Darabokra hullott egy öreg NOAA-műhold

Kapcsolódó

Zöld utat kapott a NASA Dragonfly küldetése

Ezzel az utolsó tervezési szakaszba léphet a Szaturnusz Titan...

Lezajlott az Ariane-6 bemutatkozása előtti utolsó földi teszt

A rakéta felső fokozatának tesztjét a Német Űrkutatási Szervezet...

Svédország 38. országként csatlakozott az Artemis Egyezményhez

Gyorsan sor került egy újabb aláírásra, már ami az...

A nap képe #1441 – Apollo-13 „mentőcsónak”

Az Apollo-13 misszió felvétele a Holdról, melyet a holdkompból...

Az elmúlt napokban került napvilágra a hír, miszerint egy majdnem egy évtizeddel ezelőtt nyugdíjazott amerikai időjárási műhold hullott darabokra alacsony Föld körüli pályán. Az amerikai NOAA (Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal) NOAA-17 jelzésű, poláris pályán keringő meteorológiai holdja több mint tizenhat nagyobb, és még ennél is több kisebb darabra szakadt szét, egy újabb LEO pályán keringő törmelékfelhőt létrehozva. Az Amerikai Űrhaderő 18. Űrfelügyelő Százada március 18-án erősítette meg a NOAA-17 megsemmisülését, amelyet először 10-én kezdtek feltételezni. Az illetékesek még elárulták, hogy nem ütközés okozta a műhold széthullását.

Az NOAA március 19-én erősítette meg az objektum szétesését, miután a NASA Föld körüli pályán keringő űrszemetet ellenőrző irodája értesítette a hivatalt az incidensről. Elmondásuk szerint az NOAA-17-ből származó törmelék nagyon kicsi veszélyt jelent csak a Nemzetközi Űrállomásra, és egyéb kritikus űrben lévő infrastruktúrára (itt gondolhatunk a Hubble űrtávcsőre, vagy akár a többi földmegfigyelő műholdra is). Az eredetileg NOAA-M-nek keresztelt időjárási műholdat 2002-ben állították poláris pályára a Légierő közepes teherbírású Titan-23G hordozórakétájával a kaliforniai Vandenberg Légitámaszpontról. Az eredetileg 3 évre tervezett űreszköz több mint 11 évig működött aktív-, illetve tartalékos szolgálatban, majd 2013 áprilisában végleg leállították.

Az NOAA-17 meteorológiai műhold felbocsátása egy Titan-23G hordozórakétával. Kép forrása: NOAA

Sem az NOAA, sem egyéb kormányzati szervezetek nem tárták fel a megsemmisülés pontos okát, de az NOAA-17 tagja annak a poláris pályán keringő műholdszériának, amelynél tapasztalhattak már ilyen jelenséget. Az NOAA-16 2015 novemberében hullott szét több, azóta már katalogizált darabra. Az NOAA-16-ot csak másfél évvel a megsemmisülése előtt vonták ki aktív szolgálatból, egy „jelentős anomália” miatt. A Légierő időjárási műholdszériájának két űreszköze, a DMSP F-13 és F-12 is ilyen módon semmisültek meg 2015 februárjában, és 2016 októberében. Ezen katonai műholdak több darabra hullásának okát egy tervezési hibára vezették vissza, ami az űreszközök akkumulátorait érintette. Ahogy a DMSP műholdakat, úgy az NOAA eszközeit is a Lockheed Martin építette.

A most megsemmisült NOAA-17 műhold nyugdíjaztatásakor egy ún. deactivation process-t, azaz deaktivációs folyamatot hajtottak végre az űreszközön a szakemberek. Ennek a folyamatnak a része az akkumulátorok lecsatakoztatása a műhold fedélzeti rendszereiről, a megmaradt hajtóanyag kiengedése és a műhold jeladóinak kikapcsolása. Ezeknek a lépésneknek az a célja, hogy a műhold a lehető leginertebb, legártalmatlanabb állapotban keringjen a Föld körül, amíg vissza nem tér a légkör sűrűbb rétegeibe. A másik fontos tényező, hogy a többi pályán lévő űreszköznek se okozzon rádióinterferenciát a kommunikációban. Az Egyesült Államokban ezeket a lépéseket szövetségi ajánlások alapján végzik el, a rádiókommunikáció megszüntetése mellett a másik legfontosabb tényező a már előbb említett összes veszélyes, potenciálisan robbanást okozó anyag eltávolítása a fedélzetről.

