Majdnem pontosan 20 évvel ezelőtt, 2000. szeptember 8-án alapította Jeff Bezos a saját űripari cégét, melybe évente 1 milliárd dollárt invesztál, de mégsem látszanak az eredmények. Vagy mégis? Nézzük meg részletesen a Blue Origin eddig történétét és jelenleg is futó projektjeit.
Jeff Bezos (aki az Amazon alapítója is, és 2017 óta a világ leggazdagabb embere) 2000-ben alapította a Blue Origint azzal a céllal, hogy az űrutazás költségét drasztikusan csökkentse és elérhetővé tegyék a világűrt mindenki számára. A cég mottójának a latin “Gradatim Ferociter” kifejezést választották, ami magyarul annyit tesz: “Lépésről lépésre, vadul”. A vállalat neve a nagyratörő terveit szimbolizálja : a Föld “Blue” (kék bolygó) és “Origin” (eredet – vagyis a jövőben majd visszagondolva, hogy az emberiség “szülőbolygója” a Föld volt).
A Blue Origin finanszírozását majdnem kizárólag Bezos állja, aki egyes források szerint 2014-ig 500 millió dollárt fektetett összesen a cégbe. 2017-től minden évben már 1 milliárd dollárt folyósít az üzletember, melyet a saját Amazon részvényeinek eladásából fedez.
A Blue Origin híres arról, hogy kevés információt oszt meg a közvéleménnyel és minden fejlesztésük szinte teljes titokban történik. A cég létezésére is csak 2003-ban derült fény, amikor a Jeff Bezoshoz közel álló cégek földfelvásárlásokba kezdtek Texasban, ahol a mai napig is folynak a hajtóműtesztek és főbb rakétafejlesztések. A Corn Ranchnak nevezett telephelyről történtek a szuborbitális New Shepard repülések is.
2015-ben a cég kibérelte a floridai Cape Canaveralban található LC-36 startállást, melyet a leendő New Glenn rakéta indítására használnak majd, egy alapos felújítás és átalakítás után. Floridában rendelkeznek még egy felkészítő üzemmel is, ahol a New Glenn végső összeszerelése zajlik majd. 2020-ban az alabamai Huntsville-ben (ahol a Saturn rakéták első fokozata is készült az 1960-as években) nyitottak egy egységet a BE-4 hajtóművek gyártására.
A vállalat főhadiszállása Kentben, Washington államban található és 2019-es adatok szerint jelenleg 2500 dolgozója van.
Érdekesség, hogy a Blue Origin dolgozói létszáma hogyan alakult az években: 2013-ban csak 250 fő, 2015-ben 400 fő, 2017-ben pedig már 1000 dolgozójuk volt. Összehasonlításképpen a két évvel később (2002-ben) alapított SpaceX-nek 2013-ban már 3800, 2015-ben 5000 dolgozója volt, míg jelenleg több mint 8000 főt foglalkoztatnak. Ezek a számok is jól szemléltetik, hogy a SpaceX-hez képest egy jóval kisebb cégről van szó.
Charon, Goddard kísérleti járművek
A cég 2005-ben sikeresen tesztelt egy Charonnak (a Plútó holdja után) nevezett tesztjárművet, melyet 4 db függőlegesen felszerelt Rolls-Royce Viper Mk. 301 sugárhajtómű emelt kb. 96 méter magasságba, és ezután szállt vissza. A Charonnal az automata irányítási rendszereket tesztelték, melyeket majd a későbbi rakétákhoz terveztek használni.
A Charon után következett a Goddard (nevét a híres amerikai rakétatudósról és fizikusról Robbert Goddardról kapta) tesztjármű, melyen már a Blue Origin által fejlesztett rakétahajtóműveket használtak, a BE-1-et és BE-2-t. Három tesztugrásra került sor a Goddarddal 2006-ban és 2007-ben.
New Shepard
A kezdetleges tesztjárművek után kövekezett az első, szuborbitális repülések végrehajtására tervezett rakéta, a New Shepard tervezése és építése. A rakéta a nevét az első amerikai űrhajósról Alan Shepardról kapta. A New Shepard két részből áll: egy újrahasználható első fokozatból, és egy kapszulából mely eléri a világűrt (100 km magasság, a Kármán vonal).
Az első fokozatot az új, hidrogént és folyékony oxigént használó BE-3 hajtja meg, mely a szétválás után irányítottan és a hajtóművét begyújtva függőlegesen landol.
A kapszula 6 embert képes szállítani és pár perces űrben tartókodás után lassan visszazuhan a Földre, ahol ejtőernyők segítségével száll le. A Blue Origin tervei szerint főleg fizetős űrturisták részére kínálnák a New Shepard utakat.
