Orosz Amur rakéta: Nem lesz több nyilvános információ

Úgy tűnik Oroszországban megelégelték a múltkor bejelentett újrahasználható Amur rakéta negatív fogadtatását, és többet inkább nem beszélnek a projektről.

Múltkori írásunkat az új orosz rakéta terveiről itt olvashatjátok.

Dimitrij Baranov, a szamarai Progressz Rakéta,- és Űrközpont (TsSKB-Progressz), az Amur rakéta tervezőirodájának vezetője pár napja azt nyilatkozta, hogy a tervezési fázis végéig nem beszélnek többet nyilvánosan az új hordozóról, ugyanis a közbeszéd árt az új projektnek. Baranov szerint rengeteg fórumon, sokfajta véleményt lehetett olvasni, és hogy megőrizzék a tervezési folyamatot, inkább nem kommentálják tovább nyilvánosan a rakéta elkészülésének a folyamatát…

Hm, rendben.
Ez mire volt jó, és miért a besértődés tényleg nem tudom. Ha esetleg azokra a negatív kommentekre gondolnak, amik az kifogásolták, hogy biztos nem 22 millió dollárba kerül majd egy indítás, és biztos nem lesz jobb mint a SpaceX Falcon 9 rakétája (15 év hátrányból indulva), akkor sem értem. Akkor sem, ha ez az oroszok sokadik újabb bejelentett rakétaterve, és valószínűleg Dimitrij Rogozin egy újabb papírrakétája.
Akkor sem értem, de tényleg nagyon szeretném, hogy ne legyen igazam és megvalósuljon a projekt. Csak ahhoz tenni kéne valamit, akár nyilvánosan, akár zárt ajtók mögött, de már ténylegesen fejleszteni valami újat. Utána akár lehet megsértődni.

Szojuz hordozó gyártása a szamarai gyáregységben

Űrhírek – 2020. október 18.

  • Kedden sikeres küldetést hajtott végre a Blue Origin a New Shepard NS-13 szuborbitális rakétával. Az indítás rendben zajlott, és a visszatérő első fokozat, illetve a kabin is épségben ért földet. Rövid beszámolónkat itt találjátok.
  • Magyar idő szerint szerda reggel elindult a Szojuz MSz-17 űrhajó a Nemzetközi Űrállomásra, fedélzetén az Expedition-63/64 háromtagú személyzetével. A start minden gond nélkül lezajlott, és az űrhajósok alig három órával később már dokkoltak is az ISS-en. Az Űrállomáson így jövő szerdáig hatan tartózkodnak, aznap fog ugyanis az Expedition-63 személyzete visszatérni a Földre.
  • Csütörtökön a NASA két közleményt is kiadott az Artemis-programmal kapcsolatban:
    – 7 ország csatlakozott az Artemis Egyezményhez
    – 14 amerikai űripari vállalat összesen több, mint 372 millió dolláros támogatásban részesül, melyet különböző fejlesztésekre költhetnek egy hosszú távon fenntartható holdi bázis létrehozásához
  • Péntek hajnalban újabb tesztet hajtott végre a SpaceX a Starship SN8 prototípussal. Eredetileg statikus hajtóműteszt miatt zárták le harmadik napja a területet és az főutat, azonban végül “csak” egy ún. wet dress rehearsalt, azaz tankolási műveletet és a három Raptor hajtómű előhűtését tesztelték. Hivatalos infó nem érkezett azóta, hogy az előgyújtás és az ezt követő hajtóműgyújtás miért nem következett be, de mától újabb három időszakra tűztek ki lezárást, és a tesztek folytatódhatnak.
  • Szintén pénteken derült ki egy hírből, hogy végre megtalálták az ISS-en már egy jó ideje észlelt légkör-szivárgást. Különböző módszerekkel sikerült lokalizálni egy kisebb repedést a Zvezda modulban, melyet a későbbiekben javítanak ki.
  • Ma délután 14:25-kor indul a tervek szerint a Starlink-13 küldetés, melyen ismét 60 db műholdat juttat a SpaceX orbitális pályára. Az indítást mi is élőben közvetítjük az Űrutatás Űrhajók Youtube-csatornán!
A Szojuz MSz-17 indítása Bajkonurból október 14-én
Fotó: NASA

