Útjára indult a ULA utolsó Atlas-V rakétája is a kaliforniai Vandenberg Űrhaderőbázisról a JPSS-2 küldetés keretében a Nemzeti Óceán‑ és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) és a NASA megbízásából. Az Atlas rakétacsalád 1957. június 11-e óta teljesített szolgálatot a nyugati partról, ez ma véget ér. A misszió azonban több szempontból is egy utolsó alkalom is volt: szintén utoljára indult 4 méteres átmérőjű áramvonalazó orrkúppal a hordozórakéta, illetve ez a típus ma hajtotta végre utolsó kereskedelmi küldetését a NASA számára. A ULA ugyanis a hátralévő indításokat 2023-ban és 2024-ben már csak 5 méteres raktérborítással rendelkező rakétákkal bonyolítja le, melyek a Boeing Starliner űrhajóit, a Blue Origin Kuiper-műholdjait fogják főként pályára állítani, de az 551 konfigurációban induló Atlas-V verziók még teljesítenek egy-egy küldetést az Amerikai Űrhaderő (USSF) a Nemzeti Felderítő Hivatal (NRO) és a ViaSat kereskedelmi cégnek is, de ezeket mind a Cape Canaveral Űrhaderőbázis SLC-41 startállásáról kezdik majd meg a hordozók. Ezt követően az amerikai szabályozások alapján betiltott orosz RD-180 első fokozati főhajtóművekből kifogy a konzorcium, de remélhetőleg már korábban be tud mutatkozni az újgenerációs Vulcan nehézrakéta, ami az Atlas-V-től veszi majd át egyre inkább az igásló szerepet.
Az indítást több mint egy héttel el kellett halasztani múlt keddről, ugyanis a Centaur második fokozatban kellett egy alkatrészt kicserélni. A mai felkészülés alkalmával majdnem minden rendben zajlott, viszont a 10:25-re tervezett startot végül 24 perccel később hajtotta végre a ULA, mert az első fokozat egyik oxigénszelepénél rendellenességet fedeztek fel a mérnökök, és emiatt a tankolást kicsit később tudták befejezni. A rakéta orrkúpja alatt két hasznos teher is elindult a világűr felé: a NOAA Joint Polar Satellite System (JPSS) műhold-konstellációjának legújabb időjárás-megfigyelő műholdja, valamint a NASA Low Earth Orbit Flight Test of an Inflatable Decelerator (LOFTID) elnevezésű demonstrációs űreszköze. A legkisebb, 401-es konfigurációban induló Atlas-V a közel 3 tonnás össztömegű rakománnyal végül 10:49-kor emelkedett el az SLC-3E indítóállásról és kezdte meg a gyorsítást, illetve az emelkedést, mely a szilárd hajtóanyagú segédrakéták nélkül a megszokottaknál lassabban történt. Az első fokozat 4 percen keresztül hajtotta végre feladatát, majd a hajtómű leállását követően megfelelően útjára engedte a Centaur fokozatot, néhány másodperccel később pedig a raktérborítások is leváltak. A valaha gyártott egyik legmegbízhatóbb, legtöbbször (összesen 245-ször) alkalmazott, legerősebb és sokoldalú felhasználást jelentő második fokozat RL-10C-1 hajtóműve folytatta a hasznos teher gyorsítását, majd a megfelelő, 98,7° inklinációjú poláris napszinkron pálya, illetve 833 km-es magasság elérése után az első hajtóműleállást követően sikeresen levált a fő hasznos terhet jelentő JPSS-2 műhold. A küldetés hátralévő részében még további két hajtóműindítást hajtott végre a Centaur fokozat, és a teljes sikert a LOFTID megfelelő leválása biztosította be, miután a 6 méteres teszt-védőburkolat kinyílt. Erről, illetve e JPSS-2-ről bővebben a küldetésprofilban olvashattok.
A ULA következő indítása legkorábban jövő januárban várható, így erre az évre a konzorcium számára befejeződtek a rakétaindítások.
Fotó: ULA
Fotó: ULA