Megérkezett a második kínai heti hírblokkunk, és igen, ismét (szerencsére) rengeteg űrhírről tudunk nektek beszámolni. A jövőbeli indítások dátumjait kezeljétek óvatosan, ugyanis nagyon flexibilisek és nem mindig teljesen biztosak.
Három darab Jaokan (Yaogan) műhold Csiücsüanból
A második idei kínai űrmisszió keretében három darab Jaokan műholdat állítottak pályára a Csiücsüan Űrközpontból január 29-én. Az indítást a 94-es számú startállásról hajtották végre egy Long March-4C (Hosszú Menetelés-4C, CZ-4C) hordozórakétával. A Jaokan-31 Vejhszing-02 küldetésen három darab távérzékelési űreszközt bocsátottak fel. A kínai média szerint a műholdakkal elektromágneses méréseket és egyéb ehhez kapcsolódó tevékenységeket fognak végezni. A tegnapi misszió nagyon hasonlított a 2018-as Jaokan-31 küldetéshez, viszont a pálya hajlásszöge eltérő volt. A három műholdat egy 63,4° hajlásszögű, 1090 x 1096 km-es pályára állította a CZ-4C hordozórakéta.
Az első fokozat beemelése a szerelőcsarnokba. Kép forrása: @Cosmic Penguin
A CZ-4C második fokozatának installálása az első fokozat rácsszerkezetének tetejére. Kép forrása: @Cosmic Penguin
A Jaokan-Vejhszing elnevezést általában azon polgárinak beállított műholdak kapják, melyeknek szeretnék eltitkolni a katonai felhasználását. Ebben az esetben a műholdak hármas kötelékben keringenek az amerikai NOSS konstellációhoz hasonlóan, így valószínűleg a tegnapi start alkalmával három darab Csienping-8 típusú műholdat állítottak pályára. A külföldi hadihajók felkutatására és nyomon követésére tervezett Csienping műholdak megfigyelik a különböző (hadi)hajók optikai és rádiókommunikációját és a kínai haditengerészet számára értékes és hasznos információkat pedig begyűjtik. Az első ilyen jellegű küldetés a Jaokan-9 volt, amelyet 2010. március 5-én indítottak el, majd a Jaokan-16-ot 2012. november 25-én indították; a Jaokan-17 2013. szeptember 1-jén indult, a Jaokan-20 2014. augusztus 9-én, a Jaokan-25 2014. december 10-én, a Jaokan-31-et pedig 2018. április 10-én bocsátották fel. Ez volt a Long March rakéták 359. küldetése. A Jaokan küldetések döntő részén a CZ-4C hordozórakétát használták. Alacsony Föld körüli pályára (LEO) 4200 kg hasznos terhet tud állítani, így a közepes teherbírású rakéták közé sorolhatjuk (egy súlycsoportban van az indiai GSLV Mk.I és a Northrop Grumman Antares rakétákkal). Az első fokozaton négy darab YF-21C hajtómű található, melyeknek tolóereje egyenként 742 kN, hajtóanyagként pedig hipergolikus N2O4/UDMH keveréket használ. A második fokozatot egy darab YF-24 vákuumra optimalizált hajtóművel látták el, illetve négy darab korrekciós (vernier) motor is található a főhajtómű körül. Az üzemanyag itt is a fent emlíett hipergolikus keverék. A harmadik fokozat két darab hipergolikus YF-40A hajtóművel van felszerelve, és ez felel a precíz pályára állításért. A Szojuz rakétákhoz hasonlóan itt is ún. „hot staging” módot választják le a fokozatokat, az első és második fokozat szétválásakor például a második fokozat hajtóművei még a szétválasztás előtt beindulnak, így a hajtóanyag végig a tartályok alján marad.
