárt adott az Astroboticsnak a küldetés végrehajtására. A VIPER feladata a Hold déli sarkkörénél valószínűsített vízkészletek felkutatása lesz, és a 100 napos küldetés során 4 kutatóeszközzel is vizsgálni fogja majd az égitest talaját.
  • Jim Bridenstine, a NASA igazgatója, illetve maga az űrhivatal is többször kihangsúlyozta, hogy az Artemis-program, mely a Holdra történő visszatérést és ott is maradást foglalja magába, nem kizárólag az űrhivatal projektje, hanem azt az egész USA számára egy nyílt programként hirdetik, kereskedelmi cégek és privát partnerek is részt vehetnek benne. Mi sem bizonyítja jobban ezt, hogy a NASA csütörtökön hét amerikai egyetemi csapatot választott ki, melyek innovatív ötleteikkel és megoldásaikkal segíthetik az ambíciózus program megvalósulását, végrehajtását. A mostani jelöltek egyúttal résztvevői a 2021 Moon to Mars eXploration Systems and Habitation (M2M X-Hab) Academic Innovation Challange-nek (magyarra fordítva a Holdon és a Marson való Tartózkodási és Felfedezési Rendszerek Fejlesztéseinek Kihívásában), és a végső győztes csapatok 15000 és 50000 dollár közötti pénzdíjban részesülnek. A kihívás célja, hogy az egyetemisták tanulmányokat készítsenek kutatásokhoz, használati eszközök gyártásához és kiegészítsék az esetleges tudásbeli hiányosságokat a lakóegység rendszerek, járművek, kommunikációs és navigációs rendszerek, robottal végzett tevékenységek és a Gateway űrállomás szempontjából emberes űrutazáshoz szükséges szerkezetek témakörében.
  • A NASA-bejelentések sora pénteken is folytatódott: Jim Bridenstine ugyanis megerősítette, hogy Kathy Luederst nevezték ki a NASA Human Exploration & Operations Mission Directorate (Emberes Felfedezési & Műveleti Küldetések Bizottsága) vezetőjének. A pozíció éppen az utóbbi évek legfontosabb emberes küldetése, a DM-2 misszió indulása előtt üresedett meg, amikor Douglas Loverro, akit csak tavaly októberben neveztek ki, váratlanul lemondott. Ms. Lueders eddig a kereskedelmi emberes küldetések és teherszállítmányok lebonyolításáért volt felelős, mely programot a DM-2 küldetés sikeres indítása koronázta meg, és amelyet több évnyi rendkívül komoly és összetett munka előzött meg, így teljesen érthető és logikus az előléptetés. Utódja eddigi helyettese, Steve Stich lesz. Gratulálunk és hasonlóan nagy sikereket kívánunk a jövőben is Kathy Luedersnek!
  • Szintén pénteken két érdekes szállítás is történt: egyrészt megérkezett a Kennedy Űrközponthoz az a vasúti szerelvény, amely az Artemis-I küldetéshez építendő SLS rakéta és a Northrop Grumman új OmegA rakéta szilárd hajtóanyagú segédrakétáinak elemeit juttatta célba. Az esemény azért érdekes, mert ehhez hasonló legutóbb több mint 10 éve, az utolsó űrsikló küldetés (STS-135) előtt történt, amikor az Atlantis indításához szükséges elemeket szállították az űrközpontba.
    A másik esemény pedig Boca Chicaban zajlott, a SpaceX ugyanis az SN-7 jelű teszttankot szállította át az összeszerelő helyszínről a tesztpadra. Ez a teszttank az eddig nem használt, 304L jelű rozsdamentes acélból készült. A SpaceX egy új és saját fejlesztésű, ún. 30X jelű acélból tervezi a későbbi Starshipeket építeni, ehhez jelenthet most segítséget ez az újabb kísérleti részfolyamat. Közben egyébként az SN-5 és SN-6 teljes tankrészek is készülnek, sőt, az SN-5 prototípus már csak arra vár, hogy a két héttel ezelőtt bekövetkezett SN-4 robbanása után helyreállítsák a földi kiszolgáló felszereléseket és felkészítsék az új tesztpadot.
  • Rakétaindításból sem volt hiány a héten, ugyanis tegnap három start is lezajlott világszerte. Magyar idő szerint szombat reggel indult az új-zélandi központból a Rocket Lab 12. Electron rakétája a Don’t Stop Me Now küldetés keretében, majd pár óra múlva a SpaceX indított egy Falcon-9 rakétát az LC-40 indítóállásról Cape Canaveralból. Ezekről részletesebben itt tudtok olvasni. Este pedig egy japán privát cég, az Interstellar Technologies (IST) indította el bemutató útjára MOMO-F5 nevű rakétáját, azonban az emelkedés 80. másodpercében a rakéta hajtóműve meghibásodott, és a jármű felrobbant.
Katy Lueders
Fotó: NASA
A Starlink-9 indítása
Fotó: SpaceX

