Egy újabb feltörekvő európai cég kapott megbízást az űrügynökségtől, az ESA terveit eközben az Ariane-6 kérdéses fenntarthatósága árnyékolja be.
A Viasat és a CGI nevű cégek mellett a skót Skyrorat is 300.000 euro összegű támogatásban részesíti az ESA, melyet egy telemetria-átjátszó rendszer kifejlesztésére és űrbéli demonstrációjára adnak a vállalkozásoknak. Az edinburgh-i székhelyű skót Skyrora a Skylark-L nevű rakétájukkal fogja végrehajtani a teszteket, melyek célja a a földi rendszerek közötti kapcsolat elvesztéséhez vezető problémák elemzése és kiküszöbölése lesz. Előtte a Viasat és a CGI fogja földi teszteknek alávetni a később űrbe juttatandó átjátszó eszközt. Az ESA és partnereik abban bíznak, hogy az InRange elnevezésű új rendszer segítségével nagyobb valószínűséggel tudják fenntartani a rakétaindító vállalkozások járműveikkel a telemetriai adatátvitelt és kapcsolatot, így kevesebb űrszemét képződhet.
A Skyrora jövőre tervezi végrehajtani első rakétaindítását a SaxaVord bázisról, de az ESA bizalmát jól mutattja, hogy XL rakétájuk fejlesztésére eddig összessen 3 milliárd eurot kaptak különböző szerződések keretében.
Az Ariane-6 nem lesz jövedelmező és költséghatékony megoldás
Ahogy egyre nagyobb mértékben csúszik Európa új nehézrakétájának bemutatkozása, úgy megy el mellette a világ, és úgy lesz már akkor is elavult és előnytelen megoldás, amikor bemutatkozik…erre jelenleg 2024 közepe előtt már elég kis esély mutatkozik. Az ESA és az Arianespace képviselői évekkel ezelőtt abban reménykedtek, hogy a gyors ütemű indításokkal közel felére csökkenthetik a rakétához kapcsoló költségeket, ami a már nyugdíjazott Ariane-5 hordozó 150 millió Euros árából kiindulva 75 millió euro lenne. Ez viszont a SpaceX Falcon-9 rakétájának átlagosan 67 millió dolláros (átszámítva 63 millió euro) indítási ára mellett sem bizonyulhat versenyképesnek, miközben ez lenne az a jármű, aminek az Ariane-6 konkurenciát kéne jelentsen. Ahhoz, hogy az új nehézrakéta költséghatékony megoldást jelentsen, az ESA-nak legalább 350 millió euro összegben kellene évente támogatnia a gyártást és az üzemeltetést, ezt viszont aligha tudja majd megtenni az űrügynökség.
Az Ariane-5 üzemelése idején kevesebb mint 5 indítást teljesített évente, az Amazon Project Kuiper megbízásának köszönhetően viszont az Ariane-6 esetében azt reméli az ESA vezetősége, hogy 2026-ra legalább 6 küldetést tudnak végrehajtani az új rakétával. Ahhoz viszont legalább 10 indításra lenne szükség, hogy az Ariane-6 legalább 40%-kal jelentsen kevesebb költséget elődjéhez képest, ahogy azt Stephane Israël, az Arianespace igazgatója reméli egy nemrégiben tett nyilatkozata alapján. A növekvő verseny, és az egyre több újrahasználható rakétatervvel előrukkoló magáncégek komoly veszélyt jelenthetnek erre a tervre, miközben az infláció is fontos tényező lesz, így viszont Európának nem igazán fogja megérni az Ariane-6 üzemeltetése. Amíg viszont a következő generációt jelentő, már szintén újrahasználható koncepcióban fejlesztett Themis nincs látótávolságban, nem teheti meg azt az űrügynökség, hogy még egyszer olyan helyzetbe hozza magát, mint amiben most, azaz nehézrakéta nélkül marad.