Geológiai felkészülés az Artemis-programra

Kapcsolódó

A nap képe #1050 – Budapest a Sentinel-2 szemével

Az alábbi Sentinel-2 által készített hamis színes felvételen Budapest...

Földünk az űrből: Graham Coast, Antarktisz

Az Antarktiszi-félsziget nyugati oldalán fekvő Graham Coast jeges tája...

Megkezdődött a VIPER holdjáró építése

Miközben folyamatosan zajlanak a különféle tesztek a rover prototípusával,...

A nap képe #1049 /Starship fejlesztés/ – Starship full stack

Starship full stack, azaz egy teljes Starship-rendszer, miután 2022....

58 éve: Alekszej Leonov végrehajtotta a világ első űrsétáját

1965. március 18-án a kétszemélyes, zsilipkamrával ellátott Voszhod-2 űrhajóból,...

Andreas Mogensen, az ESA és Kate Rubins, a NASA űrhajósai Norvégiában, a Lofoten szigetcsoporton, az Artemis-programra történő felkészülés során ismerkedett meg a Pangea tanfolyammal, melynek módszertani elnevezése a „geológia felülről”. Ennek lényege, hogy orbitális felvételek segítségével jobban megérthetővé válik egy táj, pontosabban megtervezhető a terepmunka, valamint a műholdképekről és térképekről tanulmányozható egy térség geológiai története is. A két űrhajós számára nem volt ismeretlen a műholdképek felhasználása expedícióik megtervezéséhez, azonban Norvégiában egy új, hatékonyabb eszközzel ismerkedtek meg, amely további segítséget nyújt nekik ebben a folyamatban: a spektrális térképészettel.

„Minden kőzet a maga egyedi módján veri vissza a napfényt, és így egyedi ujjlenyomatot ad az azt felépítő anyagokról. Ezt az ujjlenyomatot speciális műholdakkal lehet kimutatni, felfedve azt, ami néha a látható fényben rejtve marad” – magyarázta Riccardo Pozzobon, aki az asztronauták felkészítését segítette.

A norvégiai Lofoten területének három különböző térképi nézete: műholdas, geológiai és spektrális. Kép forrása: ESA

A terület összes spektrális ujjlenyomatának összegyűjtésével olyan térkép jön létre, amelynek segítségével a hagyományos műholdfelvételeknél és térképeknél pontosabb betekintés nyerhető egy adott terület tulajdonságaiba, mielőtt a terepi munka során meglátogatnák azt. Az űrhajósok által megfigyelt új jellegzetességek teljesen új információkat tárhatnak fel egy területről, és teljesen megváltoztathatják a területet kialakító folyamatokról alkotott képüket.

Az Artemis-program jövőbeni Hold-missziói is ezt a technológiát fogják felhasználni annak eldöntésére, hogy az űrhajósok hol szálljanak le és hol végezzenek kutatómunkát.

Az ilyen jellegű geológiai, térképészeti tréningek és terepi munkák már az Apollo-program során is jelentős szerepet játszottak a Holdra induló űrhajósok felkészítése során, hiszen ezek segítségével gyakorolták be például az egyes kőzetek felismerését, valamint azt, milyen szempontok szerint kell vizsgálni, illetve mely mintákat érdemes visszahozni a Földre. Korunk fejlett műholdas-térképészeti megoldásai azonban hozzájárulnak ahhoz, hogy jobb felfedezések szülessenek, legyen szó akár a Földünkről, a Holdról, vagy akár a Marsról.

A terepi munkák megkezdése előtt Kate Rubins, a NASA űrhajósa a kőzetfelismerést gyakorolja. – Kép forrása: ESA–V. Crobu

Andreas Mogensen, az ESA űrhajósa egy kőzetet vizsgál. – Kép forrása: ESA-V. Crobu

Kate Rubins és Andreas Mogensen a geológiai jellemzőket tanulmányozza a terepen. – Képek forrása: ESA-V. Crobu

Dark mode powered by Night Eye