Heti hírösszefoglaló Kínából – #3

Kapcsolódó

Titokzatos kínai műholddal indult az idei első Hosszú Menetelés-5 rakéta

Ma délután magyar idő szerint 12:30-kor Kína is újabb...

A B1061-es Falcon-9 következő repülése már a huszadik lesz

A cím természetesen optimistán tekint a jövőre, mely akár...

A Nova-C leszállt! Ismét egy amerikai űreszköz a Holdon, 1972 óta először

Múlt éjjel sikeresen landolt a Holdon az Intuitive Machines...

A nap képe #1387 – Neptune – Excelsior

A Space Perspective tesztkapszulája, melyet Neptune - Excelsior névre...

Sajtóközlemény: A 4iG csoport önálló vállalatba szervezi űr- és technológiai portfólióját

A bejegyzés alatt álló 4iG Space and Technology Zrt. az alapítást követően 45 százalékos tulajdont szerez a REMRED Technológiai és Fejlesztő Zrt.-ben A...

Elérkezett a harmadik heti hírösszefoglalónk, melyben az elmúlt napok kínai űrhíreit foglaljuk nektek össze, egy helyen.

Rejtélyes műholdat állítottak pályára a Hszicsang Űrközpontból

Február 4-én magyar idő szerint 16 óra 36 perckor indult el egy Long March-3B (Hosszú Menetelés-3B, CZ-3B) a Tongxin Jishu Shiyan Weixing-6 (TJSW-6) műholddal a fedélzetén. A startot a Hszicsang Űrközpont harmadik számű indítóállásáról hajtották végre egy CZ-3B/G2 típusú hordozórakétával.

Eredetileg egy Tienhuj (Tianhui) típusú apertúraszintézises távérzékelő műholdat terveztek geostacionárius pályára állítani, de pár órával a start előtt olyan jelentések érkeztek, melyek arra utaltak, hogy egy kísérleti távközlési műhold lesz a rakomány a TJSW szériából. A hivatalos kínai jelentések szerint legfőképpen műholdas kommunikációra, rádió- és tévéműsor sugárzásra, különböző adattovábbításra és ehhez kapcsolódó technológiai tesztekre lesz használva az űreszköz.

A TJSW-1 2015-ös indításakor a hatóságok nyilatkozata alapján a műhold egy geostacionárius távközlési szatelit volt, mely a Ka-sávú kommunikációt tesztelte a fedélzeti rendszereivel. Egy japán hírportál viszont azt nyilatkozta, hogy Kína valójában egy rakétacsapás-észlelő rendszert épít ki a TJSW kódnév alatt, ami bármilyen ballisztikus rakéta indítását észlelni tudná – ezt pedig pár nyilvánosságra hozott katonai dokumentumra alapozták, amiben részletezik, hogy Kína egy ilyen kísérleti rendszert tervez kiépíteni.

A CZ-3B/G2 felkészítése az indításra. Kép forrása: NSF Forum

Később a kínai illetékesek elmondták, hogy a TJSW-1-en volt elhelyezve az első kínai nagy-apertúrájú rádióantenna. Mivel ilyeneket a katonai jelhírszerzésben használnak, nagy valószínűséggel a TJSW-1 a Csiensao-3 jelhírszerzési (SIGINT) konstelláció első darabja volt, amelyet a SAST fejlesztett ki.

Ezt követően a TJSW-2,3 és -5 is ugyanilyen titoktartás mellett indultak. A jelentések szerint ezek nem egyeztek meg a TJSW-1-el. Pár publikált renderkép alapján arra lehet következtetni, hogy ezek már a fentebb említett rakétacsapás-előrejelző rendszer darabjai a Huojen konstellációban. Az egyedüli technológiai információ a három darabról csak a műholdplatformot illeti, elvileg a SAST-5000 elektromos meghajtású platformra épültek, mely többfrekvenciájú és nagysebességű kommunikációs rendszerekkel van ellátva. A TJSW-4 hasonló műhold lehet a TJSW-6-hoz, ugyanis azt is „kommunikációs tesztekre” alkalmazzák a hivatalos információk szerint.

