A kutatók egy új modell segítségével igyekeznek magyarázatot találni az érdekes jelenségre.
A NASA kutatói érdekes magyarázattal álltak elő azzal kapcsolatban, hogy miért mértek különböző forgási sebességet az Europa egyes rétegei között: nagy valószínűséggel a felső jégpáncél alatt egy kiterjedt óceán réteg is rejtőzik, az óriási mennyiségű sós víz örvénylően kavarog a hold belsőbb sziklás rétege körül. A legújabban felállított számítógépes modellek alapján is úgy tűnik, hogy a folyékony víz alulról fejt ki nagy nyomást a jégtakaróra, ami miatt olykor felgyorsul, olykor lelassul annak forgási sebessége. A kutatók ezen kívül úgy vélik, hogy a vízszintes irányú súrlódási erőknek köze lehet az Europa felszínén már korábban felfedezett geológiai jelenségek kialakulásához is, a hasadékok és repedések a jég- és az óceánrétegek közti kölcsönhatásból keletkezhettek.
Az Europa Clipper űrszonda további rengeteg hasznos és fontos információval szolgálhat majd annak bizonyítására, hogy a most megfogalmazott elméletek helytállóak-e. A küldetés a jelenlegi tervek szerint 2024 októberében indulhat, az űrszonda pedig 2030 áprilisában érheti el a Jupiter és holdjainak térségét, így a bizonyításra még jó pár évet várnunk kell. Viszont ha a kutatók összevetik majd az Europa Clipper újonnan gyűjtött adatait a korábbi Voyager és Galileo-küldetések méréseivel, még pontosabb magyarázatot adhatnak a Jupiter negyedik legnagyobb holdján a jégtakaró mozgásának változásaira. Mindenesetre a kutatókat már a mostani felfedezés is meglepte, hiszen korábban nem gondolták, hogy az óceán mozgása ilyen mértékű hatást gyakorolhat a felsőbb jégrétegre.
