A SpaceX elérte azt a kissé hihetetlennek tűnő célkitűzést, amit Elon Musk említett még márciusban: végrehajtani legalább 60 indítást 2022-ben. A mai Starlink 5-1 küldetés pedig épp az idei hatvanadik volt a hawthorne-i magáncégnek, ráadásul továbbra is tartják a 100%-os sikerességi rátát ebben az évben!
A misszió lebonyolítása ezúttal is mintaszerűen történt: sikeres indítás a Cape Canaveral Űrhaderőbázis SLC-40 startállásról, fokozatszétválás, az első fokozat visszatérése és leszállása az „A Shortfall of Gravitas” drónhajóra és 54 műhold megfelelő kivetése a kijelölt magasságú és inklinációjú keringési pályán. Persze így leírva egyszerűnek tűnhet mindez, de egy orbitális besorolású rakéta visszahozatala sosem lesz gyerekjáték, még ha a SpaceX szinte játszi könnyedséggel is hajtja végre egymás után a küldetéseket. A mostani Starlink 5-1 misszió azonban több tekintetben is érdekesebbnek bizonyult az eddig megszokottaknál, és az indítást megelőzően sok találgatás is szárnyra kapott. Ez volt ugyanis a második generációs Starlink-műholdak első dedikált felbocsátása, de a műszaki paraméterek és a szatellitek száma némi bizonytalanságot okozott, hiszen ahogy több belső forrás is utalt rá, a Gen 2 egységek jóval nagyobbak és nehezebbek még a Falcon-9-hez átalakított verzióban is, mint az eddig pályára állított v1.0 és v1.5 társaik. A másik nagy kérdőjelet a rakéta emelkedési pályájának adatai jelentették, ugyanis korábban az ötödik műholdrétegnél poláris pályát, tehát 90°-hoz közelítő inklinációt jósoltak, ám a mai küldetésen dél-keleti irányban indult a B1061 jelű Falcon-9, ami közepes inklinációra engedett következtetni.
A 7500 Starlink Gen 2. műholdak jóváhagyott keringési pálya adatai. Forrás: nasaspaceflight.com
A SpaceX december elején az FCC-nek, azaz a Szövetségi Kommunikációs Bizottságnak benyújtott engedélyeztetési kérvényében három különböző paraméterű második generációs Starlink-verziót említ: az F9-1, mely méreteiben még megközelítőleg azonos a v1.5 egységekkel, az F9-2, mely még szintén a Falcon-9 rakteréhez speciálisan kialakított, kisebb méretű, de már masszívabb műholdakat jelenti, illetve a majd Starshippel pályára állítandó verziók adatait is közzé tették.
A három különböző Starlink Gen 2 verzió műszaki adatai. Forrás: nasaspaceflight.com
Ami biztosnak tűnik a mai 5-1 küldetéssel kapcsolatban, hogy az 54 műhold alapján kizárólag az F9-1 verzió jöhet számításba, amik az eddig megszokott hardverek és folyamatok alkalmazására utalnak, miközben már a Gen 2 újításait is magában rejthette egy vagy több műhold. Ez utóbbira azért volt szüksége a SpaceX-nek, hogy a V-sávban működő újgenerációs szatellitek számára lefoglalják a jövőbeli nagy konkurens Kuiper-műholdak elől az International Telecommunication Union (ITU) elsőbbségi spektrumát. Ezt csak úgy érhették el, ha elsőként állítanak pályára legalább egy olyan operatív műholdat, ami ezen működési tartományban kommunikál a földi adó-vevő állomásokkal. A jelenlegi tervek szerint jövő februárban indulhatnak a Blue Origin első Kuiper-műholdjai a ULA Vulcan rakétájával, így a SpaceX-nek nem maradt volna túl sok ideje arra, hogy beelőzzék a rivális céget. Ez a mai sikeres küldetés alapján úgy tűnik teljesül is, az azonban nem pontosan ismert, hogy milyen paraméterekkel rendelkeznek a ma felbocsátott szatellitek, mert a fentiekben leírtak alapján nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy vajon v1.5, v2.0, vagy esetleg kísérleti verziójú „hibrid” Starlinkek álltak ma pályára.
Az idén végrehajtott SpaceX-küldetések száma még tovább növekedhet, hiszen 30-án reggel indulhat egy izraeli földmegfigyelő műholddal egy újabb Falcon-9 rakéta, ami egyúttal 2022 utolsó küldetése is lesz. Ezt a missziót mi is élőben tervezzük közvetíteni Youtube-csatornánkon!
Fotó: SpaceX
Fotó: SpaceX