A kínai Sencsou-13 űrrepülés tajkonautái sikeresen teljesítették 184 napos küldetésüket a Tienkung űrállomáson, és magyar idő szerint ma hajnalban 3:57-kor földet értek a Kína Belső-Mongólia tartományában található Tungfeng leszállási zónában. Ez a misszió volt a kínai űrprogram eddigi leghosszabb emberes repülése, és egyben a kínai űrállomás építésének egyik fontos mérföldköve.
A Sencsou-13 űrhajó magyar idő szerint tegnap este dokkolt le a Tienho modul Föld felé néző (nadír) dokkolópontjáról, és öt és fél keringés után megkezdődött a landolást előkészítő folyamat. Először az űrhajó orbitális modulja vált le, majd nem sokkal később a szervizmodul főhajtóműveit indították be, és egy fékezőmanőverrel kellően lelassították az űrhajót a légkörbe való belépéshez. Közvetlenül az atmoszférába való érkezés előtt leválasztották a szervizmodult is, és az űrhajósokat szállító visszatérőkabin felkészült leszállásra. A légkörbe való belépés természetesen nem egy egyszerű dolog: a több mint 27 000 km/h sebességgel érkező kabint a Föld légköre lassította le, miközben az űrhajó körüli gázok a közegellenálásnak köszönhetően 3000 Celsius-fokon ionizálódtak. A hullócsillagként száguldó kabint egy hőpajzs védte meg a zord körülményektől, eközben kommunikálni sem tudtak a személyzettel.
A Sencsou-13 startja. Kép forrása: Xinhua
Miután a Sencsou-13 kabinja beért az alsóbb légköri rétegekbe, először egy kisebb méretű fékernyő nyílt ki, majd a szubszonikus (hangsebesség alatti tartományban üzemelő), ikonikus vörös-fehér főernyő. Az ereszkedés közben az összes hajtóanyagot és egyéb folyadékot a Szojuz-kabinokhoz hasonlóan kiengedtek az űrhajóból, hogy azok leszálláskor már ne jelentsenek problémát. Magyar idő szerint 3:57-kor sikeresen landolt a kabin, aminek a simább földetérését egy végső, szilárd hajtóanyagú fékezőmotorokból álló rendszer nyújtotta.
Miután a kereső- és mentőcsapatok a helyszínre értek, büszkén kitűzték a kínai lobogókat, és megkezdték a személyzet kiemelését a kabinból, ami ez esetben felfele néző állapotban ért földet (a Sencsou-12 misszión a nagy széllökések miatt a kabin feldőlt). Először Csaj-cse Kang parancsnokot segítették ki a kabinból, akit Vang Japing küldetésspecialista, Kína második női űrhajósa követett. Végül Je Kuangfu hagyta el a Sencsou-13 visszatérőkabinját, akinek ez volt az első űrrepülése. A felvételek alapján nem tűntek túl megviseltnek a visszatéréskor, de természetesen a nyugati kollégáikhoz hasonlóan őket is speciális székekbe helyezték a leszállás után, így is kímélve a szervezetüket fél évnyi súlytalanságban töltött idő után.
A Sencsou-13 visszatérőkabinja a leszállást követően. Kép forrása: Sina Weibo
A tajkonauták a landolás után. Kép forrása: Sina Weibo
A féléves küldetés során új tempót vett fel a kínai emberes űrprogram. A háromfős legénység rengeteg hazai és nemzetközi tudományos kísérletet végzett el az állomás fedélzetén, és két űrsétára is sor került. Vang Japing lett az első kínai női űrhajós, aki kilépett a világűr végtelenjébe. Két teherszállító űrhajó kezelését is elvégezte a legénység: érkezésükkor a Tiencsou-2 teherhajó már az űrállomáson tartózkodott (ez márciusban tért vissza a légkörbe), a Tiencsou-3 pedig tavaly szeptemberben hozott friss szállítmányt a tajkonautáknak. A teherűrhajókkal több üzemanyag-utántöltési és dokkolási tesztet végrehajtottak, amivel tövábbi adatokat gyűjtöttek az űrállomás építésének későbbi fázisához.
A soronkövetkező személyzetes misszió a szintén háromfős Sencsou-14 küldetés lesz, akik ismét egy féléves küldetés kezdhetnek majd meg a Tienkungon. Talán nekik lesz a legizgalmasabb a feladatuk, ugyanis ők fogják majd a Ventien és Mengtien tudományos modulok érkezését felügyelni, és várhatóan űrséták sorozatával összekapcsolni az űrállomás Tienho központi moduljával.
A Sencsou-13 küldetésről további cikkeinket alább olvashatjátok:
- Sencsou-13 küldetésprofil (a misszió és az űrhajósok bemutatása)
- Elindult a Sencsou-13
- Élő tanóra a Tienkung fedélzetén