Hivatalosan is véget ért az InSight küldetése

Kapcsolódó

Starlink-misszióval zárta a hónapot a SpaceX

Túl van a 240. misszióján a SpaceX, melynek alkalmával...

A nap képe #1121 – LEGO figurák a magasban

1000 db LEGO-asztronauta utazott ballonok segítségével 34 kilométeres magasságba...

A Webb szemügyre veszi a Szaturnusz holdjáról előtörő vízgőzt

A James Webb űrtávcső kutatói egy több mint 9600...

Oleg Kononyenko és Nyikolaj Csub egy évig az ISS-en fog tartózkodni

A jövő évben kisebb látogatásra indul az ISS-re egy...

Rövid hír: Búcsút intett az Ax-2 személyzete az ISS-nek

Frissítés 05.31.: 10 napos missziójuk után az Ax-2 személyzete épségben...

A tegnapi híreket követően, miszerint nem sikerült a kapcsolatot felvenni az InSight űrszondával, már sejthető volt, hogy ez a küldetés végét jelentheti. A NASA és a JPL mai közleménye szerint az űrszonda küldetése véget ért, miután több mint négy éven át egyedülálló tudományos eredményeket gyűjtött a Marson.

A küldetést irányító Jet Propulsion Laboratory (JPL) két egymást követő kísérlet után sem tudtak kapcsolatba lépni a leszállóegységgel, ami arra engedte őket következtetni, hogy az űreszköz napenergiával működő akkumulátorai kifogytak az energiából.

A NASA korábban úgy döntött, hogy a küldetést akkor nyilvánítja befejezettnek, ha a leszállóegység két kommunikációs kísérletet is elmulaszt. Az ügynökség a biztonság kedvéért továbbra is figyeli a leszállóegység jeleit, de egyelőre valószínűtlennek tartják, hogy hallanak felőle. Az InSight utoljára december 15-én kommunikált a Földdel.

Az InSight utolsó képe a Mars felszínéről, melyet 2022. december 11-én készített. – Kép forrása: NASA/JPL-Caltech

Ebben a cikkben összegyűjtöttük azokat a legfontosabb mérföldköveket és tudományos eredményeket, amelyek az InSight 4 évig tartó tudományos munkáját jellemezte.

Az InSight (Interior Exploration using Seismic Investigations, Geodesy and Heat Transport) űrszonda küldetése 2018. május 5-én indult egy Atlas-V rakétával a Vandenberg légitámaszpontról. 2018. november 26-án landolt a Mars felszínén, az Elysium-síkságon. Misszióját eredetileg 2 évre tervezték, melyet az űrszonda eredményei és állapota miatt további 2 évvel meghosszabbítottak 2021 januárjában.

Minden Mars-küldetés kihívásokkal néz szembe, és ez az InSight esetében sem volt másképp. A leszállóegység küldetése kisebb-nagyobb problémákkal kezdődött. Egy önkalapáló tüskével – a beceneve „vakond” – volt felszerelve, amelyet 5 méter mélységig terveztek leásni, mely a DLR (Német Légügyi és Űrkutatási Központ) által fejlesztett hőszondát tartalmazta. Ez felbecsülhetetlen mennyiségű információt szolgáltatott volna a bolygó belső hőmérsékletéről, valamint a hő talajban való terjedési sebességéről. Ez lehetővé tette volna a tudósok számára, hogy kiszámítsák, mennyi energia maradt a Mars kialakulása óta. A vakondot a más küldetéseken látott laza, homokos talajhoz tervezték, de az InSight körüli váratlanul rögös talajban, a kellő súrlódás hiányában nem tudott megfelelően működni. Az űrszonda 1,6 méter hosszú robotkarja végén található lapát segítségével csak kevéssel, 3 centiméterrel a felszín alá tudták eltemetni a 40 centiméteres szondát, ennek ellenére is értékes adatokat gyűjtött a marsi talaj fizikai és termikus tulajdonságairól.

