A Kopernikusz-program Sentinel-3 műholdja készítette az alábbi felvételt az Észak-Amerikában található Nagy-tavakról, azaz az Öt-tóról, melyek név szerint a: Felső-tó (Lake Superior), a Michigan-tó, a Huron-tó, az Erie-tó és az Ontario-tó.
A Nagy-tavak mély, édesvízi tavak láncolata, együttes területe mintegy 244 000 km2, ez által a világ legnagyobb édesvízfelületét képviselik. Kiterjedése meghaladja az Egyesült Királyság területét.
Kialakulásuk a kb. 100 000 évvel ezelőtti jégkorszak idején kezdődött, amikor Kanada nagy részét és az Egyesült Államok egy részét jelentős jégtakaró borította. Ekkor hatalmas gleccserek csiszolták le a szárazföld felszínét, helyenként völgyeket vájtak ki. A hőmérséklet emelkedésével a jégtakaró kb. 10 000-15 000 évvel ezelőtt olvadásnak indult, az így hátramaradó olvadékvíz kitöltötte a jég által kivájt mélyedéseket, több ezer tavat kialakítva az USA középső részén és Kanadában. Ezek közül sok még ma is tartalmaz vizet, mint például a legnagyobb fennmaradt tó-rendszer, a Nagy-tavak.
A Nagy-tavak, más néven az Öt-tó, balról jobbra, azaz nyugatról-keletre: Felső-tó, Michigan-tó, Huron-tó, Erie-tó és az Ontario-tó. Forrás: ESA
A tavakat folyók kötik össze egymással, melyek nyugatról keletre haladva lefolynak, és az Atlanti-óceánba ömlenek.
A Felső-tó (más néven Superior-tó), a legészakibb és legnyugatibb tó, egyben a legnagyobb és legmélyebb a Nagy-tavak közül. A St. Marys folyón keresztül átlagosan 2000 m3/sec sebességgel ömlik a víz a Huron-tóba (középen). A Michigan-tó a Felső-tótól délre fekszik, és az észak-keleti részén található hat kilométer széles Mackinac-szoroson keresztül csatlakozik szintén a Huron-tóhoz, amely a második legnagyobb a Nagy-tavak közül. Tőle keletre az Ontario-tó található, mely a Nagy-tavak közül a legkeletibb, és egyben a legkisebb területű.
Az Erie-tó a legsekélyebb és legdélibb a Nagy-tavak közül. Zöldes színe az algavirágzásnak köszönhető, ami s műtrágyákban és közönséges háztartási termékekben található foszfor megnövekedett szintje miatt alakul ki. Az elmúlt években problémát jelentettek a tó számára, ugyanis jelentősen károsítják a halállományt.
A fenti felvétel 2020. március 15-én készült, a tavaktól északra nagy mennyiségű jég- és hótakaró látható. Ugyanakkor ami rendkívül szokatlan, hogy a tavak jégtakarója minimális. A Nagy-tavak egyes részei ugyanis minden télen, jellemzően a december 1-től április 30-ig tartó időszakban befagynak. A Föld éghajlatának változásával az emelkedő levegő- és vízhőmérséklet miatt Észak-Amerika számos taván, köztük a Nagy-tavakon is kevesebb jégtakaró található.