Az alábbi képet 2006. június 6-án készítette az Envisat földmegfigyelő műhold közepes felbontású képalkotó spektrométere (MERIS), egy speciális óceáni színérzékelő, amely képes azonosítani a fitoplankton koncentrációját. A felvételen látható kékeszöld színű planktonvirágzás az Atlanti-óceán északi részén, Írország hosszában húzódik.
Forrás: ESA
A fitoplankton, az óceánban található élőlények legnagyobb mennyiségben előforduló típusa, mikroszkopikus méretű tengeri növények, amelyek a tenger felszínén vagy annak közelében sodródnak. A szárazföldi növényekhez hasonlóan zöld színű klorofillt használnak a fotoszintézishez. Bár a fitoplanktonok egyenként parányi méretűek, a fotoszintézishez használt klorofill együttesen színezi a környező vizek színét, így a műholdakon elhelyezett érzékelők segítségével az űrből is érzékelhetőek ezek az apró organizmusok. A mikroszkopikus fitoplanktonokat „a tenger füvének” is nevezik, mivel ők jelentik az alapvető táplálékot, amelytől minden más tengeri élőlény függ.
Az óceánokban nagy mennyiségben megtalálható algák és egyéb fitoplanktonok többsége nem káros az emberre. A légkörből szén-dioxidot megkötő elsődleges termelőkként a tengeri tápláléklánc alapját képezik, és hozzájárulnak a szén-körforgás, és ezen keresztül a globális éghajlati rendszer szabályozásához. Egyes algafajok azonban mérgezőek vagy károsak, amiket ártalmas algavirágzásnak (HAB) neveznek. Ha elszabadulnak az optimális virágzási körülmények közben, elszívhatják a víz oxigénjét, és megfojthatják a nagyobb halakat.
A műholdképek önmagukban nem elegendőek a mérgező vagy nem mérgező fajok azonosításához, de az ilyen adatok elengedhetetlenek a virágzás napi alakulásának nyomon követéséhez. A virágzás korai észlelése lehetővé teheti a haltenyésztők számára, hogy a jelenség mérgező voltát vizsgálják, és ha az megállapítást nyer, akkor enyhítő stratégiákat alkalmazzanak ellene.