Elindult és már dokkolt is a Szojuz MSz-17 az ISS-re

Magyar idő szerint ma reggel 7:45-kor elindult Bajkonurból az ISS Expedition-63/64 személyzete a Szojuz MSz-17 űrhajóval, melyet mi is élőben közvetítettünk. A Szojuz 2.1a rakéta minden gond nélkül elhagyta az indítóállást, és megkezdte az emelkedést. Az Űrállomás épp az indítás helyszíne felett keringett, és Ivan Vagner kozmonauta meg is örökítette a fedélzetről a startot:

Kép
Kép

Az indítás pillanatai a NASA közvetítésében:

Az indítás során minden rendben zajlott, Szergej Rizsikov parancsnok visszajelzése alapján mindhárman remekül érezték magukat végig a start során, és a rendszerek a tervezett pályára állították az űrhajót, mely megkezdte a folyamatos pályamagasság-növelést az ISS felé. Mindössze két teljes keringés és mintegy három óra múlva sikeresen dokkoltak is az Űrállomásra. Emberes indításnál ez volt az első alkalom, hogy ennyire rövid repülést írtak elő, korábban Progressz teherűrhajókkal azonban már több alkalommal hasonlóan “expressz” repülést hajtottak végre.

Kép
Rizsikov parancsnok és Kud-Szvercskov repülési mérnök az indítás előtt nem sokkal. Nagyon izgulnak…
Fotó: NASA
Kép
A Szojuz MSz-17 közeledik az ISS felé
Fotó: NASA

Az indítás másik érdekessége, hogy épp a mai napon ünnepli Dr. Kathleen Rubins, a NASA asztronautája és a személyzet harmadik tagja a 42. születésnapját. Nagyobb gyertyagyújtást valószínűleg el sem tudott volna képzelni e jeles napon! 🙂 Boldog születésnapot kívánunk Dr. Rubins!

Az Űrállomáson így jelenleg hatan tartózkodnak (négy orosz és két amerikai űrhajós), de az Expedition-63 személyzete hamarosan befejezi küldetését, és jövő héten visszatér a Földre.

Az Expedition-63/64 személyzete
Fotó: Roszkoszmosz

Űrügynökségek, űrhivatalok vezetői

Az űrkutatás nem csak rakétákról, műszaki megoldásokról, hanem szervezetekről és nagy
pénzekről is szól. A szervezeteket emberek működtetik, a pénzt is emberek szerzik meg. Bár a magánszektor előre tör, a legfontosabb szereplők továbbra is állami, államközi intézmények
és jelentős mértékben ezek első emberei.

Az alábbi összeállítás röviden hat fontos vezetőt és hátterét mutatja be. Részben a politikából,
részben a szakmából jöttek. A sorrend nem feltétlenül értékmérő, egyszerűen a világtérkép
számunkra megszokott nézőpontjában balról jobbra, azaz nyugatról keletre haladtunk:

NASA – BRIDENSTINE, James Frederick „Jim”
45 éves, 2018. április óta hivatalban,
haditengerészeti felderítő- és vadászpilóta, iraki/afgán veterán, úszóbajnok,
közgazdász, politikus (Rep), képviselőházi tag (katonai és űrkutatási bizottságok),
Trump jelöltjeként minimális többséggel lett NASA adminisztrátor.

ESA – WÖRNER, Johann-Dietrich „Jan”
66 éves, 2015. július óta hivatalban,
építőmérnök (TU Berlin, TU Darmstadt), földrengésállósági doktorátus,
egyetemi professzor, rektor, rektori konferencia elnökhelyettese,
EU repülésügyi bizottsági tag, közvetítő német beruházásvitákban (vasút, repülőtér),
DLR (német űrkutatási központ) igazgatótanács elnöke.

Roszkozmosz – ROGOZIN, Dmitrij Olegovics
57 éves, 2018. május óta hivatalban,
nemzetközi újságírói és pártakadémiai végzettség, katonai műszaki politika és
hadtudomány doktora, nacionalista politikus (Rogyina), állami duma tagja, elnökhelyettes, nagykövet a NATO-
nál, majd miniszterelnök-helyettes, meredek politikai nyilatkozatok, a Krím elcsatolása miatt az USA és EU által szankcionált személyek egyike,
korrupciócsökkentő, hatékonyságnövelő valós és PR próbálkozások az űriparban.