Bal oldalon a műhold felkészítése a végszereldében, jobb oldalon pedig az indítása. Képek forrása: NOAA

A tény, hogy az ilyen óvintézkedések után is képesek egy veszélyes törmelékfelhőt létrehozva megsemmisülni ezek a több tonnás űreszközök, jól mutatja ezeknek az folyamatoknak és ajánlásoknak a korlátait. „Nem kételkedem abban amit az NOAA tett a műhold deaktiválásával kapcsolatban, ők megtettek mindent amit tudtak. Ez inkább annak az oka, hogy ezek az öregebb eszközök még egy olyan korszakból származnak, amikor nem igazán vették komolyan a Föld körüli pályán keringő űrszemét veszélyeit” nyilatkozta Brian Weeden amerikai mérnök és űrjogász.

Habár az NOAA elmondása szerint nincs veszélyeztetve a Nemzetközi Űrállomás, több fontosabb poláris napszinkron pályán (ahol az NOAA-17 tevékenykedett) keringő földmegfigyelő űreszköz most még nagyobb veszélynek lett kitéve. Sajnos egyre több ilyen öreg űreszköz juthat az NOAA-17-hez hasonló sorsra, ami egyre több űrszemetet és veszélyesebb törmelékfelhőt fog generálni Föld körüli pályán. Weeden még egy aggasztó dolgot is elárult: a NASA főfelügyelői jelentésében olvashattuk, hogy két napszinkron pályán keringő műhold, a QuickSCAT (kb. 1 tonna) és Terra (kb. 4,9 tonna) űreszközök nem lesznek képesek betartani a 25 éves időkorlátot, amin belül vissza kell térniük a Föld légkörébe. Ezen műholdak különösen veszélyesek, mert nem lehet lecsatlakoztatni az akkumulátoraikat a fedélzeti rendszerekről, és a hajtóanyagot sem lehet kiengedni az üzemanyagtartályaikból – tulajdonképpen több tonnás időzített bombává váltak.

A Terra és QUIKScat műholdak. A bal oldali Terra műhold alatt láthatunk egy mérnököt dolgozni, így jól el tudjuk képzelni ezeknek az eszközöknek a méreteiket. Képek forrása: ESA Earth

A főfelügyelői jelentésben elmondták, hogy a passzív intézkedések nem elegek már az alacsony Föld körüli pálya biztonságossá tartásához. A legjobb megoldás egy globális stratégia lenne az űrszemét eltakarításához, melyben több félnek kellene aktívan részt vennie. A NASA elhatározta magát az űrszemetet „eltakarító” rendszerek kifejlesztése mellett, és a jövőben több pénzügyi forrást fognak biztosítani az ilyen területen folyó kutatások és fejlesztések részére. Weeden reméli, hogy az NOAA-17 esete egy újabb figyelmeztető példa az Egyesült Államoknak, és a többi űrhatalomnak, mely az űrszemét veszélyeire hívja fel a figyelmet. A cél, hogy az öregebb műholdak légkörbe való beléptetésére valamiféle rendszert tudjanak kiépíteni (például „takarító” műholdak), és hogy a jelenleg felbocsátott műholdak képesek legyen önerejükből visszatérni a légkörbe (pl. Starlink, OneWeb, de akár a legújabb kisműholdak). Az Astroscale nevű brit cég egy forradalmi technológiát szeretne hamarosan kipróbálni, amellyel reményeik szerint sokkal hatékonyabban tudjuk majd az alacsony Föld körüli pályát biztonságban tartani (BBC cikk).

Rádióamatőr felvétel az NOAA-17 szatelitről. Kép forrása.

Dark mode powered by Night Eye