Gyorshír: Hold körüli pályán a Csang’e-5!

A kínai Xinhua tudósítása szerint sikeresen elliptikus Hold körüli pályára állt a Csang’e-5 holdszonda. Magyar idő szerint 13:58-kor, 400 kilométeres magasságban működésbe lépett a 3000 Newton tolóerőt nyújtó hajtómű, és 17 percen keresztül lassította a szondát. Jelenleg egy elnyújtott pályán van az űreszköz, melynek legalacsonyabb pontja 400 kilométeres magasság körül van, a legmagasabb pontja akár több ezer kilométert is elérheti – a következő keringések során ezt fokozatosan csökkenteni fogják, hogy egy 200×200 kilométeres, közel-körpályára álljon a Csang’e-5. Ezután kezdődhet meg a szétválás és a leszállási szekvencia. Fokozatosan jönni fogunk a Csang’e-5 útjáról szóló hírekkel, cikkünket frissítjük ha bármiféle újabb információt tudunk meg a LOI (Lunar Orbit Insertion) manőverrél és a szonda állapotáról.

01:57-től látható a fékezőmanőver, amivel a szonda Hold körüli pályára áll
A szonda pályájának vizualizációja a LOI manőver után

Kína sikeresen elindult a Holdra

Sikeresen startolt a Long March 5 (Hosszú Menetelés-5) nehézrakéta a Csang’e-5 holdszondával. Tegnap mi is közvetítettük élőben az eseményt, itt tudjátok visszanézni.

Az indítás magyar idő szerint 21:30-kor történt meg. A Long March 5 hidrolox első fokozat begyújtása után a kerolox segédrakétákat is beindították, és miután az összes hajtómű nominális teljesítményt nyújtott, a rakétát a szondával együtt “szabadjára engedték”.
Az indítás első főbb eseménye a négy darab folyékony hajtóanyagú segédrakéta leválasztása, ez 178 másodperccel a start után történt meg.

A rakéta elemelkedése
Forrás: CGTN
A srgédrakéta-leválás pillanata
Forrás: CGTN

Mivel a főfokozat hidrogén/oxigén keverékre működött, sokkal tovább tartott a hajtóművek működése is. T+490 másodpercnél állt le az első fokozat, és másodpercekkel később beindultak a második fokozat YF-75D szintén hidrolox hajtóművei. Ezekben a pillanatokban kezdték el venni a szonda jeleit a Yuanwang-6 követőhajóról a Csendes-óceánban, itt egy jó videó a hajó előkészületeiről. A szonda jeleit az ESA kourou-i (Francia Guyana) és maspalomasi (Spanyolország) követőállomásairól is vették, és továbbították a kínai kollégáknak. T+12:20 körül állt le a második fokozat (SEC-1, second engine cutoff-1), egy kb. 200 kilométeres parkolópályára helyezve a Csang’e-5-öt. Ezt egy nem sokkal kevesebb mint 16 perces keringési időszak követte (coast phase). T+28:00 körül megkezdődött a translunar injection, vagyis a holdi átviteli hajtóműgyújtás. Ennek a manővernek a segítségével 10 km/s körüli sebességre gyorsították a szondát, így az ellipszispályájának legmagasabb pontja keresztezi a Hold pályáját (nem is akármikor, a Hold is ott lesz!).

A rakéta startja
A második fokozat a TLI manőver közben, Brazília flett

Sikeres TLI-t követően magyar idő szerint 22:06-kor levált a Csang’e-5 szondaa második fokozatról, ezzel megkezdve a 112 órás útját a Hold felé. Röviddel ezután kinyíltak a keringőegység és visszatérőegység napelemtáblái. Ezután a repülésirányító központban bejelentették, hogy az indítás sikeres volt és a Csang’e-5 szonda a kijelölt pályán halad a Hold felé. November 28-án fog a szonda egy fékezőmanyővert végrehajtani a Hold mellett, először elliptikus pályára, majd egy közel körpályára áll. Ekkor leválik a leszállóegység a visszatérőegységgel, és sima leszállást hajt végre a Hold felszínén, a Mons Rümker dombság területén. Mintavételezés és egyéb tudományos mérések, kísérletek után a visszatérőegység beindítja a hajtóművét és Hold körüli pályára állítja a 2kg-nyi holdmintát. A keringőegységgel összekapcsolódik, és a mintákat átveszi a k.e.-ben található visszatérő kapszula. Ezután egy lassítómanőverrel visszaindul a Föld felé.