Bridenstine, Wörner, Rogozin

ISRO – SIVAN, Kailasavadivoo
63 éves, 2018. január óta hivatalban,
repüléstechnikai mérnök (Madras, Bangalore), doktor (Bombay),
rakétahajtás fejlesztő, űrprojektek részese (missziótervezés, pályaszimulációs szoftver),
mérnökakadémia, repüléstudományi társaság tagja,
Vikram Űrközpont igazgató.

CNSA – ZHANG, Kejian
59 éves, 2018. május óta hivatalban,
mérnök-fizikus, kutató, kommunista pártpolitikus, kongresszusi képviselő,
ipari és informatikai miniszterhelyettes, Országos Atomenergia Ügynökség igazgatója,
Honvédelmi Technológiai Ipari Iroda igazgatója,
2019-ben a Time magazin 100 legbefolyásosabb emberének listáján.

JAXA – YAMAKAWA, Hiroshi
55 éves, 2018. április óta hivatalban,
repüléstechnikai mérnök, doktor (Tokió), egyetemi ember, nem az üzleti világból,
miniszterelnöki kabinetiroda tanácsadója, JAXA főtitkár, doktori iskola professzor,
BepiColombo projektmenedzser, ütközési pályán jövő aszteroidák felderítése és kivédése,
Mars holdak kutatása, Föld-Hold pályaszámítás, napvitorlák.

Sivan, Zhang, Yamakawa

Több érdekes megfigyelés tehető. Szinte mindenki 2018. első felétől tölti be posztját. A
helyzet igényli, hogy rendelkezzenek többé-kevésbé erős politikai kapcsolatokkal, vezetői
tapasztalattal. Vannak színesebb és visszafogottabb személyiségek is köztük, bár a róluk
elérhető információ mélysége nem egyenletes.
Egy bővebb űrhivatali lista itt olvasható.

Forrás: Wikipedia, az egyes intézmények honlapjai

Részletes tervek az orosz újrahasználható rakétáról

Az orosz űrhívatal (Roszkoszmosz) tegnap részletes terveket közölt a leendő Amur rakétáról, ami az oroszok első újrahasználható hordozója lenne.

Megjegyzés: érdemes azért az új terveket óvatossággal kezelni, a Roszkoszmosz szeret párhetente bejelenteni valamilyen nagy projektet, amiből aztán később nem lesz semmi. Korábbi írásunkat az orosz rakétakáoszról mindenképpen olvassátok el a mostani előtt, amiben az új orosz űrhajóról (Orel), és az Angara-5 és Szojuz-5 hordozókról számoltunk be.

Az orosz állami hírügynökség, a TASZSZ számolt be a Roszkoszmosz új, 2026-ban bemutatkozó Amur rakétájának terveiről, melynek első fokozata teljesen újrahasználható lenne és metán hajtóanyagú hajtóműveket alkamaznának. Egy Amur rakéta indításának költsége 22 millió dollár lenne a tervek szerint.

Forrás: TASZSZ

A 360 össztömegű, kétfokozatú rakéta kb. 55 méter magas és 4,1 méter széles lesz. A második fokozat tetején az áramvonalazó kúp átmérője 5,1 méter lenne, és egyszer használatos módban 12,5 tonnát, újrahasználható módban (első fokozat visszatéréssel) pedig 10,5 tonnát tudna alacsony Föld körüli pályára (LEO) juttatni.
Az első fokozaton 5 db, folyékony metánnal és oxigénnel működő RD-0169А hajtóművet használnának, melyet a Voronyezsi Tervezőiroda (a szovjet időkben OKB-154) fejlesztene ki, a hajtóművek pedig kb. 100 tonna tolóerő teljesítménnyel rendelkeznének.
Egy első fokozatot 10 alkalommal használnának újra, melyet később akár 100-ra tolnának ki.

Forrás: TASZSZ

A második fokozat 1 db váákumoptimalizált RD-0169V hajtóművet kapna, ez 110 tonna tolóerő teljesítményre lenne képes, és “eldobható”, vagyis nem tervezik az újrafelhasználását.

