Az elmúlt időszakban a kínai űripar is jelentős fejlesztéseket hajtott végre (ha a tavaly év végi holdküldetés nem lett volna elég). December 30-án a kínai űripar és űrutazás egyik központjában, Hszianban, az Academy of Solid Propulsion Technology (Szilárd Hajtóanyagú Meghajtástechnikai Akadémia) egy teljesen újfajta szilárd hajtóanyagú rakétamotort tesztelt le. Sajnos kevés konkrétumot tudunk a szerkezetről: az átmérője 3,2 méter – viszonyításképpen: a Falcon-9 átmérője: 3,7 méter, Long March-5 átmérője: 5 méter – illetve, hogy az emberes holdprogramra és későbbi bolygóközi missziók indítására irányul a fejlesztés. A tesztpéldány oldalán található írás és a szerkezet felépítése alapján következtethetünk arra, hogy 3 szegmensből áll a rakétamotor.
A nyilatkozatok szerint a tolóereje elérheti a 260 tonnát (2590 kN). A felhasználása sem ismert, de valószínűleg egy felső fokozatként alkalmazhatják a méretétéből adódóan (talán a Long March-9 rakétán?)… Átmérője viszont a régebbi Long March-3 és -4 szériás hordozókkal egyezik meg, sajnos még csak találgatni lehet. A 130 másodperces működési teszt teljesen sikeres volt, az egyik szakember elárulta, hogy még egy ennél is nagyobb rakétamotoron dolgoznak, mely 145 tonnányi üzemanyaggal lesz feltöltve és 500-600 tonna tolóerőt (4900-5900 kN) fejthet majd ki.
A másik jelentősebb tesztet a LandSpace kínai magáncég hajtotta végre. Mielőtt belevágnánk a hajtóműtesztbe, ismertetnénk a céget. A LandSpace Technology Corporation Kína egyik első kereskedelmi űripari cége, melyet 2015-ben alapítottak a pekingi Csinghua Egyetem, a kínai Szilícium-völgy központjában. A vállalat első tervei közt szerepelt az LS-1 hordozórakéta, melyet az államilag gyártott Long March-11-ről mintáztak volna. A vállalat két évvel később, 2017-ben egy megállapodást kötött a dán GOMSpace nanoműhold építő vállalattal, melyben rideshare-szolgáltatást szolgáltatott volna a kínai fél. Ekkor a CASC váratlanul kihátrált a Landspace mögül, így leállították az LS-1 programot (a CASC szolgáltatta a szilárd hajtóanyagű rakétamotorokhoz szükséges technológiát illetve a vencsangi startállást). Ezután kezdték meg a Zhuque-1 (Csucsüe-1, röviden ZQ-1) rakéta fejlesztését. A rakéta 19 méter magas, 1,3 méter átmérőjű és 27 tonna a tömege. Három darab szilárd hajtóanyagű rakétafokozat alkotja, és 300 kg hasznos terhet tud 300 kilométer magas alacsony Föld körüli pályára állítani. Első és egyetlen indítására 2018 októberében került sor, de a harmadik fokozat egy probléma miatt nem tudta pályára állítani a Weilai-1 (Vejlaj-1) kisműholdat, melynek üzemeltetője a Kínai Központi Televízió (CCTV) volt.
A kudarc után a ZQ-1 programot leállították, és elkezdődött a Zhuque-2 (Csucsüe-2) fejlesztése. Az újgenerációs rakétáról 2018-ban láttak először napvilágot technikai részletek. A tervek szerint a ZQ-2 elérheti a 49,5 méteres magasságot, indulási tömege pedig a 216 tonnát. A kétfokozatú rakéta 4 tonna hasznos terhet képes 200 kilométer magas LEO pályára állítani, míg 500 kilométer magas napszinkron pályára 2 tonnát. A cég weboldalán található információk alapján segédrakéták segítségével LEO-ra 6 tonna SSO-ra pedig 4 tonna a kapacitás. A jármű érdekessége, hogy ez az első teljesen metalox (kriogenikus metán és folyékony oxigén) meghajtású kínai hordozórakéta. Az első fokozatot négy darab Tianque-12 (Tiencsüe-12, TQ-12) típusú, gázgenerátor ciklusú metalox hajtómű fog gyorsítani. A hajtómű tengerszinti fajlagos impulzusa (Isp) 283 s, tolóereje 67,2 tonna. A második fokozat egy darab Tianque-12 Vacuum (TQ-12Vac) vákuumra optimalizált hajtóművel van ellátva, melynek fajlagos impulzusa 350 s, tolóereje pedig 83 tonna. A második fokozat TQ-12Vac hajtóművét még négy darab Tianque-11-es vernier (kormányzó) motorral látták el, így a második fokozat a saját tengelye körüli forgást is tudja majd kontrollálni. A ZQ-2A rakéta is tervben van, ami egy harmadik fokozattal és bővített orrkúppal ellátott ZQ-2-es lenne, de ez csak a ZQ-2 menetrendszerűsítése után valósulhat meg.
Képek forrása: Andrew Jones
Tavaly szeptemberben sikerült a cégnek 175 millió $ tőkét szereznie a ZQ-2 hordozó további fejlesztéseire. A ZQ-2 első tesztstartjának dátuma 2021 júniusa, de rendszertesztektől függően csúszhat az időpont. Az első indításon nem tervezik épségben visszaszerezni az első fokozatot, de a cég nyilatkozata szerint képes lesz a fokozat a visszatérésre és függőleges sima leszállásra. Tavaly nyáron fejezte be a cég a TQ-12 hajtómű gimbaling (rakéta fúvókájának a mozgatása) tesztjeit, illetve júniusban lépte át a TQ-11 a 2000 másodpercnyi működési időt összesen. November 15-én egy TQ-12 hajtóműtesztet hajtottak végre, ahol már a négy darab TQ-11 vernier is fel volt szerelve és működésbe is léptek.
2015-ben nyitották meg az űripart Kínában a kereskedelmi vállalatoknak – azóta csak növekedés tapasztalható. Több mint 70 űripari startup cég van jelenleg számon tartva, melyből 20 vállalat hordozórakéták fejlesztésével foglalkozik. Az első nagy áttörést az iSpace 2019 nyarán végrehajtott startja jelentette, amikor a Hyperbola-2 szilárd hajtóanyagű rakétával pályára állították a CAS-7B rádióamatőr műholdat – ez volt az első sikeres orbitális startkísérlet Kínából, melyet kereskedelmi cég hajtott végre. A második kínai cég a Galactic Energy, amely 2020. november 7-én a Ceres-1 rakétával érte el a Föld körüli pályát (a Kuajcsou rakétákat működtető ExPace-et nem számítjuk, mert az állami CASIC a vállalat tulajdonosa).