Nemrég látott napvilágot a hír, miszerint az Európai Űrügynökség (ESA) két konzorciummal is megállapodást kötött egy jövőbeli, Hold körül keringő távközlési műholdhálózat megtervezésére. Az előzetes tervek szerint a műholdkonstelláció a telekommunikációs alkalmazás mellett még helymeghatározási szerepet is betöltene, mely a Hold felszínén tartózkodó űrhajósok munkáját segítené.
A május 20-án bejelentett partnerség egyik cégcsoportját az angol Surrey Satellite Technology Ltd. (SSTL) műholdas cég vezeti, míg a másik konzorcium vezető szerepét az olasz Telespazio tölti be. Mindkét cégcsoportot a Moonlight Initiative (Holdfény Kezdeményezés) projekt keretében vonták be az ESA-kooperációba, aminek célja az említett holdi hálózat kiépítése.
A megállapodás szerint a műholdflotta kormányzati, és akár kereskedelmi küldetésekhez is bevethető lenne, a használatát és üzemeltetését pedig kereskedelmi alapon végeznék. Az ESA nyilatkozata szerint egy ilyen műholdas rendszer a Föld körül keringő távközlési és navigációs holdakhoz hasonlóan jelentősen megkönnyítené a nagy mennyiségű adattovábbítás lebonyolítását, valamint a helymeghatározási kapacitásokkal sokkal biztonságosabbá és költséghatékonyabbá tudnák tenni a robotikus és emberes holdi küldetéseket.
A Moonlight Initiative projekt műholdas hálózatának ábrázolása. Kép forrása: ESA
Paul Verhoef, az ESA navigációs részlegének vezetője elmondta, hogy így nagy tömeget tudnak majd azok a cégek megspórolni, akik hasznos terhet szeretnének juttatni a Hold felszínére.
„(a leszállóegységnek) nem lesz szüksége dedikált kommunikációs rendszerre ahhoz, hogy a Földre tudjon nagy mennyiségű adatot küldeni, hanem egy kisebb és könnyebb egységet kell csak elhelyezni az űrszondán, hogy az tudjon kommunikálni a műholdakkal. Így a megspórolt tömeget hasznos teherré tudják alakítani, és több tudományos eszközt lehet majd eljuttatni a felszínre” – mondta Verhoef, majd hozzátette: „A kommunikációs rendszereken megtakarított források egy részét pedig a műholdas rendszer működtetésébe tudják majd fektetni, amolyan bérlői formában”.
A szerződésben odaítélt pénzösszegek ismeretlenek, a két konzorcium nem nyilatkozott róla, az ESA képviselői pedig nem tudták a pontos számot. Egy belsős forrás szerint pár millió euróra tehető a tervezési fázisra fordított keret, de konkrét számot nem tudunk. A sajtótájékoztatón elmondták, hogy az ESA terminológiája szerint a projekt A/B1 fázisban van, ami annyit tesz, hogy technikai akadályok feltérképezése zajlik jelenleg, és a kivitelezhetőséget vizsgálják főképpen. Ez a stádium várhatóan 12-18 hónapon belül fog lezárulni. A következő lehetőség a Moonlight Initiative további finanszírozására 2022-ben kerülhet sor, az ESA következő Miniszertanácsán, ahol majd eldöntik, hogy folytatódhat-e a program a két konzorcium által elkészített tervek és koncepciók alapján.
A kínai Csüecsiao az első olyan a célra épített űreszköz, ami a Hold felszínén (ráadásul a túloldalon!) tartózkodó leszállóegység jeleit továbbítja a Földre. Az európai tervekkel ellentétben azonban ez nem a Hold körül, hanem az L2 Lagrange-pont körül kering, és itt csak egy darab műholdról van szó, nem pedig egy flottáról. Kép forrása: Caixin Media
Az ESA telekommunikációs részlegének vezetőjének elmondása szerint a két konzorcium versenykörnyezetben fogja teljesíteni a szerződésben leírt dolgokat, de elképzelhető, hogy a jövőben újrarendezhetik a cégcsoportokat az igényeknek megfelelően. A Surrey Satellite Technology Ltd. által vezetett csapat további tagjai az Airbus cég űrrészlege, az európai SES műholdüzemeltető, GMV-NSL navigációs rendszereket fejlesztő és építő cég, a KSAT földi állomásokat irányító vállalat, illetve az angliai Goonhilly Földi Állomás (ahol például a Falcon-9 rakéták jeleit veszik, amikor Európa felett haladnak el).