A Csang’e a napelemtáblák nyitásakor
A visszatérő kapszula felkészítése
A szonda felkészítése
Forrás: CNSA
Az hajtóműcsóvák induláskor
Forrás: Weibo

A kínai holdprogramról ebben a cikkben olvashattok részletesebben, a sorozat hamarosan folytatódik!

Kína 🇨🇳 | Csang’e-5 küldetésprofil

Ma este indul Kína első mintaszerző küldetése a Holdra, a Csang’e-5 egy Long March-5 rakétával. Nagyon érdekes misszióról van szó, melyre nagyon régóta készülnek a kínaiak. Lássuk is a részleteket.

← SpaceX 🇺🇸 – Sentinel-6 “Michael Freilich” | SpaceX 🇺🇸 – Starlink-15 →

Indítás ideje, helye: 2020. november 23. magyar idő szerint 21:30 – , Vencsang Űrközpont – Hainan-sziget, Kína 🇨🇳
Megbízó: Kínai Nemzeti Űrhivatal (CNSA)
Rakomány: a Csang’e-5 holdszonda, ami a tervek szerint 2 kg holdi talajmintát hoz vissza a Földre
Rakomány össztömege: 8200 kg
Hordozórakéta: a CALT (Chinese Academy of Launch Vehicle Technology) Long March-5 hordozórakétája
Pálya: Föld-Hold transzfer pálya
Első fokozat visszatérése: Az első fokozat a Dél-Kínai-tengerbe zuhan majd
Élő közvetítés: hivatalos élő közvetítés nem valószínű, de ezen a csatornán lehet követni az indítást, illetve a tervek szerint mi is közvetítjük. Figyeljétek a blogot, Facebook oldalunkat!
Indítás kimenetele: sikeres indítás (beszámoló)

Forrás: @nkknspace
A Csang’e-5 felkészítés közben

Az 1970-es évek óta ez lesz az első küldetés, ami talajmintát hoz vissza a Holdról. A küldetéshez használatos rakéta a Long March-5 (CZ-5) lesz, melyet kimondottan erre, és más mélyűri misszókra terveztek. Az 57 méter magas és 860 tonnás rakéta indította idén a Tianwen-1 Mars szondát is, ez lesz az ötödik küldetése. A tervek szerint kb. 2 (max. 4) kilogramm holdi talajmintát és kőzetet (regolit) hoznak majd vissza.
A Csang’e-5 kb. 3 évet csúszott a Long March-5 második és sikertelen, 2017. júliusi küldetése miatt.

A Long March-5

A misszió kb. 23 napig fog tartani, melynek végén a talajmintát tartalmazó kapszula Belső-Mongólia sivatagjában landol, hasonlóan az emberes Sencsou küldetésekhez.
2014-ben már tesztelték a visszatérő kapszulát egy Holdról jövő nagysebességű légkörbe lépéssel. A kapszula formája kísértetiesen hasonlít a Szojuz/Sencsou űrhajók visszatérő moduljához, annál azonban jóval kisebb.

