Korunk első személyzetes küldetése a Hold felé 2024 végén indulhat, de már több folyamat zajlik a háttérben a megvalósításához.
Végre befejeződött az Artemis-küldetésekhez használt mobil indítótorony javítási és továbbfejlesztési munkája, a NASA múlt héten már próba jelleggel végre is hajtotta az LC-39B indítóállásra való átszállítását. Ahogy az Artemis-1 küldetés elemző vizsgálata megállapította, a vártnál nagyobb károkat szenvedett az SLS rakéta miatt az indítóállványzat, és a tavaly novemberi indítást követően az elmúlt hetekben fejeződött be csak a rekonstrukciója. A 116 méteres, 1 milliárd dollár értékű torony neuralgikus pontja az SLS felbocsátásának, hiszen a tartószerkezetektől az üzemanyag ellátó rendszeren át most már a személyzeti összekötő híd is ehhez a szerkezethez kapcsolódik, a soron következő rakéta összeszereléséről nem is beszélve – és egyáltalán nem mindegy, milyen állapotban van. A NASA a jelenlegi mobil indítóállást az első három Artemis-küldetéshez tervezi használni, majd az Artemis-4-hez és a későbbi missziókhoz, ahol már egy nagyobb verziójú SLS rakétát kell kiszolgálni, új állványzatot építenek.
A jelenlegi torony az elemzés alapján túl nagy vibrációs terhelést kapott, aminek következtében a liftakna is megsérült, de a saját nitrogéngázzal működtetett, vízsugaras tűzoltó-berendezés is meghibásodott, ami miatt jóval több tankoló és egyéb, korrodálódott csővezetéket kellett kicserélni, melyek teljes hossza több mint 4,5 km.
Emellett pedig továbbfejlesztés is szükséges volt, hiszen az összes földi kiszolgáló- és mentőrendszert telepíteni kellett, ami a személyzet számára elengedhetetlen.
Előretekintés az Artemis-2 felé
Ahogy Jim Free, a NASA Artemis-programért is felelős vezetője nemrégiben elmondta, korunk első személyzetes küldetése, melynek keretében több mint 50 év után ismét űrhajósok indulnak a Holdhoz, jelenleg még a tervezett ütemterv szerint halad a felkészülési fázisban, de elképzelhető, hogy pár hét csúszás késleltetheti a 2024 novemberére kijelölt indítást. Főleg az Orion űrhajó jóval összetettebb, létfenntartó és vészhelyzeti rendszereinek köszönhetően következhet be csúszás, amik az Artemis-1 személyzet nélküli küldetés alkalmával még nem voltak tényezők. De lássuk, hogyan is néz ki a mostani állás szerint a NASA ütemterve:
– augusztus: a mobil indítóplatform kigördítése az LC-39B-hez – ez megtörtént múlt héten,
– szeptember: az előre feltöltött szilárd hajtóanyagú segédrakéták részegységeinek vonattal történő szállítása a Kennedy Űrközpontba,
– november: az SLS központi fokozatának uszállyal történő szállítása a a Michoud összeszerelő létesítményből a Kennedy Űrközpontba,
– december/2024 január: a mobil indítóállás visszaszállítása a Vehicle Assembly Buildingbe (VAB) a rakéta összeszereléséhez,
– 2024 február: a segédrakéták összeszerelése a mobil indítóállványzaton,
– 2024 április: a központi fokozat összeállítása a segédrakétákkal, az Orion átvétele a feltankolási folyamatot megelőzően,
– 2024 május: a rakéta második fokozatának (Interim Cryogenic Propulsion Stage – ICPS) ráemelése a központi fokozatra
– 2024 közepe: az Orion feltankolása, vészmegszakító rendszer telepítése a második fokozatra való felszerelést megelőzően
Természetesen mindennek össze kell állnia, hogy ezt az ütemtervet tartani tudják, de látszik, hogy hány helyen csúszhat el akár csak kis mértékben az egész folyamat, ami miatt az összes további pont, így az indítás is későbbi dátumra tolódhat. A NASA vezetősége reálisan is áll a helyzethez, és bár egyértelműen senki nem mondta még ki, de eléggé szkeptikusak a 2024 novemberi indítást illetően. Az alapján, ahogy jövő nyáron majd áll a helyzet (főleg az Orionra kihegyezve), több lehetséges forgatókönyv közül választ majd a menedzsment:
– vagy az űrhajó nélkül gördítik ki az SLS-t a tankolási tesztekhez az indítóállásra, majd visszaszállítják, ráemelik az Oriont, és újabb tesztsorozaton esik át a teljes rendszer, melynek függvényében döntenek a startról,
– már a rászerelt űrhajóval együtt gördül ki a rakéta, végrehajtják a tankolási teszte(ke)t, és kedvező esetben következhet is az indítás.
Talán sokan emlékezünk még a tavalyi év második felére, hogy mennyi bosszúságot és álmatlan éjszakát okozott a hidrogénszivárgás a NASA vezetőinek és mérnökeinek is, de végül sikerült úrrá lenniük a helyzeten, és három hónapos csúszást követően sikeresen felbocsátották az első SLS-t. Ami öröm az ürömben számukra, hogy akkor rengeteget tanultak a teljesen új tankolóberendezésről, a folyamatokat sikerült finomhangolni, így azok a problémák (lásd túlzott mértékű átfolyási sebesség, emiatt megsérültek a tankolócsövek, több helyen szivárgott az üzemanyag) ezúttal remélhetőleg nem merülnek fel, és simább lehet a végső felkészülési szakasz.
További bonyodalmat okozhat a földi indítás felügyelő szervvel (US Space Force’s Eastern Range) való egyeztetés, főleg a vészmegszakító-rendszert illetően. Ez szintén egy sarkalatos kérdés volt a tavalyi indítás előtt, hiszen egy adott időtávon túl -15 nap- nem állhat a rakéta már élesített rendszerrel az indítóálláson.
Végül, de nem utolsó sorban pedig magának a tankolórendszernek a feltöltése is hátravan, ami még az idei évet illeti. Ennek során egy új, több mint 4,7 millió literes hidrogéntartályt kell feltankolni, ami a világ legnagyobb ilyen tartálya is egyben, és össze kell kötni az 1960-as években már használt régi hidrogéntankkal és átfejtő rendszerrel, ami végigfut az indítóállásig.
Látható tehát, hogy még nagyon sok előkészület szükséges ahhoz, hogy 14 hónap múlva elindulhasson az Artemis-program első személyzetes küldetése, de reméljük, nem lesznek komolyabb hátráltató tényezők ezen időszak alatt!
A cikkhez forrásként az Ars Technica szakhírportál cikkét használtuk.