A vakond névre hallgató műszer elhelyezése a marsi talajban. Kép forrása: NASA/JPL-Caltech

Ezt követően a hangsúlyt és az energiát a másik fontos műszerére, a SEIS (Seismic Experiment for Interior Structure) nevű szeizmométerre helyezték. Ezt 2018. december 19-én helyezték el a Mars felszínén a robotkar segítségével 1,6 méterre a szondától. Ez a műszer hozta meg a tudományos áttörést az InSight csapata számára, 2019. április 6-án először sikerült észlelni szeizmikus aktivitást a Vörös Bolygón.

Szeizmométere végül több mint 1300 szeizmikus eseményt mért a küldetés során, és ezek közül több mint 50 elég tiszta jelet adott ahhoz, hogy a csapat be tudja azonosítani a rengések epicentrumát. Arra a következtetésre jutottak, hogy az események legnagyobb csoportja a Cerberus Fossae-ból származott, egy olyan régióból, amely geológiailag friss – az elmúlt kétmillió éven belüli – vulkanizmusra utaló jeleket mutat. A műszer segítségével több kiemelkedően erős rengést is észleltek. A rekord egy 5-ös magnitúdójú rengés volt 2022 májusában. A rezgések lökéshullámai legalább hat órán át visszhangoztak a bolygón. Több közel 4-es erősségű rengést is észlelt a leszállóegység 2021 szeptemberében.

Ez a szeizmogram a valaha egy másik bolygón észlelt legnagyobb rengést mutatja. – Kép forrása: NASA/JPL-Caltech

Az InSight segítségével sikerült feltárni a Mars belső szerkezetét, és új információkat gyűjtött a bolygó három fő rétegéről – a kéregről, a köpenyről és a magról. A tudósok megállapították, hogy az űrszonda alatt húzódó kéreg a vártnál valamivel vékonyabb – körülbelül 25-40 km vastag, és két vagy három alrétegből áll. A kéreg legfelső rétege körülbelül 10 km vastag, és kevésbé sűrű, mint az alsó kéreg. A Mars magja olvadt és a vártnál jóval nagyobb, kb. 1 800 km sugarú. Az alacsonyabb sűrűség azt jelenti, hogy az olvadt vashoz könnyebb elemek keveredtek, ami csökkenti az olvadáspontját. Ez segít megmagyarázni, hogyan lehet a Mars magja még mindig olvadt annak ellenére, hogy a kialakulása óta jelentősen lehűlt.

Az InSight a felső köpenyt is vizsgálta a szeizmikus hullámok segítségével, amelyek mintegy 800 km-es mélységben haladnak, mielőtt visszatérnének a felszínre. Az erős, hideg külső burok, a litoszféra körülbelül 500 km vastag, a földi köpenyhez képest viszonylag hűvös köpeny fölött helyezkedik el.

A rétegek összetételének és szerkezetének meghatározása, valamint annak megállapítása, hogy milyen gyorsan szivárog ki belőlük a hő, segít jobban megérteni a Mars felszínének geológiai történetét, és különösen azt, hogy az idők során képes volt-e életet fenntartani.

Rengések azonban nem csak a Mars nyugtalansága miatt keletkezhetnek. Az InSight fedélzeti szeizmométere 2021-ben 4-es erősségű rengést észlelt, amelyről a tudósok később megállapították, hogy egy meteoroid becsapódása okozta. Ez volt az egyik legnagyobb meteoroid-becsapódás a Marson azóta, hogy a NASA megkezdte a kozmosz kutatását. A felfedezés további meglepetést tartogatott, amikor a NASA Mars Reconnaissance Orbiter űrszondája megállapította, hogy a becsapódás felszínre hozta a felszín alá temetett vízjég-réteget. Ugyan korábban is fedeztek fel vízjeget a Vörös Bolygón, ez közelebb volt a marsi egyenlítőhöz, mint bármi korábban felfedezett. Az ezen a melegebb egyenlítői területen található jéglelőhelyek a jövőben leszállóhelyként szolgálhatnak az űrhajósok számára, amelyet ivóvízként, mezőgazdasági célokra és rakétahajtóanyagként használhatnak. A becsapódással kapcsolatos információk segítenek a tudósoknak a bolygó korának kiszámításában is.