A visszatérő kapszula tesztje 2014-ben

A Csang’e-5 űreszköz 4 modulból áll:
Szervízmodul/orbiter: ez felel a szonda meghajtásáért, és Hold körüli pályára áll majd
Landolóegység: leválik az orbiterről, és a Hold északnyugati részén található Mons Rümker vulkanikus területen száll majd le. A kínai tudósok azért választották ezt a helyet, ugyanis itt geológiailag jóval fiatalabb (1-2 milliárd éves) anyagokat remélnek találni, mint az Apollo,- és Luna-programban.
Felszálló egység: mintavétel után a landolóegyszégről száll majd fel, és csatlakozik újra az orbiterhez
Visszatérő kapszula: a mintákat juttatja vissza a Földre a szervízmodulról való leválás után

Mint látható a küldetés roppant bonyolult, ugyanis Hold körüli pályára állást, leszállást és Hold körüli dokkolást is tartalmaz, ezért a misszió inkább hasonlít az Apollo-program módozatához, mint a szovjet Luna-programhoz. Érdekesség, hogy az Európai Űrügynökség (ESA) is részt vesz a mostani küldetésben: az ESA földi rádióállomásai követik majd a kínai űreszközt indítás után, és visszatérés előtt.
A misszió pontos menetrendje nem áll rendelkezésre, azonban várhatóan így alakulnak majd az események:
– 112 órát utazik a szonda a Hold felé
– A Mons Rümker leszállóhelyen november 27-én kel fel a Nap, ami szükséges a leszálláshoz
– November 28: lunar orbit insertion, vagyis 200 km magas Hold körüli pályára állás
– November 29. 21:30 körül leszállás.

A leszállás hasonló lesz a 2013-as Csang’e-3 és 2019-es Csang’e-4 küldetésekéhez. A mintavétel kb. 48 órát fog tartani, melynek keretében egy fúróval 2 méter (!) mélyről is vesznek mintát, illetve felszíni regolitot is gyűjtenek.

A Mons Rümker az Apollo-15 által készített felvételen

A mintavétel után a felszállóegység felszáll, és egy 15×200 km magas pályára áll, amin kétnaponta 3.5 órás ablakban van lehetősége csatlakozni a keringőegységhez. Sikeres dokkolás után a talajmintákat a visszatérő kapszulába helyezik át, és a Csang’e-5 még 6 napig Hold körüli pályán marad.
Ezután kezdi meg a kb. 112 órás útját vissza a Földre, a visszatérő kapszula pedig a Földtől 5000 kilométerre válik le, és várhatóan december 15-én, vagy 16-án száll le Mongóliában. A kapszula begyűjtése után a mintákat Pekingbe szállítják, ahol egy speciális laboratórium várja az értékes anyagot.

A talajminták tárolására, tanulmányozására épített speciális laboratórium

Amennyiben a Csang’e-5 sikerrel jár, úgy Kína sikeresen teljesíti Hold-programjának 4 fázisából a harmadik, melyek után a 2030-as években űrhajósokat szeretnének küldeni égi kísérőnk felszínére.
Az 5 fázist a következőképpen határozták meg:
1. fázis: Hold körüli pálya elérése – ezt 2007-ben a Csang’e-1, és 2010-ben a Csang’e-2 sikeresen végrehajtotta.
2. fázis: Leszállás a Holdra (és holdjárós felfedezés) – a Csang’e-3 2013-ban és a Csang’e-4 2019-ben teljesítette.
3. fázis: Mintagyűjtés és visszajuttatás a Földre – a Csang’e-5 most teljesítheti, azonban a vele egyidőben épített és teljesen megegyező Csang’e-6 szonda is indul a második ilyen küldetésre, 2023-ban, vagy 2024-ben.
4. fázis: Egy robotikus kutatóállomás kifejlesztése a Hold déli sarka közelében.

Korábbi részletes írásunkat a Csang’e-programról, és az első küldetésről itt olvashatjátok.

Kigördült a kínai Long March-5 rakéta

A kínai nehézrakéta kigördült a felkészítő üzemből a Vencsang Űrközpontban a november 24-én induló Csang’e-5 startja előtt. A Csang’e-5 lesz Kína első olyan Hold-küldetése, amin holdkőzetet (kb. 2 kg) hoznak majd vissza a Földre.
Természetesen az indítás előtt jövünk majd a részletesen tudnivalókkal az izgalmas misszióról.

