Európai terv az űridőjárás részletesebb tanulmányozására

Kapcsolódó

Harmadszor is sikerült felvenni a kapcsolatot a SLIM holdi leszállóegységgel!

A japán űreszköz bravúros teljesítménye tovább folytatódik a Hold...

Napvitorla-technológiával indult idei ötödik útjára az Electron hordozó

Újabb küldetésre (Beginning Of The Swarm) indult a Rocket...

300. alkalommal tért vissza sikeresen egy Falcon-9 első fokozat

2015. december 21. előtt még sci-fi-be illő jelenet volt,...

A nap képe #1448 – Black Brant-IX indítás

Cindy Fuentes Rosal, a NASA mérnöke búcsút int a...

Ismét értékelhető adatokat küldött haza a Voyager-1

5 hónap után először sikerült megfelelő adattovábbítást végrehajtani az...

Az egyre telítettebb, különböző magasságú Föld körüli pályák, és az egyre nagyobb mennyiségű űrszemét egyre nagyobb veszélyt is jelentenek – immár „nem az a kérdés, hogy bekövetkezik-e egy ütközés miatti súlyos katasztrófa, hanem az, hogy mikor”.

Jelenleg mintegy 27000 beazonosított törmelékdarabot tart számon a U.S. Space Surveillance Network, de valójában akár 170 millió kisebb űrszemét darab is keringhet bolygónk körül, amik annyira kicsik, hogy még észlelni és bemérni sem lehet őket. Viszont igen nagy keringési sebességük miatt ezek a tárgyak is komoly veszélyt jelentenek, hiszen egy láncreakciót elindítva beláthatatlan következményekkel járhat összeütközésük. Az egyre növekvő telítettség ellenére mégis egyre több műholdat állítanak pályára különböző céllal, de ezek egy része az űridőjárás megfigyelésére is irányulnak már. Hogyan segíthet még több szatellit abban, hogy valamelyest csökkentsük a törmelékek ütközésének valószínűségét?

Az ESA szervezésében és finanszírozásában megvalósuló ROARS (Revealing Orbital and Atmospheric Responses to Solar Activity) nevű koncepció lényege, hogy az űridőjárás és a Föld közvetlen környezetének tanulmányozásával jobban megérthetjük a különböző keringő eszközök viselkedését. Ezt az első fázisban nyolc darab, nagyjából mikrohullámú sütő méretű műholddal végeznék, melyek feladata a naptevékenység, a Föld felső légköri hatásainak vizsgálata lenne. Ez a két tényező ugyanis nagyban befolyásolja egy műhold rendszereinek működését, és egy előre nem látott jelenség (pl. napkitörés) akár teljesen tönkre is teheti az adot űreszközt. Elég egy tavalyi esetre gondolni, amikor a SpaceX egyszerre 40 darab Starlink egységet vesztett el túlzott mértékű naptevékenység miatt, emiatt a szatellittek végül a légkörbe visszatérve végezték, mielőtt még üzembe állhattak volna.
Az új űridőjárás-megfigyelő műholdakat mágneses tér érzékelőkkel, radarokkal és lézeres optikai megfigyelőkkel szerelnék fel, melyek összesített mérései által jobban megérthetik a szakemberek, mi és hogyan történik, főleg alacsony Föld körüli pályán.

Szerencsére egyre nagyobb figyelem hárul az űrtörmelék jelentette komoly veszélyre, ezt jól bizonyítja az is, hogy az FCC (Szövetségi Kommunikációs Bizottság) néhány napja az első, 150.000 dolláros büntetést is kiszabta egy műhold helytelen kezelése miatt. Emellett a jelenlegi amerikai szabályozás szerint csak olyan műholdak állhatnak már pályára, melyeket élettartamuk végén irányított keretek között vezetnek vissza a Föld légkörébe, ahol megsemmisülnek, nem jelentve fölösleges és potenciális veszélyt más, még működő szatellitekre.

Az eddig detektált űrszemeteket jelző ábra, melyek a Föld körül a pár száz km-es magasságtól egészen a több tízezer km-es magasságig terjednek. Forrás: NASA
Dark mode powered by Night Eye