Gyógyászat az űrben, avagy mi van, ha baj van!?

Kapcsolódó

Kiválasztották az európai Vigil űrszonda építőjét

Az Európai Űrügynökség május 22-én tartotta Brüsszelben azt az...

A nap képe #1481 – Tenacity kicsomagolás

A Dream Chaser Tenacity „kicsomagolása”, miután megérkezett a Kennedy...

Rendkívüli: kiválasztották a következő magyar űrhajóst!

Lezárult a HUNOR-Program kiválasztási szakasza, a végső felkészülés az...

44 éve indult első magyarként az űrbe Farkas Bertalan

1980. május 26-án kezdődött Farkas Bertalan űrrepülése a Szojuz-36...

Eddig jól muzsikálnak a Psyche űrszonda ionhajtóművei

A NASA a napokban számolt be arról a remek...

Takács Viktor vendégírónk legújabb cikkében annak járt utána, hogy mi történik, ha a rengeteg elővigyázatosság ellenére valaki beteg lesz az űrben.

Korábbi cikkünkben írtunk nektek arról, hogy milyen hatással van a mikrogravitáció, vagyis az űrben tartózkodás az emberi szervezetre. Ha röviden össze kéne foglalni a témát, akkor azt lehetne mondani, hogy űrrepülni nem túl egészséges. Természetesen az űrügynökségek megtesznek mindent annak érdekében, hogy a súlytalanság okozta kellemetlenségeket – főleg preventív módon – orvosolják, azonban az elsőre soknak tűnő 60 év alatt vajmi keveset jutottunk előre a témát illetően. De mi történik, ha az óvatoskodás nem jön be és egy űrhajós valóban beteg lesz odafent?

A jelen

A jelen kor űrrepülésében, mint már említettük, gyakorlatilag preventív módon próbáljuk elkerülni azt, hogy az űrhajósok a küldetések során betegek legyenek. Értendő ez az akut, „hétköznapi” betegségekre, mint pl. vírusos vagy bakteriális fertőzések, illetve azokra a többnyire népbetegségként ismert kórképekre, melyek az aktuális körülményektől függetlenül bármely embernél előfordulhatnak (pl. infarktus). Fent nincs orvos és nincs hely sem arra, hogy komoly orvosi infrastruktúrát tartsunk fent, így egyelőre az a legjobb megoldás, hogy elkerüljük a gáz helyzeteket. Komoly szűrések során kiválasztott, kicsattanó formában lévő embertársakat ültetünk fel a rakéta tetejére és reménykedünk benne, hogy fent nem lesz baj. Na, de mi teszünk még?

Állandó monitorozás

Természetesen azért nem alapozunk mindent a jól kiválasztott emberekre és a reményre. A küldetések során az űrhajósok élettani folyamatait folyamatosan monitorozzák és az eredményeket egy (vagy több,) a Földön lévő egészségügyi szakember(ek) elemzi(k) napi szinten. Ez a mai okosórák világában már nem tűnik egy extra dolognak, de azért nem kell sokat visszamenni az időben ahhoz, hogy belássuk, ez nem volt mindig hétköznapi dolog. Pláne, hogy egy 2012-2014-ig tartó project keretében a NASA olyan monitorozási technológiákat fejlesztett ki, melyek az infratechnológiának, az EEG-nek (mely az agyi aktivitásokat képes monitorozni), az ultrahang technológiának és sok más modern fejlesztésnek köszönhetően egészen elképesztő mennyiségű adatot képes „kinyerni” az asztronautákból. Egy speckó fotogrammetrikus szenzor segítségével még a véráramlásról is számtalan információt gyűjtenek be anélkül, hogy hatalmas gépekre és komoly vizsgálatokra lenne szükségük. Na meg persze az elemzők sem egy okosóra algoritmusának szintjén vannak! A személytelen monitorozáson kívül minden asztronautáknak van heti egy kötelező (privát) konzultációja az egészségügyi személyzettel, ahol megoszthatják az orvosokkal a nem mérhető pszichés vagy testi tüneteiket.

