Bár sajnos a NASA úgy döntött, hogy Twitteren és saját honlapján kívül nem közvetíti élőben az Artemis-I SLS rakéta tankolási tesztjét, így is elegendő információ érkezik az ún. WDR (Wet Dress Rehearsal) tesztről, hogy követni tudjuk az eseményeket. A NASA március 17-18-án szállította át az óriásrakétát a VAB (Vertical Assembly Building) 4-es számú hangárjából az LC-39B indítóállásra, hogy az utolsó, legösszetettebb tesztet is végrehajtsák rajta. Ezen teszt során egy teljes visszaszámlálási és tankolási szimulációval vizsgálják meg, hogy a mobil indítóplatform és az SLS rendszerei is megfelelően működnek-e a későbbi indításhoz.
A NASA-nak több mint 2 hétre volt szüksége ahhoz, hogy felkészüljenek a WDR-re, és vasárnap az idő is kedvezőnek bizonyult a teszt megkezdéséhez (szombat éjjel még egy nagy vihar vonult át Cape Canaveral felett és 4 villámcsapás is érte az indítóállást, de szerencsére az épp erre a célra felépített villámhárító tornyok jól teljesítették feladatukat, nem keletkezett kár egyik berendezésben sem).
Az első napon a mobil indítóplatform nyomás alá helyezésével kezdődött (volna) meg a tesztelés, ami a folyékony oxigén és hidrogén átfejtéséhez volt szükséges a tároló tartályokból a rakéta üzemanyagtartályaiba, illetve ne képződjenek gázok a biztonságos tankolást veszélyeztető melléktermékként. Ám erre nem került sor egy kisebb hiba miatt, és végül 5 órával a folyamat megkezdése után leállították a tesztet és felkészültek a másnapi ismétlésre, illetve a hibajavításra.
Ezt sikerült is hétfőre megoldani, és magyar idő szerint 14:20 körül megkezdődhetett az újbóli kísérlet a gáznemű nitrogénnel való nyomás alá helyezéssel. Ezt követően a tankolócsövek előhűtése is megfelelően lezajlott, ezután megintcsak jópár óra ellenőrzés és adatelemzés következett. Végül maga a tankolási folyamat a folyékony oxigén átfejtésével este 21:20 körül indult el, és először lassú ütemben, majd gyors átfejtéssel folytatták volna a műveletet. Erre azért volt szükség, hogy az SLS tartályai lehűljenek a rendkívül hideg oxidálószer nagyjából -183°C alatti hőmérsékletéhez. Ezután került volna sor a folyékony hidrogén átfejtésének megkezdésére, ám ekkor újabb probléma merült fel: a mobil indítóplatform egyik túlnyomást szabályozó szelepje nem nyílt ki, és háromnegyed órás próbálkozás után végül ismét lefújták a tesztet. A NASA számára jó hír, hogy valamelyest előrébb léptek a folyamatban, rossz hír azonban, hogy épp a legkritikusabb részről, az oxigén és hidrogén egyidejű tankolásáról nem gyűjthettek még mindig adatot. Ma ezt ismét megkísérelhetik, és reméljük, sikerül is újabb előrelépést elérniük a szakembereknek.
Egy ilyen összetett rendszer esetében egyébként nem meglepő, hogy kezdeti problémák lépnek fel, és épp ezért kell ezeket a teszteket végrehajtani, hogy ne az indítás napján derüljenek ki technikai gondok, amik akár hosszabb időre is meghiúsíthatják az indítást. Jó példa erre az Apollo-4 esete: 1967-ben összesen 17 napot állt a Saturn-V rakéta az indítóálláson, mielőtt sikerült megfelelően végrehajtani a teljes szimulációt. De az űrsikló-program indulásakor is felléptek kezdeti nehézségek.
Önmagában a teszt csúszása nem jelentene túl nagy gondot, ám a SpaceX és az Axiom Space ennek köszönhetően továbbra sem tudja elindítani az Ax-1 küldetést, ami viszont az április 20-ra kitűzött Crew-4 indítását is befolyásolja. Mindkét küldetésnél már többször módosítani kellett az indítás napját, mert az SLS épp a szomszédos LC-39B indítóálláson várakozik a 39A-hoz képest, ahonnan a SpaceX az emberes indításokat végrehajtja.
