Épségben hazatértek a japán űrturisták

Kapcsolódó

A nap képe #1446 – Armstrong felkészülése

Neil Armstrong szimulációs gyakorlaton vesz részt 1969. április 18-án.

5 évesek lettünk!

2019. április 20-án írtuk első cikkünket az akkor még...

Hétzáró indítás a Hszicsang Űrközpontból

Kína keretbe zárta a hetet, hiszen hétfőn, valamint vasárnap,...

Befejeződött a Szojuz MSz-20 küldetés, magyar idő szerint ma reggel 4 óra 13 perckor sikeresen földet ért az orosz űrhajó kabinja a kazah sztyeppén, körülbelül 150 kilométerre Dzsezkazgan városától. Ezzel véget ért a Juszaku Maezava japán milliárdos által finanszírozott turistaút, amin Hirano Jozo asszisztense kísérte el, valamint a személyzet tagja volt Alkeszandr Miszurkin orosz kozmonauta is, akit a Szojuz űrhajó felügyeletével bíztak meg az egész küldetés alatt. Az MSz-20 űrhajó magyar idő szerint 0 óra 50 perckor csatlakozott le a Nemzetközi Űrállomás (ISS) Poiszk kikötőmoduljáról.

A küldetés december 8-án startolt a Bajkonuri Kozmodrómból egy Szojuz-2.1a űrrakétán, és egy hat órás keringési szakasz (négy teljes megkerülése a Földnek) után automata módon dokkolt az ISS-hez. A repülést az amerikai székhelyű Space Adventures cégen keresztül vásárolta meg Maezava, aki kollégájának helyét is megvásárolva körülbelül 88 millió amerikai dollárt fizetett az orosz űrhivatalnak a kiképzésért és a 12 napos otttartózkodásért. Érdemes megjegyezni, hogy a Space Adventures nagy múlttal rendelkezik az orbitális űrturizmusban: a világ első „igazi” űrturistája, Dennis Tito, is rajtuk keresztül intézte az ő repülését (ő a Szojuz TM-32 misszió keretében látogatta meg az ISS-t 2001-ben). Magyar vonatkozása is van a cég repüléseinek, ugyanis Charles Simonyi magyar származású amerikai szoftverfejlesztő kétszer is befizetett egy orbitális repülésre, 2007-ben a Szojuz TMA-10 és 2009-ben a Szojuz TMA-14 küldetésekre. A Szojuz MSz-20 volt az első teljesen űrturisztikai célú orosz misszió 2009 óta, és a felszabadult Szojuz helyeknek köszönhetően a jövőben valószínűleg több ilyen startra is számíthatunk még.

Az ISS Expedíció-66 személyzete, előtérben a Szojuz MSz-20 legénységével. Kép forrása: ISS (Twitter)

Hátsó sor balról: Matthias Maurer (ESA), Thomas Marshburn (NASA), Raja Chari (NASA), Kayla Barron (NASA)

Középső sor: Pjotr Dubrov (Roszkoszmosz), Anton Skaplerov (Roszkoszmosz, űrállomás-parancsnok), Mark Vande Hei (NASA)

Első sör: Maezava Juszaku (turista), Alekszandr Miszurkin (Roszkoszmosz), Hirano Jozo (turista)

Maezava és társa a 12 napos repülésük alatt rengeteg videót készítettek az ISS orosz szegmenséből (mivel orosz volt a küldetés, ezért itt is laktak), amiket bárki megtekinthet angol felirattal a milliárdos YouTube-csatornáján. A Japán Űrügynökség (JAXA) tudományos kísérleteinek elvégzésében is besegített a két látogató. A misszió során az orosz Lucs műholdas átjátszórendszer segítségével tartották a kapcsolatot a földi irányítással, valamint az az összes az űrállomáson felvett és megvágandó videóanyagot is ezen keresztül juttatták le a csapatuknak. Fontos kiemelni, hogy az MSz-20 küldetésen nem történt semmiféle személyezetcsere orosz félről (ahogy például az űrfilm-forgatáskor volt), Miszurkin szintén hazatért a 12 napos út végén. Ebből az okból a Crew-3, Szojuz MSz-18 és Szojuz MSz-19-ből álló Expedíció-66-nak a részét hivatalosan sosem képezte ez a turistamisszió.