Lencsevégre kapták Kína leendő újrahasznosítható rakétáját

Kína új rakétája, mely a Long March-8 nevet kapta, a Vencsang Űrközpontban gördült ki földi tesztekre a decemberi első indítás előtt. A tervek szerint a hordozó első fokozata a Falcon-9-hez hasonlóan fog visszatérni, a képeken azonban nem látszódnak egyelőre lábak és grid finek, így valószínűleg azokat majd egy későbbi küldetésen tesztelik majd.
A rakéta nagyon hasonlít a Long March-7-re és ugyanúgy kerolox (kerozin és folyékony oxigén) hajtóműveket használnak rajta.

Űrhírek – 2020. november 8.

  • Hétfőn volt a 20 éves évfordulója annak, hogy folyamatosan űrhajósok által lakott a Nemzetközi Űrállomás. Főleg a NASA, de a partnerországok is megemlékeztek a jeles évfordulóról és többek között az Expedíció-1 három tagjával is készítettek egy videóinterjút, akik 2000. november 2-án kezdték meg az első hosszútávú küldetést az ISS fedélzetén.
  • November 4-én indult volna a ULA NROL-101 küldetése, ám ezúttal az Atlas V földi kiszolgáló berendezésében találtak hibát a mérnökök, így az indítást el kellett halasztani. Újabb indítási dátumként a ma estét jelölték ki, ám ezt a tervet is módosítani kellett a Cape Canaveralban tapasztalható rossz időjárási viszonyok miatt. A ULA következő lehetősége a startra november 11-én lesz, magyar idő szerint 23:22-kor.
  • Szerdán sikeres kriogenikus nyomástesztet hajtott végre a SpaceX a Starship SN8 orrkúpjában található oxigéntartállyal. Erre a tankra akkor lesz szükség, amikor az SN8 a 15 km-es emelkedés után a visszatéréskor ismét begyújtja három Raptor hajtóművét. A SpaceX szakemberei az utolsó szerelési munkálatokat végzik a prototípuson, hogy felkészítsék az újabb mérföldkövet jelentő 15 km-es tesztrepülésre. Előtte azonban valószínű két statikus hajtóműtesztet is el kell végezniük, ezekre a tesztekre és a repülésre a jövő héten hétfőtől péntekig útlezárásokat jelöltek ki.
  • Kb. 1 hónapos csúszást követően november 6-án magyar idő szerint 00:24-kor sikeresen elstartolt a SpaceX GPS III SV04 küldetés. Korábban a vadonatúj Falcon-9 B1062 hordozórakéta Merlin hajtóműveiben tapasztalt hibák miatt hiúsult meg az indítás, T-2 másodperccel a hajtóművek begyújtása előtt. A SpaceX és a NASA ezért közös vizsgálatot indított, és két hajtóművet is kicseréltek a rakétán. A péntek éjjeli start hiba nélkül lezajlott, és a második fokozat pedig a kijelölt közepes magasságú Föld körüli pályára állítótta a Space Force harmadik generációs GPS műholdjának negyedik darabját.
  • Tegnap két sikeres indítás is történt a világban: a Galactic Energy nevű kínai vállalat Ceres-1 nevű rakétája startolt el egy kisméretű műholddal magyar idő szerint 8:12-kor a Csiücsuan Űrközpontból.
    A másik indítást pedig közel egy éves kihagyás után az ISRO (Indiai Űrkutatási Szervezet) hajtotta végre egy PSLV-DL rakétával a RISAT-2BR2 (EOS1)küldetés keretében, mely összesen 10 különböző műholdat jutattot orbitális pályára. A startot mi is közvetítettük, az adást itt tudjátok visszanézni.
  • A Rocket Lab váratlanul bejelentette a héten, hogy a korábbi terveikkel ellentétben már a következő, 16. Electron indítás alkalmával megkísérlik az első fokozat visszajuttatását a földre. Eredetileg a 17. küldetésre tűzték ki a cég történetében újabb mérföldkövet jelentő eseményt, de Peter Beck megerősítette, hogy már a “Return to sender” küldetésen végrehajtják a visszatérési kísérletet. Ha sikerrel járnak, második cégként érik el a SpaceX után az űripar történelmében, hogy egy hordozórakétát épségben visszahoznak egy indítás után.
A Falcon-9 B1062 indítása november 6-án a GPS III SV04 küldetésen
Fotó: SpaceX

