Föld körüli pályán a Sally Ride-ról elnevezett Cygnus teherűrhajó

Kapcsolódó

Kiválasztották az európai Vigil űrszonda építőjét

Az Európai Űrügynökség május 22-én tartotta Brüsszelben azt az...

A nap képe #1481 – Tenacity kicsomagolás

A Dream Chaser Tenacity „kicsomagolása”, miután megérkezett a Kennedy...

Rendkívüli: kiválasztották a következő magyar űrhajóst!

Lezárult a HUNOR-Program kiválasztási szakasza, a végső felkészülés az...

44 éve indult első magyarként az űrbe Farkas Bertalan

1980. május 26-án kezdődött Farkas Bertalan űrrepülése a Szojuz-36...

Eddig jól muzsikálnak a Psyche űrszonda ionhajtóművei

A NASA a napokban számolt be arról a remek...

Az eredetileg tervezett időponthoz képest egy nappal később, ma délelőtt 11:32-kor került sor a Cygnus NG-18 teherűrhajó indítására egy Antares 230+ rakétával, tegnap ugyanis a visszaszámlálás alatt a Northrop Grumman földi irányítóközpontjában bekapcsolt a tűzjelző, és mindenkit evakuálni kellett az épületből. A NASA CRS-2 (Commercial Resupply Services-2, azaz kereskedelmi utánpótlás-szállítási szolgáltatás) szerződésének keretében induló űrhajó 3,7 tonna ellátmány, utánpótlást és egyéb, kísérletekhez szükséges alapanyagokat, eszközöket szállít a Nemzetközi Űrállomásra (a hasznos teherről ebben a cikkben olvashattok bővebben). A mostani küldetés az első volt abból a nyolcból, amit a NASA rendelt meg a Northrop Grumman-től (NG) a CRS-2 kibővítéseként. A hagyományoknak megfelelően a Cygnus most is nevet kapott, ezúttal Sally Ride-ról, az Egyesült Államok első űrhajósnőjéről nevezték el a járművet. Ride két alkalommal járt a világűrben az űrsikló-program során (STS-7 és STS-41G), őt részletesebben szintén a küldetésprofilban mutatjuk be. Az ő tiszteletére vitt magával a teherűrhajó egy amerikai zászlót, amit a Los Angeles-i Sally Ride Általános Iskola diákjai írtak alá.

Az Antares 230+, amely a Cygnust Föld körüli pályára juttatta, egyike azon mai amerikai hordozórakétáknak, melyek orosz gyártmányú, RD-181 hajtóművekkel rendelkezik, a másik pedig a ULA Atlas-V rakétája RD-180 motorokkal. A február óta zajló orosz-ukrán háború egyik következménye, hogy a már korábban leszállított RD-181-eken kívül nem érkezik több orosz hajtómű az USA-ba, így a mai indításon kívül már csak egy küldetésre elég egység áll rendelkezésre, ami a 2023 februárjában tervezett NG-19 jelű misszió lesz. Ezt követően a 230+ verziót felváltja az Antares 330, amit már a Firefly által fejlesztett és gyártott 7 db Miranda hajtómű fog gyorsítani.

Az indítás előtti felkészülés ma sem ment teljesen zökkenőmentesen, ugyanis nagyjából 20 perccel a start előtt egy hajó tévedt a lezárt területre, emiatt 5 percet kellett hozzáadni a visszaszámláláshoz. Szerencsére maga a rakéta tankolása rendben zajlott, és 11:32-kor az Antares elhagyta a 0A indítóállást. Az első fokozat két hajtóműve 2,5 percen át gyorsította és emelte egyre magasabbra a járművet, majd a fokozatszétválást követően működésbe lépett a Castor 30XL szilárd hajtóanyagú rakétamotor. Kb. 9 perccel a küldetés megkezdését követően elfogyott a második fokozat üzemanyaga is, leállt a hajtómű, és a teherűrhajó megfelelő pályamagasságon levált. A Cygnus két darab jellegzetes, kör alakú napelemtáblája a következő órákban nyílik ki, az űrhajó pedig több pályaemelő manővert hajt végre, hogy két nappal később elérje az Űrállomást, ahol majd Nicole Mann, a Crew-5 parancsnoka fogja elkapni a Canadarm2 robotkar segítségével, és kézi vezérléssel csatlakoztatja majd a Unity modul nadír oldali, tehát Föld felé néző dokkolóportjára. A Cygnus várhatóan 2,5 hónapot tölt majd az űrállomáson, és jövő januárban tér vissza a Föld légkörébe, ahol megsemmisül.

Az Antares 230 + indítása. Forrás: NASA

Ads Blocker Image Powered by Code Help Pro

Kérjük engedélyezd a reklámokat

Így tudod a Spacejunkie csapatát támogatni, hogy minél több friss hírt hozhassunk Nektek az űrutazás, űrkutatás világából!
Dark mode powered by Night Eye