Először tesztelte a Firefly az új Antares rakétához fejlesztett hajtóművet

Kapcsolódó

Indonéz távközlési műholddal startolt a Falcon-9 hordozó

Kis túlzással a SpaceX igáslova, a Falcon-9-es lassan "nemzetközi"...

A nap képe #1385 – ERS-2

Az Európai Űrügynökség 1995-ben indított ERS-2 (European Remote Sensing-2)...

62 éve jutott első alkalommal Föld körüli pályára amerikai űrhajós

John Glenn 1962. február 20-án Friendship-7 nevű űrhajójával háromszor...

A spanyol PLD Space is ESA-támogatásban részesül

Tavaly decemberben a német-angol HyImpulse magáncéggel írt alá szerződést...

Egyelőre egy rövidebb próbára került sor a Miranda nevű rakétamotorral a teljes időtartamú statikus teszt előtt.

Kedden került sor a Firefly Aerospace tesztkomplexumában a Miranda hajtómű első rövid beindítására, mely egyrészt a tavaly augusztusi megállapodás szerint a Northrop Grumman új Antares 330 rakétáját, másrészt a Firefly saját fejlesztésű, Medium Launch Vehicle (MLV) néven ismert hordozóját fogja hajtani.

A TEA-TEB (trietil-alumínium-trietil-borán) indítás segítő vegyület jellegzetes zöldes lángja a gyújtás során. Forrás: FireFly

A cég közleménye szerint az első gyújtás a tervezett menetrend szerint történt, de még nem egy repülésre szánt egységgel, hanem csak az indítási szekvencia tesztelésére épített verzióval. Ha a gyűjtött adatok kielégítőek lesznek, következhet a teljes, 206 másodperc időtartamú tesztre való felkészülés. Ha a hajtómű sikerrel teljesíti a kvalifikációs és minőségellenőrzési próbákat, megkezdődhet a már rakétákra szánt egységek gyártása. 
Mind az Antares 330, mind az MLV első fokozata hét darab Miranda hajtóművel fog rendelkezni, melyek össztolóereje meghaladja a 7,1 MN-t, utóbbi rakéta esetében pedig a második fokozatot egy darab vákuumra optimalizált verzió gyorsítja majd 889 kN tolóerővel.

Az Antares 330 illusztrációja. Forrás: Nasaspaceflight.com

A Firefly az említett rakétákhoz nem csak a hajtóművek, hanem az üzemanyag-ellátó rendszer és szénszálas kompozitból készülő tartályok fejlesztését és gyártását is párhuzamosan végzi. Ehhez az utóbbi időben már megduplázták kapacitásaikat a Briggsben fekvő teszt- és gyártókomplexumban, és jelenleg zajlik az automatizált gyártósorukat beüzemelése is. A jelenlegi tervek szerint az Antares 330 legkorábban 2025 közepén mutatkozhat be, és ha üzembe áll, több mint 10 tonnányi ellátmányt és utánpótlást juttat majd a Nemzetközi Űrállomásra. Az MLV lényegében az Antares továbbfejlesztett változataként debütálhat 2025 végén. Utóbbi hasznos teherkapacitása több mint 16 tonna lesz alacsony Föld körüli pályára, 5 m átmérőjű áramvonalazó raktérborítása pedig tetszőlegesen módosítható lesz az egyes megrendelői igények alapján. 

Reméljük, két év múlva már a Medium Launch Vehicle is repülhet. Forrás: Firefly
Dark mode powered by Night Eye