Debütált az új kínai rakéta

A Galactic Energy nevű kínai űrvállalat sikeresen pályára állított egy kisműholdat ma reggel a Ceres-1 rakétájuk tesztindításán.

A Ceres-1 startja
Forrás: Ourspace

A Ceres-1 négyfokozatú, szilárd hajtóanyagú rakéta a Csiücsüan Űrközpontól emelkedett el magyar idő szerint 08:12-kor. Az indítást a kínai közösségi hálón közzétett videók erősítették meg, ugyanis semmilyen hivatalos információt nem szolgáltatott a Galactic Energy. Indítás után fél órával a kínai állami média megerősítette, hogy az indítás sikeres volt. Ez nagyon szép teljesítmény, ugyanis általában rakéták első indításánál nem szokott minden simán menni (pl. Falcon 1, Ariane-5, és még sok más…) A rakomány az 50 kilogramm tömegű Tianki-11 (Tianqi-11) kisműhold volt, amit egy 500 kilométeres napszinkron pályára állított a hordozóeszköz. A kisműholdat a Shanghai ASES Spaceflight Technology Co. fejlesztette ki, és a Tianqi (“Apocalypse”) névre hallgató szűksávú Internet of Things műholdkonstelláció része, melyet a Beijing Guodian Gaoke Technology Co. vállalat üzemeltet Kínában. Ezzel a sikeres indítással a Galactic lett a második kínai magáncég aki sikeresen pályára állított egy műholdat, saját rakétával.

A mai Ceres-1 startot eredetileg az idei év elejére tervezték, de a pandémia nagy szerepett játszott a halasztásban, illetve technikai okok is adódtak. A Galactic Energy követi a Landspace és iSpace kínai vállalatok példáját, először kisebb, egyszerűbb szilárd hajtóanyagú rakétákkal próbálkoznak, és innen folyamatosan fejlődnek tovább a nagyobb és komplexebb folyékony hajtóanyagú rakétafokozatok használatára. A Pallas-1 RP-1/LOX (finomított kerozin és folyékony oxigén) meghajtású rakéta már fejlesztés alatt ál, az első repülésére 2022 végén számíthatunk. A Ceres-1-hez hasonlóan ez is egy nagyobb aszteroida-övbéli objektumról lett elnevezve. A Pallast a Welkin elnevezésű RP-1/LOX hajtómű gyorsítja majd, mely 40 tonna tolóerőt lesz képes kifejteni, és a Merlin-hajtómű kínai változata akar lenni a Galactic szeritn (a cég weboldala, ahol részletesen beszámolnak a rakétáikról). A Pallas is egy többször felhasználható első fokozattal lenne ellátva, mely a Falcon 9-hez hasonlóan visszatérne. 4 tonnát fog tudni LEO-ra állítani. A Landspace Zhuque-2, illetve az iSpace Hyperbola-2 rakétájával van egy súlycsoportban, ezek mind képesek lesznek vertikális visszatérésre, ami jól mutatja a kínai űripar irányát: ők is nyitnak az újrafelhasználhatóság felé, ami kulcsfontosságú lesz a jövőbeli űrambíciók véghezviteléhez.

