A Perseverance marsjáró által készített új felvételeken egy olyan egykori folyóra utaló jelek láthatók, amely mélyebb és gyorsabb mozgású volt, mint amire a tudósok korábban számítottak. A most feltárt bizonyítékok alapján a folyó egy olyan vízfolyás-hálózat része volt, amely a Jezero-kráterbe ömlött, arra a területre, amit a rover a több mint két évvel ezelőtti leszállás óta vizsgál.
Az ehhez hasonló vizes környezetek vizsgálata és megértése segíthet a tudósoknak abban, hogy a marsi kőzetben megőrződött potenciális ősi mikrobiális élet jelei után kutassanak.
A Perseverance jelenleg egy 250 méter magas kiemelkedésen a legyező alakú deltatorkolat üledékes kőzeteit vizsgálja. A torkolatban felhalmozódott üledék olyan ívelt rétegeket tartalmaz, amelyek áramló vízre utalnak. A tudósok többek között arra a kérdésre keresik a választ, hogy a víz viszonylag sekély patakokban folyt-e – ami közelebb áll ahhoz, amire a NASA Curiosity roverje a Gale-kráterben talált bizonyítékot – vagy egy erőteljesebb folyórendszerben.
A Perseverance Mastcam-Z műszere által rögzített több száz felvételből összeillesztett két új kép, és az azokon látható bizonyítékok arra utalnak, hogy a Jezero-krátert egykor egy erőteljesebb folyórendszer töltötte fel vízzel.
A durva, nagyobb méretű üledékszemcsék és kavicsok nagy energiájú folyóra utalnak, amely sok törmeléket szállít. Minél erőteljesebb a vízáramlás, annál könnyebben mozgat nagyobb anyagdarabokat.
Évekkel ezelőtt a tudósok a Jezero-kráterben egy sor ívelt kőzetréteget vettek észre, amelyet „görbületi egységnek” neveztek el. Ezeket a rétegeket korábban az űrből is megfigyelték, de a Perseverance-nek köszönhetően most lehetőség nyílt a közelebbi vizsgálatra.
Az egységen belüli egyik helyet, ami a „Skrinkle Haven” névre hallgat a Mastcam-Z egyik új mozaikja örökítette meg. A tudósok biztosak benne, hogy az itt található ívelt rétegeket erőteljesen áramló víz alakította ki. Azt azonban még nem tudni, hogy az áramló víz milyen típusú volt: olyan, mint a Mississippi, vagy mint a nebraskai Platte folyó. Előbbi egy kanyargós, meanderező, míg utóbbi egy fonatos folyó. A Fonatos folyó üledékének szemcséi durvábbak, medercsatornái több irányban vándorolnak, és kis üledékszigeteket, homokpadokat képeznek. Ezzel szemben a meanderező folyók üledékeinek szemcsenagysága kisebb, medercsatornái egy irányban vándorolnak.
A felszínről nézve az ívelt rétegek sorokba rendezve, hullámzóan helyezkednek el. Ezek egy folyó partjának maradványai lehetnek, amelyek az idők során eltolódtak. Egy másik teória szerint a folyóban kialakult homokpadok maradványai. A rétegek a múltban valószínűleg sokkal magasabbak voltak. A tudósok azt feltételezik, hogy miután ezek az üledékhalmok sziklává váltak, az évszázadok során a szél a magával sodort homok segítségével a mai méretükre csiszolta őket.
A Perseverance által rögzített második mozaik egy különálló kiemelkedést mutat, amely a görbületi egység része, és körülbelül 450 méterre van a Skrinkle Haven-től. A „Pinestand” egy elszigetelt domb, amely felfelé ívelő üledékes rétegeket hordoz, némelyikük akár 20 méter magas is lehet. A tudósok úgy vélik, hogy ezeket a magas rétegeket egy hatalmas folyó is kialakíthatta, bár más magyarázatokat is vizsgálnak. A vízfolyás általi kialakulásuk ellen szól, hogy ezek a rétegek a földi folyókhoz képest szokatlanul magasak. Ugyanakkor az ilyen jellegű domborzati formák létrejöttének legáltalánosabb módja egy folyó általi kialakulás lenne.
A kutatócsoport folytatni fogja a Mastcam-Z felvételeinek tanulmányozását további bizonyítékok után kutatva. A Perseverance RIMFAX (a Radar Imager for Mars’ Subsurface Experiment) műszerének segítségével a felszín alá is bekukkantanak.