December 13-án Oroszország két új műholdat állított Föld körüli pályára egy Proton-M hordozórakétával. A kazahsztáni Bajkonur Űrközpontból induló rakéta orrkúpja alatt az Ekszpressz-AMU3 és Ekszpressz-AMU7 távközlési szatellitek foglaltak helyet. A tervek szerint az -AMU3 a 103° keleti hosszúság felett fog állomásozni, az -AMU7 pedig a 145° k.h. pontban lesz elhelyezve, az Egyenlítő síkjában húzódó geostacionárius pályán. Mindkét szatellitet az Orosz Állami Műholdas Távközlési Vállalat (RSCC) üzemelteti, és eddig az volt várható, hogy 15 éven keresztül fogják Oroszország telekommunikációs igényeit kiszolgálni, de ez az időtartam sajnos már több mint valószínű, hogy jelentősen le fog csökkeni.
A Proton rakéta első két fokozata rendben működött, azonban a Briz-M névre hallgató végfokozatról ez nem mondható el. Ennek a fokozatnak az lett volna a dolga, hogy a kezdeti 180 kilométer magasságú alacsony Föld körüli parkolópályáról egy elnyújtott ellipszispályára helyezze a két műholdat. A célként kijelölt pálya földközeli pontja (perigeum) 18 700 kilométer, míg földtávoli pontja (apogeum) 52 872 kilométeres magasságban helyezkedett volna el, amit a Briz-M öt manőverrel alakított volna ki. A misszió már akkortól furcsa volt, hogy a végfokozat leválásától egészen a harmadik Briz-M manőverig semmiféle információt/státuszjelentést nem kaptunk, pedig a Roszkoszmosz ezeket általában az összes közösségi médiaplatformján közzé szokta tenni. A küldetés végén az orosz űrhivatal igazgatója, Dmitrij Rogozin bejelentette, hogy a kijelölt pályára kerültek a szatellitek és a küldetés problémamentesen zajlott le – ma már tudjuk hogy ez nem teljesen így volt.
Jonathan McDowell amerikai csillagász egy belső forrásra hivatkozva a mai nap folyamán megerősítette, hogy az amúgy sem a megbízhatóságáról hírhedt Briz-M fokozat (6 kudarcot vallott küldetést tudhat maga után) idő előtt leállt, így egy alacsonyabb orbitális pályán választották le a műholdakat. Ennek a végleges pályának a földtávoli pontja a megfelelő 52 800 kilométeres magasságban volt, azonban a perigeum több mint 2000 kilométerrel alacsonyabban, ~16 ezer kilométeres magasságban helyezkedett el. Ez azt eredményezte, hogy az orosz küldetésirányítóknak át kellett kalkulálni a pályaemelési menetrendet, ugyanis az alacsonyabb pálya rövidebb periódusidőt ereményezett (az idő amíg a műhold egyszer végighalad a pályáján), és ennek köszönhetően kevesebb ideig tudnak kapcsolatot létesíteni a szatelitekkel, mert gyorsabban áthaladnak az orosz követőállomások felett.
Azóta az amerikai Űrhaderő is katalogizálta az űreszközöket, és a legújabb pályaadatokból pedig már látható, hogy mindkét műhold sikeresen egy manőver segítségével megemelte a pályáját. Egyelőre az RSCC nem közölte hogy ez a többlethajtóanyagot felhasználó manőver mennyivel rövidítette meg a szatellitek várható élettartamát, de fontos kiemelni, hogy az Ekszpressz-AMU3 és AMU7 továbbra is megfelelő állapotban vannak ahhoz, hogy a jövőben elvégezzék a feladataikat.
Az Ekszpressz szatellitek jelenlegi keringési pályája.
A pálya felülnézetből. Zölddel az aktuális pálya van kijelölve, pirossal az apogeum és perigeum távolsága, sárgával pedig az elérni kívánt geostacionárius körpálya közel 36 ezer kilométeres magasságban, ahova a műholdak saját hajtóműveikkel fognak „felkapaszkodni”. Kép forrása: Celestrak, saját feldolgozás