A Ceres-1 a végszereldében
Felkészítés az indításra
Az utolsó simítások az indítóállás elhagyása előtt
A rakéta elemelkedése
Képes forrása: @Cosmic_Penguin

A kínai emberes űrutazások története – 1. rész

Eddig kevés szó esett a blogon a kínai emberes űrutazásokról és annak történelméről, azonban ma induló sorozatunkban részletesen bemutatjuk Kina űrhajózásának történetét, mely ország harmadikként juttatott űrhajósokat saját erőből a világűrbe.

Kína már 1968-ban elindította saját emberes űrprogramját, azonban hosszú ideig nem történt különösebb erőfeszítés a megvalósítás felé, habár az 1970-es évektől Kína több műholdat is a világűrbe juttatott. Később a várható hatalmas költségek és politikai akarat hiánya miatt a programot törölték. 1978-ban újra előkerültek az emberes űrutazási tervek, azonban 1980-ban újból törölték a programot a magas költségek miatt.

A Csiucsüan Űrközpont

Több mint egy évtizeddel később, 1992. április 1-jén elfogadták Kína új űrprogramját, a “921-es Projektet”, melynek legfőbb prioritása az volt, hogy még az évezred vége előtt embert juttassanak a világűrbe. A fontosságot hansúlyozva az emberes űrprogram így a “Projekt 921-1” nevet kapta és 1993. január 1-jén ténylegesen el is indult a program, melynek részeként három fázist jelöltek meg:
1. fázis: 2002-ig bezárólag 2 személyzet nélküli, és 1 emberes űrutazás
2. fázis: ez a szakasz 2007-ig tartana, és több emberes utat, illetve orbitális pályán való randevút és dokkolást hajtanának végre egy 8 tonnás űrállomás modullal
3. fázis: 2010 és 2015 között a második fázis folytatása, egy 20 tonnás űrállomással kiegészítve

Már a Projekt 921 elfogadása előtt, 1991. májusában megindult az együttműködés az orosz űrhivatallal. A kooperáció első részeként az orosz mérnökök adtak órákat kínai kollégáiknak a Szojuz űrhajó tulajdonságairól, és felépítéséről. Ezt követően 1992-től 20 fiatal kínai mérnök kétéves ösztöndíjat kapott Oroszországban, aki közelről ismerhették meg az orosz űripart és űrhajókat.
A szoros együttműködést végül 1995. márciusában koronázták meg, amikor a felek egy megállapodást írtak alá az orosz emberes űrhajók technológiájának kínai felhasználásáról. Az egyezmény részeként Oroszország vállalta kínai űrhajósok kiképzését, Szojuz kapszulák, életfenntartó és dokkoló rendszerek, valamint űrruhák rendelkezésre bocsátását.

Kínai űrruha, mely erősen hasonlít a Szojuzoknál használt Szokolhoz

Az együttműködés mindkét félnek előnyős volt: Kína éveket spórolhat a fejlesztéssel a meglévő orosz technológiák átvételével, az orosz űrhivatal pedig bőséges bevételi forráshoz jut (nincsenek információk a pontos összegről), melyre nagy szüksége volt a Szovjetunió széthullása után.
1996-ban el is kezdődőtt két kínai űrhajós (tajkonauta) kiképzése a moszkvai Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központban. Wu Jie és Li Qinglong (korábban mindketten vadászpilóták) a sikeres vizsga után visszatértek Kínába és részt vettek az első, 12 fős kínai űrhajósosztály kiválasztásában.