Az indítás pillanatai. Kép forrása: @Cosmic Penguin
A felemelkedés – jól láthatóak a rakéta orrkúpjáról leváló szigetelő burkolat elemei. Kép forrása: @Cosmic Penguin
A GECAM csillagászati műholdak első megfigyelései
A kínai Gravitational Wave High-energy Electromagnetic Counterpart All-sky Monitor (GECAM) konstelláció két darab gamma- és röntgencsillagászati szondából tevődik össze, melyet még 2020. december 9-én indítottak egy CZ-11 hordozórakétával. A szondapáros nemrég detektálta ez első Gamma-kitörését, mely a GRB 210120A jelzést kapta. A helyzeti és tudományos adatokat a kínai Beidou-3 műholdrendszeren keresztül juttaták el a kínai szakemberekhez. Ezzel a sikeres észleléssel bebizonyosult, hogy a rendszer tökéletesen működik, és készen áll a tudományos programjának megkezdésére.
A megfigyelés részletei. Forrás: Andrew Jones
Megérkeztek a második Long March-7A darabjai Vencsangba
Amatőr fotókból kiderült, hogy a második CZ-7A darabjai megérkeztek a Vencsang Űrközponttól nem messze található Csinlang kikötőjébe. A CASC vállalat konténereit a Jüanwang-22 teherszállító hajó szállította a közeli kikötőbe. A rakéta repülésére valószínűleg márciusban kerülhet majd sor, ez lesz a 7A variáns második repülése. Az első startra egy 2020 márciusban került sor, amikor a TJS-6 katonai rakétacsapás-előrejelző műholdat állította volna geostacionárius pályára, de a második fokozat RP-1 tartályai valószínűleg elvesztették a repüléshez szükséges nyomást a szétválás után. Ennek következtében 7 másodperccel később indult be a négyből három darab YF-115 kerolox hajtómű: háromból négy turbószivattyúban oxidálószergazdag égés keletkezett, egy pedig be sem indult. Ennek következtében nem sokkal később a második fokozatban egy robbanás történt, így kudarccal zárult a küldetés.
A hajó megérkezése. Forrás: @Cosmic Penguin
A hajó megérkezése, jól látható a CASC egyik konténere. Forrás: @Cosmic Penguin
Deep Blue Aerospace: jönnek az első repülési tesztek
A kínai Deep Blue Aerospace nevű magánvállalat már a következő hónapokban megkezdheti a Nebula-M nevű szuborbitális tesztjárművük repülési tesztjeit – mondta el a cég egyik képviselője. A vállalat 2019-ben kezdte fejleszteni a Nebula-M-et, ami az előfutára az ő általuk tervezett újrahasznosítható első fokozattal rendelkező hordozórakétával. Nemrég sikeresen végrehajtottak egy ún. „wet dress rehearsal” tesztet, amiben a következő pontokat teljesítették sikeresen: a rakéta tesztközpontba való szállítása, majd vízszintesből függőlegesbe állítása, az üzemanyag megfelelő előkészítése, a rakéta belső rendszereinek tesztelése (átállás belső ellátásra), majd sikeresen feltöltötték kriogenikus oxigénnel és kerozinnal, és egy visszaszámlálást is szimuláltak. A cég fejlesztési és tesztelési programja nagyon hasonlít a SpaceX Grasshoper-tesztsorozatához: először csak pár méteres ugrást terveznek, és később már nagyobb magasságokban is tesztelik a járművet.
A Nebula-M a WDR teszt közben. Kép forrása: Weixin
A mérnökcsapat a tesztpéldánnyal. Forrás: Weixin
A tesztrakéta egyik érdekessége, hogy a Thunder-5 névre keresztelt hajtóművének turbószivattyúját elektromotor hajtja meg, a Rocket Lab Rutherfordjához hasonlóan. A Thunder-5 50 kN tolóerőt tud kifejteni, és ezt 50-100% között tudják szabályozni. Ha a Nebula-M tesztjei sikerrel végződnek, hamarosan megkezdődhet az újgenerációs hordozórakéta fejlesztése és építése. Sajnos még erről a rakétáról nem tudunk sok technikai paramétert, de amint elérhetőek lesznek az információk, mindenképp beszámolunk róluk.
