Elhunyt Ken Mattingly, az egyik leghíresebb Apollo-űrhajós

Kapcsolódó

A hónap 10. Starlink küldetésére került sor ma

Az újabb 23 műhold felbocsátására pedig a 10. útját...

A Tienkung Űrállomás védelmében hajtottak végre űrsétát

Rekordhosszú, 8 és fél órás űrsétát hajtott végre a...

Elhagyta a Nemzetközi Űrállomást a Progressz MSz-25

A teherűrhajó december óta tartózkodott az Nemzetközi Űrállomáson. Csaknem fél...

A nap képe #1482 – A Hold és a Canadarm2

A Hold társaságában láthatjuk a Nemzetközi Űrállomás Canadarm2 robotkarját,...

Főleg az Apollo-13 földi támogatása miatt ismert, de ő maga is háromszor járt az űrben.

Sajnos újabb legendás űrhajóssal lett szegényebb a világ: október 31-én, 87 éves korában örökre a csillagok közé repült Thomas Kenneth Mattingly II, rövidebb nevén Ken Mattingly, az Apollo- és az űrsikló-program asztronautája.

Korai évei

Mattingly Chicagoban született 1936. március 17-én, és már egész kisgyerek kora óta közel állt a repüléshez, hiszen édesapja Ken születését követően az Eastern Airlines-nál kapott állást Floridában, így a kis Ken legelső emlékei már repülőgépekhez köthetőek voltak. A Miami Highscool elvégzése után az Auburn University-n tanult repülőmérnöki szakon, ahol le is diplomázott.
Az egyetem után csatlakozott a haditengerészethez, ahol különböző repülőgépek pilótájaként szolgált. 

Karrier a NASA-nál

Az amerikai űrhivatal 1965. szeptember 10-én kezdte meg az 5. űrhajósosztály kiválasztási folyamatát, amelyre 351-en jelentkeztek. Mattingly ekkor már 2582 órányi repülési tapasztalattal rendelkezett, melyből 1036 órát sugárhajtású repülőgéppel teljesített. Eleinte nem is igazán érdeklődött az űrrepülés iránt, de beadta jelentkezését. Mivel repülőmérnöki diplomája mellett kiválóan teljesített a hadseregnél is, a NASA 1966 áprilisában őt is beválasztotta az Apollo-program űrhajósai közé.

Hivatásos asztronautaként először az Apollo-8 földi irányítás csapatába jelölték, és CAPCOM-ként (kabin kapcsolattartóként) vállalt szerepet az elsőként a Holdhoz induló személyzetes űrrepülés keretében. Ezután az Apollo-11 tartalék holdkomp pilótájaként készülhetett az első holdraszálló küldetésre. Végül az Apollo-13 fő személyzetébe jelölték parancsnoki modul pilótának Jim Lovell parancsnok és Fred Haise holdkomp pilóta mellé. Ám három nappal az indítás előtt az orvosi stáb visszavonta a repülési engedélyét, mert felmerült a gyanú, hogy kanyarós lett, ezért Jack Swigert került a helyére (mint utólag kiderült, Mattingly sosem kapta el a kanyarót). Mégis rendkívül fontos szerep hárult rá, erről kicsit később írunk.

Az Apollo-13 eredeti személyzete, balról jobbra: Fred Haise, Jim Lovell és Ken Mattingly

Első ürrepülésére az Apollo-16-ig kellett várnia, de végre megadatott neki is, hogy a Holdra induljon. Mivel ekkor is parancsnoki modul pilótaként kapott szerepet, ő maga nem szállhatott le a felszínre, viszont a hazaút közben űrsétát hajthatott végre.

Mattingly mellett John Young (parancsnok) és Charlie Duke (holdkomp pilóta). Forrás: NASA

Az Apollo-program után nem vonult vissza a NASA-tól, hanem különböző vezetői munkakörökben vállalt szerepet az űrrepülőgép-program fejlesztése idején. Második űrrepülését az STS-4 keretében hajtotta végre, mely az első valódi űrsiklóként megépült Columbia negyedik, egyben utolsó tesztrepülése volt. Erre a repülésre már parancsnoknak jelölték ki, pilótája Henry W. Hartsfield Jr. volt. Az 1982. június 27. – július 4. között teljesített egy hetes misszió során 112-szer kerülték meg a Földet. 
Harmadik és utolsó küldetése a három naposra tervezett STS-51C volt, mely a Védelmi Minisztérium megbízásából megvalósuló első misszió is volt egyben. Hattagú személyzet parancsnokaként repülhetett a Discovery űrsiklóval.

Az Apollo-13 egyik megmentője

A „sikeres kudarcként” elhíresült misszió során Mattingly-nek elévülhetetlen érdeme van az életveszélyes helyzetbe jutott személyzet megmentésében. Miután megtörtént a robbanás és az áramfogyasztás minimalizálása érdekében a legfontosabb rendszerek kivételével mindent le kellett kapcsolniuk, a visszatérés során újra életre kellett kelteni a parancsnoki modult. Mattingly kiválóan ismerte a három fő modult és felépítését, így a holdkomp áramköreiből egészítették ki a parancsnoki modul szükséges áramellátását. Ez viszont roppant nehéz feladatnak tűnt, mert nem volt előre leírt forgatókönyv ilyen esetre, így Mattingly-nek egy földi szimulátorban kellett improvizálnia és kidolgoznia a szükséges műveletsort, amivel az egyes rendszereket visszakapcsolták az űrhajóban. A hosszú órákig tartó próbálkozásokat végül siker koronázta, és az Apollo-13 személyzete végül épségben ért haza. Talán a sors keze is benne van, hogy bár végül lemaradt a küldetésről, de épp emiatt válhatott kollégái is társai egyik fő megmentőjévé.

A NASA utáni idők

Bár az amerikai űrhivatalnak és a haditengerészettől is visszavonult, az űripartól nem távolodott el: a Grumman cég űrállomás támogatási részlegének igazgatói pozícióját töltötte be, később a Lockheed Martinnál az X-33 fejlesztési programjának alelnöke is volt. Több szervezet tagjaként is tevékenykedett.
Számos kitüntetés büszke tulajdonosa is lehetett, amiket hazájáért tett szolgálataival érdemelt ki.

Halálával sajnos kilencre csökkent a még élő Apollo-űrhajósok száma. Az egyik leghíresebb asztronautaként távozott közülünk, amihez az 1995-ben készült Apollo-13 című készült film is hozzájárul, melyben Gary Sinise játszotta Mattingly koránt sem unalmas szerepét.

Ads Blocker Image Powered by Code Help Pro

Kérjük engedélyezd a reklámokat

Így tudod a Spacejunkie csapatát támogatni, hogy minél több friss hírt hozhassunk Nektek az űrutazás, űrkutatás világából!
Dark mode powered by Night Eye