Űrhírek – 2020. augusztus 2.

  • Hétfőn kísérelte meg először a SpaceX a statikus hajtóműtesztet a Starship SN-5 prototípussal, azonban kisebb technikai gondok miatt végül nem került sor a begyújtásra. Csütörtökre sikerült mindent kijavítani, és a teljes tankolási, majd gyújtási folyamatot letesztelni. A Raptor SN-27 hajtómű hibátlanul teljesítette a néhány másodperces begyújtást, teljesen simának tűnt az egész teszt, amit Elon Musk is megerősített Twitteren. Így végre sor kerülhet a várva várt 150 méteres tesztugrásra, remélhetőleg még ma, augusztus 2-án vasárnap, ami újabb mérföldkő lesz a Starship prototípusok tesztsorozatában.
  • Kedden nyilvánosságra hozta a NASA a kereskedelmi űrutazás programjának második éles küldetésén, azaz a Crew-2 misszión résztvevő űrhajósok nevét. A jelenleg épp az ISS-ről visszatérő Dragon Endeavour űrhajóval a tervek szerint 2021 február végén vagy március elején indulhat Shane Kimbrough parancsnok (NASA), Megan McArthur pilóta (NASA), Akihiko Hoshide küldetés specialista (JAXA) és Thomas Pesquet küldetés specialista (ESA). Ebben a cikkben tudtok bővebben olvasni a bejelentésről.
  • Csütörtökön elindult a harmadik és egyben utolsó idei Mars-küldetés is. Ezúttal a NASA Perseverance roverje indult a Vörös Bolygóra egy Atlas-V 541 rakétával Cape Canaveralból. A részletes küldetésprofilban, és az indítás beszámolójában még többet olvashattok a misszióról.
  • Pénteken egy orosz rakétaindítás is történt. Ezúttal azonban nem a Roszkoszmosz volt a megbízó, hanem a Russian Satellite Communication Company. További infókat itt, az indításról készült videót itt találjátok.
  • Szintén péntek este indult volna az Arianespace Ariane-5 rakétája Francia Guyanából, ám néhány perccel a start előtt leállították a folyamatot, mert a földi kiszolgáló berendezésnél hibát észleltek. A rakéta indítása ismét több hetet csúszik, ezúttal augusztus 15-e az új tervezett időpont. A küldetésprofilt természetesen ehhez is megírtuk, így a részletekről ebben a cikkben olvashattok még többet.
  • Jó hírek érkeztek a Rocket Labtől! Pénteken jelentették be ugyanis, hogy sikerült a július 4-i kudarccal végződő indítás hibájának okát feltárni, és még augusztusban visszatér az Electron rakéta az indítóállásra. További infók itt.
  • Több születésnapot is ünnepeltünk a héten. Július 29-én volt a NASA alapításának 62. évfordulója, így egyrészt egy sikeres Mars-küldetés indításával, másrészt remélhetőleg a DM-2 tesztküldetés Dragon Endeavour űrhajójának sikeres vasárnapi visszatérésével és a misszió lezárásával ünnepelhet az űrhivatal. A másik ünnepelt pedig Bob Behnken, éppen a DM-2 misszió egyik asztronautája július 28-án töltötte be 50. életévét. Boldog születésnapot és biztonságos, sikeres visszatérést kívánunk neki!
  • Végül, de nem utolsósorban, a hét remek lezárásaképp véget ér a DM-2 küldetés, mely május 30-án indult. A NASA két űrhajósa, Doug Hurley és Bob Behnken két hónapot és két napot töltött az ISS-en az Expedition 63 személyzet tagjaként. A küldetés teljes sikerét a remélhetőleg sima és zökkenőmentes ma esti leszállás koronázhatja meg. Rengeteg kisebb-nagyobb hírt osztottunk meg folyamatosan a küldetésről, ha a DM-2 címkére rászűrtök, minden korábbi írásunkat megtaláljátok ebben a témában.
Bob Behken és Doug Hurley a Dragon Endeavourben az ISS-ről történő leválás előtt

Oroszország 🇷🇺 | Ekspress-80 & Ekspress-103 küldetés profil

Csütörtökön egy Proton-M/Briz-M rakéta fog indulni Bajkonurból az Ekspress-80 és Ekspress-103 távközlési műholdakkal a fedélzeten. Lássuk is a részleteket.

