Magyar idő szerint délután 14 óra 48 perckor startolt el a nyolcadik OneWeb-küldetés, melynek keretén belül 36 darab távközlési műholdat állítottak alacsony Föld körüli pályára. A Fregat végfokozatot a hasznos teherrel együtt a Szojuz-2.1b hordozórakéta indította el a Vosztocsnij Űrközpontból. A műholdak többlépcsős leválasztása jelenleg is folyamatban van, ha ez sikeres, összesen 248 db OneWeb műhold fog orbitális pályán keringeni. A brit-indiai tulajdonban lévő vállalat elárulta, hogy a küldetés után már teljes lefedettséget tudnak nyújtani az 50. szélességi foktól északra elhelyezkedő területeken, a globális szolgáltatás elindulásához azonban ehhez még 400 műholdat fog kelleni felbocsátani, hogy elérjék a 648-as darabszámot. A cég elmondása szerint naponta két darabot tudnak legyártani az ilyen típusú műholdakból.
A start. Kép forrása: Arianespace
A SpaceX Starlink holdjaihoz hasonlóan a OneWeb szatelitek is kis méretűek, a tömegük is „csak” 147 kg (összehasonlításképpen egy Starlink műhold 260 kg). Az orbitális pálya típusa azonban merőben eltér: míg a Starlinkek 550 km magas, 51° hajlásszögű pályákon keringenek (az első réteg), addig a OneWeb vállalat űreszközei 1200 kilométer magasan, poláris pályán végzik munkájukat. Ennek köszönhetően az egy műhold által lefedett terület is nagyobb, így kevesebb kell belőlük. A hátránya ennek a magas pályának a visszatérési idő – ha egy OneWeb műhold olyannyira meghibásodik, hogy a saját, Oroszországban fejlesztett ionhajtóművével sem tudja lelassítani magát és visszalépni a légkörbe, akkor akár évtizedekig is keringhet űrszemétként. A brit Astroscale céggel folynak most a tárgyalások a OneWeb műholdak speciális elkapószerkezetekkel való felszereléséről, amivel szervizelni, illetve mozgatni tudnák őket a speciálisan erre a célra kifejlesztett automata szervizelő szatelitekkel.
A Szojuz rakéta elemelkedése. Kép forrása: Arianespace
Egy OneWeb műhold a gyártósoron. Kép forrása: OneWeb