Japán űreszköz adhat válaszokat a Mars holdjainak rejtélyeire

Kapcsolódó

Négy darab Peking-3C földmegfigyelő műholdat állított pályára Kína

Az indítást a 90. repülését teljesítő Hosszú Menetelés-2D rakétatípussal...

A nap képe #1474 – A 21. út

A 21. küldetését teljesítő B1062 jelű Falcon-9-es. A fotót...

21 hónap után repültek ismét utasok a New Shepard rakétával

Legutóbb 2022 augusztusában hajtott végre a Blue Origin utasokkal...

Földünk az űrből: Új-Zéland

A Kopernikusz-program Sentinel-2 műholdja 2024. május 7-én készítette az...

A nap képe #1473 – PREFIRE misszió

A PREFIRE misszió orrkúpjai, melyek a NASA sarkvidék kutató...

A Phobos és a Deimos régóta foglalkoztatja a kutatókat, nem véletlenül.

A Mars már önmagában is számos kérdést vet fel azzal kapcsolatban, hogy vajon létezhetett-e bármilyen életforma valamikor a felszínén vagy az alatt. Az elmúlt évtizedek során számos küldetés indult a Vörös Bolygó titkainak feltárására, azonban a körülötte keringő hold, a Phobos és a Deimos sem jelent kisebb érdekességet, sőt! Máig megválaszolatlan kérdések övezik őket, például hogy miképp és miből keletkeztek, és hogy kerültek jelenlegi pályájukra. 

Japán lehet az első, akik választ kereshetnek a két rejtélyes hold mivoltára, ugyanis nem kisebb tervekkel álltak elő a Martian Moons eXploration (MMX) küldetés keretében, mint hogy a Phobos-ra juttassanak egy leszállóegységet, mely az objektum felszínébe fúrva gyűjtene mintát, amit aztán vissza is juttat a Földre. Azért esett a Phobosra a választás, mert a két hold közül ez a nagyobb (kb. 27x22x18 km-es). Naponta háromszor kerüli meg a Marsot, a gravitációs ereje pedig alig 1/2000-ed része a Földének, tehát lényegében mikrogravitációs környezetnek mondható.

Több elmélet létezik a Phobos és a Deimos létezésére: az egyik szerint „elkapott” aszteroidák lehetnek, melyek a Mars kialakulásakor álltak bolygó körüli pályára, a másik teória képviselői pedig úgy gondolják, hogy a már lehűlt Marsból szakadtak le egy hatalmas becsapódás következtében. A JAXA főleg erre szeretne választ keresni, és a felszíni mintavétel jó megoldás lehet erre. A küldetéshez az Egyesült Államok és Kína is hozzájárul különböző fedélzeti tudományos műszeregyüttesek és hardverek kifejlesztésével. 

Az MMX 8K felbontású kamerával fogja pásztázni a Phobos-t, hogy a megfelelő leszállási helyet kiválassza. Forrás: JAXA

Ami az MMX idővonalát jelenti, a 2024-ben kínálkozó indítási ablakban indulna is az űrszonda, hogy aztán 2029-ben visszajuttassa bolygónkra a begyűjtött mintákat, melyek Ausztrália egy kijelölt távol eső területén érne földet. Mivel nagyjából egy hónap fog rendelkezésre állni jövőre, ezért az időzítés és a felkészítés rendkívüli precizitást és összehangolt munkát igényel a felektől. 

Közel egy tucat műszert visz majd magával az MMX, melyek közül hét darab a Phobos és Deimos távérzékelő és megfigyelő feladatait látja el, kettő fog a mintavételben részt venni, és további kettő tevékenysége pedig a felfedezési technológiák tesztelésére és fejlesztésére irányul. A két mintagyűjtő berendezése, a C (Corer) és a P (Pneumatic) Sampler elnevezésű egység különböző módokon fognak mintát venni: előbbi egy robotkar segítségével gyűjt be anyagot a felszín alól egy tubusba, amit a visszatérő egység raktároz el. Utóbbi nagynyomású nitrogén gáz ráfújásával fogja a felszínről egy gyűjtőedénybe juttatni a mintákat, mivel lényegében egy segédhajtóműnek felel meg, mely tolóerőt generál a gáz nagy sebességű kibocsátásával. Ennek működése igen rövid, ám annál fontosabb lesz: mindössze öt másodperccel az MMX leszállóegység landolását követően kezdi meg tevékenységét, és alig három másodperccel az elemelkedés előtt fejezi be azt. A rendkívül kis gravitáció miatt fennáll annak a veszélye, hogy a felkavart mintából egyáltalán nem, vagy alig fog valamennyi a gyűjtőedénybe jutni, illetve az ismeretlen összetételű felszíndarabkák összetételét sem ismerik a kutatók még, hogy meg tudják előre becsülni valamennyire azok viselkedését. 

A küldetés „tervrajza” a röppályákkal. Forrás: JAXA

Egy különálló leszállóegység is helyet kap az MMX fedélzetén, melyet a Francia Űrügynökség (CNES) és a Német Űrkutatási Központ (DLR) közösen alkot meg és küld a Phobos-ra. A tervek szerint ezt az eszközt kb. 40-100 méterről fogja „ledobni” az anyaszonda a hold felszínére, ahol három hónapig végezheti kutatási tevékenységét, emellett pedig segíteni fogja az MMX munkáját is a megfelelő mintavételi terület kiválasztásában. 

A német-francia MMX-rover illusztrációja. Forrás: JAXA

A felszínre való leszállást leginkább az veszélyezteti, hogy a kutatók még csak megbecsülni sem tudják, milyen lehet a felszín szerkezete, összetétele, vajon elég szilárd-e, hogy az eszközök képesek legyenek landolni, vagy vajon belesüppednek majd a felszínbe a túl puha állag miatt? Ezen kívül a kráterekkel szabdalt felszín sem fogja megkönnyíteni a leszállási műveleteket, de amennyire lehet, a szakemberek feltérképezik majd a terepet a landolási kísérlet előtt: Terik Daly-t, a Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizikai Laboratóriumának kutatóját kérték fel, hogy tanulmányozza majd az MMX által készített felvételeket, és vesse össze korábbi fotókkal a Phobos felszínének változásait keresve. 

A begyűjtött minta összetételéből tudnak majd következtetni a szakemberek, hogy a korábban felvázolt két elmélet közül melyik lehet igaz a Mars holdjainak keletkezésére. Ugyanis ha az égitestek becsapódás következtében váltak le, a felszabaduló hő következtében csak néhány anyagból állhatnak az égitestek, viszont ha a Naprendszer külső részéből származó aszteroidák, a különböző anyagok sokaságát fogják tapasztalni a kutatók.
Japán eddigi két minta-hazajuttató küldetése, a Hajabusza és a Hajabusza-2 is nagy sikerként zárultak, így a küldetésben részt vevő csapatoknak nagy reménye van egy újabb jelentős eredményt hozó misszióban, melynek köszönhetően tovább bővülhet ismeretünk a Naprendszerről.

A Mars, előtérben a Phobos-szal, háttérben pedig a Deimos-szal. Forrás: DLR
Ads Blocker Image Powered by Code Help Pro

Kérjük engedélyezd a reklámokat

Így tudod a Spacejunkie csapatát támogatni, hogy minél több friss hírt hozhassunk Nektek az űrutazás, űrkutatás világából!
Dark mode powered by Night Eye