Űrhírek – 2020. május 24.

Érthető módon ez a hét a jövő szerdai Demo-2 küldetésről és az arra való felkészülésről szólt leginkább, de azért volt más történés is.

  • A múlt vasárnapról keddre halasztott Starlink-7 küldetést végül ezen a héten sem sikerült elindítani, ugyanis a Falcon-9 landolási zónájában tomboló trópusi vihar veszélyeztette volna a leszállást és magát az Of Course I Still Love You drónhajót. Mivel a következő, kulcsfontosságú Demo-2 küldetés indításához már túl kevésnek bizonyult volna a visszatérési, majd újbóli kihajózási idő, a SpaceX úgy döntött, hogy mindenképp az első emberes indításuk után pótolják ezt a missziót. Mivel kb. 8-10 napot vesz igénybe, hogy az OCISLY visszatérjen a Demo-2 hordozórakétájával Cape Canaveral kikötőjébe, majd újból elfoglalja helyét a következő landolási területen, valószínűleg június elején hajtják végre az indítást.
  • Ahogy kedden mi is megírtuk, váratlanul bejelentette lemondását Doug Loverro, a NASA emberes küldetésekért felelős vezetője. Május 18-i hatállyal ért véget a hivatása, amit alig fél éve vett át. Saját elmondása szerint “egy év eleji jelentős döntéshozatali hiba” szólt lemondása mellett, amiért magát tette felelőssé és egyedül neki kell viselnie a következményeket. A 27-i Demo-2 küldetés előtt alig másfél héttel ez nem a legjobb időzítés volt, ám mint utólag kiderült, ez szerencsére nem veszélyezteti az utóbbi idők egyik legfontosabb indítását. Helyét Ken Boversox veszi át, aki öt alkalommal repült az űrsiklóval és a Nemzetközi Űrállomás parancsnoka is volt.
  • Kedden újabb statikus hajtóműtesztet hajtott végre a SpaceX a Starship SN-4 prototípussal és az SN-20 jelzésű Raptorral. A tankolás és a begyújtás a tervek szerint történt, ám a hajtómű leállítása után kisebb tüzek keletkeztek az űrhajó teste körül. lángok valószínűleg azért csaptak fel, mert néhány szelep meglazulhatott vagy leválhatott az SN-4 alján lévő illesztésekről, és így a metán a levegővel érintkezve belobbant. A beépített tűzoltó berendezés végül eloltotta a tüzet és biztonságosan megtörtént az üzemanyagtartályok leengedése, de elővigyázatosságból még másfél napig meghosszabbították a lezárásokat és a SpaceX alkalmazottak se mehettek a tesztpad közelébe. Végül csürtörtök reggel oldották fel a lezárásokat. Úgy tűnik, az SN-4 komolyabb sérülések nélkül vészelte át a nem várt tűzesetet, és néhány napi javítást követően újabb tesztekre készülnek vele a mérnökök, hiszen május 28-ra és 29-re, illetve június 1-jére újabb útlezárásokat írt ki a sheriff hivatal.
  • Szerdán megkezdődött a végső felkészülés a május 27-i Demo-2 indításra, mely 2011 júliusa óta az első emberes indítás lesz az Egyesült Államokból. A két űrhajós, Doug Hurley és Bob Behnken repülőgéppel érkezett meg a Johnson Űrközpontból a Kennedy Űrközpontba, ahol Jim Bridenstine, a NASA igazgatója, és Bob Cabana, az űrközpont vezetője fogadta őket – a Covid-19 vírus miatt előírt szigorú előírások betartása mellett. Egy rövid sajtótájékoztató után az asztronauták elfoglalták lakhelyüket, mely hagyományosan egy tengerparti ház az űrközpont területén.

