Tegnap végre megnéztük Dave kollégával az ősz egyik legjobban várt sci-fijét, hát azért többet vártunk… Spoilermentes kritikánk következik:
Nem véletlen a kérdőjel a címben, mert nehezen tudjuk ajánlani ezt a filmet… Az előzetes természetesen sokat ígért, de sajnos a film keveset nyújtott..
A film a jövőben játszódik (konkrét évszám nélkül), amikor az emberiség nyitott az űrutazás, és a felfedezések felé. A Holdon és Marson állandó űrbázisokkal rendelkezünk, ide a katonaság, illetve bárki akinek pénze van, nyugodtan elutazhat.
A történetről sokat nem szeretnék írni, erre ott az IMDB, vagy a Filmbuzi cikke, de most komolyan 2019-ben, egy ilyen költségvetéssel, Brad Prittel, ebből nem lehetett volna valami normális filmet kihozni? Miért kell mindig a családi szenvedés és problémák irányába elmenni? Inkább nem is megyek bele, annyira bosszantó…
Az első 1 óra amúgy érdekes, és jól felépített (kivéve a nyitójelenetet…), tényleg a jövőben éreztem magam, ahol pl. Holdra utazás természetes. De ezután…
Erőltettet és logikátlan az egész történet… , A karakterek semmilyenek, nem tudunk meg róluk semmi konkrétat (ez Hollywoodban sajnos manapság már természetes…) A történet össze-vissza csapong, logikus magyarázat semmire sincs.
A fizikát is teljesen felejtsétek el, a filmben van akinek 17 év mire eljut a Neptunuszig, másoknak ez csak pár hónap…
Az utolsó 30 perc szerintem teljesen minősíthetetlen volt, teljesen elfogyott a kreativitás – vagy a stúdió variálta át az egész befejezést, láttunk már ilyenre példákat.
Szegény Brad Pittet amúgy sajnálom, valószínűleg ő nem erre a filmre szerződött le, pedig szerepéhez képest megint zseniálisat alakított.
Ha jó űr sci-fire vágytok, ne ezt nézzétek, inkább egy Interstellar, vagy Gravity, továbbra is.
Tényeg, ezekről a filmekről még nem volt szó, szeretnétek róla írást a blogon?