Korai Sencsou űrhajó látványterv – jól látható a külön napelemtábla az orbitális modulon

A Sencsou (“Isteni Hajó”) űrhajó
Az első emberes kínai űrhajó a fentiek fényében természetesen a Szojuz űrhajóra hasonlít, annál azonban egy kicsit nagyobb. Orosz társához hasonlóan 3 űrhajóst képes szállítani, és ugyanúgy 3 modulból áll: egy orbitális modul, egy szervízmodul és egy visszatérő kapszula. Energiaellátásért két napelemtábla felel, illetve a Szojuzzal ellentétben a visszatérő modul képes vízre is leszállni, ugyanis felfújható légzsákkal is rendelkezik. Különbség még, hogy a Sencsou orbitális modulja saját meghajtással és napelemekkel is rendelkezik, így a küldetés végén folytathatja a repülést önállóan is – erre egészen a Sencsou-6 küldetésig volt képes. Az űrhajó három tajkonauta szállítására képes (bár az eredeti tervek szerint még 4 űrhajóssal számoltak), tömege 7840 kg, hossza 9.25 méter, szélessége 2.8 méter. A Szojuzzal ellentétben a Sencsou napelemei forgathatóak, így hatékonyabb energiafelvételre képes.

Az űrhajó felépítése (Sencsou-6 utáni verzió, az orbitális modulon már nincsen külön napelemtábla)

A hordozórakéta – Long March 2F
A Sencsou űrhajó szállítására, az 1990 óta 7 indítást végrehajtott Long March-2E rakéta egy módosított variánsát, a 2F jelű hordozót fejlesztették ki. A 62 méter hosszú rakéta kb. 8400 kg hasznos terhet tud alacsony Föld körüli pályára (LEO) juttatni, és két fokozattal, illetve 4 gyorsítórakétával rendelkezik. Az összes fokozat (és a boosterek is) erősen mérgező, de nagy teljesítményre képes dinitrogén-tetroxidot és hidrazint éget. Ezen kémiai vegyületek ha a legkisebb koncentrációban is az ember tüdejébe kerülnek, életveszélyes lehet.

Long March 2F rakéta indítása Sencsou űrhajóval

A rakéta tetején utazik a Sencsou kapszula, melyet egy áramvonalazó kúp véd az aerodinamikai hatásoktól emelkedés közben. A fairingre szerelve, a rakéta orrán található egy mentőtorony is, mely egy vészhelyzet esetén biztonságos távolságra juttatja az űrhajót és annak utasait. A megoldás egy az egyben megegyezik a Szojuz hordozókon használt rendszerrel.
A rakéta 14 sikeres repülést hajtott eddig végre, habár a történelmi, első emberes útján (Sencsou-5) Jang Li-vej űrhajós erős rázkódásra panaszkodott az indítás után. A mérnökök ezután több módosítást is végrehajtottak a rakétán, így a rázkódást sikerült kb. 50%-kal csökkenteni a későbbi utakon.

Sencsou–1
Az első személyzet nélküli tesztrepülésre 1999. november 19-én került sor a Belső-Mongóliában található Csiucsüan Űrközpontból. A küldetés elsődleges célja a Long March-2F rakéta, illetve az űrhajó visszatérésének a főpróbája volt. A Sencsou sem életfenntartó rendszerekkel, sem mentőrendszerrel nem rendelkezett, illetve a napelemek sem voltak még mozgathatóak. A sikeres indítás után az űreszköz 14 keringést tett meg egy 195 x 315 km magasságú alacsony Föld körüli pályán (az orbitális pályán való manőverezést nem tesztelték még), és sikeresen tért vissza az indítóállástól keletre, 415 kilométerre a Góbi-sivatagba.
Nem megerősített információk szerint az űrhajó 100 kg vetőmagot is szállított, amivel a világűr hatásait akarták tesztelni a kínai szakemberek.
A küldetést előszőr 1999. júniusában jelentették hivatalosan be, és az indítás dátuma 1999. októbere volt, azonban később ezt eltolták. Egyes források szerint robbanás történt a Csiucsüan Űrközpontban, ezért került sor a halasztásra, amit a kínai hatóságok természetesen azonnal megcáfoltak.

A sikeresnek minősített első tesztküldetés után még három további személyzet nélküli útra került sor, mielőtt elindult az első kínai űrhajós, Jang Li-vej. A következő részben ezekről fogunk beszélni.