2015. áprilisa és 2019. decembere között 12 alkalommal indítottak New Shepard rakétát, és 11 alkalommal sikeresen le is szállt az első fokozat, illetve többször újrahasználtak első fokozatot is. A fizetős és emberes utak azonban évek óta csúsznak, és továbbra sincs információ arról, hogy mikor kezdődnek meg ezek a repülések. A Blue Origin állandó titkolózása itt sem segít, jelen sorok írása közben tavaly december óta nincsen új információ a New Shepard-program jövőjéről.
New Glenn és BE-4 hajtómű
2012-ben kezdődött el a munka a Blue Origin első orbitális rakétáján, a hatalmas, 7 méter átmérőjű New Glennen, mely szintén egy legendás amerikai űrhajósról, John Glennről kapta a nevét. A rakéta bejelentésére 2016. szeptemberében került sor és 7 db BE-4 (folyékony metánt és oxigént égető) hajtóművel látnák el az első fokozatot, mely újrahasználható és egy tengeri platformra szállna le visszatérés után.
A rakétát a fentebb említett floridai LC-36 startállásról indítanák, és a tervezett első repülés dátuma 2021 lenne, melyre elég kevés az esély, ugyanis az indítóállás felújítása még nagyban tart. A New Glenn 45 tonnát tud alacsony Föld körüli pályára (LEO) és 13 tonnát geostacionárius transzfer pályára (GTO) szállítani, mellyel az óriásrakéták kategóriájába tartozik. A Blue Origin már több megrendeléssel rendelkezik New Gless indításokra (sajnos a pontos számot nem találom sehol, főleg, hogy az egyik megrendelő, a OneWeb sorsa jelenleg is kérdéses), a rakéta hatalmas, 7 méter átmérőjű áramvonalazó kúpja (fairing) miatt is szimpatikus választás lehet a megrendelők számára.
A New Glennen használatos BE-4 hajtómű külön megrendelést is kapott 2018-ban: a United Launch Alliance (ULA) az új rakétáján, a Vulcanon is használni fogja a Blue Origin hajtóműveit, szám szerint kettőt. A Vulcan bemutatkozására szintén legkorábban 2021-ben számíthatunk, azonban egy friss információ szerint problémák vannak a hajtómű turbószivattyújával. A ULA elnöke, Tory Bruno egy nemrégiben megjelent interjúban ejtette el az információt, de bizakodó volt, hogy a problémát gyorsan kijavítják a Blue Origin mérnökei. Kérdéses viszont, hogy a hiba késleltetni fogja-e a Vulcan és a New Glenn bemutatkozását, és egyre jobban úgy tűnik, hogy a 2021-es céldátum mindkét rakéta esetében tarthatatlan lesz.
A Blue Origin a Légierő 2022 és 2026 közötti katonai rakétaindításaira is pályázott a New Glenn hordozóval, azonban végül nem kerültek kiválasztásra. A cég közleményében sajnálatát fejezte ki a döntés miatt, azonban az egyik nyertes ULA-nak szállíthatják a BE-4 hajtóműveket (részletes írásunkat erről itt olvashatjátok).
Holdraszállási tervek
2020. májusában jelentette be a NASA, hogy 3 céget bíz meg az Artemis-program keretében a 2024-től tervezett Holdraszállásokhoz szükséges leszálló egységek kifejlesztéséről. A pályázat egyik nyertese a Blue Origin által vezetett konzorcium (“Nemzeti Csapat”) lett, melynek tagjai a Lockheed Martin, a Northrop Grumman és a Draper. A Blue Origin végezné a koordinációt a résztvevő cégek között, és ők gyártanák a leszálló egységet is.
A Human Landing Systems (HLS) programban a Blue Origin 579 millió dollárt kap, és 2021. februárig kell a győzteseknek a végső terveket leadni, ami alapján dönt majd a tényleges győztesről a NASA.
A Blue Origin már 2019-ben bejelentette a saját, Blue Moon elnevezésű holdraszálló űrhajó koncepcióját, így a programban való részvételük sem meglepő.
Tervek, ahogy láthatjuk vannak bőven, reméljük hamarosan megvalósítást és tényleges repüléseket is láthatunk már a Blue Origin részéről. 20 éve alapították a vállalatot, és sok milliárd dollár elköltése után egyelőre kevés eredményt tud felmutatni, de továbbra sem érdemes a SpaceX-et a Blue Originnal összehasonlítani. Egyértelmű az is, hogy Jeff Bezos nem egy Elon Musk, és teljesen eltérő személyiséggel rendelkezik. Míg Musk aktívan a mai napig részt vesz a SpaceX fejlesztéseiben, addig Bezos nem rendelkezik ilyen tudással. Egyes új pletykák szerint amúgy Bezos egyre jobban kezd beleszólni a Blue Origin vezetésébe, amire szüksége is van a cégnek, mert ilyen sok, párhuzamosan futó és nagy erőforrásokat igénylő programnál muszáj lesz valamilyen sorrendet felállítania a Blue Originnek.