Az Amur rakétákat a Kelet-Oroszországban lévő Vosztocsnij űrrepülőtérről indítanák, az első fokozat pedig az Ohotszki-tenger nyugati partján lévő leszállóhelyekre térne vissza. Hajóra/tengeri platformra való leszállást nem terveznek az Ohotszki-tenger általában viharos időjárása miatt.

A Vosztocsnij Űrrepülőtér

Hogy mennyi realitása van a jelenlegi terveknek, azt nem tudjuk, de végre az oroszok is belátták, hogy az újrahasznosításban van a jövő – amit korábban élesen kritizáltak. A metán hajtóanyagú hajtóművek használata is a jövőt vetíti elő, ugyanis mint üzemanyag nagyon olcsó, és kevésbe károsítja a hajtóműveket, ezáltal tökéletes az újrahasznosításra (lásd SpaceX Raptor és Blue Origin BE-4 hajtóművek).
A mostani már a sokadik új rakétaterve az oroszoknak, és nagy kérdés, hogy a Roszkoszmosz hatalmasnak nem mondható költségvetésébe miképpen fér majd bele az új program a meglévő Angara-5, Szojuz-5 és számtalan másik új rakéta mellé.
Az indításonkénti 22 millió dolláros költség, és a 2026-os dátum is eléggé valószínűtlennek tűnik, de az irány végre jó, még ha lassan évtizedes lemaradásban is vannak például a rakétákindítások piacát forradalmasító SpaceX mögött.
Elon Musk is reagált amúgy a hírre Twitteren: “Az irány jó, de 100%-os újrahasználhatóságban kéne gondolkozniuk akár egy nagyobb hordozóval, ahol jobban megéri a méretgazdaságosság miatt.”
Hátha ez a program tényleg megvalósul, és láthatunk egy orosz Falcon 9 rakétát is. Közben pedig reméljük, hogy nem Dimitrij Rogozin egyik újabb papírrakétájáról beszélünk majd pár év múlva..

Űrszerdák

A Roszkozmosz saját tv stúdiójában készül és hetente egyszer, minden szerdán megjelenik az interneten egy 15-25 perces, gyorsan pergő hírösszefoglaló Космическая среда azaz
Kozmikus szerda néven (a cím némileg nyelvi csavar, mert a среда szó jelentése a „szerda”
mellett „közeg” is).
Az egyes összeállításokban pár hírt részletesebben bemutatnak, érdekes felvett videókkal, animációkkal, képekkel, kisebb interjúkban megszólaltatnak hozzáértő személyeket is. Végül pár mondat és kép erejéig rövidebb hírek is felvillannak.

Október hetedikén már a 300. adáshoz érnek. A videók megnézhetők a YouTube-on, visszamenőleg is, egy lejátszási listán. Ez azoknak segít, akik egyáltalán nem vagy nem eléggé értenek oroszul, hiszen ott be lehet állítani menet közben generált feliratot, majd annak önműködő magyar fordítását, amint azt általában e videómegosztón megszokhattuk. A fordítás minősége persze nem tökéletes, de a semminél sokkal jobb. A hírek nyilvánvalóan oroszországi kapcsolódású eseményekre, eredményekre összpontosítanak, zömmel eléggé
tárgyilagosan, de időnként propagandisztikus elemektől sem mentesen.

Ezzel együtt bőven megéri a NASA, ESA anyagai vagy akár a @BocaChicaGal remek videói mellett időnként ezekbe is belenézni. Még akkor is, ha jobb űrkutatási portálok, blogok, influencerek közt (pl. itt vagy itt) nem is listázzák.

E sorok írásakor a legfrissebb a 299. rész, ízelítő a tartalomjegyzékből:

  • Három Gonyec-M műhold állt pályára.
  • A Szojuz MS-17 űrhajó személyzete Bajkonurban.
  • A Nemzetközi Űrállomás szivárgási helyének felkutatása.
  • A Vosztocsnij kozmodrom felkészül újabb OneWeb műholdak feljuttatására.
  • A Roszkozmosz támogatja az Űrtechnológia projektet.
  • Egy sorban: Szovjet és orosz űrhajósok űrsétái; Az orosz Orvosbiológiai Ügynökség vezetője a Repülésirányító Központban; Teljesen orosz legénység indul tavasszal egy Szojuzzal; Modernizálják Bajkonurban a történelmi indítópadot; Az Eseményhorizon Távcső lencséjén keresztül; Sós tavak a Mars gleccserei alatt.
  • A hét asztrofotói: Androméda-galaxis és a Hold; Az ISS és a Mars bolygó; NGC 6164 a Szögmérő csillagképben.