Újfajta kriogenikus üzemanyagtartályt fejlesztettek ki
A kínai CALT (Chinese Academy of Launch Vehicle Technology) nemrég jelentette be, hogy megépítették az első szénszálas kompozitból készült üzemanyagtartályuk prototípusát. Sok technológiai részletet nem árultak el, csk annyit, hogy ezzel a technológiával akár 30%-kal képesek csökkenteni a tartályok tömegét. Összehasonlításképpen elmondták, hogy míg az eddig használt alumínium-lítium ötvözetből készült tartályok anyagának sűrűsége 2,8 g/cm3 , addig az újonnan fejlesztett kompozit anyagé 1,8g/cm3 – ennek ellenére nyolcszor erősebb mint a hagyományos alumínium ötvözetek. A szakemberek elmondása szerint az ilyen technológiával épített rakéták akár 25%-kal is olcsóbbak lehetnek a vetélytársaiknál. Egyelőre még nem ismert, hogy melyik rakétarendszerben fogják felhasználni a technológiát.
Az említett teszttartály. Kép forrása: Weixin
Zajlanak a tárgyalások egy lehetséges orosz-kínai holdbázisról
Dmitrij Rogozin, a Roszkozmosz igazgatója nemrég jelentette be Telegram-oldalán, hogy megkezdődtek a tárgyalások Kínával és más nemzetközi partnerekkel egy esetleges holdbázis kiépítésről. „Sok nemzetközi partnerrel folytatunk tárgyalásokat, de legfőképppen Kínával, egy holdi tudományos kutatóbázis létesítésével kapcsolatban” – mondta az űrhivatal vezetője. Rogozin ezután kiemelte, hogy 2021-ben veheti kezdetét az orosz holdi kutatóprogram, és 2028-ban terveznek orosz űrhajóval személyzetet küldeni égi kísérőnkhöz. Ezt megelőzően a CNSA (Kínai Nemzeti Űrhivatal) szóvivője, Hszü Hungliang kijelentette, hogy Kína is folytatja a holdprogramját, és nyitottak arra, hogy egyesítsék erejüket az orosz féllel több különböző projektben. Még 2017-ben, a Roszkozmosz és a CNSA vezetői aláírtak egy űregyüttműködési szerződést a 2018-2022-es időszakra, ahol több vegyes orosz-kínai csapatot hoztak létre a különböző programok megvalósítására. Rogozin még tavaly decemberben azt is elárulta, hogy 2020 nyarán Kína felajánlotta az Európai Űrügynökségnek a csatlakozást a holdprogramjába. Részletes beszámolónkat az orosz űrhírekről itt olvashatjátok.
Dmitrij Rogozin egy találkozón Vang Jang miniszterelnök-helyettessel, a holdbázisról való tárgyalások után. Kép forrása: Xinhua
Újabb variánssal gyarapodik a Long March-rakéták családja
A SAST (Shanghai Academy of Spaceflight Technology) nemrég jelentette be, hogy a Long March rakéták szériáját egy új rakétával szeretnék kiegészíteni: a Long March-6A (Hosszú Menetelés-6A, CZ-6A) járművel. A CZ-6 kerolox hordozórakétára fog alapulni a felépítése, de lehetőséget adnak szilárd/folyékony hajtóanyagú segédrakéták elhelyezésére a hordozó oldalán. Ez a dizájn különleges lesz, ugyanis ez lesz az első kínai hordozórakéta, mely kombinálja a szilárd és folyékony hajtóanyagú boosterek használatát. Ez egy újabb lépés abba az irányba, hogy Kína végleg megszabaduljon az öregebb technológián alapuló, hipergolikus üzemű rakétáitól.
