Egy augusztus 8-i tájékoztatón a Space Dynamics Laboratory és a Jet Propulsion Laboratory projektfelelősei bemutatták az első elkészült Sun Radio Interferometer Space Experiment (SunRISE) cubesatot. A projektet a NASA 2020-ban választotta ki a napfizikai Explorer programjának egyik lehetséges küldetéseként, 62,6 millió dolláros támogatással.
Az elkészült műhold egy 6U méretű cubesat, az első a hat közül, amelyet az SDL a következő hónapokban épít meg. Feladata, hogy pontosan meghatározza a rádiós kitörések helyét a Napon, és feltérképezze a mágneses mezővonalak mintázatát, segítve a tudósokat abban, hogy ezeket a kitöréseket összekapcsolják az olyan tevékenységekkel, mint például a napviharokat okozó koronakidobódások. A hat műhold együtt fog repülni, egyetlen rádióantennaként működve, hetente adatokat gyűjtenek és küldenek majd vissza a Földre.
Tim Neilsen, az SDL SunRISE programvezetője a műholdkonstelláció tervezéséről beszél az augusztus 8-i tájékoztatón. Forrás: SmallSat/Allison Bills
„Az első műhold úttörőként szolgált a konstelláció többi részének elelkészítéséhez”, mondta Tim Neilsen, az SDL SunRISE programvezetője. „Teljes körű környezeti és funkcionális teszteknek vetették alá, aminek eredményeképp csak kisebb módosításokat kellett végrehajtani a műhold kialakításában”.
Jim Lux, a JPL SunRISE projektvezetője elmondta, hogy még dolgoznak a műholdak indításának előkészítésén, a jelenlegi tervek szerint 2024 közepén indítanák őket. Hozzátette, hogy ez bármikor változhat, mert nem saját, dedikált indításuk lesz, hanem több másik műholddal együtt, fuvarmegosztással tervezik célbajuttatni őket.
Az űreszközök körülbelül 300 kilométerrel a geostacionárius pálya felett fognak működni, a „temetőnek” nevezett régióban, ahol a geostacionárius műholdakat nyugdíjazzák. Így a küldetésünk végén nem kell semmi különlegeset tenniük a pályaelhagyáshoz, egyszerűen csak abbahagyják a kommunikációt. A SunRISE műholdak tervezett működése körülbelül egy év.