A NASA Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) űrszondáján található HiRISE (High-Resolution Imaging Science Experiment) kamerával készített felvételek alapján vízjégtömbök láthatók a Marson található óriási meteoroid-becsapódási kráter peremén. – Kép forrása: NASA/JPL-Caltech/University of Arizona.

Az InSight nem csak szeizmométere segítségével ért el tudományos áttöréseket. A szonda a világ első magnetométeres műszerét vitte a Mars felszínére, amely lehetővé tette a mágneses jelek észlelését. A Mars korai történelmében elektromosság volt jelen a megolvadt fémmagjában, mivel a bolygó gyorsan hűlt. A globális mágneses mező ugyan megszűnt, de úgynevezett szellemeket hagyott maga után: ennek az ősi mezőnek a nyomai rögzültek a kéreg kőzeteiben. Az InSight magnetométere azt találta, hogy az ősi kőzetek 61 métertől lefelé erősen mágnesezettek. A kéreg mágnesezettségének maradványai tízszer erősebbek, mint amire a keringő űrszondák mérései alapján számítottak. Emellett a tudósok érdeklődését felkeltették a mágneses jelek, amelyek nappal és éjszaka változnak, és hajlamosak éjfél körül pulzálni. Az egyik lehetőség, hogy ezek a jelenségek a napszél és a marsi légkör kölcsönhatásához kapcsolódnak.

Illusztráció a Mars mágneses mezejének környezetéről. – Kép forrása: Anil Rao/Univ. of Colorado/MAVEN/NASA GSFC.

Tanulmányozott porördögöket és egyéb légköri és időjárási adatokat is mért. Az InSight a Mars felszínére küldött küldetések közül a legátfogóbb időjárási adatokat gyűjtötte. Érzékelői több ezer elhaladó porördögöt észleltek, de az űrszonda kamerái még egyet sem láttak közülük. Ehelyett az űrszonda nyomásérzékelője e forgószelek „szemeiből” származó nyomáscsökkenéseket rögzítette, a szeizmométer pedig a felszín dőlését érzékeli, ahogy a jelenségek a felső porréteget rángatják, mint egy óriási porszívó.

A szelek érzékelésén kívül az InSight olyan légköri jellemzőket is megfigyelt, mint az időjárási frontok, a porviharok, a turbulencia, és az infrahang, így sokkal teljesebb képet kaphatunk a bolygó néha meglepő jelenségeiről.

Sajnos ezek a szelek és viharok nem segítették a leszállóegység sorsát. A napelemeire rakódott porréteg miatt energiatermelése folyamatosan csökkent, így több alkalommal is hibernálni kellett, vagy csökkentett módban kellett működtetni az űrszondát. Az sem segített (legalábbis nem jelentős mértékben), hogy különleges módon, robotkarja és a por segítségével, a szél közbenjárásával próbálták letakarítani napelemeit.

Az InSight poros napelemtáblája. A kép 2022. április 24-én, a küldetés 1211. marsi napján (sol) készült. – Kép forrása: NASA/JPL-Caltech.

Küldetése végére a szeizmométer maradt az utolsó működő műszere, energiatakarékossági okokból minden más berendezését lekapcsolták annak érdekében, hogy az utolsó pillanatig tudjon tudományos adatokat szolgálni arról, mit rejt a Mars felszíne.

Az InSight küldetése 1440 marsi napig (sol) tartott, azaz földi mértékben számolva 4 évig és 18 napig. Tudományos mérései és megfigyelései még évekig tartó feladatot adott a tudósokra, melyekből még többet tudhatunk meg a Mars jelenéről, múltjáról, felszín alatti geológiájáról.

Marsi naplemente az InSight szemszögéből, melyet az Instrument Deployment Camera, IDC) rögzített 2019. április 25-én, a küldetés 145. marsi napján (sol). – Kép forrása: NASA/JPL-Caltech.

Dark mode powered by Night Eye