Jód üzemű segédhajtómű, mely felválthatja a xenont

Kapcsolódó

Az ESA 522 millió eurós szerződéssel segíti az ExoMars küldetést

A kissé hányattatott sorsú ExoMars küldetés újabb lendületet vehet,...

A Rocket Lab egy 14,4 millió dolláros szerződéssel gazdagodott

Nem mindennapi megbízást nyert el a Rocket Lab: a...

A nap képe #1436 – A Szojuz MSz-24 űrhajó belsejében

Loral O’Hara, Oleg Novickij és Marina Vasziljevszkaja a Szojuz...

Közel két hónap után teljesített ismét küldetést a SpaceX az Amerikai Űrhaderő megbízásából

Ezúttal egy űridőjárás-figyelő műholdat juttatott napszinkron pályára a Falcon-9. Kis...

Elstartolt az első Angara-A5 nehéz hordozórakéta az Vosztocsnij Űrközpontból

Ezzel megkezdődtek az Amur indítóállás repülésfejlesztési tesztjei a nehéz...

Ugyan nem friss fejlemény, de mindenképpen érdemes szót ejteni a francia ThrustMe vállalatról, akik először teszteltek sikeresen jódhajtású eszközt az űrben. Mindezzel bebizonyítva azt, hogy ez a fajta üzemanyag alternatívájaként szolgálhat a drágább és nehezebben tárolható xenonnak.

A beszédes névre keresztelt ThrustMe a Beihangkongshi-1-be, egy 20 kg-os CubeSat-ba építette rendszerét, ami még 2020 novemberében indult az űrbe egy Hosszú Menetelés-6 (CZ-6) hordozó rakterében. Természetesen korábban földi tesztekre is sor került, de a Föld körüli pályán végzett próbatétel bizonyította be igazán, hogy működőképes opció lehet a jóddal történő meghajtás.

A 480 kilométeres magasságban keringő Beihangkongshi-1 hajtóművét összesen tizenegyszer indították be, az egyes gyújtások pedig 80-90 percig tartottak. Ezek kb. 200-400 méternyi, ha pedig összességében nézzük, akkor kb. 3,5 kilométeres változást eszközöltek az űreszköz pályájában. Ezenfelül mind a pályamegtartó, mind az űrszemét-elkerülő manőverek sikeresek voltak.

De miért éppen a jód, és mitől olyan „kényes” a xenon?

Nos, a xenonról érdemes megjegyezni, hogy ugyan a legtöbb rendszert ez a nemesgáz hajtja, ritkasága, valamint az ára (kb. 3000 dollár/kg), és tárolhatósága mégis mondhatni problémássá teszi. A jód ezzel szemben lényegesen nagyobb mennyiségben fordul elő és olcsóbb is mint az előbb említett xenon, emellett szilárd anyagként tárolható, ami megkönnyíti az alkalmazását.

A jód melegítés hatására gázzá alakul (azaz szublimál), így az közvetlenül a segédhajtóműbe juttatható anélkül, hogy nagyméretű, és nagynyomású tartályokra lenne szükség. A felmelegítéshez szükséges energiáról szintén nem kell külön gondoskodni, hiszen az a Nap által biztosítva van.

Lássuk azonban a negatívumokat is, vagy hívjuk őket inkább leküzdendő akadályoknak; a jód erősen korrodáló hatású, így a műhold fém- és elektronikai alkatrészeit védeni kell. Továbbá a szilárd jódnak körülbelül 10 percre van szüksége ahhoz, hogy elég magas hőmérsékletre melegedjen ahhoz, hogy gázzá alakuljon. Utóbbi hatására a műhold kevésbé lesz „készséges”, ami annyit jelent, hogy egy hirtelen irányváltásra nincs lehetőség.

Mindazonáltal elmondható, hogy ez a technológia bőven rejt magában potenciált, így reméljük a jövőben még beszámolhatunk a jódmeghajtással kapcsolatos eredményekről.

Vákuumkamrában végzett teszt. Forrás: ThrustMe
Dark mode powered by Night Eye