A Telespazio vezette cégcsoportot brit Inmarsat és a spanyol Hispasat műholdüzemeltetők, a Thales Alenia Space és OHB Group műhold- és egyéb űreszközök gyártására szakosodott cégek, valamint az olasz MDA és egyéb olasz egyetemek alkotják. Mindkét konzorciumban szerepelnek világelső műholdas és űripari vállalatok, így egy nagyon érdekes versenynek lehetünk a tanúi.
Az SSTL már jelenleg is dolgozik egy Hold köré szánt távközlési műholdon a Lunar Pathfinder küldetés keretében, ami várhatóan 2024-ben indulhat a műhold indításával. A Lunar Pathfinder egy magas, elnyújtott pályán fog keringeni égi kísérőnk körül, ami optimalizálva lesz a déli-pólus lefedésére, ahova a jövőben több automata leszállóegységet terveznek küldeni, illetve az Egyesült Államok Artemis-programja keretében amerikai asztronauták is ide szállhatnak majd le. A telekommunikációs műhold a tervek szerint az UHF-frekvenciasávban (30-300 MHz tartomány) fog a holdi szondákkal és űreszközökkel kommunikálni, a Földre pedig X-sávban (7-11,2 GHz tartomány) fogja továbbítani az adatokat.
A Lunar Pathfinder küldetés. Kép forrása: SSTL
A Lunar Pathfinder ábrázolása az űrben. A kép alján látható spirálos szerkezet az X-frekvenciasávú antenna, amely segítségével a Földre fogják átjátszani az adatokat. Kép forrása: SSTL
Az ESA azonban nem az egyedüli ügynökség, amely egy holdi műholdhálózat kiépítését tervezi. A NASA LunaNet-programja is egy hasonló koncepció. Az amerikai űrhivatal is még csak a kezdeti tervezési stádiumokban jár, a műholdflotta főleg az Artemis-program küldetéseihez nyújtana navigációs és telekommunikációs lefedettséget. Andy Petro NASA-illetékes nyilatkozata alapján a LunaNet konstelláció az európai Moonlight Initiative-hez hasonlóan csökkenteni tudná a tudományos és emberes missziók költségét, ugyanis a adattovábbítási infrastruktúra már rendelkezésre állna. Azt is elmondta, hogy nem maga a NASA építené a hálózatot, hanem az európaihoz hasonlóan magáncégekre bíznák a fejlesztést, viszont maga az üzemeltetése az űrhivatal kezében maradna. Az ESA sajtótájékoztatóján is szóba került a LunaNet, és elmondták, hogy tudnak a projektről , de szerintük a teljesen-kereskedelmi megközelítése a projektnek előnyösebbé teszi az európai hálózatot.
Paul Verhoef ehhez hozzátette, hogy a redundancia csak biztonságosabbá teszi a jövőbeli Hold-küldetéseket. A Földön használt GNSS-hálózatokhoz hasonlóan (GPS, Galileo, Beidou, GLONASSZ) a holdi rendszerek is kiegészítenék egymást, és egy adott leszállóegység akár egyszerre többet is el tudna majd érni, a szükségeknek megfelelően. A jövőbeli emberes küldetéseket hozta fel példaként arra, ha esetleg az egyik műholdflotta nem lenne képes valamilyen oknál fogva ellátni a feladatait, akkor a másik át tudná szinte azonnal venni a helyét – ezen akár az űrhajósok élete is múlhat, ezért fontos a redundancia.
A Moonlight Initiative és a LunaNet is várhatóan a 2024-2025 körül állhat majd szolgálatba, így főleg az évtized második felében induló küldetések élvezhetik ki majd a teljes kommunikációs és navigációs lefedettséget a Hold felszínén és a Hold körüli térben. Egy másik cikkünkben beszámoltunk a NASA lézeres telekommunikációs technológiáiról, amelyet ezen a linken tudtok elolvasni.
Egy CubeSat-koncepció a LunaNet projekthez. Kép forrása: NASA