A nap képei 228# – A Szojuz MSz-17 (+ 2 Progressz)

Az október 14-én startoló MSz-17 felkészítés közben Bajkonurban. Az űrhajót a feltankolás után tegnap helyezték be a Szojuz hordozórakéta áramvonalazú kúpja alá. A képeken látható két Progressz teherhajó is, valószínűleg az idén decemberben induló Progressz MSz-16, és a 2021. márciusában startoló Progressz MSz-17.
Fotók: Roszkoszmosz

Az elsők elsője – 63 éve állt pályára a Szputnyik-1

1957. október 4-én Bajkonurból indult el a 83,6 kg-os fémlabda, amely megváltoztatta a világot. A tegnapi Max-Q webcastban megemlékeztünk a jeles eseményről. Ma pedig ezzel a kis írással elevenítem fel a 63 éve történt eseményt.

Kétségtelen, hogy az ember mindig az elsőkre emlékszik. Olyan dolog ez, amely mindig is így volt és ezután is így lesz. Azt szinte biztosra veszem, hogy az első Holdon járó ember nevére mindenki emlékszik. No de megjegyezte-e az emberiség közös emlékezete az utolsó Holdon járt ember nevét. Félreértés ne essék, senkit nem akarok megfedni azért, mert nem ugrik be egyszerre Eugene Andrew Cernan neve. Nincs ebben semmi szégyellnivaló, hiszen mindig az elsőkre emlékszünk. A példánál maradva az első amerikai műhold neve bizonyosan nem maradt meg annyira a történelmi emlékezetben, mint az a kis szovjet eszköz, amely megváltoztatta a világot. Az 58 cm-es alumínium gömb két rádióadó segítségével négy darab 2.4 m-es antennájával sugározta szülőbolygónknak az azóta már legendássá vált rövidke üzenetét, melyet a világ minden pontján sikerült fogni, hála az eszköz meredek 65°-os pályájának. Az egyértelmű bizonyító erőn kívül ez az adás szolgáltatott mérési adatokat az egység pályájával kapcsolatban. Továbbá az adás mellett telemetriai adatok is érkeztek, melyekből következtetni lehetett az ionoszféra elektronsűrűségére is. Ezen kívül a Szputnyik-1 belseje hőmérőt és nyomásmérőt is rejtett, így egy esetleges meteor találatot is képes lett volna jelezni a földi irányításnak. A terveknek megfelelően az eszköz három hétig volt képes működtetni az elektromos műszereit, ugyanis a magával vitt akkumulátorok eddig voltak ellátva megfelelő töltéssel. De ezt követően még sokáig megfigyelhető volt az eszköz a Földről. A közhiedelemmel ellentétben a bolygónk első műholdja szabad szemmel már nem volt látható az éjszakai égbolton. Az eszköz megfigyelését 6 magnitúdós fénye miatt már csak távcsővel lehetett elvégezni. Ellenben a Szputnyikot szállító R-7 rakéta végfokozata – mely szintén pályára állt a Föld körül – nagyobb mérete miatt akár szabad szemmel is kiszúrható volt egy tiszta, fényszennyezéstől mentes égbolton. Az űrverseny startpisztolya 92 nappal a indulása után igazán tekintélyes, 1440 keringést követően 70 millió kilométert megtéve 1958. január 4-én visszatért a Föld atmoszférájába és elégett.

A Szputnyik belseje
Forrás: Energia Museum Photo Report

Sokan azt hihetik, hogy itt vége a történetnek és valóban ez a kis fémgömb volt az, amely elindította az űrversenyt, melynek hatásai a mai napig érezhetőek. Sőt lassan szemtanúi leszünk egy második versenynek, amelyen több „versenyző” lesz, mint az elsőben. De maradjunk még egy kicsit a Szputnyik történeténél. Az ötvenes évek végén járunk, amikor az Amerikai Egyesült Államok egy nap arra ébredt, hogy a nagy ellenség, a Szovjetunió, Föld körüli pályára állított egy műholdat. Ez a tény szinte sokkolta az akkor élt amerikaiakat. Igazi Szputnyik-válságot generált országszerte. Egyik kedvenc amerikai íróm az események idején 10 éves volt, s emlékezetébe olyan mélyen beivódott ez a pillanat, hogy így ír róla Danse Macabre című könyvében.