Indítás ideje, helye: 2020. július 30. magyar idő szerint 23:25, Bajkonur Űrközpont – 200/39 (200L) Proton indítóállás, Kazakhsztán 🇰🇿/🇷🇺
Megbízó, rakomány: Ekspress-80 és Ekspress-103 geostacionárius kommunikációs műholdak a Russian Satellite Communication Company-nak.
Hordozórakéta: az Hrunyicsev Gépgyár (H.G.) Proton-M rakétája a Briz-M végfokozattal
Pálya: Geostacionárius átviteli pálya (GTO)
Élő közvetítés:
UPDATE: A küldetést július 30-ra halasztották.

Proton rakéta indítási profiljának illusztrációja

A műholdpáros

A két távközlési műhold pár kivétellel majdnem teljesen identikus, csak a pályaelhelyezkedésük különbözik. A szatelliteket az olasz Thales Alenia Space építette az Ekspress-1000N platformra.
Mindkét űreszköz tervezett élettartama 15 év. Az Ekspress-80 keleti 80° pozícióban lesz. Energiafelhasználása 6,3 kW, 16 C-sávú és 20 Ku-sávú transzponderrel van felszerelve. Két L-sávú transzponder globális lefedettséget is biztosít a célrégiókon kívül. Az Ekspress-80 célrégiója Oroszország és Délkelet-Ázsia.
Az Ekspress-103 keleti 103° lesz állítva. Energiafelhasználása szintén 6,3 kW, és ugyanúgy 16 C-sávú és 20 Ku-sávú transzponderrel van felszerelve. Két L-sávú transzponder globális lefedettséget is biztosít a célrégiókon kívül. A 103-nak csak Oroszország a célrégiója.
Mindkét műhold rögzített mobilkommunikációt, digitális televíziós adást, rádiós közvetítést és nagysebességű internetet fog szolgáltatni Oroszországban (és a 80-as Délkelet-Ázsiában).

Űrhírek – 2020. július 26.

  • Még múlt hét vasárnap éjjel, magyar idő szerint 23:58-kor sikeresen elindult az Egyesült Arab Emirátusok első Mars-szondája, a HOPE. A szondát egy japán Mitsubishi Heavy Industries H-IIA 202 rakéta juttatta az űrbe, majd a megfelelő orbitális pályára állás után az eszköz elindult a Vörös Bolygó felé. A küldetés részleteiről itt, az indítás beszámolójáról pedig itt tudtok bővebben olvasni.
    Három nappal később Kína is elindította saját Mars-szondáját (a küldetés profilt ezen a linken találjátok), mely ráadásul egyedülálló a maga nemében, ugyanis a keringő egység mellett helyet kapott egy leszálló egység és egy rover is. A rövid beszámoló itt található.
  • Az utolsó felkészítési lépéseket végzik a NASA Perseverance Marsjáróján, mely július 30-án fog indulni Cape Canaveralból egy Atlas-V fedélzetén. A mérnökök csütörtökön feltöltötték a rover nukleáris erőforrását plutóniummal, mely a befejező művelete volt az eszközön végrehajtandó előkészületi fázisnak. A NASA és a ULA mérnökei a hét második felében tartott ülésükön megadták a végső engedélyt az indításhoz, így remélhetőleg már semmi nem áll a 30-án tervezett start útjába.
  • Többszöri halasztás után végül hétfőn sikeresen űrbe juttatta a SpaceX a dél-koreai hadsereg Anasis-II nevű műholdját (küldetésprofil és beszámoló). A küldetés teljes sikerrel zárult, hiszen a műhold a megfelelő pályára állt, a B1058.2 Falcon-9 hordozórakéta visszatért a Just Read The Instructions drónhajóra, és első alkalommal az áramvonalazó kúp mindkét felét is sikeresen elkapta a két kiküldött hajó, a Ms. Tree és Ms. Chief.
  • Szintén hétfőn végezte el a SpaceX Boca Chicaban a Starship SN-5 statikus hajtómű tesztje előtti utolsó ellenőrzést az üzemanyag tankolórendszeren. Bár a teszt nem volt látványos, de a hétre kitűzött hajtóműteszt alapján sikeresnek vélhető volt. Végül azonban a héten már nem fog sor kerülni a Raptor SN-27 begyújtására, mert a hétvégén megérkező Hanna hurrikán miatt el kellett halasztani a tesztet hétfőre. Ha a hajtómű begyújtása is sikerrel zárul, akkor még a jövő héten sor kerülhet remélhetőleg az első 150 méteres tesztugrásra is.
  • Szerdán a negyedik és egyben utolsó űrsétáját végezte el Chris Cassidy és Bob Behnken. Feladatuk az akkumulátorok cseréjének befejezése és a Node-3 port felszerelése volt. Ez az űrséta is sikeresen és a tervezettnél előbb fejeződött be.
  • Már csak egy hét, és véget ér a DM-2 küldetés. A két asztronauta, Doug Hurley és Bob Behnken augusztus 1-jén fog leválni a Crew Dragon Endeavourrel az ISS-ről, majd másnap, 2-án fog vagy a Mexikói-öbölben, vagy az Atlanti-óceánon kijelölt landolási zóna valamelyikén leszállni. Az űrhajó felkészítése és utolsó tesztjei is lezajlottak, így minden készen áll a történelmi küldetés utolsó fázisára, a visszatérésre.
  • Július 23-án ismét teherszállítmány indult az ISS-re. Egy Szojuz 2.1a rakéta juttatta az űrbe a Progressz MS-15 teherűrhajót, mely magyar idő szerint 16:26-kor indult Bajkonurból. Alig 3 órával később már meg is érkezett a Progressz az Űrállomáshoz, és a megközelítés is a szokásos módon zajlott. Azonban ekkor Ivan Vagner orosz kozmonauta azt jelezte, hogy nem tetszenek neki az űrhajó megközelítési manőverei, ám a földi irányítás nem szakította meg a folyamatot. Végül a kozmonauták szinte az utolsó pillanatban manuális vezérlésre kapcsoltak és minden gond nélkül sikerült a dokkolás, de nagyon veszélyes helyzet állt elő, amikor pár méterre még nem volt megfelelő az űrhajó megközelítési irányszöge.
  • Kína a sikeres Mars-szonda indítása után pár nappal újabb rakétastartot végzett tegnap. Ezúttal egy Long March-4B rakéta juttatta sikeresen Alacsony Föld körüli pályára a Ziyuan-3-03 távérzékelő műholdat és a Tianqi-10 távközlési kisműholdat. A küldetés részletiről itt tudtok bővebben olvasni.
A HOPE Mars-szonda indítása hétfőn a Tanegasima Űrközpontból
Fotó: JAXA