    A Demo-2 küldetéssel kapcsolatban naponta beszámoltunk és beszámolunk a legfrissebb történésekről, további híreket ezzel kapcsolatban az alábbi linkeken találtok:
    – a szerdai események és fotók az összeszerelt Falcon-9-ről és a Crew Dragon űrhajóról itt és itt
    – a csütörtöki ún. Flight Readiness Review (azaz az indítás készültségi helyzetének vizsgálatára irányuló értekezlet) eredménye
    – a pénteki statikus hajtóműteszt
    – a szombati utolsó főpróba a két űrhajóssal egészen a tankolási folyamat megkezdéséig
  • Szerdán sikeresen elindult az utolsó H-2B japán hordozórakéta a Tanegashima Űrközpontból, mely a szintén utoljára használt HTV teherűrhajót juttatta az űrbe. A teherűrhajó rakterébe mintegy 4 tonna utánpótlást és 2,2 tonna egyéb felszerelést pakoltak a Nemzetközi Űrállomás számára, melyet öt nap után ér majd el az automata vezérlésű űreszköz. Japán jelenleg legerősebb rakétáit, a H-2B-t és a H-2A-t az alacsonyabb üzemeltetési költségű és modernebb H3 rakéta váltja majd fel, ami a HTV-X teherhajót fogja a jövőben Földkörüli pályára juttatni.
  • Csütörtökön megérkezett a Kennedy Űrközpontba annak az Atlas-5 rakétának az első fokozata, mely a júliusban induló új marsjárót, a Perseverance-t juttatja majd az űrbe. Maga a rover és a speciális helikopter is a végső összeszerelési fázisban vannak, és amint a rakéta többi eleme is az űrközpontba ér, megkezdődhet a végső összeszerelés.
  • Az orosz űrhivatal, a Roszkoszmosz is végrehajtott egy sikeres indítást pénteken. Egy Szojuz-2.1b rakéta startolt el Bajkonurból moszkvai idő szerint délelőtt 10:31-kor egy Fregatt második fokozattal, rakterében egy katonai rakétamegfigyelő műholddal. Az orosz védelmi hivatal nem számolt be részletekről, mindössze az indítás sikerességét erősítették meg. Mindössze annyi ismert, hogy a műhold 1600 km és 39000 km közötti magasságú elliptikus pályán fog keringeni a Föld körül.
Bob Behnken és Doug Hurley az utolsó szombati Demo-2 főpróbán
Foto: NASA

Sikeres japán indítás az ISS-re

Tegnap délután elindult a japán HTV-9 teherűrhajó a Nemzetközi Űrállomásra.

A japán űrhivatal (JAXA) H-IIB rakétájával indult a teherhajó a Tanegashima Űrközpontból indult, és 5 nap múlva éri el az ISS-t. A HTV-9 4 tonna utánpótlást szállít, többek között új lítium-ion akkumulátorokat is, melyeket idén fognak több űrsétával felszerelni az állomásra.

Forrás: MHI Launch Services