A ma hajnali búcsúzás után lezárták a Szojuz és az ISS feléről is a zsilipajtókat, a távozó űrhajósok pedig felvették a Szokol szkafanderjeiket, ami egy váratlan dekompresszió esetén képes megvédeni az életüket. A Poiszk modulról való ledokkolás után 10 másodperccel beindultak a Szojuz űrhajó manőverező hajtóművei is, és megkezdték az űrállomástól való fokozatos eltávolodást. Külön erre a misszióra át kellett alakítani a Szojuz fedélzeti rendszereit, hogy egy kozmonauta is képes legyen felügyelni, és vészhelyzet esetén elkormányozni az űrhajót. A lekapcsolódáskor 12 cm/s sebességgel kezdtek eltávolodni a Poiszk modultól, majd ezt a sebességet két manőverrel 1,53 m/s-ra növelték. Az űrállomás 200 méter sugarú „Keep Out Sphere” zónájának elhagyása után az űrhajó hivatalosan is szabadrepülési fázisba került, és megkezdhették a felkészülést a Föld légkörébe való visszatérésre.

Az MSz-20 távolodása. Kép forrása: NASA TV

Magyar idő szerint reggel 3 óra 18 perckor a Szojuz űrhajó a menetiránynak ellentétesen beindította a főhajtóművét, és 4 percen keresztül csökkentette a keringése sebességét (deorbit burn). Ez elég volt ahhoz, hogy az űrhajó pályájának földközeli pontja az atmoszférába kerüljön, így a Szojuz képes volt belépni a légkörbe. Az űrhajó délnyugati irányból haladt Kazahsztán felé, 3 óra 47 perckor pedig két pirotöltet-csomaggal leválasztották az orbitális modult és a szervizmodult, így a visszatérőkabin az űrhajósokkal együtt ért be a légkörbe. A Szojuz ekkor Egyiptom felett járt, magassága pedig rohamosan csökkent. A két modul leválasztása az elérkezett ún. point of no return, tehát ekkortól már nem volt mód arra, hogy megszakítsák a visszatérés folyamatát.

Három perccel később, a Kaszpi-tenger felett lépett be a kabin a repülés plazma-rezsimjébe, amikor a rádiókapcsolat is megszakadt az űrhajósokkal. A hatalmas sebességgel belépő űrhajó körül egy többezer fokos hőmérsékléletű plazmaréteg keletkezett, ami minden rádiókommunikációt ellehetetlenített. Hőpajzs híján a szervizmodul és az orbitális modul is elégett a légkörben. Maezava és társai irányított módon tértek vissza az atmoszférába, ami azt jelentette, hogy a Szojuz űrhajó által generált felhajtóerőt kihasználva nem kavicsként zuhantak az atmoszférába, hanem „végigsiklottak” a légkör felső rétegein. Ennek köszönhetően sokkal alacsonyabb G-erők érték a személyzetet, és a kabinra nehezedő terhelés is egyenletesebben oszlott el. Ennek ellentétjéről, vagyis ballisztikus visszatérésről akkor beszélhetünk, ha bármiféle meghibásodás okán nem képes kormányozni magát a Szojuz kabinja, vagy túl nagy szögben lép be az űrhajó az atmoszférába. Ebben az esetben jóval kellemetlenebb a visszatérés az űrhajósok számára a G-terhelés miatt.

10 kilométeres magasságban robbantották le a Szojuz fékezőernyőinek a fedeleit, percekkel később pedig a főernyő is kinyílt. 5 kilométeres magasságban a feleslegessé vált hőpajzsot is leválasztották, lehetővé téve a felesleges hajtóanyag kieresztését az űrhajóból. Másodpercekkel a landolás előtt a kabin három darab fékezőrakétája tompította a földetérést, a Blue Origin New Shepard kapszulájához hasonlóan.

A képen láthatjuk a Szojuz röppályájának földi nyomvonalát visszatéréskor. A Bajkonurtól keletre található, halványpirossal jelzett terület volt a vészhelyzeti leszállási zóna arra az esetre, ha a kabin ballisztikus rezsimben tért volna vissza a Földre. Kép forrása: NASA TV

A kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt több időbe telt a kereső- és mentőcsapatoknak megtalálni a Szojuzt. Miután az élő közvetítésért felelős stáb is megérkezett a helyszínre, láthattuk, hogy mindhárom űrhajós épségben volt, és jól érezték magukat a földetérés után. Maezavának nem ez volt az utolsó űrrepülése: a tervek szerint 2023-ban (de inkább 2024-25 között) a SpaceX Starship űrhajójával meg szeretné kerülni a Holdat. A dearMoon nevet viselő küldetésre az összes ülést megvásárolta, és várhatóan művészeket és különös értéket képviselő személyeket fog magával vinni a történelmi repülésre.

A személyzet hazatérését összefoglaló videó a Roszkoszmosztól.

A csapatot evakuáló helikopter megérkezése Dzsezkazgan repterén. Kép forrása: Dmitrij Rogozin

Alekszandr Miszurkin hazatérése. Kép forrása: Dmitrij Rogozin

Maezava a hazatérés összes pillanatát mosollyal tölti el. Kép forrása: Dmitrij Rogozin

A japán űrturisták az őket hazaszálltó buszban. Kép forrása: Dmitrij Rogozin

Dark mode powered by Night Eye