A Nemzetközi Űrállomás építése – 1. rész

Új, várhatóan kb. 10 részes sorozatunkban a Nemzetközi Űrállomás (ISS) felépítését, moduljait, és a több mint egy évtizedig tartó építését szeretnénk részletesen bemutatni.

Sokszor, sok helyen lehet olvasni, hogy a Nemzetközi Űrállomás az emberiség által valaha épített legbonyolultabb szerkezet. Bár közhelynek tűnik, de ez az állítás tényleg igaz. Az ISS összeállításához 12 évre, és 42 különálló útra volt szükség, ebből 37-szer az amerikai űrsiklókat és 5 alkalommal orosz Szojuz és Proton hordozókat vettek igénybe 1998 és 2011 között. Az összesen 150 milliárd dollárba került űrállomás azonban 2011-es elkészülte után is kapott új egységeket: 2016-ban került fel a BEAM kísérleti modul, illetve 2016-ban és 2019-ben 1-1 IDA új dokkolóport. A jelenlegi tervek szerint pedig jövőre indulhat (egy évtizedes csúszás után) az orosz szegmens tudományos modulja, a Nauka laboratórium.

A Nemzetközi Űrállomás napjainkban

A Nemzetközi Űrállomás várhatóan 2030-ig lesz használatban, 2024-től pedig az amerikai Axiom cég által épített és működtetett kereskedelmi modulok csatlakozhatnak az ISS-hez, mely az űrállomás élete végén önálló kereskedelmi űrállomásként létezhet tovább.

Mielőtt azonban a jövőbe tekintenénk, tekintsük át részletesen, hogy milyen hosszú, és elképesztően bonyolult folyamat volt a Nemzetközi Űrállomás építése. A kezdetekhez több évtizedet kell visszaugranunk az időben..
Megjegyzés: a cikksorozat főleg az ISS építésének a folyamatára, az ezeket végrehajtó küldetésekre, valamint a modulok részletes bemutatására fog koncentrálni. Lehetetlen lenne az összes állandó személyzetről és utánpótlás-szállító utakról is írni, ezért ezeket nem fogjuk részletesen tárgyalni, de remélem, hogy a cikksorozat végén egy átlatható és érthető képet tudunk adni korunk legjelentősebb építményéről.

