Egyelőre még tartható a legutóbb megalkotott ütemterv, de a NASA kalkulál a csúszások okozta változtatásokkal is.
Tegnap első alkalommal vehették szemügyre az Artemis-2 személyzetének tagjai Orion űrhajójukat, ami majd a Holdhoz repíti őket. Reid Wiseman, Victor Glover, Christina Koch (NASA), valamint Jeremy Hansen (CSA – Kanadai Űrügynökség) a Kennedy Űrközpontban jártak, ahol a NASA vezetőivel is találkoztak, akik később sajtótájékoztatót is tartottak az Artemis-program jelenlegi helyzetéről, egész pontosan a soron következő két küldetésről.
Jim Free, a NASA Exploration Systems Development részlegének társigazgatója és az Artemis-program felelős vezetője elmondta, hogy a szerződött partnerek fejlesztései és az alprojektek előrehaladása alapján továbbra is tartható az Artemis-2 2024 novemberi, és az Artemis-3 2025 decemberi tervezett indítása, de rengeteg munka áll még a NASA és a kereskedelmi magáncégek előtt is. Emellett még továbbra is tart a tavalyi Artemis-1 személyzet nélküli tesztrepülés kielemzése, aminek végleges lezárását jövő év elejére becsülte az igazgató.
Az Artemis-2
Jövő novemberben tehát 1972 után ismét űrhajósok indulhatnak a Holdhoz, de „számos kockázati tényező” van, ami meghiúsíthatja ezt az időpontot. Leginkább az Orionon van nagy hangsúly, ez jelenti a legkritikusabb pontot jelenleg, hiszen ezúttal már létfenntartó és vészhelyzeti rendszereket is be kell építeni, hogy alkalmas legyen űrhajósok szállítására, ami újabb mérnöki kihívásokat von maga után. Az űrhajó hőpajzsánál is további változtatások szükségesek, mert ez az a terület, ahol legkevésbé voltak megelégedve a mérnökök a kapott eredményekkel az Artemis-1 Orionjának esetében.
Az Artemis-3 – opcionális „B-terv” a kivitelezésnél?
Ezen küldetés esetében több szempontból is aggodalmát fejezte ki Free, bár mint feljebb írtuk, az igazgató szerint is egyelőre tartható a 2025 végi indítás. Ugyanis itt már bekapcsolódik a SpaceX által fejlesztés alatt álló Starship, ezen belül pedig a holdkompként funkcionáló Lunar Starship, illetve az Axiom Space által gyártott holdi szkafander is. Emellett a költségvetés szűkössége is nehezítheti a NASA helyzetét, mivel a jövő évi, még nem elfogadott pénzügyi tervezetben is kevesebb forrás áll a program rendelkezésére, mint azt az űrhivatal korábban remélte, és ez a következő években sem fog túlzottan javulni.
Arra a kérdésre, hogy a SpaceX vajon időben elkészül-e az HLS (Human Landing System) verzióval, és a hozzá kapcsolódó többi hardverrel, Free egyelőre nyíltan nem fejezte ki aggodalmát, de szavai között talán fellelhető némi bizonytalanság: „Néhány hete magam is ellátogattam néhány kollégámmal a SpaceX texasi rakétagyártó komplexumára, a Starbase-re, ahol rengeteg tervet, adatot és információt kaptunk, amiket még mindig »emésztünk«, de a feldolgozásuk után már nyugodtabbak leszünk. Amit a SpaceX-től és a többi partnertől is kértem, hogy tartsák az ütemtervet, és a 2025 decemberi indításhoz viszonyítva haladjanak a fejlesztésekkel.”
A Starship azért jelent nagyobb kihívást, mert az SLS rakétával ellentétben nem tud közvetlenül eljutni a Holdhoz. Előbb egy üzemanyag töltőállomásként működő, alacsony Föld körüli pályán keringő „depó” Starshipet kell pályára állítani, amit 5 további Starship tölt fel üzemanyaggal, majd a személyzet nélküli holdi leszállóegységet is elindítják, ami Föld körüli pályán kapcsolódik össze a depóval, feltankol, és ezután indulhat a Holdhoz. Talán nem kell túlságosan részletezni, hogy mennyi kihívást jelent ez a teljes folyamat, és a SpaceX ezidáig egyetlen indítást hajtott végre egy teljes Starship rakétarendszerrel, amit 4 perces repülés végén meg kellett semmisíteni, miután elvesztették az irányítást felette.
Free még júniusban úgy nyilatkozott, hogy könnyen lehet, hogy az Artemis-3 indítása 2026-ra csúszik, most viszont az igazgató már ennél is tovább ment, és egy újabb opciót vázolt fel a küldetés kivitelezésével kapcsolatban: amennyiben nem készülnek el időben a szükséges hardverek, módosíthatják az Artemis-3 eredeti holdraszállási célkitűzését, és helyette az addig remélhetőleg már megfelelő készültségű Lunar Gateway Hold körüli űrállomásra indulnának űrhajósok. Ezt Free azzal magyarázta, hogy a Nemzetközi Űrállomás 23 éve tartó működtetése során megtanulták, hogy olykor rugalmasan kell állni egy-egy kihíváshoz és összetettebb célkitűzéshez, emellett pedig az Artemis-2 tapasztalatai is nagy mértékben befolyásolhatják az Artemis-3 2025 decemberi indítási tervét. A legfontosabb, hogy az első személyzetes missziókon a lehető legtöbbet tanulják a rendszerekről és a járművekről, és ha ennek az az ára, hogy a következő Holdraszállást későbbre kell halasztani, és helyette „csak” az új űrállomásra indul küldetés, akkor meg fogják hozni a szükséges döntéseket ezzel kapcsolatban.