„Mindez, azt hiszem, visszarepít minket a Stratford moziba, arra a bizonyos langyos, őszi délutánra, 1957-be.

Úgy ültünk a székünkön, mint a próbababák, és a mozi vezetőjét bámultuk. Idegesnek tűnt, nagyokat nyelt – lehet, hogy csak a reflektorfény zavarta. Azon töprengtünk, vajon miféle katasztrófa vitte rá ezt az embert, hogy leállítsa a vetítést, éppen annál a pontnál, ami a szombati matinék apoteózisa volt: „a jó résznél. De akkor sem könnyebbültünk meg, amikor a fickó remegő hangon megszólalt.

– Azt szeretném mondani – kezdte bátortalanul –, hogy az oroszok egy műholdat lőttek fel az űrbe és állítottak föld körüli pályára. Úgy hívják, hogy… Szputnyik.

A bejelentést síri csönd fogadta. Csak ültünk, nézőtérnyi kefefrizurás, kócos, lófarkas, kacsafarok frizurás, abroncsszoknyás, pamutvászon nadrágos, felhajtott szárú farmeres, Éjfél kapitány-gyűrűs kölyök az ötvenes években, akik nemrég fedezték fel Chuck Berry és Little Richard zenéjét…….Negyed dolcsit perkáltunk le azért, hogy Hugh Marlowe-t láthassuk A repülő csészealjak tárnadásá-ban, és erre – mint valami undok ráadás – közük velünk ezt a nyugtalanító hírt.

Világosan emlékszem: a nyomasztó, síri csendet egyetlen éles hang szakította félbe, azt viszont nem tudom, hogy fiú vagy lány volt-e az illető; hallatszott, hogy mindjárt elbőgi magát, de közben félelmetes düh bujkált a hangjában: – Hé, inkább nézzük meg a filmet, te hazudós!

Az egészben az volt a legszörnyűbb, hogy a mozi igazgatója még csak nem is fordult a hang irányába. Ez volt a bizonyítéka, hogy az oroszok legyőztek bennünket az űrben. Valahol a fejünk felett győzedelmesen pittyegve körözött egy elektronikus golyó, amelyet a vasfüggöny túlsó felén terveztek és lőttek fel az űrbe. És ezt sem Éjfél kapitány, sem Richard Carlson (aki mellesleg a Riders to the Stars-bán [Csillaglovasok] is szerepelt; ó, micsoda keserű irónia) nem tudta már megakadályozni. Az a szerkezet odafent körözött… és szputnyiknak hívták. A mozi igazgatója egy pillanatig mozdulatlanul állt, és csak bámult bennünket, mint aki mondani akar valamit, de fogalma sincs, mi legyen az. Aztán lesétált a dobogóról, és folytatódott a vetítés.”

Forrás: Stephen King: Danse Macabre 30 – 31. oldal (Európa kiadó 2009)

Azért kifejező ez a visszaemlékezés King-től, mert láthatjuk, micsoda hír is volt ez annak idején Amerikában. Annak ellenére, hogy a világ a Szputnyik-1-re emlékezik, az események valódi szereplője az a hordozórakéta, mely pályára állította ezt az űreszközt: a Szovjetunió első interkontinentális ballisztikus rakétája, az R-7. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az első orosz rakéta nem teljesen egyezett meg a Szputnyikot szállító verzióval. Ez már egy fejlettebb prototípus volt. Az első valójában elkészített rakéta a R–7 Szemjorka névre hallgatott, s létrejöttének története igazán érdekes történelmi tények összjátéka volt. A második világháborút követően a két „nyertes” nagyhatalom rakéta fejlesztési programba kezdett. A képzeletbeli tudományos és technológiai rajtvonalról egyszerre rajtoltak el. Hiszen mindkét nemzet ugyanazon elméleti alapoktól indult, mely Konsztantyin Ciolkovszkijhoz és Hermann Oberthez fűződik. A gyakorlati alapok is azonosak voltak, hiszen a technikai kiindulási alap a Wernher von Braun V-2 rakétája volt. Az orosz rakétaprogram legmeghatározóbb mérnökének, Szergej Koroljovnak támadt először az az ötlete, hogy a fejlesztés alatt lévő rakétával egyfajta békés erődemonstrációt tartva meg kellene mutatni a világnak mire is képes az új rakéta. A Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetésének nagyon tetszett Koroljov ötlete, mely végül 1957-ben meg is valósult a Szputnyik-1 képében.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kicsiny műhold nagy öröksége a mai napig használatban van. Hiszen a 63 éve indított rakétát ugyanarról a Bajkonuri kosmodromról emelkedett a magasba, ahonnan a mai napig rakéták indulnak a világűrbe.