A Freedom űrállomás egy illusztráción 1991-ben

Az amerikai előzmények A Freedom űrállomás

Az 1980-as évek elején, amikor elindult az amerikai űrrepülégép-program, a NASA akkori Adminisztrátora, James M. Beggs állt elő az ötlettel, hogy az Egyesült Államok is építhetne egy állandóan lakott űrállomást, válaszul a szovjet Szaljut-programra. Beggs szerint ez lenne a “következő logikus lépés” Amerikának, ugyanis az űrsiklókkal immáron olcsón lehetne az űrállomást megépíteni és azt kiszolgálni.
A NASA berkeiben megindult a tervezés, és a végül “Freedom” (Szabadság) névre keresztelt űrállomásnak a következő funkciókat szánták: műhold-javítás, leendő űrhajók összeszerelése, megfigyelőpont csillagászoknak és egy mikrogravitációs laboratórium tudósok, és cégek számára.
Az ötlet meghallgatásra talált Ronald Reagen elnöknél is, aki egy 1984-es beszédében meg is hirdette a Freedom-programot. Az űrállomás számtalan áttervezésésen ment keresztül, míg végül 1988-ban a NASA 10 éves szerződést írt alá a modulok építéséről, végre megkezdődhetett a valódi munka. Az elkövetkező pár évben a költségek folyamatosan emelkedtek, amit a törvényhozás nem nézett jó szemmel, és több alkalommal is visszanyesték a NASA és a Freedom-program költségvetését, így az űrállomás terveit 7 (!) alkalommal módosították. Az ekkori tervezett menetrend szerint a Freedom első elemei 1995-ben indulnának, 1997-re lenne lakott az űrállomás, és 1998-ra fejeződhetne be az építése. A NASA eközben több űrsikló-küldetésen is tesztelte, hogyan lehetne űrsétákkal összeszerelni az űrállomás elemeit.
1993-ra a program elvesztette a politikai támogatottságát: hivatalba lépett a Clinton-kormányzat és a Kongresszus is megunta az állandó költségvetés-túllépések miatti extra pénzügyi kéréseket. Egy szavazáson az Alsóházban majdnem meg is bukott a projekt: végül 1 szavazattal, de a Kongresszus támogatta a Freedom folytatását. Eközben a NASA több tervet is bemutatott az új elnöknek, azonban még a legolcsóbb verzió is túl drága volt. 1993. októberében a NASA illetékesei megállapodtak az orosz űrhivatallal, hogy a leendő Mir-2 űrállomást beolvasztják az ekkor “Alpha” névre hallgató amerikai űrállomásba, így a költségeket is tudják csökkenteni, illetve a szovjet/orosz fél több évtizedes űrállomásokkal való tapasztalatát is hasznosítani tudják.
A lépés Bill Clinton kormányának volt köszönhető, akik azt sem akarták, hogy a Szovjetunió szétesését követő orosz gazdasági válságban a munka nélkül maradó orosz rakétamérnökök más országokban (lásd Irán, Észak-Korea stb.) próbáljanak szerencsét.
A Freedom-program így átalakult egy nemzetközi kezdeményezéssé, melyhez Európa, Kanada és Japán is csatlakozott, és megkezdődhetett a Nemzetközi Űrállomás építése.

Az ISS végső tervrajza 1998-ból

Orosz előzmények – A Mir űrállomás

Az ISS építése előtt az oroszok már hatalmas tapasztalattal rendelkeztek az űrállomások építése, és üzemeltetése terén. A Szaljut űrállomások után 1986-tól kezdték meg a Mir építését, mely az első moduláris űrállomás lett, és 1999-ig augusztásáig majdnem folyamatosan lakott is volt. A Mir túlélte a Szovjetunió felbomlását, és fedélzetén számtalan ország űrhajósa járt, többek között 1994-től az amerikai űrsiklók is, mely az űrbeli együttműködés egy új fejezetét nyitotta meg. A Mir-en került sor a mai napig megdöntetlen űrhajózási időtartam rekordra is: Valerij Poljakov 437 napig tartózkodott egyhuzamban az űrállomás fedélzetén. A Mir története nem volt mentes a problémáktól sem: a szovjet/orosz űrprogram folyamatos pénzügyi nehézségekkel szenvedett, az űrállomáson rengeteg karbantartást kellett végezni, illetve szinte állandóan energiahiánnyal küszködtek. 1997-ben egy Progressz teherhajó ütközött az űrállomásnak, melynek következtében a Szpektr modul nem is volt többet használható.

