Az Európai Űrügynökséget alkotó több mint két tucat nemzet szerdán zárta találkozóját, amelyen meghatározták a következő három év költségvetését és prioritásait.
A találkozó elnökévé választott német képviselő, Anna Christmann elmondta, hogy az űrügynökség tervei egy olyan merész menetrendet tükröznek, amely szerint Európa vezető szerepet kíván betölteni az éghajlati tudományok terén és meg kívánja őrizni független indítási képességét. A cél az, hogy Európára az Egyesült Államok és Kína mellett szintén űrnagyhatalomként tekintsenek.
Németország, Franciaország és Olaszország továbbra is az ESA fő szereplői, akik együttesen a teljes finanszírozás közel 60 százalékát adják. A tagországok megállapodtak abban, hogy a következő három évben 16,9 milliárd euróval járulnak hozzá az ügynökségi programokhoz. Ez kevesebb, mint a Josef Aschbacher, az ESA főigazgatója által kért 18,5 milliárd euró, de még mindig jelentősen meghaladja az előző hároméves időszak 14,5 milliárd eurós összegét.
Zavaros múlt egy Marsjáró számára
A találkozó egyik legfontosabb döntése a Rosalind Franklin rover sorsa volt, melyet Európa fejlesztett ki, hogy a Marson a múltbéli vagy a jelenkori életre utaló jeleket kutassa. Ez a projekt azonban eddig hosszú és meglehetősen szerencsétlen történetre tekint vissza. Eredetileg körülbelül két évtizeddel ezelőtt született meg az ötlet, majd 2009-ben a NASA és az ESA megállapodott a program közös fejlesztéséről. Három évvel később azonban a NASA kiszállt a projektből, költségvetési problémákra hivatkozva, valamint arra, hogy fedezniük kell a James Webb űrteleszkóp költségtúllépését.
Európa ezt követően Oroszországhoz fordult, amely vállalta egy Proton-M hordozórakéta biztosítását és egy leszállómodul építését, ami a rovert a Mars felszínére juttatta volna. A számtalan probléma megoldása után, beleértve az ejtőernyős problémákat, amelyek két évig késleltették a projektet, az ExoMars küldetés indulási dátumát végül 2022 nyarára tűzték ki. De ezt a dátumot is elhalasztották, miután Oroszország idén év elején megszállta Ukrajnát. Az európai tisztviselőknek kényelmetlenné vált, hogy Oroszországgal közösen folytassák a projektet, így júliusban az ESA közölte, hogy hivatalosan megszünteti az Oroszországgal folytatott közös munkát az ExoMars programmal kapcsolatban. Dmitrij Rogozin, a Roszkoszmosz akkori igazgatója dühös üzenettel válaszolt a Telegram csatornáján, és „felelőtlen bürokratának” nevezte Josef Aschbacher ESA igazgatót.
Vissza a NASA-hoz
Oroszország Ukrajna elleni háborúja Európa és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok megerősödéséhez vezetett számos fronton, beleértve az űrkutatást is. Az ExoMars-al kapcsolatos együttműködés tehát ismét napirendre került. A NASA azonban megvárta, hogy a kötelezettségvállalás hivatalossá váljon, hogy lássa, Európa hogyan kíván eljárni. Aschbacher szerdán elmondta, hogy az európai miniszterek számos lehetőséget mérlegeltek, beleértve azt is, hogy az elkészült Rosalind Franklin rovert egyszerűen egy múzeumba helyezik. Végül azonban a miniszterek úgy döntöttek, hogy további, több százmillió eurót fektetnek az európai projektbe, hogy saját modulokat fejlesszenek ki az űreszközhöz. Elmondása szerint a NASA várhatóan hozzájárul a misszióhoz szükséges rakétához, a leszállómodulhoz szükséges, szabályozható tolóerővel rendelkező hajtóműhöz és a radioaktív fűtőegységekhez is. Ez egy ún. csere-csere útján fog történni. Így például a rakétaindításért cserébe Európa biztosíthatna egy Airbus Beluga repülőgépet a nagy rakomány szállítására.
A küldetés indítási dátumát legkorábban 2028-ra tűzték ki. Jelenleg az egyetlen elérhető amerikai rakéta, amely alkalmas lehet a küldetésre, az nem más mint a SpaceX Falcon Heavy hordozója, de a jövőben a United Launch Alliance Vulcan rakétája és a SpaceX Starshipje, valamint a Blue Origin New Glenn rakétája is megoldás lehet.
A Rosalind Franklin marsjáró.