A TJSW-6 indítása. Kép forrása: NSF Forum

Nem volt sikeres az iSpace második űrstartja

Ahogy azt megírtuk, kudarccal végződött az iSpace Hyperbola-1 rakétájának második indítása. A küldetésre február 1-jén került sor, magyar idő szerint nem sokkal reggel 8 óra után. A jelentések szerint már az első fokozat működése közben stabilitási problémák léptek fel. Később kiderült, hogy másodpercekkel indulás után letért a rakéta a pályájáról, majd az aerodinamikai erők először az orrkúpot szakították le, majd az egész rakétatest szétesett repülés közben. A Fangcsou-2 technológiai demonstrációs műhold is odaveszett a startkor. A Hyperbola-1 első küldetésére 2019 nyarán került sor, ami sikeres volt – fontos megjegyezni, hogy azóta áttervezték a Hyperbola-1-et, és egy teljesen más (valószínűleg már nem vásárolt, hanem saját fejlesztésű) szilárd fokozat lett vette át az első fázis szerepét. A cég egyébként egy metánüzemű, nagyobb teherbírású rakétát is fejleszt, aminek az első fokozatát a SpaceX Falconjához hasonlóan többször szeretnének használni.

A Hyperbola-1 régebbi verziójának startja 2019-ben.

Sikeres YF-100 hajtóműteszt

Sikeres statikus teszten ment keresztül a Long March-5,6,7 és -8-at meghajtó YF-100 kriogenikus rakétahajtómű nemrég, a CAST egyik telephelyén. A rakétahajtómű fejlesztését a 2000-es évek elején kezdték, az első összeszerelt prototípusok pedig 2005-re készültek el. 2007-ben került sor először statikus hajtóműtesztre, ekkor 300 másodpercen keresztül működött a motor. Kínának már a ’80-as években célja volt a nagy hatékonyságú/nagy tolóerejű, kriogenikus hajtóművek kifejlesztése, de nem rendelkeztek a megfelelő technológiával az ilyenek megépítéséhez. A Szovjetunió szétbomlása után vásárolták meg az RD-120-as hajtómű technológiáját, és erre alapozva kifejlesztették az YF-100-at, ami végül Kína első szakaszos ciklusú rakétahajtóműve lett (staged combustion cycle), és a mai napig a legerősebb hajtómű a maga 1200 kN tolóerejével tengerszinten. Hajtóanyagként RP-1 kerozint és folyékony oxigént éget. A fajlagos impulzusa Isp 300s tengerszinten, ami nagyon hatékonynak számít.

Kínai nyelvű videó az YF-100 hajtóműről.

Na de mi is az a fajlagos impulzus?

A fajlagos impulzus (angolul specific impulse), rövidítve Isp azt adja meg, hogy milyen hatékony egy adott sugár- vagy rakétahajtómű. Egy hajtómű hatékonyságát sok tényező befolyásolja, például a hajtómű ciklusa (gázgenerátoros, szakaszos, vagy full-flow sz.), a hajtóanyag és oxidálószer keveréke (kerolox, hidrolox, vagy éppen metalox) illetve a külső légnyomás. Általában kétféleképpen szokták a hatékonyságot meghatározni.

Az első esetben azt nézzük, hogy milyen gyorsan áramlanak ki a gázok a hajtómű fúvókájából. Minél nagyobb a sebesség, annál hatékonyabb a rakétamotor. Ezt úgy lehet kiszámolni, ha a hajtómű tolóerejét (Newtonban megadva) elosztjuk a hajtóanyag-fogyasztással (kg/s). Vegyük példaképpen az Delta IV Heavy második fokozatán használt RL-10B-2 hajtómű paramétereit:

Tolóerő: 110,1 kN

Hajtóanyag-fogyasztás: 24,1 kg/s

Isp = 110 100 N / 24,1 kg/s

Isp = 4568,46 m/s → 4,56 km/s (a hivatalos adatok 4,565 km/s-et írnak, tehát a számítás helyes)