A Mir utódjának szánt Mir-2 űrállomás tervezését már 1976-tól elkezdték a szovjetek, azonban megfelelő költségvetés hiányában sosem került sor a megvalósítására. A leendő Mir-2 központi modulja, a DOSZ-8 (melynek elődje a DOSZ-7 a Mir első eleme volt) végül áttervezésre került, és később 2000-ben Zvezda néven lett a Nemzetközi Űrállomás szervízmodulja.
További Mir-2 modulok, melyek az ISS-en kerültek felhasználásra:
Zarja (korábbi nevén FGB): az ISS első modulja lett 1998-ban
SO-1 (Pirsz) és SO-2 (Poiszk): kikötőmodulok, melyeket még a Buran űrsiklókhoz terveztek
Rassvet: dokkoló-, és tudományos modul

Az Atlantis űrsikló a Mir-hez dokkolva, 1995-ben

Japán a Kibo (Remény) tudományos modullal, illetve az Európai Űrügynökség (ESA) pedig az előszőr saját űrállomásként megálmodott, végül “csak” egy tudományos laboratóriumként megvalósult Columbus modullal tervezett hozzájárulni a Nemzetközi Űrállomás építéséhez. Kanada a már az űrsiklókon használt Canadarm robotkar továbbfejlesztett verzióját, a Canadarm2-vel járult hozzá a nemzetközi összefogáshoz.

Az ISS építésének megkezdésére végül 1998-ig kellett várni, amikor is az orosz (de az USA által finanszírozott) Zarja (Hajnal) modul útnak indult egy Proton rakétával. Sorozatunk következő részében innen folytatjuk, addig azonban tekintsük át a Nemzetközi Űrállomás építésének misszióit időrendben.

Modul neveISS építés misszió sorszámaIndítás dátumaHordozó
Zarja (FGB)1A/R1998-11-20Proton-K
Unity (Node 1), PMA-1, PMA-22A1998-12-04Endeavour űrsikló (STS-88)
Zvezda (szervízmodul)1R2000-07-12Proton-K
Z1 rácselem, PMA-33A2000-10-11Discovery űrsikló (STS-92)
P6 rácselem + napelem4A2000-11-30Endeavour űrsikló (STS-97)
Destiny (amerikai laboratórium)5A2001-02-07Atlantis űrsikló (STS-98)
ESP-15A.12001-03-08Discovery űrsikló (STS-102)
Canadarm2 (robotkar)6A2001-04-19Endeavour űrsikló (STS-100)
Quest (légzsilip)7A2001-07-12Atlantis űrsikló (STS-104)
Pirsz (dokkoló egység)4R2001-09-14Szojuz-U
(Progress M-SO1)
S0 rácselem8A2002-04-08Atlantis űrsikló (STS-110)
Mobile Base System (robotkar tároló egység)UF22002-06-05Endeavour űrsikló (STS-111)
S1 Truss9A2002-10-07Atlantis űrsikló (STS-112)
P1 Truss11A2002-11-23Endeavour űrsikló (STS-113)
ESP-2LF12005-07-26Discovery űrsikló (STS-114)
P3/P4 rácselem + napelem12A2006-09-09Atlantis űrsikló (STS-115)
P5 rácselem12A.12006-12-09Discovery űrsikló (STS-116)
S3/S4 rácselem + napelem13A2007-06-08Atlantis űrsikló (STS-117)
S5 rácselem, ESP-313A.12007-08-08Endeavour űrsikló (STS-118)
Harmony (Node 2), P6 rácselem áthelyezése10A2007-10-23Discovery űrsikló (STS-120)
Columbus1E2008-02-07Atlantis űrsikló (STS-122)
Dextre (SPDM), Experiment Logistics Module (ELM)1J/A2008-03-11Endeavour űrsikló (STS-123)
Kibo + JEM Remote Manipulator System (JEMRMS)1J2008-05-31Discovery űrsikló (STS-124)
S6 rácselem + napelem15A2009-03-15Discovery űrsikló  (STS-119)
Kibo Exposed Facility (JEM-EF)2J/A2009-07-15Endeavour űrsikló (STS-127)
Poiszk (MRM-2)5R2009-11-10Szojuz-U
(Progress M-MIM2)
ELC-1, ELC-2ULF32009-11-16Atlantis űrsikló (STS-129)
Tranquility (Node 3), Cupola20A2010-02-08Endeavour űrsikló (STS-130)
Rassvet (MRM-1)ULF42010-05-14Atlantis űrsikló (STS-132)
Leonardo (PMM), ELC-4ULF52011-02-24Discovery űrsikló (STS-133)
AMS-02, OBSS, ELC-3ULF62011-05-16Endeavour űrsikló (STS-134)
BEAM2016-04-08Falcon-9 (SpaceX CRS-8)
IDA-22016-07-18Falcon-9 (SpaceX CRS-9)
IDA-32019-07-25Falcon-9 (SpaceX CRS-18)

