Kevés szó esett még az oldalon a Sierra Space új mini űrrepülőgépéről, ezért most bemutatjuk a leendő Dream Chaser űrhajót.
A Dream Chaser a Sierra Nevada Corporation űripari és haditechnikai vállalat (a Sierra Space az SNC nemrégen létrehozott leányvállalata) űrhajója, ami 2022-től szállít majd utánpótlást a Nemzetközi Űrállomásra a NASA Commercial Resupply Services 2 (CRS-2) programjának keretében.
Az űrhajó tervét már 2004-ben bejelentette a SpaceDev vállalat (a kisméretű űrsikló a NASA 1990-es évekbeli HL-20 koncepciójából származik), 2008-ban azonban az SNC felvásárolta a céget 38 millió dollárért. A Dream Chasert ekkoriban embereket szállító űrhajónak tervezték, és sikeresen vettek részt vele a kereskedelmi emberes űrprogram (Commercial Crew Program) több fázisában is, végül azonban a SpaceX Crew Dragonja, és a Boeing Starliner űrhajója lett a pályázat győztese 2014 szeptemberében. Az SNC fellebbezett a döntés ellen, de végül elutasították a kérelmét.
A Dream Chaser egyik tesztpéldánya 2017-ben
Még ezelőtt 2014 decemberében a cég a NASA kereskedelmi teherszállító programjának második fázisába (CRS-2) is nevezte az űrhajót, amit sikeresen meg is nyertek 2016 januárjában, így a SpaceX Dragon és Northrop Grumman (akkoriban Orbital ATK) Cygnus űrhajók mellett harmadikként szállíthatnak majd legalább 6 alkalommal utánpótlást a Nemzetközi Űrállomásra.
A teherszállítót a ULA új Vulcan rakétájával bocsátják majd fel, erről 2019. augusztusában írtak alá megállapodást. A Dream Chaser az űrrepülőgépekhez hasonlóan leszállópályára tér majd vissza küldetése végén, ami azért fontos, mert így gyorsabban és kisebb g-terheknek kitéve tud visszahozni tudományos kísérleteket. Az elsődleges leszállóhely a Kennedy Űrközpontban található Shuttle Landing Facility leszállópályája lesz, de gyakorlatilag a világ összes repülőterére képes lesz leszállni – a cég jelenleg is tárgyalásban van a 2022-ben megnyiló angliai Cornwall Űrrepülőtér használatáról.
Az első űrrepülésre képes űrhajó, a „Tenacity” („Kitartás”) építése 2021 januárjában
Az űrhajó teljesen automata módban repül majd, a leszálláshoz sem szükséges semmilyen manuális irányítás. A mini űrsiklót újrahasználhatónak tervezték, akár 15 alkalommal is repülhet. Teherbírása 5500 kg (nyomás alatti és nyomás nélküli), visszatéréskor pedig maximum 1,5 g terhelés éri az űrrepülőgépet, illetve kb. 1,7 tonna hasznos terhet képes visszahozni. A Dream Chaser hossza 9 méter, a szárnya pedig behajtható, így elfér a Vulcan 5 méter átmérőjű áramvonalazó kúpjában. Az űrhajó váza szénszálas kompozitból készült.
Az űrrepülőgéphez a „Shooting Star” nevű szervizmodul is kapcsolódik majd, amin található az IDA (Internation Docking Adapter) típusú dokkolóport, a kihajtható napelemek, illetve az űrben való manőverezéshez szükséges gázfúvókák és hajtóművek. A szervizmodul a visszatérés előtt leválik, és elég a légkörben.
A Drean Chaser látványterve
A Sierra Space elmondása szerint továbbra is a terveik között szerepel egy űrhajósokat szállító variáns kifejlesztése, ezt 5 éven belül szeretnék megvalósítani. Mint látható az űrhajó hosszú történetéből, a Dream Chaser kifejlesztése már régóta húzódik, de a jelenlegi állás szerint jövőre már tényleg elstartolhat az első, „Tenacity” névre keresztelt mini űrrepülőgép.
Az SNC-nek az űrhajón kívül más nagy projektjei is vannak: egy, a Bigelow-hoz hasonló felfújható modulokból álló privát űrállomást szeretnének majd létrehozni, illetve a DARPA (Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának kutatásokért felelős részlege) megbízásából fejlesztenek ki egy nukleáris meghajtórendszert űreszközök számára.
A Dream Chaser és a Vulcan rakéta konfigurációja
Egy 2018-as promóvideó a Dream Chaserről
Egy korábbi leszállási teszt
Az SNC űrállomásának látványterve a felfújható modulokkal és Dream Chaser űrhajókkal