Folytatjuk a jövőbeli űrszondákat bemutató sorozatunkat, ezúttal a NASA egyik legmerészebb tervezett küldetését, a 2027-ben induló, a Szaturnusz legnagyobb holdját, a Titant meglátogató Dragonfly helikopterrel.
A sorozat előző részeit alul találjátok:
Psyche űrszonda: Utazás egy fémes világba
Deep Space Network – A NASA mélyűri kommunikációs hálózata
Lucy űrszonda: Küldetés a Jupiter trójai aszteroidáihoz
Juice űrszonda: Küldetés a Jupiter jeges holdjaihoz
DART űrszonda: Tesztküldetés egy aszteroida eltérítésére
A Dragonfly helikopter látványterve a Titanon
Kép: NASA
A Dragonfly („Szitakötő”) a NASA New Frontiers űrszondás kutatóprogramjának a negyedik tagja, amit az űrhivatal a Johns Hopkins Alkalmazott Fizikai Laboratóriummal (APL) közösen fejleszt. A New Frontiers-program korábbi űrszondái a Plutot meglátogató New Horizons, a Jupitert vizsgáló Juno, illetve a Bennu kisbolygóból mintátt vett OSIRIS-REx űreszközök voltak. Az APL a Dragonfly küldetést 2017 áprilisában jelölte a programba, és két döntős közül végül 2019 júniusában választották ki nyertesként – a NASA különböző besorolású, a Naprendszert vizsgáló űrszondás programjairól (Discovery, New Frontiers, Flagship), és azok űrszondáiról egy külön írásban beszélünk majd részletesen. A küldetés összköltsége kb. 1 milliárd dollár lesz.
A Dragonfly egy kb. 450 kg tömegű, 8 rotorral (4 fő és 4 tartalék) rendelkező drón, feladata a Titan kémiai összetételének az elemzése, és a Jupiter holdjának a „lakhatósági” vizsgálata lesz. A Naprendszer holdjai közül a Titan egyedülállóan gazdag és bonyolult szénvegyületekkel, vízjéggel borított felszínnel, illetve sűrű légkörrel rendelkezik. A hold kutatása azért is kiemelten fontos, mert fagyott belsejében megmaradhattak azok a kémiai anyagok, amik az élet kialakulásához szükséges, kutatók szerint akár egyszerű életformákat is rejthet a Titan.
A Dragonfly leszállása és repülése a Titanon
A Dragonfly egy quadkopter leszállóegység (a dupla rotorok miatt nevezhető oktokopternek is), és bármelyik rotor elvesztése esetén képes tovább működni. A forgólapátok hossza 1 méter, és a szonda akár 36 km/h sebességre, és 4 km magasság elérésére is képes lesz. Egy repülés alkalmával 8 kilométeres utat is meg tud majd tenni. Ezeket a Titan sűrű légköre (a földi négyszerese), és alacsony gravitációs ereje (a földi 13,8%-a) teszi lehetővé. A helikopter áramellátását egy radioizotópos termoelektromos generátor (RTG) biztosítja. A Dragonfly lítium-ion akkumulátorral rendelkezik, ami egyszerre 10 kilométeres repülést biztosít. A Titanon egy éjszaka kb. 8 földi nappal egyezik meg, ilyenkor a helikopter nem hajt végre repüléseket, hanem az akkumulátort töltik fel, illetve mintavételi és elemzési tevékenységeket, szeizmológiai és meteorológiai megfigyeléseket végez. Az űrszonda a nagy nyereségű antennáján keresztül közvetlenül kommunikál majd a Földdel, a Deep Space Network-ön keresztül.
A tervek szerint a Dragonfly 2027 júniusában indul, és 9 év után, 2036-ban érkezik meg a Titanra. A hordozórakétát egyelőre nem választották ki. A 9 éves út alatt az űreszköz 3 alkalommal a Föld, 1 alkalommal pedig a Vénusz gravitációs erejét kihasználva gyorsít fel és jut el a Szaturnusz holdjáig. 10 perccel a Titan légkörébe érés előtt a Dragonfly leválik a „cruise stage” szervizmodulról, majd ejtőernyők segítségével lelassítva, a felszínhez közeledve pedig a rotorok segítségével száll le a Titan felszínére. Érdekesség, hogy a Titan sűrű légköre miatt a teljes légkörbe lépési és leszállási folyamat 105 percig tart. A műveletek teljesen automata üzemmódban zajlanak, ugyanis a Titanról a rádiójelek 70-90 perc alatt érnek a Földre.
A Titan a Cassini űrszonda infravörös felvételein
A Dragonfly a Shangri-La sötét terület dűnékkel tarkított határán, a 90 km átmérőjű, geológiailag fiatal, Selk-kráterben landol, kb. 800 kilométerre észak-északnyugatra a 2005-ben leszállt európai Huygens űrszondától. A Cassini űrszonda megfigyelései szerint a terület vízjégben és szerves vegyületekben gazdag lehet. A szonda ezt a régiót fogja feltérképezni különböző tudományos eszközeivel, és mikroszkopikus és panorámakameráinak köszönhetően várhatóan fantasztikus felvételek készülnek a hold felszínéről is.
A Huygens űrszonda felvétele a Titan felszínéről
A Titan igazi színe a Cassini űrszonda felvételén
A Dragonfly repülés közben