Források
NASA
wikipedia
astronautix.com
RussianSpaceWeb.com

Gyorshír: sikeresen startolt a Progressz MS-15

Ma 16:26-kor sikeresen elindult a Progressz MS-15 teherűrhajó a Nemzetközi Űrállomásra. Az űreszközt egy Szojuz 2.1a hordozórakéta állította pályára Bajkonurból, a 31/6 indítóállásról. A dokkolást magyar idő szerint 19:47-kor kísérli meg a Progressz a Kursz-NA automata dokkolórendszerrel a Pirsz modulhoz.

A Nemzetközi Űrállomás levegőjében az elmúlt időszakban megnőtt a benzol (toxikus, rákkeltő vegyület) mennyisége, ezért egy valós idejű levegő-összetétel megfigyelő eszközt vitt magával a Progressz. Szakértők szerint a műszer segítségével izolálni tudják majd a megnövekedett benzolmennyiség forrását. A NASA nemrég nyilatkozta, hogy már üzembe helyeztek plusz légszűrőket, és hogy a megnövekedett benzolszint mindig elfogadható határokon belül maradt, aminek nincs hatása a legénység egészségügyi állapotára.
Ezen kívül még üzemanyagot, két hónapnyi élelmiszert és egyéb használati cikkeket szállít a teherűrhajó. Helyet kapott még egy emberi hulladék tárolására szánt tartály, vizelettartály és az orosz szegmens részére egy ivóvíztároló. Egy NASA űrhajósnak cipőket is bepakoltak.
Érdemes megjegyezni, hogy az ISS-en mindig többletrakomány van, tehát ha egy teherűrhajó indítása sikertelen lenne akkor sem marad élelem, víz vagy éppen oxigén nélkül a legénység.
A jelenlegi készletek 2021 első negyedéig kitartanának egy hatfős legénységgel számolva.

Űrhírek – 2020. július 12.

Rengeteg történés és érdekes hír volt a héten, lássuk is a legfontosabbakat.