Jobbról a hetedik rakéta a nemrég bejelentett CZ-6A. Méretben leginkább a CZ-4C-ez hasonlít, a teherbírása egyelőre még nem ismert. Kép forrása: MemorianQN
Hamarosan pályára állhat a Tienven-1
A legfrissebb pályaadatok alapján 2021. február 10-én, magyar idő szerint 13 óra 1 perckor lesz a legközelebb a Tienven-1 szondatrió a Marshoz, mindössze 385 kilométeres távolságban. Ezekben a pillanatokban már javában zajlani fog a fékezőmanőver, ami remélhetőleg a kijelölt pályára állítja majd a szondát a Mars köré. Pályára állás után 1-2 hónapig fog keringeni a szonda a leszállóegységgel és roverrel együtt, és még a leszállás előtt feltérképezik a lehetséges leszállóhelyeket, ami az Utopia Planitia síkság területén lesz. Legutóbb ilyen módon való leszállást az amerikai Viking szondák hajtottak végre – a Spirit, Opportunity, Curiosity és Perseverance roverek, valamint az InSight leszállóegység is megérkezést követően rögtön belépett a Mars légkörébe keringés nélkül. Mivel itt egy orbiter is helyet kapott a leszállóegység+rover páros mellett, erre most nem volt lehetőség. A tervek szerint április környékén válhat le a leszállóegység az orbiterről, és kísérelheti meg a sima leszállást.
A tervezett manőverket a Mars körül. Forrás: Wikipedia
Egy nagyszerű szimuláció az egész küldetésről a Kerbal Space Programban.
Szeptemberben új kereskedelmi rakéta indulhat, az iSpace február elején fog másodszor startolni
A hírek alapján az iSpace február elején, azaz az elkövetkező napokban tervezi elindítani a második Hyperbola-1 rakétáját. A cég az első orbitális indításra képes kínai magáncégként vonult be az űrtörténelembe 2019 júliusában, ugyanilyen típusú hordozóval. A hasznos terhet egyelőre nem hozták nyilvánosságra a következő misszióra, csak annyit tudni, hogy egy 550 km magas napszinkron pálya a cél. Valószínűleg több kisműholdat fognak felbocsátani különböző kínai és nemzetközi kutatóközpontoknak és egyetemeknek. A rakéta összes fokozata szilárd hajtóanyagú rakétamotorokból áll, és akár 300 kg-ot tud alacsony Föld körüli pályára állítani. A technológiát a CASC szolgáltatta a cégnek, sok mérnök is a CASC-tól jött át az iSpace-hez.
Az rakéta első startja. Kép forrása: iSpace
A Hyperbola-1. Kép forrása: iSpace
Az említett szeptemberben debütáló rakéta a négyfokozatú ZK-1A szilárd hajtóanyagú rakéta lesz, melyet a CAS leányvállalata, a Zhongke Aerospace tervezett, szintén államilag szolgáltatott technológiából. A cég sikeresen tesztelte a szilárd rakétamotorokat, a fokozatokat szétválasztó mechanizmusokat, és a szélcsatornában is átment a teszteken a jármű kicsinyített mása. Sajnos ennyi az összes infó, amit publikáltak, még a rakéta teherbírását sem említették meg, de pár száz kilogramm körüli lehet LEO pályára.
A rakéta 2/3 fokozata a szerelőcsarnokban. Forrás: Weixin
Sikeres fairing- és hajtóműtesztet hajtott végre a LandSpace
Nemrég számoltunk be a LandSpace cég hajtóműtesztjeiről, most azonban a vállalat ismét egy lépéssel közelebb került a ZQ-2 rakéta indításához: sikeresen demonstrálták a rakéta orrkúpjának a leválasztását. Ha minden jól halad, a kínai ZQ-2 lehet az első metánüzemű rakéta a világon, mely orbitális pályára állt (a Starship egyelőre még kérdéses, hogy idén orbitális missziót hajtson végre). Itt a videó a tesztről: (link). Szintén friss hír, hogy újabb, immáron 4×500 másodperces hajtóműtesztet ejtettek meg a TQ-12 metalox motorral.
A legutóbbi hajtóműteszt. Forrás: LandSpace