Kép forrása: Kanadai Űrügynökség

Baj persze így is lehet és van is…

Mindezek ellenére természetesen előfordulhat és már többször elő is fordult, hogy valakinek nem sikerült betegség nélkül megúszni a missziót. Az ilyen esetek miatt az akut vészhelyzetek kezelése része minden űrhajós kiképzésének, továbbá mindig van a fent tartózkodók között legalább egy olyan ember, aki ezen felül még alapszintű sebészeti képesítéssel is rendelkezik (hogy ezt kellett e valaha használni, arról nincs információnk). A kiképzésnek és az űrhajón, űrállomáson tartott komoly gyógyszerkészletnek köszönhetően a legtöbb hirtelen jött probléma orvosolható, vagy legalábbis kordában tartható mindaddig, amíg a beteg vissza nem tér a Földre. A legdurvább eset, amiről tudomásunk van, az egy mélyvénás nyaki trombózis, mellyel az érintett asztronauta hozzávetőlegesen 4 hónapot volt kénytelen az űrben tölteni (egy 6 hónapos misszió keretei között). A részletek az orvosi titoktartás végett nem publikusak, de azért feltételezhető, hogy közvetlen életveszély nem volt, ezért nem volt szükség azonnali evakuációra. A diagnózis egyébként az már említett ultrahangos technológia segítségével került felállításra.

Homályos terület

A lehetséges durva testi elváltozások ellenére a legnagyobb veszélyt még mindig a fertőzések jelentik. Több kutatás igazolta, hogy hiába a nagy fokú higiénia és a karantén, óhatatlanul viszünk fel baktériumokat és vírusokat az űrbe. Egyrészt a szervezetünkben természetes módon is élnek ilyen „élőlények”, melyek normál esetben nem, extrém helyzetben viszont, mint amilyen az űrutazás is, okozhatnak problémákat, másrészt pedig léteznek olyan vírusok (pl. a herpesz vírus), melyek időszakosan inaktívak és csak bizonyos ingerek hatására aktiválódnak. Ezeket nagyon nehéz kiszűrni az orvosi vizsgálatok során, így csinálhatnak nagy galibát. Nagy probléma az is, hogy a tapasztalatok és kutatások alapján ezek a kórokozók mikrogravitációs környezetben sokkal könnyebben továbbadhatók (vagyis fertőzőbbek, mint a Földön), így egy esetleges járvány kialakulásának is nagyobb az esélye odafent. Természetesen a herpesz legyen a legkisebb baja az űrhajósoknak, de sajnos nem ismerjük az összes ilyen kórokozót, így lehet, hogy később még lesz bajunk velük.

A jövő… Mi lesz, ha nagyipari űrrepülés lesz?

Az már a korábbi témák kapcsán is kiderült és a jelent téma körbejárása is azt támasztja alá, hogy bizony elég fekete terület az egészségügy az űrkutatást illetően. Az eltelt évek számához és a mérhetetlen technológiai fejlődéshez képest az „űregészségügy” igencsak gyerekcipőben jár. Amikor majd több űrállomás fog keringeni a Föld és a Hold körül, amikor Holdbázison fognak élni emberek, amikor a Mars utazás már „hétköznapi” dolog lesz, ennél sokkal, de sokkal több tudásra lesz szükségünk a gyógyászatot illetően. Egyelőre az látszik, hogy a technológia sokkal hamarabb fog eljutni arra a szinte, hogy a tömeges űrbéli jelenlét megvalósuljon, minthogy azt az egészségügyi megoldások le tudnák követni!

 Alexander Gerst német űrhajós egy szemvizsgáló műszert tesztel. Kép forrása: NASA

 

Ads Blocker Image Powered by Code Help Pro

Kérjük engedélyezd a reklámokat

Így tudod a Spacejunkie csapatát támogatni, hogy minél több friss hírt hozhassunk Nektek az űrutazás, űrkutatás világából!
Dark mode powered by Night Eye