  • Július 6-án Izrael indított egy újabb katonai műholdat, az Ofek-16-ot. A starthoz Izrael saját hordozóját, a Shavit-2 rakétát használták, mely 380 kg hasznos terhet tud Föld körüli pályára állítani. A rakéta érdekessége, hogy nyugati, a Föld forgásával ellentétes irányba indítják, így a leváló fokozatok nem a szárazföldre, hanem a Földközi-tengerbe csapódnak. Így a műhold pályája is retrográd, vagyis a bolygó forgásirányával ellentétesen kering.
  • A kínai Expace cég Kuaizhou-11 rakétájának indítása viszont sikertelen volt július 10-én (előzetesünket itt olvashatjátok). A hordozónak ez volt az első indítása és érdekessége, hogy kizárólag szilárd hajtóanyagú fokozatokból áll. Pontos részleteket nem tudunk a kudarc okairól, de az biztos, hogy a két távközlési műhold nem jutott el Föld körüli pályára és megsemmisült.
  • Lezárult a Boeing és NASA közös vizsgálata a Starliner tavalyi sikertelen tesztútjáról. A bizottság 80 ajánlást és változtatást fogalmazott meg a Starlinerrel kapcsolatban, pontos dátum pedig továbbra sincs a második, személyzet nélküli tesztútról (OFT-2). Részletesen itt írtunk a hírről.
  • Jó hírek a NASA Mars2020 küldetéséről. Úgy tűnik tartani tudják a július 30-i indítást, és az űreszközt is felszerelték a hordozó Atlas-V rakéta áramvonalazó kúpjába (fairing). A Perseverance marsjárónak legkésőbb augusztus közepéig kell elindulnia, ugyanis a Föld és Mars addig áll kedvező helyzetben egymáshoz.
  • Befejeződött az új orosz ISS-modul tesztelése. A régóta húzódó Nauka indítása 2021-be n várható, itt írtunk róla részletesen.
  • Július 11-én indult volna a SpaceX tizedik Starlink küldetése (fedélzeten 57 Starlink és 2 BlackSky műholddal), azonban a startot újból elhalasztották. Ez már a sokadik csúszása az indításnak, a pontos okot nem tudjuk, a SpaceX annyit írt, hogy több időre van szükségük a start előtti ellenőrzésekhez. Új dátum egyelőre nincsen.
  • Szintén SpaceX: sikeres statikus hajtóműteszten van túl egy másik Falcon-9 rakéta az LC-40 startálláson. Július 14-én egy ANASIS-II műholdat visznek fel a koreai Védelmi Minisztérium megbízásából. A küldetéshez azt az első fokozatot (B1058.2) fogják használni, ami előszőr szállított űrhajósokat a DM-2 küldetésen. A történelmi Falcon-9 egy újabb rekordott állíthat még fel: ha július 14-én elstartol, ez lesz egy űreszköznek a legrövidebb idő, ami két indítása között eltelik (a korábbi rekordot az Atlantis tartja 54 nappal – ha lehet hasonlítani a SpaceX első fokozatait az űrrepülőgépekkel).
  • Robert Zubrin érdekes ötletét olvastátok már? Ha nem, katt ide.
  • Folytatódott az SLS rakéta “green run” tesztsorozata. A 8 pontból álló tesztelés 3. pontjával végeztek a NASA mérnökei, itt írtunk róla részletesen.

Befejeződött a Nauka modul tesztelése

A Roszkoszmosz 2021-ben tervezi bővíteni az ISS orosz szegmensét a Nauka (magyarul: Tudomány) tudományos-kutatási modullal. A modult a Hrunyicsev Gépgyárban tervezték és építették, és a jelenlegi utolsó vákuumteszteket is a vállalat moszkvai központjában végezték el.

“Egy fontos és régóta várt hír: a Nauka orbitális modul sikeresen átment a végső teszteken a vákuumkamrában. A modulon nem találtak hibákat, és a régebben észrevetteket már kijavították.”
Roszkoszmosz, Twitter

Az MLM-Nauka modul összeszerelés közben.

Az űrlaboratóriumot az NKK Enyergija űrhajózási vállalat veszi át és szállítja Bajkonurba, ahol indítás előtt egy utolsó tesztsorozaton megy keresztül. Bajkonurba az érkezés július 21. és 23. közé tehető. A Roszkoszmosz legutóbbi nyilatkozata alapján, ha minden a tervek szerint halad, akkor 2021. második felében indíthatják a Naukát egy Proton rakétával.
Alexander Blosenko, a Roszkoszmosz Hosszútávú Tudományos Programok részlegének vezetője elárulta, hogy a modulban fogják elvégezni a “Vampir” névre keresztelt kísérletet, melyben infravörös szenzorokat fognak tesztelni különböző kristályokon, amelyeket a modulban fognak majd előállítani. Egy második kutatás keretében fürjtojásokkal és azok embrióival fognak kísérleteket végrehajtani, illetve megfigyelni őket hosszútávon.

Az MLM-Nauka a Nemzetközi Űrállomásnál (illusztráció).

A modul építését már 1995-ben megkezdték. Eredetileg a Zarja modul mellé tervezték helyezni, de az indítást rengetegszer el kellett különböző okokból halasztani. 2013-ban vissza kellett szállítani az összeszerelő-csarnokba, ugyanis az indítás előtti tesztek közben apró fémreszeléket találtak a Nauka üzemanyagvezetékeiben.
Kutatási célokon kívül hat főnek elegendő oxigént képes előállítani, illetve egy vízvisszanyerő-berendezés is található rajta. Az orosz kozmonautáknak egy második illemhelység is helyet kapott (a másik a Zvezdában található), illetve egy harmadik orosz kozmonauta számára tud biztosítani lakóteret. A European Robotic Arm (Európai Robotkar) fog majd a Naukán olyan külső tevékenységeket végezni, melyekhez nem szükséges űrséta.