Így kiszámoltuk, hogy milyen sebességgel áramlanak ki a gázok a hajtómű égésteréből. Mivel az angolszász rendszerben nem használják a méter és kilométer egységeket, ezért kellett találni egy közös, univerzális mértékegységet is. Erre a szekundumot jelölték ki, amit úgy kapunk meg, ha a kiárambló gázok sebességét elosztjuk a nehézségi gyorsulás értékével:

Isp = 4568,46 m/s / 9,81 m/s2

Isp = 465,69 s (a hivatalos adatok alapján ez 465,5 s, tehát a számításunk itt is helyes)

Minél nagyobb a kiáramló gáz sebessége, annál gazdaságosabb a rakéta meghajtása.

(Figyelem: a fentebbi számítások nagyon le vannak egyszerűsítve, a tényleges rakétamérnökök sokkal bonyolultabb számítások segítségével tervezik meg a hajtóműveket, ugyanis rengeteg tényezőt kell figyelembe venni, amikkel fentebb nem számoltunk)

Everyday Astronaut (Tim Dodd) még régebben összehasonlított pár híresebb hajtóművet, alulról a második sorban látható az Isp megadva tengerszintre és vákuumra.

Jól halad a LandSpace az első ZQ-2 első fokozatának az összeszerelésével

Nemrég szerelték össze a LandSpace üzemében a ZQ-2 hordozórakéta első fokozatának hajtóműblokkját – derült ki a cég legutóbbi jelentéséből. A négy darab TQ-12 hajtómű több mint 260 tonna tolóerőt nyújt majd a rakétának induláskor. Az újgenerációs ZQ-2 közepes teherbírású rakéta első startjára még idén ősszel sor kerülhet, és ha minden rendben zajlik, ez lehet majd az első orbitális hordozórakéta, ami folyékony metánt használ hajtóanyagként.

A hajtóműblokk a cég üzemében. Kép forrása: LandSpace/Weixin

A hajtóműblokk a cég üzemében. Kép forrása: LandSpace/Weixin

Látványos képek érkeztek a Tienven-1 szondától, amint egyre közelebb kerül a Marshoz

Tegnap elnyerte a nap képe címét az alábbi felvétel, amit a Tienven-1 szonda egyik kamerája készített a Vörös bolygóról 2,2 millió kilométeres távolságról. Ma már 1 millió kilométer alatt van a távolság, és várhatóan február 10-én áll pályára a Mars körül a szondatrió (keringőegység, leszállóegység és rover).

A küldetés 2020. július 23-án indult a Vencsang Űrközpontból egy CZ-5 hordozórakétával. Ha minden a tervek szerint halad, a leszállásra április-május környékén kerülhet sor.

Az első, Tienven-1 által készített kép a Marsról. Forrás: CNSA/CAST

A szondatrió a szerelőcsarnokban. Az alsó, aranyszínű kapton-fóliával bevont egység az orbiter, a felső aeroshell modulban pedig a leszállómodul és a rover található. Kép forrása: CNSA/CAST

A Tienven-1 startja. Kép forrása: Xinhua

Elkezdődött a 27. holdi munkanap a Csang’e-4 tudományos programjában

Tegnap este „felébredt” a Jütu-2 rover a holdi éjszaka idejére aktivált hibernációból, magyar idő szerint tegnap este volt napfelkelte a Von Kármán kráterben, a Csang’e-4 küldetés leszállási területén. A leszállóegység kb. 24 órával később szokott aktív üzemmódba állni, tehát ez ma este történhet meg. Két héttel ezelőtt megírtuk a holdi éjszaka kezdetét, és hogy mit tesznek a küldetésirányítók, hogy túlélje a leszállómodul és rover a szélsőséges körülményeket.

Legfrissebb kép a Jütu-2-ről. Az egyik első tevékenysége a képen látható monolit megvizsgálása lesz. Kép forrása: CNSA

Dark mode powered by Night Eye