Indítások, indítások….

Az elmúlt napokban a sok halasztás és start-tologatás ellenére két űrrakéta sikeresen elindult és véghez is vitte a küldetését, illetve egy hordozó majdnem elindult ma, de az időjárás közbeszóltaz utolsóról a holnap reggeli írásunkban beszélünk részletesebben.

Oroszország 🇷🇺 | Gonyec-M27, M28 és M29
Az Orosz Űrhaderő, az orosz hadsereg egyik ágazata (branch) irányításával három Gonyec és 18 egyéb CubeSatot állítottak pályára ma délután. A Szojuz-2.1b hordozórakéta magyar idő szerint 13:20-kor emelkedett el a 43. startállásról, a Pleszecki Űrközpontból – mintegy 800 kilométerre északra Moszkvától. Most utaztak Gonyec műholdak először Szojuz-2.1b rakétán (eddig a Rokot nevezetű hordozót használták), Fregat-M végfokozattal ellátva, aminek segítsévégel sikeresen a tervezett pályára állították a hármast. A mostani Gonyec műholdak a második generációs Gonyec-M rendszer tagjai. 1992 és 2001 között használt Sztrela-3 katonai műholdakról lettek mintázva – polgári célokra.

Kína 🇨🇳 | Huanjing 2A, 2B
Kína egy meglepetésstartot hajtott végre – két darab Huanjing földmegyfigyelő műholdat állított pályára a Tajjüan Űrközpontból egy Long March-4 (Hosszú Menetelés-4, vagy CZ-4) hordozóval. Semmilyen előzetes figyelmeztetést nem adott ki az ígyis zárt falak mögött tevékenykedő ország… A “Huanjing” magyarul környezetet jelent – a műholdak közepes-felbontású képek készítésére alkalmas optikai eszközökkel lettek felszerelve. A szatelitek még hiperspektrális és infravörös képalkotást és feldolgozást fognak végrehajtani, ezzel értékes információhoz jutnak – a vegetáció mértékét, vizek tisztaságát és akár az emberek által beépített terület mértékét és annak változásait is vizsgálni tudják.

Oroszország 🇷🇺 | Gonyec-M27, M28 és M29 küldetés profil

Hétfő délután egy Szojuz rakétával három darab orosz katonai-polgári távközlési műholdat fognak pályára állítani. A startot a pleszecki kozmodrómból fogják lebonyolítani az Orosz Űrhaderő segítségével.

Indítás ideje, helye: 2020. szeptember 28. magyar idő szerint 13:20 – , Pleszecki Űreppülőtér – 43/3 indítóállás, Arhangelszki terület, Oroszország 🇷🇺
Megbízó, rakomány: három darab Gonyec-M távközlési hold, egyéb CubeSatok “potyautasként” – rideshare parterként
Rakomány össztömege: ~ 900 kg
Hordozórakéta: Szojuz-2.1b orosz hordozórakéta
Pálya: alacsony Föld körüli pálya (LEO) 1400 km × 1414 km, 82.6° hajlásszöggel (Gonyec műholdaknak, a többi rakomány pályája kérdéses)
Első fokozat:
Fokozat visszatérése: 
Indítás kimenetele: sikeres start

Korábbi Szojuz-2.1 indítás
Forrás: Roszkozmosz
Gonyec-M műhold illusztrációja
Forrás: Roszkozmosz