Orosz rakétakáosz

Az utóbbi hetekben rengeteg új terv jelent meg az orosz űrhivatalnál (Roszkoszmosz) a jövőt illetően, amit lassan követni sem lehet.

Kezdjük pár rövid hírrel.
Az NPO Enyergomas vállalat bejelentette, hogy egy új, metán hajtóanyagú hajtóművön dolgozik, mely a RD-0177 kódnevet kapta. A döntés nem meglepő annak tükrében, hogy az USA következő generációs hajtóművei is ezt az üzemanyagot fogják használni. A SpaceX Raptorja, illetve a Blue Origin BE-4 hajtóműve, mely az ULA leendő Vulcan, és a Blue saját New Glenn hordozóját fogják meghajtani.
A másik hír, hogy továbbra is a terítéken van a Szojuz-5 nevű rakéta tervezése/építése, mely olcsón nyújtana az űrhöz hozzáférést, és főleg emberes űrhajók indítására használnák, illetve szóba került az egykori Sealunch tengeri úszóplatform igénybevétele is a rakétához.

A Szojuz-5 látványterve

Tervek tehát vannak bőven, és még nem is beszéltünk a Szojuz űrhajót leváltandó Orelről (Sas), illetve Oroszország saját űrállomás-terveiről, melyeket ezúttal nem szeretnék részletezni, azok megérnek egy külön többoldalas írást.
A fenti hírek kapcsán Ivan Moiseev, az orosz Űrintézet (Space Policy Institute) vezetője kritikus hangot fogalmazott meg, és “papírrakétáknak” minősítette a terveket, melyek soha nem fognak megvalósulni. Moiseev azért is kritizálta a Roszkoszmoszt, hogy nincsen egy egységes, és előremutató űrprogramja Oroszországnak.
A nagy probléma még, hogy a Roszkoszmosz költségvetése nem elegendő az ilyen programokra, a külső kommunikációjuk pedig azt a képet akarja mutatni, hogy Oroszország még mindig nagyhatalom az űriparban – ami talán az emberes Szojuz utakon kívül sajnos már nem igaz. Elég csak amúgy megnézni a Roszkoszmosz hivatalos Twitter oldalát, gyakorlatiag mindennap bejelentésre kerül valami, de tényleges fejlesztés vagy építés nem.

Az Angara-5 a 2014-es tesztútja előtt

Erre jó példa az új nehézhordozó az Angara-5 rakéta esete, mely az 1960-as évektől szolgálatban lévő Proton rakétát váltaná le. Az Angara-5 már túlvan egy 2014-es tesztúton, de a nem megfelelő költségvetés, gyártási problémák (állítólag felső utasításra az egész gyártósort áthelyezték Moszkvából Omszkba, mely aztán késleltette a Protonok gyártását is), és a kereslet hiánya miatt csúszik az egész program.

Egy Proton indítás

A Proton listaára kb. 65 millió dollár, de az utóbbi 10 évben 3 indítás is kudarccal végződőtt, így nem népszerű a megrendelők körében. A Protont váltó Angara ára a TASS orosz állami hírügynökség híre szerint kb. 100 millió dollár jelenleg (a rakéta második útja idén esedékes), és az oroszok ezt próbálják meg lejjebb szorítani 2024-re, indításonként 57 millió dollárra.
A hírre Andrej Ionin, az orosz Űrutazási Akadémia egyik tagja úgy nyilatkozott, hogy a Roszkoszmosz állításai köszönőviszonyban sincsenek a valósággal, és az ilyen hivatalos közlemények a tényeket próbálják elferdíteni. Ionin azt is elmondta, hogy az Angarának esélye sincs a nemzetközi piacon, mely a SpaceX hatására egyre inkább az újrahasználható rakétákról szól..
Miközben ezeket a sorokat írom, természetesen egy újabb, június 30-i bejelentést is találtam a Roszkoszmosztól: az Angara rakéta egy újrafelhasználható fokozatokból álló verzióján is dolgoznak
Ember legyen a talpán, aki átlátja ezt a káoszt – nekem sem sikerült -, de talán sikerült érzékeltetnem, hogy Oroszországban sajnos nem megfelelően haladnak a dolgok..